Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-20 / 166. szám

6 DELMAQYARORSZAO 1912 julius 21, •szembetűnő, hogy a nagytestű, csupasz állatok dus, -erősszálu sörte ékeskedik, melyek közt egy kis kazalra való szalma ékeskedik, mint lusta gazdasszony hajzatában tollupihék, húzatlan ágyneműn való alvás után. Nyilvánvaló, hogy szalmán háltak az elefántok. . Napbarnított, vadnézésü hajcsárok kampós bottá! dirigálják a szapora, apró lépésekkel .haladó állatóriásökat, nehogy galibát okozzanak. Pedig ezt ugy se igen tehetnek, mert megvannak bilincselve, mint a . gonosztevők. Rövid vastag lánccal van egyik lábuk •va .másikhoz béklyózva, s ilymódon nagyon apró tánclépéseket engedélyeztek nekik. Kis vártatva egy másak egzotikus csoport közeledik. Sángaképü, szénfekatehaju, copfos kínaiak apró törpe lovakat vezetnek kantárszáron. — Jaj, de furcsa emberek! — Nini, milyen kicsike lovak! Pedig öregek! — kiabálnak a nézők s nem tudják, min csudálkozzanak inkább, a törpe lovakon, /vagy a mandulaszemű, copfos kínaiakon. Közben egy-egy kabátos ember fontoskodik a cirkusz valamelyik alkalmazottjával, akiktől elkérdezik apróra a cirkuszbeli intimátosokat. — Aztán hol voltak ezelőtt? — Innen hova mennek? — Hány lovuk van, hány kocsijuk? •— Mennyit ér az egész cirkusz cak'kumpakk? — Meníiyi fizetésük van a bohócoknak? •— Hát az áliatszeliditőknek? — Mit esznek a tigrisek? — Oszt nem félnek-e az oroszlántól? Ilyen és ehez hasonló kérdések százával ostromolják a vándornépet, akik alig győzik válasszal a tömérdek kérdést. Egy másik" ur, akinek jelvény van a gomblyukában, hallom amint magyarázza, egész szakszerűen, hogy rá fog fizetni a Gharles-cirkusz Szegeden, mert nagyon nagy költséggel dolgoznak és annyit nem lehet Szegeden bevenni. Ilyen az éleit most a Mars-téren. A városban pedig az ablakokban, a hirdető oszlopokon, a villamosokban mindenütt a Charles-oirkusz jegesmedvét, vagy másvalamit ábrázoló plakátjai tolakodnak a szemünk elé s a borbélymühelyekben a nagy látványosságot magyarázza a figaró, miközben a vendégek ábrázatára keni a puha, fehér habot. A korzón barna képű, turbános arabok járnak-kelnek s látásuk kényszerit bennünket a gondolatra, hogy itt van a Charles-cirkusz. — Megsemmisített ügyvédi kamarai határozat. Temesvárról jelentik: A temesvári ügyvédi kamiara túlnyomó többséggel elitélte a kormánynak és Tisza István grófnak •cselekedeteit. A kamara határozatot fogadott el, melyet fölterjesztettek az igazságügyminiszterhez. Ma érkezett le a miniszter leirata, mely a következőképen liangzik: Folyó (hónap 9-ón kelt jelentésére érteditem ai kamarát, hogy az ez évi junius hón>ap 29-én tartott rendkívüli közgyűlésén Muth Gáspár clr kaimarai tag indítványa alapján hozott határozatát az 1874: XXXIV. törvénycikk 64. szakaszán alapuló főfelügyeleti jogomból Jolyóan megsemmisítem, mert az idézett törvény 21. szakasza egyenként sorolja föl az ügyvédi kamarák közgyűlésének tárgyait s a kamarai közgyűlés nem foglalkozbatik más ügygyei, mint az ott felsorolt tárgyakra vonatkozóan. A szóban levő indítvány pedig a kamara működéséből kizárt politikai természetű kérdést tárgyazott, .amely az idézett törvény 19. szakaszában ós a 21. szakasz 7. pontijában emiitett jogszolgáltatás fogalma alá nem vonható. Budapest, 1912 julius 16. A miniszter helyett Tőry, államtitkár. — A fiam! Budapestről jelentik: A József"köruton, a nyugati pályaudvar felől, robog egy ílakiker, befordul a Népszínház-utcába és megy Kispest felé. Hárman ülnek benne. Egy szemüveges, idősebb ur balról, egy idősebb liölgy jobbról, egy fiatalember a kis ülésen. A fiatalemberen lodenlkabát, vadászkalap, a jobbkeaében bőrben egy nagy fegyver, előtte kfis koffer. A kocsisnál egy nagy babérkoszorú. lfju Prokopp Sándor, a céllövés világbajnoka, a stockholmi olyimpiádon, ma délelőtt hazaérkezett, az ünneplők mellett a szülei várták, viszik haza diadalmas fiukat. Kedves és megkapó kép. A boldog apa, a ragyogó szemű anya, mintha az örömtől és mintha i világba szeretné kiáltani: — A fiam. a világbajnok! — Az Örkényi sebesültek. Budapestről jelentik: Károly Albrecht főherceg ma délelőtt a XVII. helyőrségi kórházban meglátogatta az Örkényi ágyukatasztrófa áldozatait, akiket cigarettával ajándékozott meg. A főherceg lovag t'orster főtörzsorvosnak a gondos ápolásért legteljesebb elismerését fejezte ki. : — Lazai'o. Stockholmból jelentik, hogy í Lazaro, a napszúrás következtében meghalt portugál marathoni futó, huszonnégy éves volt és egy lisszaboni automobilgyárban volt mechanikus. Fiatal özvegyet hagyott hátra, aki mig férje Stockholmban időzött, egy fiúnak adott életet. Lazaro hazájában a marathoni távolságot nagyon jó idő alatt futotta meg, anélkül, hogy valami baja lett volna. De portugál társai azt mondják, hogy a hőség Stockholmban sokkal nyomasztóbb, mint Portugáliában. Az elhunytat egyelőre, mig végérvényes rendelkezés történik a halott hazaszállítására nézve, a stockholmi katolikus templomban temetik el. A könnyű atlétikai versenyek rendezői elhatározták, hogy a legközelebbi napokban a Stadionban néhány előadást rendeznek és ennek jövedelmét a szerencsétlen marathoni futó szűkös viszonyok közt élő családjának juttatják. — Zombor uj díszpolgára. Zomborból jelentik: A város mai közgyűlése Szondy Mátyás bizottsági tag indítványára Vértesi Károly zombori lirót, a közművelődési és a közügyek terén kifejtett munkássága elismeréséül szótöbbséggel a város diszpolgárvá választotta. — Sorozások Szegeden. Szegeden a katonai fősorozások .augusztus 12-én kezdődnek és a hónap végén fejeződnek be. — Házasság. Weil Ignác, a Szegedi Kereskedelmi ós Iparbank főtisztviselője, a SzAK titkára augusztus 4-én tartja esküvőjét Gyulán Schömmer Erzsike kisasszonynyal, Schömmer Adolf leányával. — Wencklieim Frigyes gróf végrendelete. A minap az újságok néhány soros hirt közöltek a nemrég elhunyt Wenckheim, Frigyes gróf végrendeletéről. A liir csak annyit tartalmazott, hogy ötvenezer koronát jótékony célra, ötvenezret pedig a szolgaszemélyzetének hagyott. Most nyilvánosságra jutott a gróf végrendeletének hiteles szövege, amelyből megállapítható, hogy a több mint százhatvan millió koronányi vagyont hogyan osztotta föl Wenckheim gróf. A vagyonnak természetesen csak a fele fölött rendelkezhetett az örökhagyó, mert fele az özvegyé maradt. Az 1911. év'ben készült végrendeletből, amelyet a gróf maga fogalmazott meg, kitűnik, hogy legtöbbet legidősebb leányának, Széchényi Antalné született Wenckheim Krisztinának hagyott. E miatt némi zúgolódás is tapasztalható a családban. A nameslelkü özvegy grófnő kárpótolni is szándékozik többi gyermekeit. — A fejedelem unokája. Különös embert őriznek tegnap este óta az aradi rendőrség fogházában. Amikor Greén Nándor főkapitány a éellából felhozatta, a fiatal ember büszkén mutatkozott be: — Barcsai, de nagybarcsai Barcsay Elemér vagyok, — azzal végig simított tömött és kuszált haján és nyugodtan nézett a főkapitány szemébe. — Honnan került maga ide? — kérdezte a főkapitány. — Én a fejedelem Barcsay Domokosnak vagyok az unokája — mondotta, — Barcsay Andor dévai országgyűlési képviselő az unokafivérem, apám pedig Szászsebesen pénzügyőri főbiztos. A főkapitány azután megállapította, hogy az elzüllött fiatal embert néhány nappal ezelőtt bocsátották el a szombathelyi fogházból és kényszerutlevelet adtak ki neki, hogy illetőségi helyére utazzék. Barcsay Elemér azonban eltért a rendes útiránytól, nem Nagyváradra, hanem Arad felé utazott és ott kiszállt. Néhány koronával betért a vasút mellett levő Grünhut féle korcsmába és hamarosan leitta magát. A főkapitányságon egyelőre öt napi elzárásra Ítélték, azért mert eltért a kényszerutlevél eredeti útirányától, azonkívül pedig lopás miatt külön eljárást indítottak ellene, mert a tanuk szerint csakugyan egy alvó parasztembernek a zsebében kotorászott a Barcsay ivadék. — Az életét a nemes származású férfiú a következőképen mondotta el a főkapitánynak: — Qyulafehérvárott hat gimnáziumot végeztem. Meguntam a tanulást és beállottam Ferenc-rendi szerzetesnek és rövid ideig a máriaradnai zárdában is teljesítettem szolgáltaot. Amikor az angol-bur háború kitört, felébredt bennem a kalandvágy, megszöktem a zárdából és angol, meg olasz hajókon, amelyek lovakat szállítottak, mint lóápoló Transvalba utaztam. Azután beláttam, hogy a bábom nem nekem való, otthagytam a harcteret és négy évig a külföldön csavarogtam. Amikor haza kerültem, beállottam Heves Béla színtársulatához, rosz vérem azonban lopásra késztetett. Később irnok lettem, de onnan is elkergettek, mert loptam. A bíróságok már hatszor Ítéltek el és ha igy bánnak velem, kénytelen leszek anarchista lenni. Áz't már elérték, hogy istentagadó vagyok, de ha békében nem hagynak, beállok az anarchisták szövetségébe. — Kegyelem Hei-vének. Nem tartozhat épen a hálás emberek közé Hervé Gusztáv, a francia antimilitaristák vezére, aki most junius tizennegyedikén kegyelmet kapott a köztársaság elnökétől.. Elengedték neki több évre terjedő börtönbüntetését. Hervé lapja,-a Guerre Sociale, legújabb száma már hozza is az antimilitarista vezér „köszönetét" a megkegyelmezésért, amely igy hangzik:* „Paris, de la Consiergerie, 16. julius 1912. A miniszterelnök és igazságiigyminiszter cimére! Mielőtt elhagynám cellámat, ahol a maguk és elődeik, valamint a republikánus parlament szemtelensége és butasága miatt huszonhat hónapot ültem, — a huszadik században! — keresem a szavakat, amelyekkel köszönetet mondjak maguknak kegyességükért. Azonban csak egyetlen szót találok erre és pedig Cambronne szavát . . . Ezt az épséggel nem szalonképes szót, Cambronne francia generális Waterloonál kiáltotta az ellenség felé.) Hervé. A miniszterelnök és az igazságügyminiszter aligha teszik ki az ablakukba ezt a hála iratkát. — Botrányok a belga kamarában. Egymást érik a botrányok a belga kamarában, mert a liberális ellenzék nem hajlandó szó nélkül liagyni a klerikális kormány és többség visszaéléseit. Tegnap az ellenzéki szónokok tovább folytatták a választási visszaélések felsorolását és határozott adatokkal bizonyították, hogy a klerikális jelöltek a templomot- sem vonták ki vesztegetéseik eszközei közül. Sekrestyések és plébánosok 5—20 frankos utalványokat osztogattak a templomokban mindazoknak a szavazóknak, akik megígérték, hogy a kormánypártiakra szavaznak. Az utalványokat később, a szavazás után a templomban készpénzben váltották be. Lemonnier ellenzéki képviselő 23 ilyen utalványt tett le a kamara asztalára, mire a miniszterek is kénytelenek voltak tudomásul venni a botrányos vesztegetéseket. Megígérték, hogy bűnvádi eljárást indítanak a vesztegető papok ellen, 'de ezzel nagyon kevéssé nyugtatták meg az ellenzéket, amely zajongásával lehetetlenné tette az ülés további folytatását, — Szerelem tízezer koronáért. G. S aradi lókereskedő felesége azt a panaszt tette a rendőrségen, hogy a férje tegnapój'jel boros állapotban L. F.-né korcsmárosné házába vitetett körülbelül 1000 koronát érő házi holmit, amit a korcsmárosné — akire a feleség előadása szerint G. S. korábban hat hónapig tartó szerelme alatt 10,000 koronát költött — egyszerűen ottfogta és másnap, mikor a lókereskedő visszakövetelte, nem volt hajlandó visszaadni. A feleség panaszára a rendőrség karhatalommal akarta elvitetni az értékes bútordarabokat, de erre nem került a sor, mert a korcsmárosné, mikor ez tudomására jutott, békésen kiiadta a nála levő dolgokat. Az eljárást a rendőrség ezzel beszüntette. — Tízparancsolat a forróság ellen A. „Matin" megkérdezett két hires orvost, Labbé Marcel és Daveniére professzorokat, milyen egészségügyi rendszabályokhoz kell alkalmazkodni a forró nyári hónapokban. Labbé egyetemi tanár a következő tiz parancsolatot állította össze: 1. Ne tegyük ki magunkat a forró napsugárnak, fejünkre könnyű kalapot tegyünk s takarjuk be lehetőleg a nyakunkat is.