Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-17 / 5. szám

1912 augusztus 17. DÉLMAGYARORSZÁG Egy karrier története. — Dorner Béla öröksége. — (Saját tudósítónktól.) Néhány évvel ezelőtt az előkelő világ társadalmában" ragyogott ez a név: Dorner Béla. Csongrádmegyében ismert személyiség volt, akiben a, jövő társar dal mii és politikai élefc egyik legkiválóbb szereplőjét sejtették. Horgos község jegyzője volt. Ez nem valami pompás csengésű pozíció, de Dorner Béla tehetsége, elsőrendű talentuma kiemelkedett a községi jegyző szerény és dísztelen miliőjéből. Dorner Béla gavallér életet élt, amilyent a dzsentrik ekszkluziv társadalmában szokás. Társadalmi és közéleti előkelőségekkel érintkezett és ebben a társaságban is jelentős szerepet játszott. Már a képviselőielöltségnél tartott. Amikor a választásokról esett szó, Dorner Béla neve diadalmasan előtérbe nyomult. Mindenki várta és kívánta, hogy ez a különös talentum helyet kap majd a. parlamentben. Még ki sem alakult teljesen ez a. kombináció, amikor váratlanul valami villámszerű tünemény csapott le Dorner Béla karrierjére. Elterjedt a hír, hogy a községi jegyző fizetési zavarokkal küzd, csődöt mondott a gavalléros élet. Ez a hir még a suttogásnál tartott, amikor hirtelen rovancsolást rendeltek el a. jegyző hivatalában. A rovancsolás meglepő fölfedezéssel szolgált: Dorner Béla állandóan dézsmálta. a község pénzitárát, okiratot is hamisított. A 'dzsentri élet, az élvezetek liajhászása lejtőre taszította Dorner Bélát. A nagy reményű ember keményen megbünhődöt. Négy évi fegyházra ítélte a szegedi törvényszék. Az ítélet országos szenzációt keltett. A községi jegyzővel napokig 'foglalkozott a sajtó. Dorner Béla bevonult a fegyházba, aztán elcsendesült minden. A társadalmi éléiből kitörölték a nevét, mint a tábláról egy szürke számot. A négy esztendő is elmúlt, Dorner Béla előtt megnyílt a fegyház kapuja. Már senki nem ismerte. A régi barátai tartózkodtak tőle, mint amitől egyszer már elrontották a gyomrukat. Dorner visszatért a községbe. A falusi emberek nem hánytak követ a szomorú sorsú emberre, akiben mindig vakon megbiatak. Ahogy a fegyházból kiszabadult és újból letelepedett közéjük, fölkeresték ügyesbajos dolgaikkal, tanácsot, kértek tőle. A községi jegyzőből zugirász lett. Emiatt is kellemetlensége akadt és néhány napi fogházra Ítélték. A felesége, Kató Aranka elvált tőle. A törvényszék Dorner hibájából hirdette ki a válást és az asszony részére tartásdijat ítélt. Közben Kató Aranka tanítónői állást vállalt Algyőn. A tartásdíjjal nem nagyon sietett Dorner Béla. Annyira nem, hogy a hátralékos összeg már hét ezer koronára növekedett. Az elvált asszony már egészen beletörődött az állapotba, amikor a múlt évben értesült, hogy az akszjegyző nagyobb összeget örökölt. Az asszony a tartásdíj erejéig végrehajtást vezetett az örökségre. A végrehajtás során azonban nagy meglepetés várt Kató Arankára és a. többi hitelezőre. Dorner Béla ugyanis a tekintélyes örökséget ráruházta egy nőre, akivel vadházasságban élt. Az asz• szony hitelezési csalás miatt bűnvádi eljárást indított Dorner Béla ellen. Ebben az ügyben a szegedi törvényszék péntekre tűzte ki a tárgyalást. A bíróság azonban elnapolta a tárgyalást, mert a beidézett tanuk nem jelenitek meg. Börtönre itélt kereskedő. — Nyolcvanezer koronával megkárosított hitelezők. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi törvényszéken pénteken délelőtt szenzációs itéletkihirdetés történt. Csalárd bukás és csalás büntette miatt két és fél évi börtönre Ítélték Éried Alajos nagylaki kereskedőt, aki ravasz módon nyolcvanezer koronával megkárosította, a. hitelezőit. Az elitélt kereskedőt egész Csanádniegyéiben ismerték, dúsgazdag ember hírében állott. Annál meglepőbb volt, amikor a rövidáru kereskedő a mu.lt évben bejelentette a fizetésképtelenséget. A hitelezők nem kértek ellene csődöt, mert remélték, hogy sikerül a békés megegyezés. A hitelezőik védőegyesülete, amint az szokásos, megbízottat küldött ki az inzolvens kereskedő üzletébe, hogy ellenőrizze a forgalmat és az üzletmenetről készítsen pontos és megbízható kimutatást. Amikor Fried Alajos értesült a megbízott kiküldetéséről, annak megérkezése előtt néhány nappal nyolc nagy ládát telepakolt a legdrágább selyemmel és más értékesebb áruval. A ládákat elrejtette a község határában levő tanyájának a pincéjébe. A kereskedő a fizetésképtelenség bejelentése előtt néhány nappal tízezer koronát kapott egy biztosító társaságtól. Ezt az összegét is el rejtette. A hitelező védőegyesület megbízottját azzal ejtette tévedésbe, hogy a pénzt adósságainak a kifizetésére fölhasználta. Az üzlet kitűnő forgalmát a következőképen titkolta el a megbízott előtt: Segédjének, Gogolát Lászlónak két blokkot adott át azzal a meghagyással, liogy a négy koronát meghaladó tételeiket keresztezze meg. Hogy azonban föl ne tűnjék a dolog, néhány négy koronánál kisebb értékű blokkot is megkeresztezett a segéd. A kasszába teli át kétféle blokk jutott, amelyeket a pónztároskisasszony külön csoportosított. A megkeresztezett blokkot a kasszába levő cigaretta tárcába helyezték. Az esti leszámolásoknál az ellenőrző meghízott csa k a kisebb értékű tétel eket kapta meg és ennek alapján állapította meg a forgalmat. Az elle: nőrzés ilyen módon természetesen azzal végződött, hogy a. kiküldött igen gyönge üzletmenetről készített kimutatást, A hitelezők pedig kiegyeztek, hogy a pénzükből legalább valamit lássanak. A turpisság kiderült. Az egyik hitelező nagyon gyanúsnak találta az esetet és gondos megfigyelés után a kereskedő üzelmeiről lerántotta a leplet. Az ügyészség csalárd bukás és csalás büntette cimén vádat emelt Fried Alajos ellen. A szegedi törvényszék augusztus hetedikén és nyolcadikán tárgyalta az ügyet, amelyben harminc tanút hallgatott ki a bíróság. Az ítélet kihirdetéséit péntekre halasztották. A bii 'óság Éried Alajost harmadfél évi börtönre ítélte, Gologáit pedig Szegő Izsó dr védelmére fölmentette. Az ítélet, nem jogerős. A Tisza és Szeged. — Elet a vizén és a parton. — (Saját tudósítónktól.) Mikor a honfoglaló magyarék letelepedtek az uj hazában, a praktikus ember ösztönével és tudásával a nagyold) folyók mentén építették első állandó otthonukat. Céljuk a megélhetés biztosítása volt, amit a vadászat és halászatra alkalmas helyeken kerestek'és találtak is meg A nomád nep később a műveltebb szomszédoktól sokat eltanult és évszázadok elmultával hasonló lett azokhoz, ugy, hogy elérkezett az idő miikor az ipar és kereskedelem csirája is gyökeret, vert, ami azután bár lassú evolúcióval erőteljes nemzetté varázsolta a nomád embereket. A folyók melletti városokból, mint csomópontoklból indult ki azután a kultura és minden, ami a népek boldogulásához vezet, hódító útjára. Ilyen csomópont a, délvidéken Szeged, melynek kulturális és szociális jelentő sége most van a teljes kibontakozás utján. Ebben ma is vezető szerepet követel magának az a mondákban gazdag „szőke" folyó, amit •a költők már annyiszor megénekeltek. Ha alkonyatkor végigmegyünk a szép Stefánia-sétányon és végigtekintünk azon a változatos képen, amit a különböző faépítményekkel megrakott Tisza ad, ugy fogalmat alkothatunk a mai Szeged ezen jelentős részéről, mely szerves kiegészítője a szorosabban vett városnak. A túlsó part széles zöld szegélye, melyet néhány beleékelt ház és az újszeged! templom tornya tarkit, plasztikus keretet ad a panorámának. Felette az ég végtelen kéksége, alatta a nyüzsgő élet minden szépségével és nagyszerűségével. Balra a Tisza fordulójánál, mint egy figyelmeztető ujj, mered az obeliszk-szerü Bertalan-emlék. A tövénél, a partfürdő kis magánkalbinjai között tarka összevisszaságban színes pontok mozognak: a fürdőzők százai. A vizén fehér, kékes ésharna házak, a esolnakázó egyesületek és uzodák helyiségei; széles, fekete uszályíhajók és a csolnakázók sokasága. Néha tülkölő gőzhajó ver magas hullámokat a sárga vizén, melyet két hatalmas szürke hid ível át. Amíg ez a kép igy kialakult, sok-sok év telt el. Az emberi tudás és leleményesség végre eljutott a helyes útra. és felismerte azt az óriási kincset, amit a természet ilyen bőkezűen ajándékozott neki. Ma már ott tartunk, hogy ki is aknázzuk azt. A lázasan lüktető élet, ami előttünk áll, többet mond, mint az egyhangú utcák. Benne visszatükrözik a. ina embere, a mai kifejlődésében. Az idei nyár nagyban hozzájárult ennek a létrejöttéhez, amennyiben aS higiéniáinak is helyet adott és ezzel uj irányt jelölt, amely majd a teljes kibontakozáshoz vezet. A RARTFÜRDÖ tette meg ezt a lépést, melynek ma már — a íürdöszezon vége felé — minden reklám-iz nélkül tisztázhatjuk a jelentőségét. E helyt csak ,hü fotográfiáját adjuk, .amiből mindenki tetszése 'szerig ítéletet mondhat. Íme: Reggel van. Szembe a pénzügy-igazgatóság épületével a paritfürdő kikötőjénél már gyülekeznek az emberek. A barnára sült arcokba bel.ettiz a napfény, amint nekitámaszkodnak szép sorjában a korlátnak. Anyjuk karjaiba csimpaszkodva, kifejező nagy szemeikkel figyeli a talsó partot két kis gyermek. — Mindjárt i.tt lesz. — Mi? — A hajó. Már jőn. Látom. — Én is <a.kajom látni, — pipiskedik a kisebbik. — Mindjárt meglátod, csak maradj nyugodtan kicsikém, — csitítja az anyjuk. Azalatt kiköt a motoros, mindannyian elhelyezkednek a kényelmes csokraikban. Az apróságok mindenáron vizet akarnak meríteni a magukkal hozott kis locsoló kannáikban. Alig lehet őket nyugodtan tartani. A túlsó parton, mintha hirtelen megváltozna a kedélyhanguilat. Az újonnan érkezettek akaratlanul meggyorsítják a lépteiket. Szinte irigykedve nézik azokat, akik körülöttük kényelmes fürdőruhában heveri nek a meleg homokban.