Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-25 / 11. szám

8 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 augusztus 25. niszterrel, a halottaskoesi után az elhunyt rokonai, végül az .apácák. A főszékesegyibáz kupolája alatt ujabb ravatal volt fölállitva. A templom impoznás az ő zöldsárga mala­chit és imárványoszlppával, művészi festmé­nyeivel, a teteje vakító félvér. Hatalmas or­gonája fölzúgott, mikor a menet beért Szinreesányi érsek beszentelte a koporsót, imát mondott, gyászmise t celebrált, majd új­ból beszentelés következett, ének, cireumde­dea-unt, aztán a papság bevonult a székes­egyház alatt levő kriptába. A világi méltó­ságok a templomban maradtak. A kriptában három fülke van. Az első egy hosszabb fo­lyosó, 'két falában múlt századbeli egybázi méltóságok és előkelő polgárok nyugosznak. A második egy koraiakra fülke, sima oszlo­pokkal és oltárral. Itt helyezték el örök nyu­galomra Samassa bíborost, .aki itt kívánt nyugodni, négy év óta elhunyt öescse Sa­massa János és édesapja, idősebb Samassa János holttestének közelében. A dohos kripta feketével volt bevonva. Mig a temetés tar­tott, a harangok folyton zúgták. Délelőtt fél­tizenegykor lett vége a hatalmas, impozáns temetésnek. Szmrecsányi koadjutor az ideérkezett elő­kelőségek tiszteletére délben hatvanteritékü ebédet adott. A szemináriumban százteritékü elbéd volt. A temetésen megjelent előkelősé­gek délután félnégy órakor utaztak el Eger­ből. * Feltűnést keltett, hogy Szmrecsányi Lajos, az utódlási joggal kinevezett koadjutor a te­metés végeztével nem foglalta el trónját, s nem vette ót az egyházmegye kormányzását. Az installáció ilyen esetekben ugy történik, hogy a gyászszertartás ós temetés befejezté­vel az utód elfoglalja a székesegyházban az evangélium oldalán levő trónt és teljes fő­papi díszben elrendeli kinevezési okmányá­nak felolvasását, s a papság hódolatra járul eléje. Ez az aktus ma Egerben elmaradt, a minek az az oka, hogy Szmrecsányi Lajos még nem tette le az esküt a királynál. Az in­stalláció osalk az eskü letétele után történik meg, az egyházmegye ügyeit azonban kine­vezése óta intézi. NflPIJjlREK Heine-dalok. Királylányt láttam álmomban Könnytől nedves arculattal; Ültünk, szivünk összetéve Egymás mellett a lugasban. — Nékem nem kell az atyádnak Se kincse, se koronája! Csak egyedül te ... te kellesz Szivem kincse, szent bálványa. — Nem lehet ám, — igy szólott ő, — Én lenn vagyok itt a sirba, Csak hozzád szoktam följárni Szép szerelmem — álmaidba. J .'J •r ..... r. „ . II. ... - TW /' Jaj! ugy fáj a szivem, keblem, Tedd ide csak kezed, lányka; Hallodf ott benn az asztalos A koporsót hogy csináljál Harc a divat ellen. (Saját tudósítónktól) Kinek, ami tetszik, és kinek, ahogyan tetszik. A német császár például köztudomás szerint esztétikusnak, kedvesnek és helyesnek tartja a szük szok­nyát, a római pápa pedig harczot hirdet ellene. No ebből nem lesz nemzetközi kon­fliktus és mégsem érdektelen a felemlítése. Hiszen a divat nagy és mégsem érdekte­len a felemlítése. Hiszen a divat nagy és nehéz kérdés. Társadalmi kérdés, gazdasági kérdés, kulturkérdés, nemcsak az ízlés kér­dése. A divatok elleni harcz nem is uj. Az öt­venes években nálunk becsukták azt, aki Zrínyi-mentében atillában és darutollas Kos­suth-kalapban sétált végig a régi Hatvani­utcán. A cilinder, frakkszabásu kacabáj és német pantallón pedig a kis alkotmányos nekibuzdulás idején elegendő volt akkor, hogy viselőjét hazaárulóként proskribálják. Ekkor a divat a hazafiság vagy rebelliség dokumentálása volt, mint a vörös sáv a ghetto elnyomásáé és a paróka, térdnadrág a nemesi származásé a boldog emlékű pre­ciőz korszakban. Most meg a jó erkölcs és az erkölcstelenség kérdése. Legalább is ez világlik ki az alábbi római hírből: A velencei patriarcha indította meg, aztán a pápa folytatta a hadjáratot a női divat ki­növései ellen, most pedig az olasz püspökök sorra hadat üzentek az erkölcstelen, uj divatú női toalettek ellen. A piacensai püspök ün­nepi szentbeszédben állította pellengérre az mmorális szük szoknyáhat. A messinai érsek pedig pásztorlevelet intézett egyházmegyéje papságához, hogy olyan asszonyoknak, akik divatosan öltözve járnak a templomba, ne adjanak abszoluciót, ne engedjék keresztelő­kön szerephez. Nincs jogunk, hogy ezt az intézkedést megbíráljuk, mert bár nyilvánvaló, hogy a divatot nem lehet szankciókkal megállítani, de az is bizonyos, hogy káros, kellemetlen kórságai ellen küzdeni kell. A divat szempontja csak egy lehet: minél olcsóbb pénzért minél tetszetősebben viselni a minél célszerűbb és kényelmesebb ruha­darabokat. Az uralkodó tehát: a csin, olcsó­ság és kényelem. Erre kell törekedni a divatnak. És erre törekszik is. Kóros eltévelyedései vannak, — mint volt a krinolin és tunika is, — de ezek maguk­tól meghalnak idő-nap előtt. A woslaui di­vatnak is vaknak kinövései, de tagadhatat­lan, hogy az ideális cél felé mégis sokat tökéletesedett. Főként a férfi-divat, amely ma aránylag jóval olcsóbb, célszerűbb és kényelmesebb, mint régen, amikor szük csizma szorította a lábat, szük nadrág ké­nyelmetlenkedett a combon ós drága, ék­köves, aranysujtásozott mente feszengett vagy kényelmetlen, hosszú lebernyeg alkal­matlankodott a tőrzön. A női divat még nem tudta emancipálni a multak bűnét, de máris szemmelláthatőlag emancipálódik, hogy ideális céljainak meg­feleljen. Ha vannak kinövései, majd kicsiszo­deklődését most az izgatja: kire marad a bíbornoki kalap? Olyan körből, amelynek feltétlen megbízható­sága kétségbevonhatatlan, kapjuk azt az információt, hogy ez a kérdés körülbelül már elintézettnek mond­ható. Az egyház politikusai, nem zárkózva el a kor­mány kívánsága elől, olyképen igyekezték megoldani e nehéz problémát, hogy vele együtt elintéztetnek mindama nagyjelentőségű személyi változások, ame­lyek mostanság a katolikus közvéleményt izgatják. Föl kellett eleveníteni, hogy Magyarországnak min­den időben három bíborosa volt, csak most volt kettő és már megtalálták a módját annak, -hogy kell kieló­gitena azokat a főpapi aspirációkat, amelyeket okvet­len tekintetbe kell venni. Ősszel ül össze a Vatikán­ban a bíborost választó konzisztónium és ennek Ma­gyarországot illetőleg az lesz a feladata, hogy jóvá­hagyja, illetve végrehajtsa azt a megállapodást, amely a magyar egyházi ügyekre vonatkozólag létrejött. Akármilyen kanon- és közjogi akadálya van annak, hogy a hercegprímás mellé koadjutort állitsanak, az őszi konzisztórium elintézi ezt a kérdést. A római szentszékig is eljutottak már azok a hírek, amelye­ket egy idő óta nem győznek eleget hangoztatni, hogy Magyarország hercegprímása egészségi álla­pota miatt képtelen a kormányzásra. Két egyházi méltóság személye került előtérbe, valahányszor erről a témáról volt szó. Az egyik: az uj kalocsai érsek Csernoch János, akii roppant ügyes diplomatának mu­tatkozott, a másik pedig gróf Majláth György, er­délyi püspök, akit szeméyi súlya mellett családjának tekintélye jelölt a magas állásra. Most abban a kel­lemes helyzetben van a Vatikán, hogy mindkét ked­ves emberét megjutalmazhatja. Egészen bizonyos, hogy a bíboros kalapot Majláth Gusztáv gróf fogja kapni s ha Csernoh János ma nem is kapná meg a harmadik bíboros kalapot, mellőzés nem fogja érni. Az ambiciózus főpap még az ősszel odakerül a her­cegprímás mellé, koadjutori szerepkörrel. S ha a drága bibornoki süveg nem érkezik meg, ő lesz Ma­gyarország hercegprímása. Es akkor csakugyan meg­kapja a bibornoki kalapot. — A külügyminiszter Ronáiában. Buka­restiből jelentik: Berchtold Lipót gróf osz­trák-magyar külügyminiszter ma reggel a feleségével együtt Bukarestbe érkezett. Az állomáson több román miniszter és az osz­trák-magyar nagykövet üdvözölte őket. Az állomásról a királyi palotába hajtattak, ahol Károly király egy óra hosszáig tartó kihall­gatáson fogadta a külügyminisztert. Egy órakor dezsöné volt, amely utáin a külügy­miniszter ós felesége diplomaták társaságá­ban Szinajába utaztak. Színajában nagy ün­nepséget rendeztek a tiszteletükre. — Előkészületek a zsidó ünnepekre­Szeptember tizenkettedikén lesz a zsidó vallásúak legnagyobb ünnepe, Ros-hasono, az újév, amelyet a Jom-kipur követ. Ezekre az ünnepekre nagy előké­születeket tesz <a hitközség, hogy a közönség, amely ilyenkor tömegesen keresi föl a templomot és ima­házat, a kevés helyiség dacára iis részt vehessen az istentiszteleteken. A közönség maga is előre kényte­len gondoskodni megfelelő helyről és ezért már meg­kezdődik a helyek bérelése a templomhoz, imaházhoz és elhelyezéshez mérten különböző tarifák szerint. — A királyi biztosság megszűnése Hor­vátországban. Zágrábból jelentik: Illetékes lódnak. De uram isten, minek nincsenek ki­növései? Az irodalmi divatnak, a politikai divatnak, vagy a művészeti, építészeti és sportdivatnak nincsenek-e ?! — Csernoch: hercegprímás, — Majláth: bíboros. A koporsó, amelyet ma helyeztek el az egri székesegyház kriptájában, az ország meg­illetődött tisztességtevése mellett, rég fojtva tartott várakozásokat szabadit fel. Nem a Samassa örökéről van szó, mert abban már benne ül az uj érsek, aki utódlási jogán foglalta el helyét. Minden főpapok ér­poliiitikai körökben a napokban várják a királyi leirat leérkezését, amely szerint Horvátországban megszű­nik a királyi biztosság és újból a bán lesz Horvát­ország első méltósága. Hir szerint Cuvaj Ede kiráyi biztost nevezi ki a király bánnak. — Változások a belvárosi plébánián. Glattfelder Gyula Csanádi püspök a szeged­belvárosi plébániára helyezte Szabó Lajos és Teli János káplánokat a szegedi származású Czapik Gyula drt Nagyibecskerekre helyezte káplání minőségben. kiváló bór- és f iitMumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz. Kapható ásványvizkereskedésekben és gyógyszertár? kben. opiii ii TCQ ÁPnQT Szinye-Ltpócíi Salvatorforrás-vállalf L OLnULI C.O rtÜUO I Budapest, V., Rudolf-rakpart 8 Jaj hogy zörög! Kiriasztja Az életet, mi most nincs benn . . . — Gyorsan, gyorsan a munkáddal, Hogy menjek a sirba. innen! SZIBBIK ANTAL.

Next

/
Oldalképek
Tartalom