Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-09 / 156. szám

1912 julius 4. DÉLMAGYARORSZÁG fi mindenki részt vesz benne, vagy legalább is Jjasonlitbatlannl többen, mint tegnap, öt-t}zenÖt évvel ezelőtt. Mivelhogy azon a világnézeten ma már tul vagyunk, amivel gyerekkorunkban okoskodott az áltudományosság. Nem en-; Dek, hanem a franciának, Coubetrtin bárónak van igaza, akj az Olympiádot megteremtette, mondván, hogy a sport szintén része a kultúrának, mindig is az volt. Stockholm felé .érthető tehát, ha mindenünnen várakozással, mohón és kiváncsijan néznek. Ebben nem állunk egyedül, de a yárakozás feszültsége és izgalmában már talán inkább. Az ok az, liogy a mérkőzésekben, ami Stockholm porondján a testkultúra jegyében folyik, egy-egy siker a világ összes távirójn szétszaladó siker, kezdve a stockholmi postahivataliéi a japánig. Siker, a magyar szónak mjnden nyelvre való lefordítása, amiben pedig, ki meri mondani, hogy jly formában sivriin van részünk, tekintve szomszédaink, informálóink s rendes diplomáciánk jóvoltát. Garnier naplója. - Az autómobilos rabló vallomása. — Páris, julius 4. jSaját tUitásitónktól.) (hwnieAmh, a rettegett automobilos banditának a megöletése után, mint annak idején már jelentették a lapok, a holttest nnellett egy kis, véres füzetét találtak, mely, mint azóta kiderült, Garnier naplóját naplóját tartalmazta. A rabló ebben felsorolja valamennyi bűnét, .anélkül, hogy társai közül egyet is megnevezne, Bomiot kivételével, aki a. napló megírásakor már halott volt, akinek tehát már írem árthatott. A napló, mélyet a Maiin szórtj-szóra közölt, a gonosztevőnek a társadalomról .szóló nézeteivel kezdődik, amelyek természetesen többé-kevéslbé közkeletű frázisok. , Minden teremtménynek — irja a rabló — joga van az élethez. Ez a természet' törvényei alapján is kétségtelen. Joggal kérdezhetem tehát, iogy miért vannak a világon olyan emberek, akik elbitorolnak minden jogot? £)k azt mondják, hogy azért vannak jogaik, mert pénzük van. De ugyan honnan vették ezt a pénzt? Ha valaki megkérdezné tőlük, ugyan mit felelnének? Én a magam részéről azt tarltom, hogy senkinek sincsen joga a maga akaratát másokra rákényszeríteni. Nem látom be, hogy miért ne legyen szabad azokból az almákból, vagy abból a szőlőből ennem, mely a gazdáé. Mivel tett ő többet, mint én, hogy magának kíván minden jogot. Semmivel. Tehát jogom van hozzá, htjgy \q nhigtom céljaiba felhasználjak mirtdanl, (amiine szükségeim, van. S ha ebben valaki meg akar akadályozni, ellene •állok. Az ő akaratával szembehelyezem a maJ •gamét s ha valaki megtámad, védekezem minden a rendelkezésemre lálló eszközzel. Már gyermekkoromban is fájt szüleimnek •felettem való bíráskodása. Nem tűrtem az uralmukat. Ellenük szegültem s neim engedelmeskedtem- a parancsaiknak. Engem az iskola sem volt képes rabigába görnyeszteni. Tizenhárom • esztendős koromban megjött az •eszem és kezdtem belátni, hogy mi az élet és micsoda pocsék 1emberekből áll a, fátnstíe^alom.' Csak rossz emberekkel találkoztam és feltettem magamban, hogy meg ,kelí találnom a. módját annak, hogyan kerülhetnék ki ebből a büzletes légkörből, anely a munkaadók, munkásproletárok, rendőrök körül árad. Minthogy .engem nem uzsorázott ki senki és i én •sem akartam másokat kiuzsorázni, kirakattolvajjá lettem. Ez .a mesterség azonban keveset jövedelmezett. .Végül is elfogtak és három havi börtönre Ítéltek. .Minthogy mindent el kellett szenvednem, amit általában igazságosnak neveznek, ínég dühösebbé Jetteim. Tizennyolc esztendőssé lettem, dolgozni nem akartam és újból az individuális visszavételi jog teóriájával kezdtem foglalkozni. Ezrjjtal sem volt több szerencsém, mint az első alkalommal. Néhány hónap múlva újból elfogtak és ezúttal két hónapi börtönnel sújtottak. Mikor a börtönből kikeriilem, dolgozni akartam. Részt vettem tudniillik egy általános sztrájkban, belekeveredtem egy hatalmas verekedésbe a rendőrökkel s ezért nyolc napi börtönt kaptam. Mindez csak jobban elkeserített s napról-napra jobban kezdtem érteni az életet. Sokait közlekedtem anarchistákkal, megismertem a teóriáikat s szorgalmas párttaggá lettem. Nem mintha talán ezek a teóriák tetszettek volná nékem, hanem, mert ugy találtam, hogy ezeket nagyszerűen lehet magyarázni, hogy ezeket nagyszerűen lehet magyarázni. Hogy ezentúl, épen ugy, mint többi hitsorsasom; nem fogunk többé másoknak dolgozni, kamton kizárólag a^ak magumknxuk, az tetszett nekem s elhatároztam, hogy tapasztalataimmal és erőimmel elszántan fogunk küzdeni a mai társadalom butasága és igazsága ellen. Igy ir, négy teljes lapbasábon keresztül. Egy gyárigazgató tragédiája. — Autokatasztrófa Siófokon. — (Saját tudósítónktól.) Halálos automobjlszerenesétlenség történt vasárnap délután a siófoki országúton. Radó Viktor budapesti gyárigazgató az áldozata az automobil-őrületnek. A halálos kimenetelű katasztrófát az okozta, hogy a gyárjgazgató maga vezette az autót, noha a vezetésben járatlan volt. A gyárigazgatón kivül, aki meghalt, még négyen sebesültek meg. Radó Viktor, aki most uralt harmincnyolc éves, a Magyar Fémöntő gyár igazgatója volt. A Podmanieky-utea 27. szánra házban rendezte he jrodáját. Ott lakott 'feleségével, Birkovits Géza fővárosi kereskedő leányával, akit nyolc év előtt vett feleségül. Annak idején aü államvasutak anyagbeszerző osztályának volt vezetője, majd a fémtömlőgyár igazgatója lett. Szombaton hivatalos dolgai Losoncra szólították; onnan érkezett meg vasárnap reggel. Saját gépkocsiján, a 346. szánra Djon-féle automobilon még vasáriiap délelőtt Siófokra rándult. Nem vitt magával senkit, csak a soffőr ült mellette az első ülésen, Radó Viktor maga vezette a kocsit itt a városban }s és az országidon is egészen Siófokig. Feleségének, mielőtt elment volna, azt mondta, hogy Siófokon egy mérnökkel kell sürgősen tárgyalnia. Tjzenegy órakor indult el Budapestről a piros automobil, Eadó;-al és a soffőrrel. Ugy látszik, a gyárigazgató már korán délután elvégezte a dolgát, mert négy óra tájban már az épen Siófokon nyaraló rokonait, Lindenbaum Féliksz kereskedőt és feleségét, aki Nagy Sándor országgyűlés} képviselő leánya, látogatta meg. Elhatározták, liogy az automobilon bejárják a környéket. Lindenbaum Féliksz nem tartott velük. Lehetséges, hogy nem is volt otthon. A kormánykerék mellé újra Radó Viktor ült, tőle balra a soffőr. A kocsi belsejében pedig Lindenbaum Félikszné és Harner Jenő bankhivatalnok helyezkedtek el. A gép megindult. Kikanyarodtak az országútra s amikor immár szabad területen voltak, Radó folytonosan nagyobb sebességgel vezette a gépet. A veszprémi országútra tértek. Ott már teljes sebességgel haladt az automobil. Áz Enying felé ágazó keresztút előtt mintegy 300 méterrel az automobil jobboldali hátsó kereikérŐl levált a gumi. Radó, aki pillanat alatt megérezte ezt, teljes erővel fékezni akarta a rohanó gépet, de a hirtelen megállástól az automobil felborult. A bennülök közül Lindenbaum,né és Hoffief magas ivhen • '/repültek az országútra és elterültek a földön. A többi utas: Komlósné, Simon- és a soffőr az automobil alá került. A rettenetes rázkódásban mindnyájan elvesztették eszméletüket. Elsőnek Lindenbaumné tért magához, aki meghallván útitársai, jajveszékelését, segítségükre ment és ki akarta húzni őket az automobil alól. Persze asszonyi erővel nagyon keveset ért el, de néhány perc múlva már mellette volt Varga István utkaparó, akinek háza közelében a szerencsétlenség történt. Ketten azután kihúzták az automobil három utasát a gépkocsi romjai alól. Mindhárman éltek, de a negyedik, az automobil gazdája és vezetője szörnyethalt. I Amikor Horner Jenő és Lindenbaum Félikszné magukhoz tértek, már ott volt mellettük egy idegen gépkocsin Halász Lajos és sofförje. Halász szintén Siófokról igyekezett a főváros felé. Rögtön, ahogy a szerencsétlenség színhelyére érkezett, Halász a soffőrjét, a közelfekvő Enyingre küldötte orvosért. Néhány perc uralva megérkezett • az enyingi orvos, aki eszméletre téritette a sebesülteket. Radót kiszabadították az automobil alól: már nem volt benne élet. Az orvosi vizsgálat megállapította, liogy Radó mell hasát, a kormány kér dk betörte, mind a két szeme kifolyt, már halott volt. amikdtr a• gép rázuhant. Halász automobilján vitték a szerencsétlenül járt gyárigazgatót és a három sebesültet vissza Siófokra. Horner Jenő agyrázkódást szenvedett. Lindenbanon Félikszné erős z.uzódást szenvedett. A siófoki kórházban helyezték el őket. Budapesten Radót sokan ismerték. Felesegét értesítették a halálos katasztrófáról. Az uriasszonynyal Schreyer Jenő dr,. a család , ügyvédje, hétfőn reggel Siófokra utazott. Radó Viktornak egy bét esztendős leánykája van. Hitvesgyilkosság vagg öngyilkosság ? (Saját tudósítónktól.) Rendkívül titokzatos eset foglalkoztatja tegnap óta a budapesti főikapitányságot. Vasárnap hajnalban Budán, a Scbwarczer Ferenc-utoa 13. számú ház előtt Összezúzott testtel találtát Beírta Hackel József fővárosi óradíjas zenetainitó busz éves feleségét. Az első pillanatban ugy látszott.. hogy ia fiatal úrinő öngyilkosságot, követett ©1, csak kéisőbb, a nyomozás során vált az eset gyanússá és scik olyan körülmény merült ifel, amelyből a rendőrség arra következtet, liogy az asszonyt a férje dobta ki az ab, lakon. Az eset részletei! a következőik; Vasárnapra virradó éjszaka Fehér József" magánhivatalnok és Nagy János rendőr -a Scbwarczer Ferenc- utca 13. szánra ház előtt egy ingben levő fiatal asszonyt talált nyöszörögve, összezuzclt lesttel, véresen. Értesítették a mentőket, közben pedig megáliLapitották, liogy a fiatal asszony Hackel József fővárosi óradíjas zenetanitó busz éves felesége, Tóth Etel, aki a. ház harmadik emeletén laiklik a férjévei és bét hónapos kis fiával. A rendőr felment a harmadik emeletre, hogy a férjet felesége tragédiájáról értesítse. Hiaokel azonban nem eresztette íbe a. lakásba a rendőrt, akinek be kellett törni az ajtót, A szobában fel ós alá sétálva találta Hackel Józsefet, akivel közölte, liogy felesége leugrott az emeletről. A férj nagy dühvel támadt a rendőrre: — Mi köze hozzá? Hogy mer a lakásomba betömi?! — kiabálta, és kilökte a szobából a rendőrt, azután bezárta ismét az ajtót. Közben a mentők az életveszedelmesen se1 lesült asszonyt az uj Szent János-kórházba vitték, a rendőr pedig jelentést tett. az esetről, megemlítve iazt is, hogy a férj milyen hidegvérrel fogadta felesége öngyilkosságát. A főkapitányságnál az esetet rendkívül gyanúsnak találták és Tóth János rendőrtaniácsos elrendelte a széleskörű nyomozást. A detektívek megállapították, liogy Bartba Hackel József ruszti születésű harmincegy éves fővárosi! óradíjas zenetanitó a nralt éviben ismerkedett meg a mostani feleségével, Tóth Etellel, aki özvegy Bartba Barnabásaié fővárosi háztuliajdonosnő nevelt leánya. A tanító már akkor ismerte meg a fiatal leányt, amikor az első feleségével együtt ólt. Viszonyt kezdett a szép leánynyal, majd első feleségétől elválva, a mult ápri Fsában feleségül vette. Ekkor állás nélkül volt, az anyósa segítette Bartba Hackel József arra számított, hogy anyósa halála után őrüMik ananak vagyonát, tehát nem is keresett állást. Tékozló, köuy-