Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)
1912-08-13 / 1. szám
1312 augusztus 13. DÉLMAGYARORSZÁG 9 péksegédei, gyanúsítanak, akiket elő is állítottak. — Öngyilkos kőmives. Jenei István hatvanöt éves kőművest hétfőn hajnalban Zoltán-utca 10. számú házában lévő lakásán fölakasztva holtan találták. Hozzátartozói önS gyilkosságának okát nem tudják. Levelet nem (hagyott hátra. — Vaklárma. A szombatról vasárnapra virradó éjszakán tüzet jelzett a itoronvőrség az Orszlán-utcáhan. A tűzoltóság kivonult, de tüzet nem talált. Kiderült ugyanis, hogy az ott levő pékműhely kemencéjébe jobban Ibefiitöttek és mivel a láng a kéményen kevés ideig kicsapott ez okozta a riadalmat. (üzleti szellem.) Borzasztó fenyegetés. A kereskedősegéd későn állított be ma reggel az ;üzletbe. A főnök szigorúan rátámadt: — Müller ur, maga már megint későn jött! — De kérem, hisz csak két perccel . . . — Az nem kifogás, — vágott közbe indulatosan a főnök, — szeretném tudni mit szólna ahoz, hogyha én ezért elsején levonnék a fizetéséből — két krajcárt. (Ráadásul . . .) Egy szegedi Temetkezési • vállalkozóhoz beállitott egy szomorú özvegy, f — Milyen koporsót parancsol nagyságos asszonyom? B'ából, vagy ércből? — Melyik jobb? — Mind a két fajta elsőrendű minőségű! Az jérckoporsó tartósabb, de a fából való egészéígesebb ! I j _ Hát akkor egy órckoporsót kérek. Menyínyibe kerül? — Nyolcvan korona. — Az nagyon drága. Annyit nem adok. Számítsa olcsóbban. - Nagyon sajnálom, nem adhatom olcsóbban, Hanem kivételesen abban a kedvezményben részesitem, hogy ráadásul adok egy kissebb koporsót! NYILTTER. JS rovatban közlőitekért nem vállal felelősséget sem a szerkesztőség, sem a kiadóhivatal. Fog-Krém TUDOMÁNY, IRODALOM A vidéki irodalmi körök, tekintettel a Dugonics Társaságra. (Saját tudósítónktól.)Az ilyen komor, őszies napon elgondoljuk, mi lesz Saegeden az őszi élet kezden s a télen... és rágondolunk a művészeti életünkre, főként az irodalmira. Természetesen a Dugonics Társaság ülései elevenednek meg előttünk, annál is inkább, mert más ilyen társaság nincs is. Alig van már városa az országnak, amelynek ne lenne meg a magn irodalmi társasága. Minden városban, vagy megyében született utóvégre valaki, akinek a nevén nevezni lehet a gyermeket. A vidéki irodalmi társaságoknak se szeri, se száma, mind működik, mind dolgozik, mind felolvasó-üléseket rendez — mégis működésűknek alig van komolyabb látszata. A vidéki irodalmi társaságok három csoportba oszthatók. Az első, amely a KisfaludyTársaság mintájára alakult korlátolt tagszámmal, szépiró és tudós megkülönböztetéssel, a tagoknak választásával. Ilyen a Dugonics-Társaság Szegeden, az Erdélyi Irodalmi Társaság Kolozsvárott, az Arany JánosTársaság Temesvárott és a Szigligeti-Társaság Nagváradon. Ezeknek bizony kevés a helyi tagjuk, a többi tag országor nevü iró, vagy tudós, akit az illető városhoz valamelyes kötelék füz. A második csoport irodalmi társaságaiban a helyi tollforgatók és irodalmi érdeklődők vegyesen foglalnak helyet, a harmadik csoport irodalmi és művészeti körei pedig legtöbbször jószándéku és jjnemes törekvésű műkedvelők tömörüléséből alakultak. A néhány jelontősebb és komolyabb vidéki irodalmi társaság munkáját túlságosan lebecsülni nem lehet, mégis szükséges rávilágítani ezeknek a társaságoknak feladataira. Vannak bizonyos irodaim és tudományos kötelességek, amelyeket bátran elvállalhatnának és amelyeket végezniük feladatuk volna. A legtöbb vidéki irodalmi társaság munkája ma abban merül ki, hogy fölolvasásokat rendez. Szinte fölösleges mondani, hogy ezzel zemmiféle irodalmi célt nem szolgál. Még szerencse, ha a felolvasók, — kivált az országos nevü vendégek — valamelyes eredeti dolgot olvasnak fel. Bizonyos, hogy az irók népszerűségét jelentékenyen növeli, ha az olvasóközönséggel közelebbről érintkezzenek, de utóvégre ennek a közvetítése nem lehet a vidéki irodalmi társaságok feladata. Az a néhány kiváló és értékes iró, vagy tudós, aki a vidéken él, még csak a közvetlen érintkezés szükségét se érzi, hogy a felolvasó-asztalnál jusson közelebb a közönség szeretetéhez. Ezekre legtöbbször teher ezeknek a felolvasó-üláseknek ellátása, sokszor meg kellemetlen, mert hátterül kell szolgálniok egy-egy vendégiró — s nem mindig a legtehetségesebb, de talán a reklámhoz leginkább értő — szerepléséhez. Aki ösmeri ezeknek a felolvasó-üléseknek képét és hangulatát, az tisztában van ezek jelentőségeivel. Felolvasnak egy novellát, egy vagy két csokor költeményt, amelyek iránt érdeklődnek a leányok és az asszonyok, félórán át senki se hallgatja a műsor keretébe beillesztett tudományos értekezést s ezzel vége a mulatságnak. Nos hát, ez nem olyan munka, amely betöltenó a vidéki irodalmi társaságok munkakörét. Egész más irodalmi és tudományos kötelességeik volnának. Jól tudjuk, hogy a magyar tudományos irodalom milyen hiányos az értékes és alapos monográfiákban. A javarésze ezeknek a monografikus munkáknak milléniumra készült, vagy tárgyadat-halmazok, vagy hasból készült kompilációk kevés tudományos értékkel. A jó monográfiák alapjai a tudományos fejlődésnek. Milyen föladatot végezhetnének a vidéki irodalmi társaságok egy-egy vidék nyelvi, történeti, művészettörténeti, irodalmi monográfiáinak megteremtésével, mily szükség volna egyes vidékek geológiai kutatására, flórájának, néprajzának tanulmányozására, egyes városok ipari vagy gazdasági fejlődésének megrajzolására, avagy közgazdasági életének monografiaszerü földolgozására. Ezer kötelesség vár még a tudományra, amelyet nemes vetélkedéssel végezhetnének a társasagok. A szegedi Dugonics-Társaság még elég jó uton halad, mert Szeged története, néprajza, flórája, földrajzi fekvése, Délmagyarorszaghoz való történeti viszonya, Dugonics András életrajzának megiratása és népies dramapalyazat utján igyekezett ezt a föladatot végrehajtani és amely nem réo-en kezdte Íratni Szeged közgazdasági és mezőgazdasági kérdéseinek monográfiáját. Lehet, sőt kell is emellett fölolvasó-üléseket rendezni. De máskánt és nem rendszertelenül. Évenkint komoly munkaprogramot kell végrehajtani: közelebb vinni az aktuális, vagy örökké aktuális irodalmi, tudományos és társadalmi kérdéseket a közönséghez, oktatni kell magát a müveit középosztályt: ez a másik föladat, amelynek intézését mindenütt az irodalmi társaságok kötelességének kell tekinteni. Ez ismét nagy kötelesség, amely : téglahordás a nemzeti tudomány épületéhez, ez toborzása azoknak, akik az épületbe igyekeznek. Ha a vidéki irodalmi társaságok ily komoly és rendszeres munkát végeznek, akkor szokszorosan közelebb jutnak a komoly értékelés lehetőségéhez és a becsüléshez. Tekintélyre kapnak és súlyt nyernek. Ez az a munka, amelynek végzése esetén megérdemlik a pártolást és pedig nemcsak az erkölcsi elösmerést, hanem a kívánatos anyagi segítséget is, ami szükséges a munkájukhoz. Erre a célra nemcsak a törvényhatóságoknak, de a társadalomnak is meg kell hoznia áldozatát, amely nem jut fölösleges célra. Szükségesnek tartjuk mindezt hangoztatni, mert ugy érezzük, hogy Szegednek a legfontosabb érdeke mindezt a szivén viselni, mert tudjuk, hogy rendkívül talentumos emberek élnek az Alföld metropolisában, a magyarság igazi deltájánál. KÖZIGAZGATÁS Feltöltsék — ne töltsék. (Saját tudósítónktól.) Az eszményi nivó a szegedi közigazgatás speciális szüleménye. . Évtizedek óta cikkeznek már róla ia lapok. Mióta csak a liullámsirból kibontakozott Szeged ós a mérnökség rájött arra, hogy a város alacsony fekvéseinél fogva a jövőben is könynyen ki lehet téve árviz veszélynek, azóta folyton kisért az eszményi imivó. Még akkorában elhatározta a királyi (biztosság a város hatóságával egyértelműen a kellő szakértőik meghallgatása után, hogy az egész város területét feltölteti oly magasságba, hogy felszíne 6.95 méterre legyen a Tisza vízállásának zéruis pontja felett. Ámde már akkor nehézségekbe ütközött, annak a határozatnak a keresztülvitele. Először iis nem lehetett, az egyes ikiisebb belvárosi utcákat ily magasra feltölteni anélkül, hogy a másik utcába való horkolás ne váljék nagyon lejtőssé. Továbbá a lakosságnak nagy kárt okozott mindég az utcák ily nagy arányban való feltöltése, mert ezáltal a házak sokat vesztettek eredeti értékükből, meg azután a szükséges átalakítás is nagy költségeket emésztett fel. A város tanácsa mindazonáltal ;neim engedett az eszményi nívóból. Szeged jövő létérdekének tartotta annak 'beAngol úri szabó divat-szalónomat Raktáron csakis valódi angol és skót szöveteket tartok. Londonban történt kiképzésem és tapasztalatom megfelelő garancia a. m. t. uri közönségnek, hogy a legkényesebb Ízlést és a legmagasabb igényeket is ki tudom elégíteni. 8085 Deák Ferenc-u. 18 íilkú-íéle hál) alatt ineinyilotiam. Midőn még megjegyzem, hogy sport ruha és különösen [* 1 Q1/ B f| II III6 ^i&k^rj&^z ™!\Aő ÍMII a vaiuui iiiigui íuvagiu naui ben specialista vagyok, szives pártfogást kérek teljes tisztelettel angol uri szabó.
