Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-17 / 163. szám

150 arra provokálva van. Ez a beszámoló beszéd iz-elitő a további munkapárti beszámolókból, amelyek harcosok lesznek, de, nem durvák, aminthogy az igazságnak, a, jó lelkiismeretnek nincs szüksége nyers, eszközökre, hogy hatást érjen és érvé-/ nyesüljön. Beöthy Pál beszámolója két részből, áll; a tulajdlonképeni beszámolóból és egy bejelentő részből. Amennyire érdekes az, első, mégis (természetszerűen a nagyobb suly és a jogosabb érdeklődés a második részre esik. Amabban csak a múltról van, iszó, amelyet ismerünk s amely már befejezett törvénnyé is vált. Ebben azonban a jövőre vonatkozó szempontok vetődnek fel, az őszi és azutáni nézetek szólalnak, meg, amely nézetek a szónok állásánál fogva felhívják a közfigyelmet. A békének komoly óhajtása és reménye az, mely elsősorban ötlik fel ezekben, a fejtegetésekben. A békének és a — rendnek óhajtása. Épen ezért az ellenzék-, kel :szemben való lojalitás és az őszinte, békekedv mellett megszólal az az eltökéltség is, hogy a parlament rendjét újra kockára bocsátani nem fogják. Annál kevésbé, mert a kormány és pártja folytatni akarják a munkát a 'köz javára: tető alá, akarnak hozni néhány elmaradt, de sürgős közjóléti javaslatot s meg akarják, végre alkotni a koalíció által elmulasztott általános választójogi reformot Beöthy, alelnök általánosságban nyilatkozik cs-ak, a reformról, de beszédéből is megállapít-, ható, hogy az ősszel beterjesztendő törvényjavaslat valóban demokratikus és li—, berális, s a munkásság jogos igényeit kielégítő lesz. A munkásság parlamenti képviseletét meg egyenesen olyanul állítja be, mint amely politikai és társadalmi szükségesség. , tnéliány óráig nem zavarhat,ia senki, fölemelte a szekrény tetejét s aztán egy betegesen szenzitív természetű eml>er érzelmeivel érintette meg a múmiát, amelynek termetén, a több száz méter bosszú kötelék mellett is meglátszottak a finom vonalak. A göngyöleget malaíkit- és lazurkövekből összeállított hálló borította, melyen mezei virágból összeállított füzérek és koszorúk voltak elszórva. A múmia mellén egy félhold alakú arany paizs ragyogott, rajta hieroglifákkal. Ezekkel Gauthier most nem törődött, hanem inkább azon fáradozott, hogy a byssus-göngyölet végét megtalálja. Amjikor ez sikerült neki, hozzáfogott a legöngyölésliez. Előbb azonban óvatosan bezárta és lefüggönyözte az összes ablakokat s füstölőszert gyújtott meg, amely arra szolgált, liogy ,a múmia épségét megőrizze, e mellett azonban fojtogató illattal töltötte meg a szobát. Gauthier ugyanis nagyon félt tőle, bogy összeomlik, mert már a kötelék is nagyon szakadozott a legöngyölés közben. Amikor az alak körvonalai már kissé kibontakoztak, Gauthier hirtelen elővette az arany pajzsot, liogy a fölirásból megtudja, k|i lehetett ez a leány? Ö, aki ugy értett a hieroglif ák kibetüzéséliez, hamarosan elolvasta: — Én Hasfor-Nézert vagyok, akit az istenek a legjobban szerettek, a hajadon leánya Snefru-nak, a felső és alsó tartomány hatalmas uralkodójának. Aki az én holttestem nyugalmát megzavarja, annak hasonló sors jusson osztályrészéül. Itt fekszik az éh holttestem. várra, arnig a lélek visszatér beléje. Ezért nyugalom, nyugalom, te idegen! NemDELMAGYARORSZAG Nem csoda, ha ilyen perspektíva megnyugtatólag hat a lelkekre és elmossa .az ellenzék féktelen izgatásainak nyomait. Eddig sürgették a munkapárt beszámolását. De azt hisszük, mire teljes lesz ia bsszámolók sora, legjobban az ellenzék bánja meg azt. Ela csak be nem válik a Beöthy Pál bizakodása, hogy addigra — magába száll. Messzina, a romok városa. Messzma, julius 8. (Saját tudósítónktól.) iSzanfranciszkó, amelyet néhány évvel ezelőtt a földrengés teljesen élpusztlitott, már nemzetközi kiállításra készül, melyben az amerikaiák nemcsak a Panama-csatom a megnyitását akarják megünnepelni, hanem egyúttal diadallal akarják hirdetni azt is, bogy a szívós amerikai nép, mely akadályokat nem ismer, a lerombolt és porrá égett Szanfranciszkó helyébe egy uj várost épített, mely a. kiállításnak egyik legimpozánsabb látványossága lesz. Messzinát. is elpusztította, vagy három és fél évvel ezelőtt a földrengés, de aki ma látja a régi Messzinát, az a romhalmaz, amely szemébe tünlík, azt & benyomást, teszi rá, mintha a földrengés alig néhány hete pusztította volna el Szicíliának ezt a népes városát, Rombadőlt épületek, megrepedezett falak s a tereken fölhalmozott törmelék még ma is ugy van, mint annakidején, mikor még lázas sietséggel igyekeztek életet menteni a romok alól. A törekvés ugyan megvan arra, bogy Messzinát fölépítsék, de a végrehajtás megakadt azokon a, kticsinyeknek látszó akadályokon, mídyek miatt azonban talán még évtizedékig is romban fog heverni a régi Messzina. Sziciliában ugyanis szokásos volt, liogy egy háznak fölépítésére többen szövetkeztek oly'képen, hogy a telektulajdonos fölépítette a földszintet, az emeleteket pedig külön-külön egy-egy másik, akik a fölépített épületrész tulajdonosaivá lettek. Mikor a, földrengés elpusztitotta Messzinát, a korsokára ismét kivirulok és a magas észak egyik legdicsőbb fia visz majd el feleségének kastélyába. Amikor aztán a, kötelék utolsó szála is lehullott a múmiáról, s Hastor-Néfert a királykisasszony ott feküdt egész szépségében, Gauthier ugy érezte, liogy ebben a. xiillanatban érte el életének igazji nagy célját s olyan magasságba emelkedett, ahonnan leszállni nem, csak lezuhanni lehet. Térdre esett az egyiptomi királykisasszony előtt, karcsú alakját átölelte karjaival s égő ajakát .vad vágyódással és gyönyörűséggel szorította a múmia száraz ajkaihoz. Lassan leszállt az éj. Az eukaliptuszok künn az ablak ellőtt busán susogtak bűvös szélben s a hold ezüstös fénye egyre élesebben rajzolta oda a szoba padlójára, az ablakok keresztvasajit. Odaát a Szülejm,an basa-utca és a Magrabula-ntea sarkán robogtak az automobilok, s versenyt kiabáltak a rikkancsok, a virágos leányok és a cukorka árusok s a sarkokon a világosság elől bujkáló alakok integettek egymásnak titkos jelekkel. A házak erkélyeiről és ablakaiból édes női kacagás és tányércsörgés hallatszott . . . Gauthier már mindebből nem látott és nem hallott semmit. Már órák 1 ossza óta bevert ott a múmiára borulva. Abban a píillanathan, amikor először fonta karját dereka köré, akkor az ő immáron zavaros szeme előtt már az élő HastorNézert alakja lebegett. Látta a karcsú női testet megremegni, amint a nap ragyogásától besugározva büszkén lépdel ő feléje. Edris, Gauthier nubiai szolgája, ezen az éjszakán nem birt aludni, inert nyugtalanitotta az a nagy, szokatlan csöndesség, amely 1»12 julius 14 máuy kimondta, hogy tiz méteren felüli tnagmsáijot egyetlen > épületnek sem szabad elérnie, mert ily vulkanikus területen, mint Messzina és környéke, csak az ilyen alacsony épületek képesek ellenállni a földrengés rombolásának. Ezzel a. határozattal azonban egyúttal a kormánynak gondoskodni kellett? volna arról is, hogy a rombadőlt házaik emeleti részeinek tulajdonosait is kárpótolják, de éz csak igérei maradt eddig, mért mindazok a javaslatok, melyéket eddig előterjesztettek a kárt vallottak kárpótlására, heves ellenkezésre talált az érdekeltek részéről s ezért minden akció lassankint ábbanmara.dt' s Messzina máig is romhalmaz képét mutatja. A kormánynak egész tevékenysége arra szorítkozik, hogy a romokat eltakarítsa s a 'romok eltakarítása után a telket, visszaadja a tulajdonosnak. Hogy pedig ez az eltakarítás milyen tempóban folyjik, azt az eddig változatlanul föninaradt romok egész sorozata igazolja. Az idő vasfoga olykor letör egy-egy falat s ennék elhordására elegendő néhány kocsi, melyet erre a munkára kirendeltek. Pedig egy népes és munkás Messzinára ma tán nagyobb szüksége van Olaszországnak, mint valaha. Az egyre élénkülő földközi tengeri hajóforgalom forgalmi csomóponttá tette ezt a várost, melynek sértetlenül maradt kikötőjében nap-nap után számos, minden állambeli gőzös vet horgonyt s ily képen Messziina tekinthető tulajdonképen a szicíliai kivitel főhelyének. És ez az élénk kereskedelem támasztotta föl az uj Messzinát a régi romhalmaz szomszédságában, melynek élénksége egy keletkezőben levő amerikai nagyváros képét mutatja. Mikor a földrengés a régi Messzinát rombadöntötte s mintegy százLatvanezernyi lakosságnak felét elpusztította, a hajlék nélkül maradt megmenekülték számára a kormány Messzina keleti részében, ahol eddig kertek voltak, faházakat épített' s e fuvarosban indult, meg az uj Messzina tevékenysége. Az uj Messzina fő utján bolt-bolt mellett s az utcán ember-ember hátán tolong. A mellékutcákban s a sarkokon a gyermekek egész serege játszik. A sok gyerek láttára s az idegenek szaporodására jegyezte meg kísérőm, hogy Ma már körülbelül százezer lakosa van ura szobájában honolt. Nagyon különösnek találta, liogy ura az éjszaka egyáltalán nem is szólította. Valószínű, goiimma, liogy egy különösen érdekes leletre bukkant. Edifis, a természet fia, aki bizony nem szokott hozzá az éjjeli töprengéshez, Végre is hajnal felé elaludt s nem is sejtette, hogy ura immáron a halál ölelő karjai közt pihen. Reggel Edris bekopogott az ajtón s amikor választ nem kapott, rémülten rohant Raglan Bryee-liez, ura barátjához, kinek volt kulcsa a lakáshoz. Amikor Raglan és Edris beléptek a szobába, 'iszonyú látvány tárult eléjük: Gauthier sápadtan és mozdulatlanul bajolt a múmiára s a pergamenszeriieii összeszáradt holttestet ölelve, ajkát annak ajkára forrasztotta. Raglan megrendülten állott ott, majd fölszakitotta az ablakokat, s azonnal orvosért küldött, kit .aztán arra kért, hogy tegyen élesztőkísérleteket. Az orvos megvizsgálta G autóiért, majd igy szólt: — Én ezt előre láttam. De Marville ur meghalt; szívszélhűdés ölte meg. Én jól ismertem ezt a fiatalembert, úgyszólván biztosan lehetett, tudni, bogy ez lesz a vége. Különben nagy kár ezért az előkelő és tehetséges fiatalemberért. A ni u mii át senki sem merte a halott karjából kiragadni. Igy az archeológia tudománya szegényebb lett egy érdekes lelettel. Gauthier dr-t és az egyiptomi királykisasszonyt egy sirba temették el. Az arany paizson a keblén pedjig ott ragyog a négyezeréves fölirás: Nemsokára ismét kivirulok s a magas észak egyik legdicsőbb fia visz majd el feleségének . . .