Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-07 / 155. szám

2 * DÉLMAGYARORSZÁG 1912 julius 7. tani Apponyi, hogy ha a mentelmi bizottság a sipoló és doboló képviselőket bizonyos számú ülésből kizárja, hogy ez esetben a Képviselőház nem hozhat érvényes határozatokat? Pedig nyilván erre céloz, amikor azt irja, hogy az ellenzék „kikergetésévei" meghozható ugyan ez a törvény, de nem lesz jogi hatályossága. A házszabályok tartalmaznak arról intézkedést, hogy a mentelmi bizottság Ítélete alapján egyes képviselők az ülésszakból kizárhatók, azt a badarságot azonban se_ holsem olvassuk, K°gy ilyen esetben a parlament ne hozhatna érvéjiyes határozatot. Az urak hova-tova elérkeznek a Nagy Gyurka esetéhez, aki tudvalevőleg az elnökhöz intézett táviratában csonka parlamentnek nyilvánította a magyar képviselőházat, mert valahol Erdélyben a (Vonata elakadt s az ülésre el nem jöhetett. Nem tudjuk, hogy az egyszakaszos törvényjavaslat letárgyalására sor kerül-e? .Nem tudjuk, mert ez tisztára az ellenzéktől íügg. Az azonban minden kétségen felül áll, hogy ha ez a javaslat ,törvénynyé válik, akkor sem Apponyi, sem bárki .más a törvénynek hatályosan ellene nem szegülhet. Az ország, amely az eseményeket csak nagy kontúrjaiban szemléli s főképen ,az evidens gyakorlati következményeiből itéli meg, azit látta, hogy az urak a baloldalon éveken át haszontalan obstrukcióval lopták az ország idejét. Az egyik kifejezett barátja volt a kerékkötésnek, a másik csak megértette, ha a szomszédja obstruált; az ilyen ravaszkodások iránt azonban a dolgozó polgároknak nincsen érzéke. A tény az, hogy .erőszakosan megállították a parlamentet! Másrészt .pedig látja a közvélemény azit, ,hogy a többség felszabadította a törvényihozást. És hogy ezt a felszabadulást arra .használta ki, hogy uj főiskolákat állított, családi pótlékot adott a tisztviselőknek, ,megjavította az igazságszolgáltatást, vasutak építését tette lehetővé. Hát ugyan, hogy kiválthatja Apponyi, hogy a józan magyarember visszasírja azokat az időket, amikor a véderőjavaslat tárgyalása „még nem volt bevégezve" s a képviselőház névszerint szavazott Kun Béla sza^ badságkérvényének elintézésén? Kicsi a kereskedelmi iskoia. — Megint panaszkodnak a szülök. — (Saját tudósítónktól.) Mindem tanév végén és minden tanév elején fölhangzik a panasz ia szegedi felső kereskedelmi iskola ellen. Nem a tanítás miatt panaszkodnak, mert az kitűnő ós elsőrangú, líamem az a 'bajoknak a kútforrása, hogy iaz intézet nem tud helyet adni a jelentkező diákoknak. Sökklal több a jelentkező, mint a hely és ezért minden esztendőben megtörténik, hogy egy csomó szülő kénytelen a fiával együtt elmennli a városból, ahol iskolába szerette volna beíratni a fiát. Tavaly öt alsó osztályt nyitottak meg, de j azért sok diák kimaradt. A szeptemberben j megkezdődő tanévben már csak bárom alsó | osztály megnyitását .'Vették tervbe, de már most a.z a. helyzet, hogy pénteken délben a szegedi állami kereskedelmi iskolában a beÍratásokat beszüntették, ímert a létszám megtett. Nagycn panaszkodnak a. miatt a szülők és ia panaszoknak van is némi alapjak. Az idén Uigynis azt a .rendszert vezették be, hogy diákot esak szülő jelenlétében vettek föl az (intézetbe, illetve közhírré tették, hogy diák csak ,a. szülőjével jelentkezhetik fölvételre. Már most megtörtént, hogy Sepsiszentgyörgyből, Sárospatakról, meg az ország más városaiból a szülök Szegedre hozták gyermekeiket, de itt a helyett, hogy felvették volna azokat az intézetbe, egyszerűen tudolilásukAz anya: Nem volt! Hiszen azért tetszettem én neki. Szép leány voltam ón. Pénzem is volt egy kicsi. Tndta, hogy jó asszony leszek, hűséges, takarékos, az öregek megbeszélték a dolgot . . . hát miért ne vett volna el. Nem is csalódott bennem. M.eg is szeretett. Egyre jobban. Én ,iis őt. Boldogok lettünk. Soha' közöttünk semmi baj nem volt. Látod igy van ez. Te is megszeretnéd, ha hozzáímenniél . . . A leány (türelmetlen mozdulatot tesz): És .. „ . én . . . már a házasságtok . . . első évében születtem? . . . Az anya: Igen. A leány: És . . . akkor még . . . nem szerettétek egymást? . . . Az anya: Édes jó istenem, te ezt nem érted, te ezt nem is értheted . . . A leány: Igen vagy nem? Kérlek, anyám, légy őszinte. Igen vagy nem? Az anya: Hát ugy, ahogy te gondolod... még talán . . . nem. A leány (megdöbbenve hajtja lle a fejét; a sízemét fáradtan behunyja). . Az anya (ijedten): Vagy igen . . . Talán már igen. A leány: Nem. Ne mondd, hogy igen. Most mái1 tudom, hogy nem. Az anya: Hát nem. És látod: nem történt semmi baj. Látod, megszerettük egymást. Lá tod, iboldogan élünk. Hidd el nekem, ezt jobban tudom én, mint te. Ha asszony leszel, majd meglátod . . . A leány (kétségbeesve): Hogy van az, hogy ón eddig soka erről téged nem kérdeztelek? Miért vettem én olyan bizonyosra, hogy ti nagyon, nagyon, nagyon szerettétek egymást? At anya: Mert láttad, amióta esak gondolkozni tudsz, mennyire megbecsüljük egymást. Mert, amióta az eszedet tudod, csak szeretetet látsz közöttünk. Ha hallgatnál rám, te is . . . A leány: Nem. Nem azért, Én eddig magamat . . . szépnek tartottam. Én eddig magammal . . . mindennel, ami rajtáim van . . . ami bennem vian ... meg voltam elégedve. És ha magamról gondolkoztam . . . Ina a tükörbe néztem mindig . . . öntudatlanul is... azt gondoltaim . . . nem is gondoltaim, soha nem gondoltam rá, de mindig ugy éreztem... liogy ti egymást nagyon saerettéték. Nagyon, nagyon, nagyon. Most . . . nem mernék tükörbe nézni. Az anya: Miért? A leány: Ugy érzem . . . egyszerre megindultam. Az anya: Gh te csacsi, látod, milyen naiv vagy; hiába, a legokosabb leány is csak egy butácska . . . A leány: Végre a magamban való bizalomnak. Nem érzem: miért élek. (Nem tudom: hogyan éle'k . . . Az anya: Oh te! Te kisleány! Te okos nagylány! Gyere ide, bujj hozzám, az ölembe, hiába vagy olyan okos és olyan tanult és müveit, mégis csak az én kedves, csacsi kislányom vagy . . . Gyere ide. ra hozták, hogy hiincs hely. Most. .azután itt vannak a szülők, elköltenek itt egy jó csomó pénzt és a legjobb esetben bevárhatják, hogy a váirosi kereskedelmi iskolába fölveszik-e a fiaikat. Azonban ez is nagyon kétséges. Nem bizonyos ugyanis, hogy ,a városi 'intézetben hány alsó osztályt nyitnák meg, de akárhány is lesz az osztály, bizonyos, hogy a szegediek, •akikéi a fölvételnél előnyben részesítenek, a létszámot be fogják tölteni. Itt tehát csak egy megoldás van. Az állami felső kereskedelmi iskolában fönn kell tartani továbbra is az öt alsó osztályt, mert végre is nem lehet összecsődite.ni az egész országból a szülőket, hogy azokat azután elutasítsák. Beszéltünk ebben a;z ügyiben Tótli József igazgatóval, .az állami felső .kereskedelmi iskola kitűnő igazgatójával. Munkatársunknak azt mondotta az (igazgató ur, Ihogy bár csak tiz osztálynak megfelelő tanári létszáma van az intézetnek, több tanárt pedig nem akarnak ide helyezni, de .azért megkísérli, hogy az idén mégy alsó osztályt állitsanaík föl. Ez az 'intézkedés nagyon kevés és nem orvosolja .a. bajokat. Lehetővé kall tenni, hogy minél több diók járjon Szegeden Iskolába, mert a diákok kulturát és pénzt jelentenek a városnak. Fenn tartani az eddig fenfiartott osztályokat és a városi kereskedelmi iskola föláMitása ne legyen ok arra, liogy az állami intézetben az osztályok számát redukálják. Az uj intézet uj igényeket elégit ki és ezért ia régi igények teljesítését megakadályozni nem lehet. A franciák és olaszok egyesülése. Parisból jelentik: A szenátus épületében tegnap előkelő politikusok, tudósok, irók ós nagyiparosok gyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogy egy France-Italie egyesületet alkotnak. Az egyesület minden eszközzel arra fog törekedni, hogy a két nép között békés befolyást gyakoroljon, hogy ezáltal a két ország közötti viszonyt barátságossá és tartóssá tegye s a mai Olaszország tevékenységének FranA leány: Nem édesanyám. Az anya: Nem? Miért? A leány: Csak, édesanyám . . . Most ne! Az anya: Miért? A leány: Ne . . . Hiszen igen, én tudom, most más időket élünk, más idők voltak azok, nem akartak én téged ... (bírálgatni... de most ne! Az anya (lassan): Há.t jó. Most ne. Majd idejösz te még hozzám. Majd belátod még, (hogy .nekem igazam volt. Isten mentsón, hogy ón kényszeritselek ... De nemsokára hazajön apa . . . majd akkor meglátod . . . ő lis megerősiti, lamit mondtam, igazat ad nekem . . . A leány (rémülten): Édesanyám, kérlek, ne beszéljünk apával .ezekről a dolgokról. Az anya: Miért? A leány: Nem akarom, hogy ő beleszóljon . . . hogy ő most. erről beszéljen velem . . . Az anya: (kissé sértődötten): Miért? Ő neon érdemli meg ezt tőled. Apa ugy szeret téged . . . A leány: Igen, d? . . . Az anya: Mit de? Ezt nem érdemelte meg tőled. A leány: Nein. Hanem én . . . Az anya: Hanem te? A leány: Hiszen majd másképen lesz ez. Maid elmúlik ez. Hanem én most ugy érzem . . . Az anya: Alit érzel? A leány (kétségbeesve): Ugy érzem, hogy most egyszerre . . . egészen idegen lett hozzám.