Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-04 / 152. szám

1912 julius 4. Botrány a tanítók kongresszusán. — Betiltották a közgyűlést. — (Saját tudósítónktól.) Rendkivül zajos jelenetek játszódtak le Budapesten, a tanitók egyetemes gyűlésének mai, második napján. A radikális tanítók, akik külön szervezkedtek, elégedetlenek a kongresszus elnökének, Moussong Gézának azzal az eljárásával, hogy tegnap a vallás- és közoktatásügyi miniszter előtt csak vázlatosan ismertette a kongresszus határozatát, ahelyett, hogy az erre vonatkozó memorandumot átadta volna a miniszternek. A radikális tanítók Moussong eljárását okolják azért, hogy a miniszter tegnap nem egész határozottan nyilatkozott a tanítók ügyében és tegnap esti gyűlésükön el is határozták, Hogy Moussongot lemondásra fogják kényszeríteni. A ma reggeli gyűlésen Moussongot, aki rövid beszéddel nyitotta meg az ülést, rendkivül nagy aajonigással fogadták az elégedetlenkedők. — Abcug! ,Le vele! — kiáltották az ellenfelei, miig a párthiveti lelkesen ünnepelték és éljenezték. Moussong, arra hivatkozva, liogy itt az 5 személyéről is szó van, átadta az elnöki széket Rákos Istvánnak. , Miután Rákos átvette az elnök,lést, Moussong Géza, fölszólalt — Egy férfias kijelentést akarok tenni . . . — kezdette, — Sokkal többre becsülöm a síikert, semhogy tűrném azt, hogy az én személyem legyen akadálya annak, hogy a tanitóság célját elérje. Ha, ugy találják, liogy az én elnökségem akadálya ennek, akkor nem tartom meg az elnökséget. Híveinek imponáló többsége az elnök kijelentését nagy éljenzéssei fogadták, mig a másik csoport gúnyos kacajjal fogadta Moussong szavait. Nagynehezen lecsendesedtek a lelkek , és Rákos István elnök föl akarta tenni a kérdést, hogy Moussong lemondását elfogadja-e a közgyűlés? A kérdés föltételénél azonban a pódiumon termett Zigány Zoltán, akli nem is egy komoly ember vagyok, elásom az egészet a szivembe és kúráltatom magamat. Az üzletet nem hagyhatom. Most már egy kicsit fojtogatta a torkát valami és kiment a nagyterembe. Én még ültem egy kicsit s néztem utána. Ott, ahol én ültem, homály volt. A külső terem felülről kapta a világosságot, ,az édes, forró, fényes júliusi nap csak ugy dűlt az üvegen á,t. Egy sárga, viaszkötényes, mosolygós fürdős megfogta a. cukrászt. A cukrász az üvegfödél alatt állt, sovány, megviselt aktját mutatta. Hirtelen ráborították a vizes lepedőt. A fejére fényes sárgarézkoronát tettek, amiben hlideg viz kering. A nap rásütött a sárgaréz koronára és a földigérő hófehér lepelre. Aranykoronával, hópalástban állt most a Cukrász. Az arca eltorzult egy kicsit, inert sirt. A ikeze a lepedő alatt volt, nem tudott a szeméhez nyúlni, hát félokialt fordította a. fejét, hegy a könnyei a szájába ne folyjanak. A fürdős-pribék aztán megtörülte a szemét. Cukrászom 'bánatosan mosolyodott el. Most játölelte a pribék és dörzsölni kezdte. He ez innen, a sötét fülkéből olyan volt, mintha a pribék az ő hatalmas, vastag felsőkariávail nem lett volna, más, mint az élet s most magához emelte volna, szeretettel ölelgette, a mellére vonta, volna a szomorú budai embert, az ő égig vonító, de agyonvert, elnyomott lenyelt, megevett bánatával. De a legszebb, a mit nem tudok elfelejteni, az volt, mikor a pribék letérdelt előtte, átölelte a lábát és ö székárán, hófehéren, arany koronával a fején, megbocsátó bus mosollyal nézett Öe rá. DÉLMAGYARORSZÁG tanító, hanem kereskedelmi iskolai tanár, — a radikális tanitók vezére. Amikor Zigány a pódiumon megjelent, élűiről kezdődött a lassan-lassan elcsendesülő vihar. Párthívei éljenezték Zigányt és kiáltozták az elnök felé: — Zigánynak joga van beszólni! Föliratkozott! Ne terrorizálja a szónokot! Hol van a szólásszabadság? A nagy zajban Rákos István elnök fölfüggesztette az ülést, mire a nagygyűlés radikális tagjai tüntetést rendeztek Zigány mellett. Pár percnyi szünet után Rákos az ülést újból megnyitotta. Meglehetős nagy lármában mondotta a következőket: — ügy látom, hogy e körül a tárgy körül hosszabb tárgyalás fog kifejlődni, azért, hogy ne késlekedjünk, azt ajánlom, hogy az előterjesztett memorandumot rögtön küldjük el a miniszterhez és válasszuk ,meg a bizottságot. Ezt a propozieióját az elnöknek általános helyeslés kisérte. Választottak öttagú .bizottságot. Ezután Zigány Zoltán a szónoki pódiumon meg akarta kezdeni beszédét. A szónokot ismét lárma fogadta. Hivei éljenezték, az ellenkező véleményen lévők pedig abcugolták. Zigány csengő hangon kiáltotta a következőket: Nagyon gyenge igazság az, amely fél az ellenkező igazságtól. Irtózatos kavarodás és leírhatatlan lárma keletkezett újból. Zigány nem folytathatta beszédét. A gyűlés egyes tagjaji az elnöki pódium körül csoporti osultak és ott zajongtak tovább. Mindenki elhagyta helyét, felugráltak a székekre, padokra, kalapjukat lengették, éljeneztek vagy abeugoltak. Ekkor Rákos elnök hirtelen föltette a kérdést, hogy el fogadja-e a nagygyűlés Moussong Géza lemondását? Rákos István elnök kimondotta a határozatot, hogy a nagygyűlés Moussong Géza lemondását nem fogadta el. Erre azután Moussong Géza megjelent az elnöki emelvényen, miire hivei éljenezni kezdtek. Rákos István elnök átadta Moussong Gézának az elnöki széket. A nagygyűlés egyes, .lármázó tagjai csak vették észre, íhogy tulaj donképen miről van szó. Hatalmas lármával, tornbolással, zajongással feleltek. Leírhatatlan kifejezések repültek az elnöki pódium felé: — Gazság! Zsebkendővel szavazzunk! Gyalázat! — hallatszottak a kiáltások. Ez alatt Moussong lekiáltott az újságírókhoz, hogy az illést tizenegy óráig felfüggeszti és azután lement az emelvényről. Hivei körülvették és folytonos éljenzéssei kisérték ki a teremhői. A bennmaradottak Zigány melllett rendeztek tüntetést. Zichy János gróf kultuszminiszter látva, hogy a tanitók maguk közztt sem birnak me?e?yezésre jutni'és egyes elemek a kar tekintélyét az egész ország előtt kompromítálják, ma leiratot intézett a vezetőséghez, amelyben a közgyűlést betiltja. Egyben felhívja a tanitók vezetőségét arra, hogy a közgyűlés helyett értekezletet tartsanak és ezen kontemplálják azon követeléseket, amelyekkel a miniszter elé akarnak járulni. A tanitók ma délután meg is tartották értekezletüket, amelyen Szápár Samut választották meg elnöknek. Az elnök a következőkben terjesztette elő a tanitók követeléseit: A tanítókat ép ugy, mint más állami tisztviselőket a IX. és X. fizetési fokozatba helyezzék. Emellett hagyják meg a korpótlékot. A tanitók és tanítónők fizetése közötti különbséget töröljék el. A lakbérpótlékot igazságosan osszák meg. A tanitók az elnök előterjesztését elfogadták és memorandumban fogják követelésüket a miniszter elé terjeszteni. fi Aratósztrájk Aradmegyében. — Letartóztatott felbujtók. — (Saját tudósítónktól.) A szociá'lista agitációnak eredménye van. Aradmegye egyik legnagyobb uradalmában, Zselenski Róbert birtokán tegnap arató-sztrájk ütött ki és összesen kétszáz mezei munkás tagadta meg a szolgálatot. Ezek közül ötven aratópár elszökött és a csendőrség most is nyomozza őket! negyvenöt arató az aradi ügyészség fogházában van, mert a főszolgabiróság súlyos büntetést szabott ki azokra, akik tönkre akarták tenni egy nagy uradalom termését. Az erélyesen elfojtott sztrájkról ezeket a részleteket tudtuk meg: Zselensky Róbert gróf ötvenesi uradalmához 700 arató munkást szerződtettek, magyarokat és románokat vegyesen. A mikor a munka megkezdésére felszólították őket, a vezetők kijelentették az egyik Kpánnak: —- Ha a kialkudott bért felemelik, akkor dolgozunk. Ezután előadták követeléseiket. Amikor a románok munka megtagadása körül a tárgyalások a nagymajorban folytak, odaérkeztek többen a magyarok táborábóL Ezek is mindjárt tudomására adták az uradalom felvigyázóinak, hogy csak ugy állnak munkába-, ha követeléseiket teljesitik. Amikor délutánra egészen komolylyá vált a helyzet, az uradalmi igazgató és a titkár segitséget kértek Baross Ferenc drtól, az aradi járás főszolgabiróságától. A főbíró azonnal kiment Horváth szolgabiróval együtt. Tizenhat csendőr is kiment az esetleges zavargás elfojtására. A főszolgabíró föllépésének meg lett az eredménye: a 182 pár román arató kijelentette, hogy azonnal megkezdi a munkát, miután az urodalom intézői némi bérjavitást helyeztek kilátásba. Azután a magyar sztrájkolok közé mentek ki a hatósági funkcionáriusok. A sztrájkotokat itt meglepetés érte: azok, akik az ellentállást szervezték, leggyorsabban jelentkeztek munkára. A legtöbben szintén hajlandók voltak megkezdeni az aratást. Huszonhét munkás azonban kitartott elhatározása mellett. Ezeket azonnal bevitték az aradi főszolgabiróságra, ahol szabályos tárgyalás után mindegyiket különkülön 30 napi elzárásra ítélte a főbiró. Ezeket este át is kisérték az aradi ügyészség fogházába. Kedden korán reggel kellett volna a magyar munkásoknak megkezdeni a munkát. Ki is mentek a búzaföldekre, de az aratást csak nem akarták megkezdeni. ímmel-ámmal mozogtak s végre is délfelé kijelentették, hogy nem dolgoznak. Erre a csendőrök tizennyolc aratót bevittek az aradi főszolgabirósághoz. Ezek között voltak a bandavezérek is. Ott kihallgatták őket és megkérdezték: kik bujtották fel a munkásokat. Természetesen egyik se árulta el a vezetőket. Időközben, amig a tizennyolc sztrájkolóval bajlódtak a főszolgabiróságon, hir jött az aradi ügyészségtől. Az ott lezárt aratókat ugyanis meglátogatták a rokonaik. s azok előtt négy elitélt sztrájkoló