Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-23 / 168. szám

1912 julius 20. DÉLMAGYARORSZÁG i 23 mestert, akkor teljesen lehetetlenné válik, hogy milyen összeget kérjen az építőmester, ha azt akarja, hogy vállalkozása valahogyan haszonhajtó legyen. A felelősség megállapításában olyan ret­tentő eltérés mutatkozik, hogy ezt a kér­dést feltétlenül tisztáznunk kell. Ez igen jelentékeny példa, ezzel foglalkozni keli, mert hiszen az építési balesetek a legna­gyobb ellenőrzés mellett is előfordulhatnak és ha a fokozatos felelősséget a biróságok ugy fogják fel, az építőmester sohasem tud­hatja, hogy nem történhet-e ugyanakkor más ember hibájából olyan baleset, amelyért őt teszi felelőssé a biróság. Ezzel kapcsolatos a munkásbiztositás kér­dése is. Ezen a téren a mi aggodalmaink, ami harcaink állandóak. Itt Szegeden a munkásbiztositó pénztár felavatásánál hangzottak el azok a kije­lentések illetéke ajkakról, amelyek igazol­ták, hogy küzdelmünk nem volt alapnél­küli, mert a törvény készítője váltotta be azoknak a revíziós intézkedések szükségét a melyeket velünk dolgozott. De egy hét múlva bekövetkezett a kormányválság és a törvénytervezet a minisztériumban és egy­úttal mi asztalfiókunkban mint szigo­rúan bizalmai akta fekszik, amelyeket maga a minisztérium sőt maga a törvény készí­tője is szükségesnek tartott, hogy megtör­ténjék, ime máig sem történtek meg. Az intézkedések egyrésze ma már elavult, ezért az idén két közgyűlésen és két ván­dorgyűlésen foglalkoztunk ezzel a kérdés­sel és egyúttal egy radikális szabályozását kértük a munkásbiztositási törvénynek, hogy a be és kijelentések kötelezettsége szűnjön meg, hogy az állam a kezelési költségeket magára vállalja, azokon a terheken köny­nyitsen amelyek egyedül, a munka és a munkások vállain nyugosznak, ez a köve­telésünk azon alapszik, hogy a betegsegély­zés nemcsak a munkásság, hanem a családja is részesül ellátásban, az már népbiztositási jelleget ad az intézkedésnek és ennélfogva az állam hozzájárulását követelheti. Ez a 4 főkérdés, amely mozgásban tart bennünket, a mellett figyelemmel vagyunk minden egyes napi kérdésre az iparosságnak. Igyekezünk megtenni mindent, ami képessé­günktől telik. Farkas Pál beszámolója. Farkas Pál munkapárti képviselő vasárnap délután Szász­városon a Transylvániában tartotta meg beszá­molóját magyar és német nyelven. Beszédében a történtekért az obstrukciót tette felelőssé Foglalkozott az ellenzék tömörülésével. A radi­kális és klerikális szélsőségeknek egy táborba való sorakozását veszedelmesnek tartja ugy a nemzeti fejlődés, mint a szabadelvű haladás ügyére. Magyarországnak a szabadelvfiségre van szüksége s ezt a szabadelvfisóget csak a pol­gárság öntudatos fellépése teremtheti meg. Minthogy a nemzet legnagyobb veszedelmét a szélsőségek diadalmas előrenyomulásában látja, a maga részéről az eddigi irányban fog haladni A magyar választók részéről Dósa Endre párt­elnök, a szászok részéről Orendi Gyula, a mér­sékelt oláhok részéről dr. Tineu Aurél fejezték ki bizalmukat Farkas Pál iránt. A tüzérségi főfelügyelő Boszniában. Va­sárnap reggel Trebinjéböl Szerajevóba érkezett Lipót főherceg tüzérségi főfelügyelő a tüzérségi csapatok inspiciálására. A pályaudvaron a fő­herceget Potiorek táborszernagy, tartományi főnök, Bohonyi Gyula tartományi főnökhelyet­tes, Appel hadtestparancsnok fogadta. A főher­ceg az üdvözlés után automobilon az Európa­szállóba ment, a hol lakást vett. A főherceg délelőtt jelen volt a nagymisón, ezután több látogatást tett. Délután 3 órakor a főherceg Kalinovikba ment, a hol szombatig marad és a tüzérségi lögyakorlóteret, valamint az ottani táborban lévő tüzórcsapatokat fogja inspiciálni. Szombaton a főherceg a tüzérségi helyőrség szemléjére Szerajevóba tér vissza, hétfőn pedig Gravozán át hazatér Bécsbe. Tisia István gráf a tanítók melleit. Itsza István gróf ma levelet intézett Gueth Gyula országgyűlési képviselőhöz, melyben a következőket irja: — Kedves barátom ! Igen érdekes tartalmú leveledért fogadd há­lás köszönetemet. Biztositalak arról, hoary egy­általán nem titok előttem, hogy méltatlan eszközökkel igyekeznek ellenem a magyar ta­nítói kart felbujtani. Én a világon mint senki másnak, ugy a tanítói karnak sem hízelegek és nem törekszem olcsó népszerűséget szerezni magamnak. Épen ezért, mint más közszolgá­lati ág tagjaival szemben, ugy a tanitói kar tagjaival szemben is kötelességemnek tartottam megmondani, hogy miben nem helyeslem az eljárását. Ez a kritika mindig csak a tanitók mozgalmának a taktikája ellen irányult, szóval azon eszközök ellen, melyekkel egyesek dol­goztak, hogy anyagi előnyöket érjenek el a kar számára. Meg lehetsz győződve, hogy a magyar tanitói kar nemes hivatását senki sem méltányolja jobban nálam, és ha anyagi hely­zetének javítására irányuló törekvések rokon­szenvvel is kisórem, csak azt óhajtom, hogy vegyék tekintetbe ugy az államnak, mint a magyar társadalomnak jelenlegi anyagi helyze­tét ós ne hunyjanak szemet azon óriási át­alakulás előtt, amelyen a-néptanitók helyzete néhány rövid év alatt már áthaladt. Baráti üdvözlettel gróf Tisza István. A szegedi rendőrség sajtópere. Saját tudósítónktól. A szegedi kenderfonó­gyár néhány nappal ezelőtt bejelentette a rendőrségen, hogy Pál Ilona munkásleány, akit az iparhatóság egy izben már vissza­vezettetett a gyárba, újból beszüntette a munkát. Az igazgatóság kérte a rendőrséget, hogy a törvényszegő munkásleányt büntesse meg a rendőrbiróság és újból vezettesse vissza a gyárba. A rendőrség a szabályszerű eljárás után elrendelte Pál Ilonának a kendergyár köte­lékébe való visszahelyezését. Az Ítéletben a munkásság megnyugodott. Pál Ilona azonban közben meggondolta a dolgot és másnap nem jelentkezett a gyárban. Az igazgatóság följelentésére egy rendőr a gyárba kisérte a munkásleányt. A jelentéktelen esetet közölték a lapok, a „Nép" cimü újság azonban olyan tenden­cióval ismertette a hirt, a melyet a rendőr­ség magára nézve sértőnek talált. Szalay József dr. helyettes főkapitány engedélyt kért a polgármestertől a bűnvádi* eljárás megindítására. Az esetet a rendőrség hétfői krónikája a következőket jelenti : A szegedi kenderfonó gyár rt.. 1912. julius 14-én az iránt kereste meg a rendőrbiróságot, hogy Pál Ilona gyári munkását, kit az ipar­hatóság már egyszer visszavezettetett a gyárba s a munkát annak dacára folytatni vonakodik büntesse meg az 1884. évi XVII. t.-cz. 159. §-a értelmében vezettesse vissza. A rendőri büntetőbíróság a szabályszerű eljárás lefolytatása után Pál Ilonának a gyár kötelékébe való visszaállítását kimondta. A miben a felek megnyugodtak sőt Pál Ilona kijelentette, hogy önként vissza megy a gyárba ós csak midőn másnap ezen Ígérete ellenére sem ment a gyárba, kisérte oda egy rendőr. A „Nép" cimü napilap 1912. julius 21-ikén megjelent számában ezen ügyet „Egy szép leány kálváriája" czim alatt megjelent köz­leményében olyan módon ismertette, melyben ez a kitétel foglaltatik: „ós ehhez a vissza­szerzési művelethez, a mit magyarul kerítés­nek hivnak, megszerezte a hatalmas gyár­igazgató a szegedi rendőrséget." Minthogy ezen kifejezés közhivatalnok ellen nyomtatvány utján elkövetett rágalma­zás vétségének ismérveit tünteti föl, a he­lyettes rendőrfőkapitány a mai napon a pol­gármestertől engedélyt kért arra, hogy a bűnvádi eljáráshoz a kir. ügyészség részére szükséges felhatalmazásra az engedélyt adja meg. Az esethez az a megjegyzésünk, hogy a rendőrség intézkedése helyes mederbe te­reli az ügyet A Délmagyar országnak min­dig az volt a fölfogása, hogy virágzó válla­latokkal szemben folytonos gáncsoskodás helytelen is indokolatlan taktika Olyan vál­lalkozást, mint például a szegedi kender­fonógyár, támogatni kell a fejlődésében, a sajtónak épen ugy mint a hatóságoknak. Ezt a gyárat Wimmer Fülöp vezérigazgató zsenialitása Európa első vállalkozásainak a sorába emelte. A szegedi kenderfonógyár jelentőségét valójában csak a külföld tudja kellőképen értékelni. A gyárban történik valami jelentéktelen eset, az egyik lap ebből abból nagy kázust csinál és megvádolja a rendőrséget. Ez a hang nem arra való, hogy közbecsülést és tekintélyt szerezzen a sajtó­nak. A megtorlás ebben az esetben helyén­való eszköz, amelyet a sajtó minden jószivü munkása elismer. RendörségHeg betiltott építkezés — Rosszuí állványoztak. ­(Saját tudósítónktól). Valószínű, hogy a súlyos beszámítás alá eső legutóbbi építési katasztrófa adta meg az alapját a szegedi rendőrség erélyes eljárásnak, amellyel ma egy szegedi nagy bérpalota építését betiltotta illetve megakadályozza ez építés folytatását mindaddig, amig az állványozást újra, telje­sen szilárdan meg nem csinálják, ugy, hogy a rajta való közlekedés a munkások életbiz­tonságát ne veszélyezze. Gróf Árpád dr. szegedi ügyvédnek, a Tisza Lajos-körut és Arany János-utca sarkán épülő hatalmas, háromemeletes bérpalotájának építkezését szüntette be Szalay József dr. helyettes rendőrfőkapitány. Kora reggel, amikor a munkások dolgozni kezdtek volna, a rendőrség azt megakadályozta Polczner Erős, városi mérnök ugyanis, aki hivatalból ellenőrzi az építkezést, jelentést tett a mérnökségen, hogy az építkezés állvá­nyozása oly gyenge, hogy a munkások éle­tét veszélyezteti. A mérnökség utasította az építkezés vezetőjét, hogy az állványokat máskép készítse, majd, mikor erre az épités vezető részéről semmi intézkedés nem tör­tént, a mérnökség kérte a helyettes rendőr­főkapitányt, hogy hivatalos hatalmával sze­rezzen érvényt az építési szabályrendeletnek és gondoskodjék arról, hogy az épületen dolgozó munkások élete teljes biztonságban legyen. Szalay József helyettes főkapitány erre azonnal a legerélyesebb intézkedést foganatosította. Egyszerűen letiltotta a mun­kásokat az épületről és nem engedte meg az épités folytatását mindaddig, amig a mérnök­ség által kifogásolt állványokat le nem bont­ják és helyébe uj olyan állványokat nem emelnek, amelyek az építési szabályrendeletek követelményeinek megfelelnek. Gróf Árpád megfölebbezte a mérnökség intézkedését a tanácshoz, amely ma délelőtti ülésén foglalkozott az üggyel s minden te­kintetben jóváhagyta az eddigi intézke­déseket. A mérnökség a tanácsülésen hangoztatta, hogy kívánatos lenne, miszerint állami építé­szeti szakértővel vizsgáltassák fölül az épü­letet, már csak azért is, hogy a városi mér­nökség felületessége korlátoztassék. A tanács azonban elvetette ezt az indítványt és a mérnökség felelősségének megállapítása mel­lett jóváhagyta a helyettes főkapitány eljárá­sát s utasította az építtetőt megfelelő uj áll­ványok építésére. A tanács határozatának már meg is van a kivánt eredménye, amennyiben még a dél­előtt folyamán elkészítették az uj állványokat és igy a rendőrség délután már meg is engedte az épités folytatását. Az épités most már vigan tovább folyik, csak az a kár, hogy ilyen jelentéktelen dolog­ban is hatósági intézkedést provokálnak, ahelyett, hogy az építkező önmagától vagy legalább iá az első fölszólitásra — eleget tenne a törvényes kívánalmaknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom