Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-01 / 112. (176). szám

1912 HL évfolyam, 112. sza-n Csütörtök augusztus 1 mi fiiponti aaerkesitóséfl és Madihiratai Szeged, «s=v Rorosa-otca 15. szám a mrkesztfiség és klodóhinutl IV„ Váresház-ntco 3. szin *—1 ELÖFIÍETESl AR SZEGEM* egész éro . R 24*— félévre . . . & 12*aegyedém . R 6*— egy hónapra R 2*Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VBNÉREN: egén érre , R 28— félém . . . R 14*— negyedévre . R 7*— egy hónapra R 2.40 Egyes szám óra 10 fillér. TELEf úN-azák. Szerkesztésié 305 wi* IVAdoütw^. m Intenutan 305 findapesti szerkesztíseg teleíon-száma íis—12 Japán Szent Istvánja A felkelő nap országára most gyászos éjszaka borul; mintha maga a nap sötétedett volna el. De nemcsak a Nippon szigetek ötven millió alattvalója kesereg a nagy mikádó halálán. Meg van tőle illetődve a távol kelet, az egész ó- és uj világ, részvéttel fordul Mucsuhito ravatala felé az összes emberiség. Mindenki érzi, hogy egy géniuszszerü alak költözött el a földről, ki csodálatos hivatást töltött be rajta: újjáteremtette a éárga faj államéletét, társadálmát, átalakító hatást gyakotnolt dz összes keleti fajriépekre és ezzel uj fejlődési alapázött nteg a világtörténelem számáfa. Eszmeköre s rendszere, amikkel mindezt végbevitte, alapjában recepció: befogadta és átültette a nyugati felvilágosodás eszméit, intézményeit, melyek elől valamennyi őse évezredleken át elzárkózott. Mindezt bámulatos energiával és sikerrel vitte végbe, oly közszellemet teremtve, mely a fehér civilizáció befogadására s a sárga nemzeti erkölcsök átformálására a legalkalmasabbnak bizonyult. Kímélte ez utóbbiakban az értékes tulajdonságokat, ápolta a konzerválandó erényeket, emelte az önérzetet és becsvágyat. Érintetlenül maradt kezétől az ősi vallás, a történeti kegyelet, a fajnépi karakter, amik alkotó munkájában őt nem akadályozták, de rábírta alattvalóit az összes régi jogi és szociális szervezetek elpusztítására, az állam és a nép uj berendezésére, mikor a hagyományos javak Japánt nagy hivatásában akadályozhatták. Ez a dualizmus, mely a nyugati civilizációt a keleti őserőkkel egyesíteni volt képes, egy ez ideig ismeretlen problémát oldott meg a nélkül, hogy titkába avatatlanokat bevezetett volna. Mucsuhito nagy sikereket aratott vele, amikben támogatta lelkiismerete tanácsadó államférfiainak és tábornokainak mgválasztásában; de főtáimasza mégis az a kivételes szerencséje volt, hogy oly alattvalói nemzedék fölött uralkodhatott, mely a megpróbáltatások nagy iskolájának hagyományaiból származván, szuverénjét felfogta, tekintélyében megbízott, szándékaival, értelmével, erkölcsével, és fegyelmével kooperált. A rend, egyensúly, összhang és becsületesség voltak közszellemben a mikádó segítőtársai; ez a közszellem aztán sok tehetséget és jellemet nevelt, sok virágzó vagyont és nagy kulturviszonyokat teremtett a hazának. A benső erők külpolitikai hatalommá duzzadtak meg csakhamar, mely a világban nem sejtett tökélyü hadsereg által kivánt és tudott érvényesülni. A kinai háború mgadta hozzá az első, a japán-orosz háború a második, döntő jelentőségű alkalmat. De ami e győzedelmeknél is fontosabb, Japánország diadalai megmutatták a boldogulás útját a kelet többi fajnépeinek és államainak: a nyugati civilizáció eszméi recipiálódtak japán példa nyomán az ázsiai országokban s közelebb simult ezzel egymáshoz az ó- és uj-világi emberiség. Mucsuhito sikerei azonos vágyakat ébresztettek Ázsia sanyargó, epedő népeinek millióiban. A kinai forradalom, a perzsák és arabok alkotmányos törekvései, a török parlamentáris rendszer, a sziámi nemzetgyűlés az első impulzust japán példáiból merítették. Azsiaszerte forrong és revelálódik azóta a közszellem, hogy a fölkelő nap országán bevált a nyugati polgáriasodás és keleti fegyelmezettség uniójának újjáteremtő hatalma. Igy akar most egész Ázsia újjászületni, ahogy Japán újjászületett, az emberi civilizáció jegyében. A nagy mikádó müvét folytatni, fényét tovább terjeszteni, hatalmát érvényesíteni bizonnyal nehéz feladat lesz, s a fiatal utód: Jasuhito, az elsőszülött fiu, nagyon is érzi, mekkora gond: és felelősség terhét vállalja a császári (koronával. De első megrendülése után, amibe rajongva szeretett atyjának elvesztésének sejtelmei először érték, a kötelesség- és hivatásérzet bizonnyal segítségére lesznek, hogy betölthesse az uralmához fűződő reményeket és várakozásokat Neki könnyebb feladata lesz, mert tovább kell csak építkeznie a művön, melyhez Mucsuhitó mikádó rakta le az alapokat. Az a pietás, mellyel atyja emlékén csüng, az európai eszmekör, melyet attól kapott és benne nevelődött, támogatni fogják feladatában. De főleg vele lesz a japán közszellem, mely Mucsuhitót körülvette és legszebb sikereihez juttatta; egy nagy nemzet szigorú erkölcsű fegyelmezett gondolkozású, vasszorgalmu, takarékos, becsvágyában következetes, ideáljaiért hevülni és hősiíeg harcolni, bármikor meghálni elszánt közszelleme. Ha aztán sikerül az utódnak majdan az erkölcsi és anyagi javakkal Japán hatalmi állását messzebb célok kivivására képessé tenni: ne érjük be mi, a fehér kultura emberei ez eredmény megítélésében azzal a félszeg szólammal, hogy fenyeget a sárga veszedelem, vetélykedjünk a civilizáció szolgálatában a mestere fölé törekvő tanítvánnyal. S a hogy tőlünk tanulta el az f eszméket, intézményeket, melyeket ma-j gáTa alkalmazott, mi viszont sajátítsuk el közszellemét, mellyel a recipiált javaknak uj erőt, energiát, foganatot és lelket adót}. A külügyminiszter nyilatkozata a magyar helyzetről. (Saját tudósítónktól.) Nem értjük, hogyan kerül elő folyton a válság hire! — Ezeket mondotta Berchtold Lipót gróf, a monarchia külügyminisztere a környezetének Kaltenleutgebenben; — ahol az uralkodóház és előkelő főurak üdülnek. Hát szó ami szó. Nehéz is ezt megérteni. Józan ésszel, tisztán látással és a politikai etika ismeretével nehéz ezt megérteni. Berchtold gróf — nem magyarországi politikus, azaz nincs benne a magyar politikai életben és távolról szemlélve, a politikai események és a helyzet nyugodt megítélése alapján, logikai következtetéssel tekint a bekövetkezhető fejlemények elé, tehát nem érti, hogy került forgalomba unos-untalan a magyar válság hire. ő optimista, aki még mindig hisz abban, hogy az ellenzék küzdelme ha téves is, de jóhiszemű, s ö azt képzeli, hogy az ellenzék becsületes eszközökkel harcol és nem sejti, hogy mindazok a híresztelések, amelyeket az ellenzéki sajtó röpit világgá, nem egyebek rosszakaratú kombinációnál. Mert nem az ország érdekeit nézik, ó nem. Hanem azt, hogy ellentétet, haragot, gyűlöletet szitsanak! A külügyminiszter nyilatkozata különben igy hangzik: — Mi itt nem értjük, hogyan kerül elő Magyarországból folyton a válság hire* E percben még egyetlen szimptomája nincsen Qtt a válságnak. A kormánynak többsége van, a törvényhatóságok is imponáló majoritással szavaznak neki bizalmat. Tehát a jelek szerint a parlamentben sincs, az országban sincs krízis. Kétségtelen azonban, hogy a kormány és pártja és az ellenzék közt vannak differenciák. Egy; erős és egységes kormánypártot azonban még soha nem buktatott meg az a körülmény, hogy az ellenzék haragszik reá. Itt Bécsben most igen nyugodtan nézünk a magyar események elé. Ha azonban a parlamentben csakugyan tarhatatlan les2 a helyzet, s ha az ellenzék lehetetlenné teszi a tanácskozást, akkor tényleg fölmerül a kérdés, mit kell csinálni. De ez a kérdés elsősorban és egyedül a kormányt illeti s csak akkor érdekelne más faktort is, ha Lukács nem bírna úrrá lenni a szituáción. Mi azonban nem nézünk aggodalommal ez elé az eshetőség elé. A külügyminiszter nyilatkozata olyan világos, bogy nem szorul rá külön magyarázatra.