Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-24 / 169. szám

2 DELMAQYARORSZAO 1912 julius 21, államosítják a szegedi óvodákat. (Saját tudósítónktól.) Megírtuk a vasárnapi számunkban, hogy ugy a belterületi elemi iskolák, mint a szegedi összes óvodák államosításának ügye nagy léptekben közeledik a megvalósítás felé.. Mind a két közoktatásügyi ágazat elsőrendű fontossággal bir Szeged művelődésére, kulturális fejlődésére és igy a miniszteri jóakarat, mellyel a rég húzódó problémákat végre megvalósítani igyekszik csak örömmel üdvözölhetjük. Különösen az óvodák államosításának kérdésére mutatunk reá, mint olyan problémára amely abszolút lehetetlen ugy, amint most van, mert tűrhetetlen, hogy a jótékony egyesület a maga és a nagyközönség jószívűségéből begyült fillérekből tartsa fenn az óvodákat. Vagyis, hogy egy jótékony egyesület azért működjék, hogy az állam feladatát végezze el, hogy közoktatásügyi funkciót lásson el, amikor ez az államnak a kötelessége. Ezért fizetjük az adót, hogy erre teljék és helytelen lenne, hogy még külön társadalmi uton is adózzanak a „jószivüek" a közoktatásügy céljaira. Scossa Dezső tanfelügyelő ma értesítette Szeged város tanácsát, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter őt bizta meg azzal, hogy az óvodák államosítása ügyében tárgyaljon. A tanfelügyelő az állam részéről a következő ajánlatot tette: az állam átveszi a jótékony nőegylettől az óvodákat, és Szeged város tartozik 6 éven belül még 4 óvodát és 8 gyermek menedékhelyet fölállítani. Az óvodák és menedékhelyek épitését a város fizeti, ellenben az összes személyzeti költségeket teljesen az állam szolgáltatja, vagyis gondoskodik az óvodák íöntartásáról. Ezenkívül a jővőben maga az állam tartozik a kisdedóvő ügy fejlesztéséről gondoskodni és a szükséghez képest óvodák építéséről is gondoskodni. fistorné problémája. Az amerikai felső tizezer előkelő társaságának a nagy hőségen kivül alig van mostanában érdekesebb és többet vitatott témája, mint a Titanic-k&\ elpusztult Astor ezredes végrendelete s ezzel kapcsolatban a fiatal, bájos özvegy problémája, amely ép olyan kemény dió a társaság szemében, mint a pazar fényűzéshez szokott dollárkirálynő számára. A szerencsétlenül járt ezredes tudvalevően óriás vagyont hagyott hátra, mellyel Astorné a gyászév elmultával földi paradicsommá varázsolhatja, bus özvegységét. Csak az a bökkenő, hogy ebben a dollártermő édenkertben is ott lesz a tilalom fája, amelynek csábító gyümölcséért nagyon drágán fizetne meg Astor asszony, ha valaha eszébe jutna enni belőle. A végrendelet ugyanis ridegen és kereken kimondja, hogy, Astorné minden örökségétől elesik azon a napon, a mikor újra férjhez megy. Örök özvegységre kell tehát magát kárhoztatnia, ha úrnője akar maradni a sok-sok milliónak és a Fifth Avenue legszebb palotájának, ahol gondtalan, fényűző életében a nélkülözésről talán még beszólni sem hallott. Aki a dolog mélyére tekint, ebben a kérdésben nemcsak egy érdekes asszony érdekes esetét látja, hanem általános emberi problémának tekinti, melynek pikáns ize mellett is megvan a maga szociális jellege s ezért megoldást is részbon ezen az alapon kell keresni. Sok-sok hűség elfárad a sírig még akkor is, ha nem kemény, rögös uton, hanem puha, virágos réten kiséri a párját. A hűség nem erősebb az embernél s az ember sokszor gyöngébb önmagánál. Emberileg tehát abszolút tökéletesnek kell elfogadnunk a sirig tartó, törhetetlen hűséget s aki ennél is többet követel, az vagy ábrándos rajongó, vagy rideg egoista. És épen azért, mert emberi nyugtalan vágyódásába beEzen az alapon ugy véljük meglehet oldani a kérdést. Szeged város épen nem sokat áldozott eddig ennek az ügynek, és nem zárkózhatik el a négy óvoda és 8 gyermekmenhely épitése elől, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy ezzel egyszer és mindenkorra megszabadul minden további óvodai költség alól. Hogy fogadják Ferenc Ferdinánd trónörököst ? (Saját tudósítónktól). Irtunk már azokról a fontos előkészületekről, amelyeket a közelgő királygyakorlatok alkalmából a csanádmegyei hatóságok vezetői tettek. A főherceg egész környezetével Mezőhegyesen száll meg és érkezésekor Csanádmegye képviseletében Petrovics Mihály battonyai főszolgabíró fogadja, mint aki főszolgabirája annak a járásnak, amelynek területén a trónörökös tartózkodik. Csanádvármegye alispánja minden községben rendeletet bocsátott ki a kocsi- és főleg az automobilközlekedés rendezése tárgyában. Utasítja ez a községi elöljáróságokat arra, hogy az automobiloknak megdobálása, megtámadása és a bennülök épségének veszélyeztetése — ami, sajnos, gyakran előfordul — mily súlyos büntetőjogi következményekkel jár és intézkedik, hogy ez a közönségnek újból és megfelelő formában tudtára adassék. Petrovics Mihály főszolgabíró az összes kutak vizét megvizsgáltatta. Ez az előrelátás megelőzése volt annak a rendeletnek, amely most a hadtestparancsnokság 5804—912. sz. megkeresése folytán napvilágot látott és amely elrendelte azt, a mit a főszolgabíró saját kezdeményezéséből már előre teljesített, még pedig oly szigorral, hogy például egyedül Battonya községben 76 kutat tömetett he. Sok üzleti reményt tett tönkre a hadvezetőségnek az a fontos intézkedése, amelyben kereken kijelenti, hogy mozifelvételek ós reprodukálásra való fényképfelvételek készitése egyszerűen tilos. A már emiitetteken kivül nagy fontossággal birnak a több irányú biztonsági rendelkezések. Igy például levegyül a kétség érzete ; gondol a csalódásra, de vigasztalást lel a maga örök, nagy szerel" mében. Mennyivel más kép az ott az óceán tetején pusztulásnak indult uszó palota födélzetén ! A rideg, milliomos katona, aki látja, hogy koporsója lesz a titani hajó, hideg flegmával áll félre s összeszorított ajakkal enged utat asszonyának a menekülésben, Illik hozzá ez a viselkedés, hiszen Amerika első gentlemanjei közül való, aki nem lehet gyávább az angyaloknál. De amikor merev tekintetével követi az éjszakában eltűnő mentőcsónakot, igy suttog magában : — Menekülj én szép szerelmem, te gyönge, gyáva asszony menekülj!... Nyugodtan halok meg, mert tudom, hogy az enyém maratsz halálom után is. Hozzám köt örökre a mammon, közös bálványunk, amely megaranyoztad életedet ós siron tul való hűségedet biztositja a számomra ! A milliomos amerikai megadja magát kegyetlen sorsának, de ez a tudat végtelenül könynyüvé tehette utolsó küzdelmét. Astor Jakab meghal, de a milliók tovébb élnek s a Tifth Aveune virágos erkélyéről hintik néma csókjukat a hazatérő özvegy elé. A milliók hűséget patancsolnak egy — harmadik iránt, aki már nincs és mégis van, akinek a lelke kíséretként jár teremről-terpmre a palotában és láthatatlanul is odasúgja itt maradt párjának: — Itt vagyok és te az enyém vagy ! Milyen ha'fcug szentimentalizmus és milyen őszinte önzés ! Az Astorné problémája tisztára pénzkérdés és éppen ezért érdekes a huszadik század embere előtt. S aki elég merész fölvetni a kérdést, van-e joga a férjnek a siron tul való hűséget ilyen áron követelni, annak Amerikában nagyon sokan azt fogják felelni, hogy igen. Szinte hallom az okoskodásukat: Astor ezredes ugy rendelkezik a pénzével, ahogy akar 8 ha megszerezte és megtartotta magának a milliókat, csak természetes, ha nem akarja, hogy halála után idegen kézre kerüljenek. S ha igaegészségügyi és főleg állategészségügyi szempontból hagy súllyal biró rendelkezés az, hogy a hadgyakorlatok szinterén az összes vendéglőkben és csárdákban a félszereket, istállókat és lóitatókat a legnagyobb gonddal frissen kell fertőtleníteni. A hol az ellenőrzés ennek ellenkezőjét tapasztalná, ott az ellenszegülők törvényes retorziónak néznek elébe. Arra való tekintettel, hogy a hadvezetőségnek milliókat érő felszerelése tüzbizronsági szempontból is kellően meg legyen védve, külön jelentésekben kell beszámolni az egyes községek és főleg Mezőhegyesnek tűzoltói készenlétéről és felszereléséről, külön figyelemmel arra, hogy ugy nappal, mint éjjel pernamens tüzőrség álljon rendelkezésre. Szerencsétlenségek elkerülése végett a közönséget erős kordon zárja majd el a gyakorlatok szinterétől. Ez ujabban annyi változáson ment át, hogy a vármegye alispánjánál, vagy a járási főszolgabírónál jelentkező egyének nevei kimutatásba foglalva és véleményezéssel ellátva fel fognak terjesztetni a had vezetőséghez. A kiket az töröl a kimutatásból, azokat nincs földi hatalom, a mely a gyakorlatok szemtanujává tehetné. Olasz hírek a háborúról. Rómából jelentik : A magánúton folyó béketárgyalásról szóló hirek egyre kézzelfoghatóbb alakot öltenek. Ugy látszik, hogy a római hivatalos körök csak azt váriák, hogy Konstantinápolyban némikópen rendezett viszonyok álljanak be, hogy aztán azonnal megkezdjék a hivatalos béketárgyalást. Az uj-török kormányban nem nagyon biznak, mert azt hiszik, hogy csak rövidéletű lesz és nem fogja elvállalni a béketárgyalásért való súlyos felelősséget. — Rágni veronai hadtestparancsnok elutazott Tripoliszba, ahol Fruggoni tábornok helyett üt fogja venni a főparancsnokságot. Rágni energikus taktikus hiróbon van és azt hiszik, hogy nemsokára megfogják kezdeni a Tripolisz belsejében váló hadmüveleteket. — Az olasz kormány fölszólította a Törökországból kiutasított olaszokat, hogy kártérítési követelésüket az olasz hatóságoknál jelentsék be. Ez a követelés negyven millió Urára rag. zán szerette a feleségót, bizonyára arra is gondolt, hogy halála után sokan lesznek, a kik a dúsgazdag özvegy kezére méltatlanul, önző számítással pályáznak s a győztes a nagy vagyon ragyogásában kicsúfolja a megcsalt férj szerelmét. Nincs igazuk, akik igy gondolkoznak. Astorn® minden bizonnyal van olyan okos asszony, hogy meglássa, kit hoz elébe igaz szerelem ós kit önző érdek. Annyi modernség is lesz benne, hogy ha választ magának valakit, kétségtelenül olyan gentlemant óhajt, aki nem tartja illőnek anyagilag függő helyzetben élni az asszonyával. De semmiféle önző végrendelet, semmiféle józan óletfölfogás nem biztosithatja, hogy egy fiatal szép asszony megenyhült szivét lángra ne lobbantsa az a bizonyos szegény, de becsületes ifju, akit a sors Astornénak épp ugy az útjába vezethet, mint másnak. S ha ez valóban megtörténik, akkor válik csak igazán aktuálissá a probléma, A világ már látja Astornét a nagy dilemma előtt : hallgasson-e szive szavára, vagy görcsösen markoljon bele az aranyakba s mondjon le mindenről, amit ideális értelemben vett boldogságnak nevezünk. S már az Ítéletével is kész : ha többre becsüli szerelmét a millióknál, könnyelműnek, ha a dollárokhoz ragaszkodik, önző anyagias gondolkozású asszonynak fogja nevezni. A világ azonban gyakran csalódik s az örök Éva sokszor túljár az emberek eszén. Nincs az a probléma, amit az asszony meg ne tudna oldani, ha másként nem, hát ugy, hogy kettévágja a gordiusi csomót. A végrendelet határozottan kegyetlen, mert a halott nem követelhet többet emléke ápolásánál. A szív az élők kincse, a mit a húsból ós vérből való ember csak eleven, dobogó szívért ad cserébe. A szentimentális, képmutató hazudoáás nem méltó áldozat az iránt, akit szerettünk s a porladó szívnek az az igazi tragédiája, ha az emlékét csalják meg.