Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-05 / 153. szám

1912 julius 4. DÉLMAGYARORSZÁG fi P, 7 nak. Másik fontos kérdés a huszonnégy órás napbeosztás és óraszámlálás: azt akarják, liogy déli 12 órakor ne kelljen újra elejéről kezdeni az időt, ilianem tovább számítani: 13 óra, 14 óra egészen huszonnégy óráig, amikor beáll az éjfél. És most egy harmadik terv merült fel, melynek szintén vaunak hívei. A nyári időszámítás. E szerint áprilisban egy órával előbbre Igazítanák az összes órá­kat ós az időszámítás szeptemberig tartana, amikor megint, visszaállítanák a mutatót. Ami most a külföldön egyes (iskolákban szo­kásban van, tudniillik a munka korább kez­dete és befejezése a nyári hónapokban, /a,z ki­tér jesztetnék az egész életre; a minden külön rendelkezés nélkül áprilistól szeptemberig egy órával korábban nyitnák és zárnák be a boátokat, a leveleket korábban kézbesitenék, ia vonatokat korábban linditanák el, egyszó­val, a mindennapi íélet óramutatóját egy órá­val előbbre igazitanák. Ezzel elérnék azt, hogy a forró nyári napokon a kellemes reg­geli órákban serényebb volna a munka és a hüs esti órákban kellemesebben hatna a pi­henés. Ilyen reformot természetesen nemzet­közi alapon lehetne csak végrehajtani. An­gliában már benyújtottak egy erre irányuló javaslatot és Németországban több kereske­delmi kamara szintén az njitás mellett nyi­latkozott. — Robbanás egy bányában. Esszenből jelentik: Tegnap délután a Viktória-társaság Mátyás nevü tárnájában borzalmas robbanás történt, amely az egész tárnát elpusztította. A robbanás oka a gáztartónak meggyuladása volt. A rettentő robbanás következtében a szom­szédban lévő ammoniakgyár is meggyuladt és teljesen elégett. Az esszeni Mátyás-tárnában történt robbanásnak borzalmas következése volt. Több munkást a robbanás egészen szétté­pett s testüknek egyes részeit a beomlott tör­melékekhez csapta. Számos munkás fulladás következtében halt meg. Sok áldozaton súlyos égett sebeket találtak. A robbanás után azon­nal megkezdték a mentő akciót és tizenhat holttestet hoztak fölszinre. Ujabb hirek szerint a szerencsétlenségnek huszonegy bányamunkás esett áldozatául. Több súlyosan sebesült, aki­ket kórházba vittek, aligha fog életben ma­radni. — Elkapta a lendítő kerék. Aradról je­lentik: Róssu Izidor, az aradi Neumann szesz­gyárban gépápoló, leült a lenditő kerék közeié-, ben, hogy a melegben a kerék lendítése által okozott hűsebb levegőt élvezze. Bossu elszu­nyadt, a kerékhez bukott, mely darabokra szaggatta. — Elmulatta az aratók pénzét. Kovács István jánoshalmi lakos a napokban több ara­tómunkást szerződtetett, akikkel Baranyába akart lemenni aratni. Kovács a földbirtokostól 340 koronát kapott az aratómunkások számára szükséges útiköltség fejében. Tegnapelőtt ki­ment a vasútállomásra, hogy a munkások ré­szére vaggont foglaljon le. Az állomásról ha­zafelé menve, betért özvegy Vlásicsné csárdá­jába, ahol mulatozni kezdet. A csárdában csak­hamar felhangzott a muzsikaszó, Vlásicsné egymásután hordta fel a borokat és a tivor­nyázó társaság rövid idő alatt lerészegedett. Kovács felállt az asztalra, ott táncolni kezdett és szórta a pénzt a cigányoknak. A vig mula­tozásnak csak tegnap hajnal felé lett vége. Ek­korra Kovácsnak elfogyott az aratómunkások részére felvett 340 korona útiköltsége és a ré­szeg társaság hazafelé indult. Kovács István lakására érve, észrevette, hogy a rábízott pénz utolsó krajcárig elúszott az éjjeli mulatozás­ban. Ez egy kissé kijózanította az aratók ve­zetőjét, aki nagyon megijedt tettének követ­kezményeitől. Kovács előbb arra gondolt, hogy a Pénzt megszerzi valahonnan, de csakhamar belátta, hogy ez lehetetlen. Bánatában és fé­lelmében felment házának padlására és ott fel­akasztotta magát. — Nyári mulatság. A szegedi szabó iparos. ifjak önképző szakköre, valamint az alsóvárosi iparoskor egyesült vigalmi-bizottsága julius 14-én, a Gedó-féle kerthelyiségben népünne­pélylyel egybekötött nagyszabású nyári tánc­estélyt rendez. — A tüzérkáplár bravúrja. Lúgosról je­lentik: Vasárnap késő éjjel Hoffmann Péter és Gatior Hermán napszámosok szövetkezve egy tüzérkáplárral és egy tüzérlegénnyel felverték álmából Pauleszku Ferenc korcsmárost és az ablakon át kértek tőle italt. A korcsmáros hi­vatkozva az elmúlt zárórára, megtagadta a ké­rést, mire az alkoholra éhes legények az abla­kokat bezúzták és azokon keresztül hatoltak be a korcsmabelyiségbe. A tüzér káplár bosszút forralt a korcsmáros ellen és kivont karddal osztogatta társainak a parancsot, hogy cipel­jék ki az udvarra a korcsmáros feleségét- és ott ugyancsak kivont karddal kényszeritette az asszonyt, hogy ellene ne álljon az erőszak­nak. A megrémült férj a közeli honvédőrségre sietett segítségért s mikor ezek megérkeztek, azok megszöktek. A rendőrség a civileket el­fogta, a tüzérlegénynek személyazonossága megállapítása végett az ezredparancsnokság­hoz fordult. — Elfogott gonosztevő cigányok. A duna­földvári csendőrség két 'kóbor cigányt fogott el, kik megrögzött- gonosztevők. A dnnapen­telei csendőrség a minap értesítette a duma­földvári csendőrséget, hogy lólopás miiatt ott elfogott két cigány megszökött. Nagy János duma,földvári csendőr a határban két kóborló cigányra bukkant, akik a csendőr láttára me­nekülni akartak. A csendőrök üldözőbe vet- j ték, mire azok megadták magukat. Az elfő- I gott cigányok Szrt-ojka Ferenc és Sztojika, Ká­roly, akik beismerték ,hogy Cecén két ízben betörést, több lóilopást- követtek el, továbbá, hogy a h ercegf alvai, vasúti állomáson feltör­ték a raktárt és onnét sok árut elloptak. In­nen Szitánóra (Temesinegye) községben a gőz­malomba betörtek, a pénzszekrényt elrabol­ták és a. tulajdonosra, aki fölébredt a- zajra, forgópisztolyból rálőttek. A pénzszekrényt if,eltörték és a pénzt kivették belőle. Bevallot­ták még, hogy Dézsenyfalva községben a köz­ségi pénztárszekrényt elvitték és tartalmától kifosztották. A csendőrség a Dunaföldváron tavaly történt, vasúti betöréssel is a cigá­nyokat vádolja. A csendőrség a gonosztevő­iket, kiknek lelkét valószínűen még több büm is terheli, a további nyomozás végett Yersecre kisérte. — A szegedi rendőrség krónikája. Kifosztott kereskedő. Golding Jakab nagyvá­radi halkereskedőt az éjjel meglopták a sza­badka-szegedi vonaton. A kereskedő elaludt s az ismeretlen tolvaj ezt az alkalmat használta föl a zsebelésre. Goldring mellényét kivágta s a pénztárcáját, amelyben 60 korona készpénz, két váltó és egy vasúti bérletjegy volt, elemel­te. A halkereskedő a tolvajlást csak akkor vet­te észre, amikor Szegeden kiszállt. Az esetet jelentette a rendrőségen, amely a tolvajt nem sok reménységgel keresi. — Eltűnt szolga. Zombori Sándor vasúti szolga a június 17-én eltűnt Szegedről s azóta nem adott életjelt ma­gáról. Családja azt hiszi, hogy szerencsétlen­ség érte. A rendőrség keresi. — Fogadja kérem szerencsekivánataimat, hogy oly hamar helyreállott egészsége. Bizo­nyára ön is a „Borolint" használta. 4 Tavaszi újdonságok férfi- és fiu»ka9apofc, nyak­kendők, harisnyák, kesz­tyűk és férfi-fehérneműek — mérték szerint is — a Segjutányo­satsU árban vásá­rolhatók I ezc!5tt Syéres H< Mártonnál UlUiji/ I® Szeged, Tisza-szálló mellett. Középiskolát végzett fiuk tanoncul fizetéssel felvétetnek a Délmaggarország nyomdájában. VDAMJ^NIKA ,(A főherceg és a sas.) A főherceg vadászott.. Háta mögött állit a fővadász és erősen cjrmk­kolt. Hogyne! Ezúttal nem szarvasokról volt szó, amelyeket szépen sorjában elővezetnek a' hajtők, hanem madarakról! Egyszerre 'csak egy nagy madár rebbent fel. A főherceg ar­cához kapja a puskát, lő s a madár lepottyan ia földre. Szerencsére jó messze, kukorica közé. Nagy, ikövór holló volt. S szólt a fővadász boldogan: — Fenséges urain! Csodaszép sast kegyes- • kedett lőni! — Sas volt? — kérdezte a főherceg. — De még milyen! A (levegő igazi királya! Á vadászkutyáknak azonban nincs érzé­kük ilyesmi iránt. A kutya eliramodott s két perc múlva ia főherceg lába előtt feküdt a hizott holló. A fő vadásztelöntli a keserűség, < de mit lehet tenni, újból megszólal: — Gyönyörű kis sas! ^ — Hm — szól a főherceg s szúrósan néz Wi — ez sas? Hisz ennek csak egy feje van! . . . * (Újságcikkek cimei.) Az uborkaszezon kel­lős közepében vagyunk s talián, egyetlen he­lyen -sem érzik ez meg annyira, mint az új­ságoknál. Ilyenkor az amerikai; híreknek a szezonja van s a kiáltó cikkcimeknek. Hogy ezek némelykor milyen kitűnőek, annak il­lusztrálására álljon néhány példa. Egyik nagy és elterjedt fővárosi lap, amely különben előszeretettel veregeti vádion a vidékieket, arról számolt.be, hogy egy ré­szeg ember agyonverte a feleségét. A cikk kettős címe a következő volt: Gyilkol az alkohol, Agyonverte a feleségét. Egyik kitűnő laptársunknak arról kellett beszámolnia, hogy a városi iskola igazgatóját szívszélhűdés érte. Az igazgató azonban elő­kelő szerepet játszott a város társadalmi éle­tében s ennek a címben is ki kellett tűnni. Ezért a cim a következőkép szólt: Nagy gutaütés városunkban. Eh,ez hasonlóan Nagy polgármesterválasztás a Belvárosban cim alatt regisztrálta egy közeli város kraj­cáros újsága, hogy nj polgármestert válasz­tottak. Saját majma által megmart volt ország­gyűlési képviselőjelölt. Ez a cim egy budai újságban jelent meg nagy örömére azoknak a szerkesztőknek, akiknek elvük, hogy a cim mindjárt mondja él az eseményt. Viszont a Házkutatás Franciaországban. bő teret enged a fantáziának arra nézve, hogy azon a kis területen tulajdonképen hol és melyik házat kutatták át. (Hivatalnokok álma.) Egy szegedi nagy üzlet hivatalnokai az utóbbi időben feltűnő nyugtalansággal viselkedtek. Ezt észrevette ia főnök ur is, aki híres arról, hogy a tiszt­viselőit minden második évben kicseréli. Aki fizetésemelést kér, annak rögtön fölmond. A főnök a most észlelt izgalom iránt érdek­lődni kezdett a prpkurlstánál. — Ugy hallóin — mondta a cégjegyző — hogy a hivatalnokok fizetésemelést akarnak. A főnök dühösen csapott az asztalra. — Nem elég, hogy egész nap alusznak az irodában, hát még fizetésemelésről is álmo­doznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom