Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-03 / 151. szám

1912 junius 25. DÉLMAGYARORSZÁG 7 -szár Károly és Preszly Elemér képviselőik. A lakomán megettek négyszázötven kiló húst, laimit huszonnyolc nagy bográcsban főztek. Megittak rá tizenkilenc hektoliter bort és harminchat hordó sört. Ökörsütés is volt. — Wenckheim Frigyes gróf szerencséje. Aradról jelentik: A most elhunyt Wenckheim Frigyes gróf királyi főpohárnok mester •egyik legszebb és legértékesebb birtoka az araídmegyei, borossebesíi harminckétezer holdas uradalom. Ezt most megvásárolja egy iberlini pénzesoport több mint tízmillió koronáért. A már eltemetett zászlós ur husz évvel ezelőtt mindössze másfélmillió koronáért vásárolta Walldschtein cseh mágnástól. Ez a vétel annak a b|izonyité:ka, hogy Wenckheim gróf bámulatos szorgalma mellett még a véletlen szerencsének is köszönheti vagyonának közel kétszáz millió koronára való szaporodását. A borossebesi uradalom liosszu ideig volt Walldschtein gróf tulajdonában. A birtokot az Aradon is jól ismert és joviális felfogásáért általánosan kedvelt Jahn Gusztáv jószágkormányzó dirigálta. A cseh gróf egyáltalán inem törődött azzal, mi történik a birtokán. A jószágkormányzó korlátlan ur volt és olyan terméseredményt mutatott ki, amilyent akart. Az öreg ur pedig hihetetlenül silány eredményeket produkálhatott a kitűnő borossebesi birtokkal. A ki nem mutatott termést, vagy az abból befolyt jövedelmet elraktároztatta jobb lidökre. Hogy mi célja volt a raktárakban összehalmozott rengeteg gabonával, drága borokikai és a kasszába tett sok pénzzel, azt senkinek se mondta, legkevésbé a cseh grófnák. Mivel a borossebesi birtokból évről-évre kevesebb jövedelme volt Walldschtein grófinak, a cseh földesúr elhatározta, hogy gyorsan túlad az aradmegyei dominiumon. Anélkül, hogy Jahninak a véleményét kikérte volna, tárgyalni kezdett Wenökheirfi. gróffal. Waldsehtein annyira klinálta a birtokot, liogy arányban álljon a Jahn által évenikiiit kimutatott terméssel. Igy aztán egymilliókétszázezer koronában állapodtak meg. Az adásvételi szerződést Csehországban kötötték meg. Wenckheim kérésére a gróf sürgős táviratban kérte meg a borossebesi [főszolgabírót, hogy a birtokon levő minden ingóságot azonnal pecsételtesse le, mert a birtokot Wenckheim gróf megvásárolta az uradalomban található minden ingósággal együtt. A távirati parancs értelmében a lepeesételés megtörtént. Néhány nap múlva Wenckheim átvette az uradalmat és konstatálta, hogy mintegy másfél millió korona értékű olyan ingóság jutott neki, amelyről Walldschtein gróf mit sem tudott ós amelyeket Jahn igazgató tett el jobb időkre. A birtokot tehát Wenckheim úgyszólván ajándékba kapta ta cseh mágnástól. És ezt az uradalmat most több mint tiz millió koronáért fogja eladni. — Megoperált mfivész. Rózsa S. Lajos, az Operaház kitűnő művésze a fővárosi Grünwald-szanatóriumban fekszik, ahol súlyos műtétet végeztek rajta. A gyönyörű hangú énekes most már tul van minden veszélyen. A baritonista még az operációs asztalon sem tagadja meg magát. Narkózis közben Rózsa a Lohengrint énekelte. A professzorai igy az operáció után nemcsak a sikerült műtéthez, de a pompás koncerthez is gratuláltak Rózsának. — Kovács Gyula felgyógyult. Budapestről jelentik: Szlavek Ferenc vizsgálóbiró ma délben jegyzőjével kiszállt a Herczel-szanatóriumba és Kovács Gyula előtt kihirdette a vizsgálati fogságot elrendelő végzést. Az előzetes letartóztatás óta ugyanis az első törvényes félhónapi határidő elmúlott s miután most már a Ház is fölfüggesztette Kovács mentelmi jogát, a vizsgálóbiró vizsgálati fogságba helyezte Kovácsot. A törvényszéki orvos most újból megvizsgálta Kovács Gyula állapotát és jelentette, hogy a seb teljesen behegedt és igy minden veszély elmúlott már. E jelentés alapján, igen valószínű, hogy Kovácsot most már beszállítják a rabkórházba. — Huszártisztből — pilóta. Aradról je_ lentik: Kenesse Valdemár, az aradi 12-ik huszárezred főhadnagya néhány héttel ezelőtt a bécsújhelyi katonai pilóta iskolába vétette fel magát, ahol most már teljesen kiképezték. A technikai képzettségű fiatal aradi tiszt a szeptemberben megtartandó nagygyakorlat alkalmával az aviatikai osztályban fog szolgálatot teljesíteni és mint pilóta működik Arad környékén. — Nyolcszázötven munkást kizártakBudapestről jelentik: A budapesti női konfekció üzletek a mai napon nyolcszázötven munkását kizárták. A kizárás azért történt, mert a munkások a mostani tizenegy óra helyett napi kilenc és fél órai munkaidőt követeltek. A munkaadók nem voltak hajlandók a munkások kérését teljesíteni és kizárták munkásaikat. — Háromszor egymásután lecsapott a villám. Egerből jelentik: Ma reggel öt óra körül félelmetes fel'hők tornyosultak Eger fölött. Bőgős János feleségével és négy gyermekével épen a reggelinél ült, amikor a fekete felhőkből szakadni kezdett az eső. Egyszerre csak vakitó fényesség világította meg a házat, nyomban utána rémes dördülés hallatszott s Bőgős János holtan fordult le a székről: agyonsújtotta a villám. Hozzátartozóinak csodálatos módon semmi baja sem történt. Kevéssel ezután a Hold-utca fölött csapott le a villám, ami olyan borzasztó hatással Volt egy arra haladó idegenre, liogy beleőrült, A nála talált Írásokból megállapították, hogy Szabó Leó a neve s huszonötéves budapesti postatisztviselő. Napokkal ezelőtt került Egerbe, senki sem ismerte, de akik látták, idegbajos embernek mondják. A harmadik villámcsapás a Mihályi József házát érte. A villám az ablakon a szobába hatolt s körülfutva a szobán, a villamosvezetéken lefutott. A bentlevőknek az ijedtségen kivül bajuk nem történt, a falon függő képek óra s más dísztárgyak fémrészei azonban egy másodperc alatt megolvadtak. — A mentők statisztikája a fővárosi zavargásokról. A Mentők Lapja keddi száma a következő rendkivül érdekes kimutatást közli a május 23-iki budapesti zavargásokról: Reggeli 9 óra 48 perctől éjjel 2 óra 30 percig szolgálatban volt 16 orvos, 64 mentővel és 27 tagú segédszemélyzettel, mely |idő alatt 117szer vonultak ki. Elláttak: 191 sérültet, kiket nagyobbrészt kocsijairak szállítottak el, közülük 72-őt kórházba. Az esetek minőségére vonatkozólag megjegyezzük, hogy a sérülések létrejöttét tekintve, a legnagyobb számot a karddal vágott sebek adják (105). A majdnem imind súlyosnak maradható sebek közül a fejtetőn 63-at találtunk, mig hátul a fejen, amelyeket tehát menekülés közben kaptak, 6-ot. A törzsön hátul 6, a mellen 2, a felső végtag sérülésed ia védelmiül feltartott jobb alsó kart és kezet érték: 26, az alsó végtagon , csak 2 volt. Haláleset ezeknél nem fordult elő. A lőtt sebek már sokkal kisebb számot (36), de annál veszedelmesebb (5 halálos) eredményt mutatnak. A fején 3, a törzsön 10, melyhői 8 elölről hatolt be, a karon 3 s a lövők bizonyos jóindulatát mutató 20 lábon lőtt seb. Egyéb sérülés, mely a kődöbálódzás, lóról leesés, összetört üvegek cserepei révén jött létre, 41-et tett ki. Igy az összes sérülések száma 183 volt; a többi eset pedig az ijedtségtől való rosszullét (hysteria), ájul ások stb. — A budai gyilkosság. A Krisztina-körúti ráblógyilkosság ügyében folytatott nyomozás során a rendőrség megállapította, hogy a 'letartóztatott Csókás Józsefet Kecskeméten mint. munkakerülő, züllött fiút ismerték, aki rendesen megszökött szolgálatadóitól, miután meglopta őket. Nagybátyja főleg azért hozta Budapestre, liogy itt szeme előtt legyen, munkára szoktassa és megmentse a zülléstől. Gsólkás József nősülni is akart, pénzre is volt szüksége, ötven korona adósságot kellett volna a napokban kifizetnie. Minden körülmény tehát arra vall, hogy Csókás József volt nagybátyja gyilkosa. Csókás beismerte, liogy a bűntett éjszakáján egy óráig volt Csókás Imrével együtt, de 'tagadta, hogy a gyilkosságot ő követte volna el. A rendőrség más irányban is nyomoz és ötszáz korona jutalmat tűzött ki annak, aki a rendőrséget a rablógyilkos nyomára vezeti. — Paterno koplal. Rómából jelentik: A fegyházban Paterno éhségsztrájkot kezdett, liogy elpusztuljon. Az amúgy is beteg, teljesen erőtlen és tüdősorvadásos élitélt hadnagy az orvosok szertint végét járja. —• Ha rossz a bomba. Londonból jelentik: Devonportban történt a következő eset, amelyet mélységesen eltitkoltak, most azonban kipattantja a Central News. A Tunderer be nem osztott dreadnought a hadi kikötőben fedélzetre vette munícióját, mert nyílt tengerre készült lövési próbákat tartani tizennegyfél hüvelyes ágyúival. Óriási daruk emelték a partról a Tunderer fedélzetére a hatszáz kilogramos lyditgránátokat. Egyszerre csal; a hatalmas emelőgép sodronykötele elpattant és a szörnyű nehéz ágyulöveg a fedélzetre zuhant. A rakodással elfoglalt matrózok rémülten menekültek a hajóhídon át a partra, sokan a tengerbe ugrottak s erejük minden megfeszitésével messzire iparkodtak úszni a hadihajótól, amelyet elveszettnek hittek. Tiz méter magasságból zuhant le a hatszáz kilogramos löveg, ráesett a lőporos kamra fedelére, gyújtója el is égett, de nem robbant föl. Ha ekszplodált volna, akkor a britt flotta egy dreadnoughttal szegényebb lett volna, de szerencsére hitvány volt a lyditgránát. — Egy bank-karrier folytatása. Azok között, akiknek karrierjét az utolsó tiz év pénzintézeti föllendülése magasra vitte, a tavaly megindult krizis pedig derékbe tört, egyike volt a legismertebbeknek Bors Emil. Mint fiatal ember került Dévára, ahol á Dévai Hitelbank Szövetkezetből részvénytársaságot csinált és annak révén az alapitások egész sorát ütötte nyélbe Déván. Pihenést és határt nem ismerő ambíciója volt, amellyel azonban nem állott arányban sem a bankjának, sem az alapításainak tőkéje, se a vállalkozások realitása. A Tnnkja megbukott, nemkülönben a Hunyadmegyei faipari vállalat és ezek a knizisek az egész dévai piacot hosszú időkre kiható krízisnek tették ki. Bors Emil természetesen elment Déváról és még természetesebb, hogy az egyénisége uj, még pedig eléggé érdekes teret talált érvényesülésre. A volt dévai bankigazgató — Svájcban folytat pénzügyi működést. Zürichben Tibor Hugóval, Tibor és társa céggel tőzsde- és bankbizományi irodát nyitott, amely kétségen kivül a magyar és a svájci tőke öszszeköttetésének fejlesztése körül fog dolgozni. Mindenesetre szép hivatáskör s nem lehetetlen, hogy amire szük volt a kis Déva, annak kibontakozása alkalmat fog nyújtani a vagyonokban és konjunktúrában gazdagabb svájci főváros. — Grófok ai aszódi sorompónál. PéterPál-nap előestéjén egy 40 HP. automobil robogott az aszódi országúton. Robogott? Nem. Repült! A gépet softőrdresszbe öltözött fiatalemberek vezették. A' jobb kezük a kormányon, a bal azonban ki tudja merre já.rt . . . Mellettük ugyanis egy-egy lengő fátyolos delnő foglalt helyet. Aszód határán a vasúti sorompó le volt eresztve. A soffőröknek talán más dolguk volt e pillanatban, tálén a sötétben nem vették észre a sorompót, az automobil teljes sebességgel nekiment az akadálynak, a gép haránt fordult, a benne ülők pedig ivalakban repültek ki az országút porába. Életveszélyes sebesülés nem történt, de az elalélt, összezúzott párokat kocsin szállították az aszódi Nagyszállodába. A sebesülteket Redős Dezső dr orvos x-észesitette első segélyben. A derék doktor nagy önfeláldozással ápolta pácienseit, akik röviden igy mutatkoztak be: — Erdődy gróf vagyok! — Dessewffy gróf vagyok! Az aszódiak némi gőggel sétáltak a Nagyszálló előtt, ahol a két gróf és a két grófnő szobájából világosság sugárzott ki az útra. Nem kis dolog kérem, ha a várost a vasúti sorompó két előkelő mágnással lepi meg! Hajnalra aztán rettenetes csalódás érte Aszódot.