Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-13 / 160. szám

1912 lil. évfolyam, 160. szam Szombat, julius 13 AGYARORSZAG tSzponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ess Korona-utca 15. szám czu aíspesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., erx Városház-utca 3. szám cd ELŐFIZETESI AR SZEGEDEN egész évre . R 24'— féléyre . . . R 12'— negyedévre . R 6'— egy hónapra 8 2*— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre , R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre . R V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. V TELEFON-SZAM: Szerkesztéses 305 az, n,adóhivatal 83* Interurbán 305 i Budapesti szerkeszíősea telefon-száma 128—12 Rosszhiszemű ellenzék. Mulatságos látványt nyújt mostanában az ellenzéki sajtó vergődése. Néhány napja a bécsi újságokban felbukkant a hire, hogy a közös hadügyminiszter negyedmilliárdot kér közösügyi felszerelésre. A magyar ellenzéki lapok perverz kéjjel kaptáik fel a bécsi híradást. Befejezett ténynek vették, hogy a magyar kormány honorálni fogja a követelést. Nyilván a koaliciós tapasztalásaik nyomán indultak. Kapva-ikaptak a vélt alkalmon, hogy ujabb méreganyaggal telítsék a politikát, „íme, most láthatja az ország, mire való volt letörni az ellenzék obstrukcióját. A kormányt és a többséget a bécsi követelések könnyebb kiszolgálásának reménye vezette." Azt hitték, hogy elmennek a ravaszság, és előrelátás végső határáig, ha eleve számolnak azzal az eshetőséggel is, hogy a magyar kormány csak részben találja honorálni a hadügyminiszter követeléseit.' Es már jó előre hadakoztak ez ellen a megoldás ellen is ós félvonultatták ellene az argumentumokat. „A hadügyminiszter azért kért többet, hogy megkapja a kevesebbet. De akármennyit koncedál is a magyar kormány, az elvileg egészein egyre megy, mert ha a hadügyminiszter uj követeléseit csak részben is kielégíti, már ezzel felborultak a Schönaichhal kötött megállapodások, fmelyekben a hadügyi kiadások kereteit iöft esztendőre fikszirozták." És másképen történt. Bekövetkezett az, amit a koaliciós tapasztalatok után elindult ellenzék kizártnak tartott. A hadügyminiszter követeléseiből semmi sem ment teljesedésbe. A kétnapos bécsi JÍÖZÖS miniszteri konferenciáról kiadott kommüniké diszkrétebb fogalmazása szerint: az 1913ik évi hadügyi és tengerészeti előirányzat a két utolsó esztendő előirányzatának keretei között fog mozogni. . Erre az urak nem számítottak. Teljesen elveszítették a contenance-ukat. Ahoz nincs lelkük, hogy becsületes és lovagias őszinteséggel bevallják olvasóiknak, hogy a magyar kormány általuk nem várt szi- | lárdsággal megóvta az ország gazdasági j érdekeit és pénzügyi erőnket meghaladó, követelések honorálása ,elől ridegen elzárkózott. Ö nem, erre a, mi pártos és elvakult ellenzéki sajtónkat ,nem viszi rá lelke!, E helyett kertelnek, gyanúsítanak, mindenféle rejtett célzatokat imputálnak, csak hogy valamiképen az ország szemében a, Lukács-kormány hazafias és szilárd magatartását elhomályosítsák. Egyes ellenzéki hirlapok meg épen olyan fanasztikus feltevéseket vetnek olvasóik elé, hogy mulatság lenne olvasni, ezeket a fantazmagóriákat, ha célzatuk nem volna olyan szörnyen rosszhiszemű. A Pesti Hírlap cikkére célzuink, melynek szerzője igy kiált fel: Micsoda furfangos, taktika működhetik itt, amely előre kiosztja a győzőnek és legyőzöttnek szerepeit, .ahogyan az néha hadgyakorlati manővereinkben is megtörténik. Bezzeg, ha történetesen a magyar miniszterelnöknek jutott volna a legyőzött szerepe, akkor, talán laptársunk kevésbé lett volna hajlandó ezt a szerepet ártatlan harcjátéknak minősíteni! Több helyütt találkozunk az első dreadnoughtok históriáinak felelevenítésével. Ez koaliciós emlék. Az első dreadnoughtok építése olyképen történt, hogy a hajókat, a hadvezetőség a delegációk tudtán kivül megrendelte s utóbb a prezentált számlát az országos bizottságok kiegyenlítették. Vájjon nem lesz-e igy ez .alkalommal is? — aggodalmaskodnak a baloldalon. Nos hát mindenekelőtt is a dreadnoughtok előzetes megrendelése aligha történhetett olyan suttyomban, hogy a koaliciós kormány arról ,ne tudott volna. Bajosan akad ember, aki elhigyje, hogy a magyar kormány tűrése hiján ilyen rizkáns ;vállalkozásba belement volna a magánipar vagy akár csak a .haditengerészet parancsnoka. Különben akkoriban mindenki tudott. Aristophanes a szerelemről. — Részlet a »Lakomából«. — ... Én biz másként gondolkodom a szerelemről, — mondta azután Aristophanes — mint akár Euryxímachos, akár Pausanias. Nekein ugyanis ugy tűnik fel, hogy az emberek micsenek tudatában Eros igazi erejének. Mert iha tudatában lennének, a legdiesőibb szentségeket és oltárokat állítanák neki, a legnagyobb áldozatokat adnák néki és nem ugy volna, mint most, mikor semmi sem történik érte, holott sok történhetne. Mert ő a legemberszeretőhb minden istenek között és segítője, orvosa az embereknek abban, amelyből az emberi nemre a legnagyobb boldogság származik. Én hát megkísérlem föltárni előttetek az ő erejét, aztán a többiekben legyetek ti a tanitók. lElőtbb azonban ismernetek kéli az emberi természetet és vál-' tozásait. Tudniillik, a mi bajdani természetünk nem olyan volt, mint most, hanem egész másféle. Mert először is akkor még háromféle fajta ember volt s nem ugy, mint most, esak kettő, férfi és nő — hanem -egy harmadik is, amely közösséget tartott miindkettővél; a neve még ránk maradt, rnig ő maga eltűnt. Férfi-asszonynak hívják, mert alakja és alkata e kettőből van összetéve, a férfiashói és nőiből; bár ma osak gyalázó értelemben használjuk a férfi-asszony nevét. Továbbá minden eml>er alakja egészen kerek volt, "gy, hogy a hát és mell kört formált. Négy 'keze volt mindenkinek, négy lába, a körkőrös nyakon két ábrázata, amelyek hasonlók voltak és a. két egymással szembenéző ábrázatuak közös feje volt, négy füllel, testén is volt férfi és nő, amint azt mindenki elképzelheti. Egyenesein járt, mint mi, amerre akart, de nyolc-kéz-lábon körbe is tudott futni, még pedig nagyon gyorsan. Azért volt háromféle ember, mert a férfi a nap szülötte, az asszony a földé, a férfi-asszony pedig a holdé, amelynek mindkettőben része van. És azért voltak kerekek ós azért tudtak körben is futni, hogy létrehozóikhoz, a naphoz, földhöz, holdhoz hasonlatosak legyenek. Hatalmasak voltak erőben ós akaratban és amit Honieros Ephialtesről és Otosról énekel, hogy t. i. utat akartaik építeni az égiig és az isteneket megtámadni, azt róluk értette. Zeus és ia többi istenek tanácskoztak tehát, liogy mit tegyenek, ele nem tudtak semmit sem tenni, inert nem lehetett megölni őket és lemennydörögve, mint a gigászokat, egész nemzetségüket kiirtani, mert ezáltal elestek volna az istenek az emberek tiszteletétől és áldozataitól, de további hataloiaskodásukat sem lehetett tűrni. Nagy fáradtsággal ezt eszelte ki Zeus és szólott: „Azt hiszem, csak egy .mód van arra, liogy emberék is maradjanak ós a féktelenkedéselknek is vége legyen, t. i. gyengébbé kell tenni őket. Mert most én mindegyiket .ketté akarom vágatni, igy egyrészt gyengébbek, másrészt hasznosabbak lesznek, mert megszaporodnak. Ezután is járjanak egyenesen és két lábon, de ha tovább is arcátlankodnak és nem hagynak békén, hát újra ketté vágom őket, járjanak aztán féllábon." Ezt mondván, kettévágta az embereket, mint a gyümölcsöt kettévágjuk, vagy mint a tojást kettévágjuk egy hajszállal. Miután kettévágta őket, megparancsolta Apollónak, hogy ábrázatadkat és fél nyakaikat fordítsa egymás .felé, liogy kettévágottságukat látván, erkölcsösöbbek legyenek; egyben megparancsolta Apollónak, bogy gyógyítsa meg őket. Ez hát rendbe hozta az ábrázatot, bőrt búzott arra, amit ma hasnak nevezünk s mint mi a zacskók száját, összehúzta ő Is a .bőrt, megkötötte a has közepén, amit ma köldöknek nevezünk; a test többi ráncait pedig olyan szerszámmal simította el, amilyennel a suszterek simítják a Ijőrt. Miután a testet kettévágták, mindegyik rósz vágyódott a másik után, megkeresték egymást, az egyesülés vágyaiban összeölelkeztek és éhen haltaik, mert egymás nélkül semmit sem akartak' tenni. Ha az egyik rósz meghalt, és a másik megmaradt, hát ez ujat keresett, átölelte, akár férfi volt, akár ollyan, amit ma nőnek nevezünk. Igy persze tönkre mentek. Zeus végre megkönyörült rajtuk, megadta nékik a képességet az utódok neinzésére, mert azelőtt ugy szaporodtak az emberek, mint a halak. Igy aztán ha férfi ölelkezett nővel, utódok származtak, ha férfival, ugy egyesülésükből csak kielégülés származott s aztán megnyugodva, dolguk után láthattak, ami az élet fentartásá'hoz szükséges. Ez idő óta van szerelen) az eml>erek között,