Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-14 / 161. szám

" 1912 julius 14. DÉLMAGYARORSZÁG 5 kélyebb boinomság is, anélkül, hogy a .szép­ségetséget hátrányosan befolyásolná. A cse­kély mértékben pisze orrocska — lkülö;nben íi,noni arcképződés- mellett — szép; a túlságo­san tompa, széles orr, ellenben szépséghiba. legszebbnek p göiöig profil mondható, mert ennél a hon Ibik egy enes vanalb,an halad le az orrhátra. íme, fjnnyi föltétele, -kelléke, törvénye vaui (persze, ez is csak általánosságban) egy szép női arynak. Hasonlóképen részletes szépség­törwényei vannak a nyaknak, a mellkasnak, a torzcjnalk éis a végtagoknak. Ezeket a rész­leteket) niost nem tesszük szóvá. No, de hiszen száz szónak is /egy a vége: klasszikus szépségek nemi járnak közöttünk. Ez azonban nem baj liölgyei'm, de sőt termé­szetes is. Mert ékes'kedlie.tilk egy liölgy az .ana­tómiai és külsőséges szépség minden követel­ményével, de még sem lesz klasszikus szép­,sé)g, ha mindennek dacára (elékteleníti' egy nyomorult lenese, vagy szemölcs. Mi, férfiak, megelégszünk a hölgytik normá­lis szépségével, ha ez a szépség nemi is klasz­iszikus. Elégedjenek meg vele önök is szép hölgyeim és tegyék vissza nyugodtan .a var­rcdotozijkla azt a „centimétert"! Hanem ez­zel a kijejezéssel: „Klasszikus szépség" ezeik­után nö dobálódzanak. Nyár a mayyar politikában. — A béke és a Ház megnyitása. — (Saját tudósít ónktól.) Lukács László tegnap megint elutazott Tátralomnicra s néhány hétig ez a gyönyörű tátrai fürdő lesz a magyar politika kiinduló,pontja. A jrániszterelnölk három napig időzött Bu­dapesten £ ez alatt az idő alatt mindenki jelentkezett, hogy valami kibontakozási ideája van. Persze az ellenzék alkimistái­nak .nem sikerült az aranycsinálás. Félhivatalosan már ezt a kommünikét tették közzé: A politikai béke hélyréúBitására irá­nyuló kísérj eteket csak közvetlenül a képviselőház megnyitása előtt teszik meg, amikor minden számbajövő poli­tikus ismét Budapesten lesz. Az ellenzéken fintorgatnak ehez a beje­lentéshez. Ott nem nagyon biznak a béke helyreállításában. Tegnap este Lukács László fenjárt bú­csúzni a klubban s sorra kérdezte azt a* néhány embert, aki ott járt: — Nos, milyen a hangulat (a kerületed­ben? Kivétel nélkül ez volt a határozott és megnyugtató válasz: — A hangulat igen kedvező! Most azután elhallgat minden, politikai harasztzörgés. Legfölebb személyi hire­ket produkálnak a nyári szezonra: beszá­molnak arról, mikor melyik miniszter uta­zik Tátralommcra, ahol .Lukácson kivül Teleszky János pénzügyminiszter is nya­ral. A minisztereknek azért kell fölkeres­niük a kormány két tagját, hogy megál­lapodjanak velük az 1913-iki költségve­tésnek tárcájukat .illető tételei dolgában. A kormány ezt a budgetet nagy gonddal akarja megcsinálni, aminthogy ez a kor­mány mindent a legnagyobb körülteikin­téssel is old meg. i , A miniszterjárás psak e hónap végéig tart, mert augusztusban Lukács László Gasteinba utazik. A nemzetek küzdelme. — A stockholmi olympián. — (Saját tudósítónktól.) Huszonnégy nem­zet legjobbjai — négyezer atléta — vo­nultak föl a Stadion megnyitásakor a pá­lyára, hogy az olympiász békés harcában küzdjenek az elsőség dicsőségéért. Biza­lom és reiménység töltötte meg akkor még, az erőtől duzzadó kebleket, de nagyon sok romény és jogosult hit hullott azóta a porba. Egyetlen nemzet sem tudott ellen­állani Amerika rohamának. A Finnland hajó lakóit uralja,mfa a tér Stockholmban. Nyolc világbajnokságot nyertek meg idáig csodafutói, izomemberei, ugró zsonglőréi és valamilyen sajátos tempó­val haladó úszói. A legkülönösebb keve­rék ez a jenki-had, amely most a világ­rekordokat döngeti. Vannak benne futók a félvad, kultnrátlan nyugati államokból, rézbőrű zsentlemenek az elszigetelt indián vidékekről és szerecsenek az Egyesült-Ál­lamok mindien tájáról. Még Havai szigeté­ről is kerítettek egy úszót, Kahanamoku herceget. Messze e'lől jár már Amerika a nemze­tek küzdelmében. Ötvennyolc pontot hor­dott össze az amerikai had s ahány atlé­tikai verseny még hátra van, annyi pont­tal szaporodik még ez a nagyszerű szám. Anglia, Svédország, Németország és a csöppnyi Finnország küzdenek a második helyért. Angliának van a legtöbb veszteni valója. Valamikor Anglia járt elől a világ sportjában és vannak sportágak, amiben még ma is legyőzhetetlen s ez a labdarú­gás. Futásban, ugrásban azonban túlszár­nyalta már Amerika s bizony minden ere­jét meg kell feszítenie, hogy a kontinens valamelyik nemzete meg ne előzze. Az élelmes svédek már is a sonkában vannak. Annyi különleges versenyt tűztek ki az olympiász programjára, amiben csak ők járatosak (lövés a futó szarvasra,, céllövés miniatűr fegyvereikkel, toronyug­rások, mindenféle faj'táju svédtornázás stb.), hogy játszva szerzik meg a második helyhez segítő pontokat. Mindennél csudálatosabb a kis finn nemzet szereplése. Minden erejüket még­feszitik, hogy az egész világ szemeláttára bizonyítsák be, hogy léteznek. Négy vi­lágbajnokságban győztek és még hét ver­senyben voltak egészen elől, közel a győz­tesekhez a finn szinek. Tragikum, hogy a bámulatos energiával kiverekedett finn győzelmek után mindig az orosz lobogó röpül a győzelmi árbocra, egészen elta­karva, kiboritva az alatta szerénykedő finn zászlócskák S még ez sem csüggeszti, el a finn atlétákat. Tizennyolc pontjukkal husz nagy nemzet előtt járnak az ádáz tusában és annyi szivóssággal küzdenek, hogy nem is fognak hátrább szorulni. Ekilszerenfse tépázza a magyar ver­senyző gárdát. Világra szóló sikerrel a tarsolyában indult útnak. Prokopp Sán­dor váratlanul megnyerte a céllövészet világbajnokságát, azóta azonban cserben hagyták a diadalok. Mintha valamilyen méreg volna a svéd föld levegőjében, mindegyik magyar atléta messze elma­radt itthon muMtott formájától. Hogy csak a legjobbakat emlitsük: w'ardener Iván százkilencven centimétert ugrott a hazai földön, Stockholmban elbukott száz­nyolcvamhároim centiméteren; Mudin Imre állandóan tul dctbíia tizenhárom mé­terein a .vasgolyót a magyar versenyeken — és tizenkét méter 81 centiméterig vitte cáak Stockholmiban; Szathmáry Kálmán képtelen volt megugrani rúddal a 365 centiméter magasságot, amivel pedig már indulhatott volna a döntőben; legjobb fu­tóink még a németektől is vereséget szen­vedtek és ami legfájdáimuisaibban érint bennüpket, birkózóink is egymásután szo­ros barátságot kötnek a svéd földdel. Csa­pás után csapás sujt le, annyira, hogy Magyarország, amely az ötödik volt a • londoni olypiászon, most egészen alul küzd hat pontjával. Kevés vigasz az, hogy Ausztria magit-. tünk kullog. Három szerény pontocskája van és még cs.a'k reménye sincsen, hogy megszaporítsa. A nemzetek sorrendje most ez: Ame­rika, Anglia, Svédország, Németország, Finnország, Délafrika, Franciaország, Olaszország, Dánia, Norvégia, Karkfja, Magyarország, Ausztrália, Görögország, Ausztria, Hollandia. Mit vallottak a rablógyilkos testvérek ? - A ngomozás legújabb részielei. — (Saját tudósítónktól.) Tudvalevőleg a teg­nap éjszakai kihallgatás alkalmával beis­merték a Rosenifeld-fi vérek, hogy ők követték el Schwarz Johannán a rablógyilkosságot. Ma már egymást próbálták vádolni a go­nosztevők. Különösen a körül volt ellentétes a vallomásuk, hogy tulaj donképen ki kezdte fojtogatni a. szerencsétlen perditát, vájjon ki támadott rá először"? Általában a borzalmas rablógyilkosságnak egyre főbb és érdekesebb részlete derül ki. A testvérek tegnapi beismerő vallomásá­ról a fővárosi rendőrség jegyzőkönyvet vett fel, amely majdnem egész éjjel tartott. A gyilkosokat azután bekísérték a rendőrség börtönébe s külön-külön cellába zárták őket, Lajost a II. számúba, Kálmánt pedig a IV. szánra cellába, amelyekbe már volt egy-egy rab. A cellák előtt állandóan egy rendőr posz­tol s ügyel, nehogy a gyilkosok kárt tegyenek magukban s kimeneküljenek az igazságszol­gáltatás keze alól. A két elvetemült testvér az éjszakát nyugtalanul töltötte s egy percre sem lmnyták le szemüket. Heggel Tóth János rendőrkapitány elé ve­zették őket, aki kihallgatta őket. — Beismerik tettüket! — kérdezte a rend­őrkapitány. Halk igen volt a válasz. — Megbánták a tettüket! A két züllött ember csak a fejével bólintott. Ezután felkísérték őket a fényképészhez* majd ujjlenyomatot vettek fel róluk. Ennek megtörténte után Koródy rendőrkapitány újból kihallgatta őket. Ez a kihallgatás kü­lönösen előéletükre vonatkozott. Elmondották, bogy családjuk öt évvel ez­előtt költözött fel Szombathelyről Buda­pestre. Tehát a fiuk nem is voltak szegedi lakosak. Lajos nyomdász lett, Kálmán pedig fogtechnikus. Lajos legutóbb „A Nap" nyomdájában dolgozott, ahol elég sokat kere­sett, de tüdővészes lett és ez Okozta züllését. Lumpolt, ivott s egyre lejebb siklott a lejtőn ugy, hogy a lopástól sem irtózott. Kálmán öcscse hasonló hozzá. Ö is lump, aki minden pénzét elitta és ellóversenyezte. A két testvér vallomásában érdekes ellen­tét van. Mindegyik a másikra akarja fogni

Next

/
Oldalképek
Tartalom