Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-25 / 169. (170.) szám

1912 julius 20. DÉLMAGYARORSZÁG i 3 talmasodott benne akár az áiiatban és a Kővágó gyerek agyában különös gondolatok Kóvályogtak. A gondolat ereje végigfutott a vérében és toporzékolt benne a vágy, amely Dem disztingvált, épen ugy, mint az állatban. Kővágó asszony, aki szintén olyaské/en nevelkedett, mint a fia, bestiális ösztönével fokozta a nemtelen vágyak toporzékolását. És a kis tanyaházban a tizennégy éves fiu rászégyenitett az atyjára. Egyazon fődéi alatt, a förtelmes bün addig burjánzott, amig a fiút katonasorba nem állították. Eltelt a három esztendő. A Kővágó gyerek leszolgálta a gyöngyélet esztendőit és aztán visszatért a tanyaházba. És folytatódott a régi história. Az atyja azonban, az öreg földmives, más tájon éldegélt. Nem bírta az ocsmányságot. Az anya és fiu pedig éldegélt, mint hűséges házastársak. Igy tartott ez tizennégy esztendeig, A hosszú éveken négy gyereket is született a kisteleki tanyaházban. A múlt évben .az egyik fiút iskolába akarták járatni és akkor , mipden kitudódott. Kővágó asszonyon és a fián törvényt ült az igazságszolgáltatás. A szegedi törvényszék májusbán három évi fegyházra ítélte az asszonyt és hat hónapi fogházra a fiut. Az ítéletet szerdán jóváhagyta az ítélőtábla. Két. kis eset. az éleiből! — Fékező meg a mozdonyvezető. — (Saját tudósitónktól.) A szegedi rendőrségen az ügyeletes rendőrtiszt sgobájában szerdán este két olyan jelenet történt, ame ly* nek tükrén pompásan visszasugárzott az a kép, amelyet a regényes hajlamúak életnek neveznek. 1. Egy szegedi államvasuti fékező a napokban megkapta a családi pótlékot. Kétszáz koronát utaltak ki a számára. Ez a humánus intézkedés azért történt, hogy a családos tisztviselők helyzetén enyhítsen az állam. A tisztviselők ugyanis — mindenki nagyon jól tudja — unos-untalan keseregnek, hogy fojtogatja őket a nyomor, vagy legalább is küzdenek a megélhetés gondjaival. Az állam családi pótlékkal válaszolt a jajgatásra. A tisztviselők napról-napra ostromolták a szerkesztőségeket, hogy mi lesz a családi pótlékkal, mikor utalják ki már a pénzt? Végre elérkezett a várvavárt idő: kiutalták a családi pótlékot. A történet szereplője a vasúti fékező, szintén megkapta a pénzt. A fékező örült, a családja boldog volt és gondosan megbeszélték a tervet, mint használják föl a sok pénzt? A fékezőnek közben dolga akadt, a családja pedig nagy buzgalommal tovább tervezgetett, A fékező elindult a pénzzel és kóborlásai közben elérkezett egy szegedi garni-szálló kávéházába. Sört rendelt. Amikor már sok üveg sör ágaskodott az asztalon, egy szál cigány fölajánlotta szordinós szolgálatát délután négy óra tájban történt az eset — és a kávéházban üldögélő leányok is a fékező asztalához ültek. Aztán kedélyesen söröztek, ettek a leányok és az egy szál cigány is. Közben az egyik leány félreérthetetlen szimpátiát tanusitott a fékező iránt, aki igen udvarias volt és viszonozta a kitüntető szinpátiát. Minthogy félóra multán a szinpatikusok néhány lépcsőfok megmászásával •visszatértek a kávéházba. A fékező — Fizetek ! fölkiáltással asztalához rendelte a fizetőpincért. A vasutas kotorászott a zsebeiben, végre aztán az arcképes igazolványban rátalált a bankjegyeire. Hirtelen nagy lármát csapott: —. Hol van az ötven koronám ! — kiáltozta? — Miféle ötven korona ? — 'Ami itt ,volt az igazolványomban a másik ötven koronás bankjegy mellett. A fékező rendőrt hivatott, aki az egész társaságot bekísérte a rendőrségre. Borbola Jenő dr. ügyeletes rendőrtisztviselőnek elmondta a vasutas az esetet, a családi pótléktól egész a garni szállóig. Azt is elmondta a fékező, hogy az ötven korona eltűnésében döntő részt tulajdonit a szinpatikus leánynak.. A meggyanúsított leány : tagad. Megmotozták, találtak nála négy korona ós egynéhány fillért. Az egy szál cigányt is kihallgatták, akinek hat koronát találtak a zsebében. A rendőrság szabadon bocsátotta a történet szereplőit és az ötven korona rejtélyes eltűnése ügyében elrendelte a nyomozást. Az ittas vasutas visszafordult az ajtónál és jámbor arccal mondta: — Kérem szépen, azért nem szeretném, ha kellemetlenségem származnék a dologból, mert tetszik tudni, én családos ember vagyok . . . 2. A rendőrtisztisztviselőnek jelenti a rendőr ; — Tekintetes jegyző ur, előállítottam ezt az embert. (Egy barna ruhás, polgárias külsejű emberre mutat.) — Miért? — Bicskáral agyon akarta szúrni a feleségét, aztán pedig az ágyban fojtogatta. — Nem igaz! — vág közbe az előállított. — Hogy hivják magát? — ... szegedi mozdonyvezető vagyok. — (A rendőrnek) kisórje csak le ezt az embert, majd ha kialudta a'mámorát kihallgatom. — Kérem, én ittas vagyok, de nem részeg. Ugy történt az eset, hogy a feleségemtől ót hónapja különváltan élek, mert olyan életet élt, hogy ... — Tömeges felesége ? — Igen. Most az egyik szegedi szállóban szakácsné. És nekem a saját szememmel kell látnom, hogy mit cselekszik az az aszszony! Kitesz a világ csúfjának. Én megölöm, ha föl nem hagy azzal a komisz élettel. A rendőrtisztviselő lecsendesítette az ittas vasutast, közben pedig az asszonyt is a rendőrségre citálták. Borbola Jenő dr. kibékíteni igyekezett a házastársakat, a férj azonban olyan ingerült volt, hogy a kisérlet csődöt mondott. A merénylő vasutas ellen a rendőrség megindította az eljárást. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Lengye! Menyhért érdekes tervei. — fi »Taifon« szerzőjének nyilatkozata. — (Saját tudósitónbtól.) Néhány napja Kolozsváron tartózkodik, Lengyel Menyhért, a Taifun világhírű szerzője, akinek darabja Szegeden is nagy sikert ért el. Egy hírlapíró tegnap meglátogatta az illusztris szerzőt és lapjának többek közt a kővetkezőket írja : — Egy vígjátékon dolgozom mostan — mondta Lengyel, — amig ezt be nem fejezem, nem mozdulok el Kolozsvárról. A vígjátéknak meséjét nem mondhatom el, annyit azonban elárufhatok, hogy társadalmi tárgyú és dominálóan foglal helyet benne a szatirikus elem. A vígjátékot háröm felvonásra osztottam be, a a címe, amelyből témájára is következtethet : A nő-védelem. Hogy melyik színházban fog színre kerülni, erre nézve még nem nyilatkozhatom. Csak akkor határozok erre nézve, ha teljesen elkészülök vele. Valószínűleg október vagy november hóban fogják valamelyik budapesti színházban előadni. — Milyen anyagnak találja a magyar irók&t ? — Az egész európai irodalmi piacon a legjobbnak. Dráma irodalmunk hatalmas lendülettel ugrott előre. Nekünk lesznek a legnagyobb sikereink külföldön. Nem vagyunk homályosak, mint a germánok és viszont nem oly felületesek, mint a franciák. A germán iskola sokathasznált. A temperamentumunk izzó és tele van erővel. Csak a dialógusunknak kell még tökéletesedni és csiszolódni. Molnár Ferenc már e téren is a tökély fokát érte el. — Hol volt leginkább megelégedve a Taifun előadásával ? Párisban. A rendezés hat hétig tartott és mondhatom, hogy a próbák elkedvetlenítettek. Fegyelmetlenül ment az egész a főpróbáig. De Max, a Tokeramo személyesitője, ez az elkényeztetett művész, az utolsó próbáig olvasta a szerepet. Hanem aztán az előadáson tüneményest produkált. A törvényszéki (jelenettel is Párisban értem el a legnagyobb hatást. A francia színészek értenek ehez. A németek számitóak, analitikusak, lelkiismeretesek, a franciák perzselő hevüek és szóggesztiv erejűek Most tárgyalok Antoinnal a Próféta előadására nézve, amely már az ősszel London legnagyobb színházában fog menni. Ezt tartom különben a legjobb darabomnak. — Engedjen meg egy kissé indiszkrét kérdést : vagyont szerzett-e a Taifunnal ? — Meg vagyok elégedve az anyagi eredménnyel, de vagyonhoz csak ugy jutottam volna, ha az amerikával fennálló szerzői viszony rendezve lett volna. Három hónap óta, három színházban >dják a darabomat s nem kapok egy krajcár tantiémet sem. SS3-S úri-angoldivat szalonomat SS _ Londonban történt kiképzésem és tapasztalatom feljogosit arra, hogy a. m. t. közönség M^flÓ ÍSHigÍ3 szíves pártiogását kérjem. Állandó nagy raktárom, mely kizárólag valódi angol és skót * _______ szövetekből van összeállítva, a legkényesebb igényeket is kielégiti. — Kiváló tisztelettel , angol nri szabó.