Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-12 / 159. szám

1912 július 12. DEEMAGYARORSZÁQ 7 a honvédség katonai bűnvádi perrendtartá­sáról szóló 1912. XXXIII. törvénycikk 46-jk szakaszát, még pedig azt a rendelkezést, hogy ... a honvédügyészt és 'helyetteseit, lia törzstiszti rangfokozatot képviselőnek, ő felsége, egyébként a hadügyminiszter ne­vezi ki. Hivatalosan megállapítottak, hogy itt egy­szerű sajtóhibáról lelhet szó, amennyiben az Országos Törvénytár julius 8-iki számában a 451-ik lapon, mély az emiitett törvénycikk 46-dk szakaszát tartalmazza, a kérdéses szö­veg helyesen igy hangzik: ... a lionvédügyészt .és helyetteseit, ha törzstiszti rendfokozatot viselnek, őfelsége, egyébként a honvédelmi miniszter nevezi ki. Hivatalos oldalról megtették ia szükséges intézkedést, liogy a szóbamforgó sajtóhiba a Budapesti Közlöny legközelebbi számában ki­iga zitt/assék. A törvények 'kihirdetéséről szóló 1868. évi III. törvénycikk 1. szakasza szerint az uj törvény .szentesítése után az Országos Tör­vénytárban azonnal köztudomásra hozandó s laz idézett törvény 3. szakasza szerint „a tör­vénynek ily módon közzétett szövege közhi­telességgel bir". Nyilvánvaló ebből, hogy a törvénynek csak az Országos Törvénytárban közzétett szövege hiteles, a hivatalos lapban, a Budapesti Közlönyben közzétett szöveg pe­dig nem hiteles. — Földrengés a Délvidéken. A szegedi meteorológiai állomás kedden éjjel 11 órakor közeli gyönge földrengést jelzett. A szeiz­mográf alig husz milliméteres kilengést mu­tatott. A földrengést Mária-Radna és Lippa környékén érezték. — A város ösztöndijai. A tanács csütör­töki ülésén több ösztöndij odaítélésével foglal­kozott. A Juhász Béla-féle ösztöndijat Kovács István és Kiss Gyula elemi iskolai tanulók, a Juhász György-fé'le alapítvány kamatait Horváth József és Grubics József iparosta­noncok, a Juhász György-féle alapítványt Vélics Gjörgy, Kovács Lajos és Soltész Mar­git, elemi iskolai tanulók, a Sári Mihály-félc. ösztöndíjat Joachim második elemi osztály­beli tanuló kapták. A tanitók Rózsa József­féle ösztöndíját Kaszta György és Gróf Győzú, a Rózsa-féle reáliskolai tanulók ösz­töndiját Imre Sándor, a Rózsa-féle elemi is­kolai tanulók ösztöndiját Sári István, a Ró­zsa-féle tanitójelöltek ösztöndiját Katóin György, a Rózsa-féle gimnáziumot végzett if­jak ösztöndiját Bólya István és Kovács György, a Szabados János-féle ösztöndijat Zengei Margit, a Pálfy Viktor-félét Fábián Margit, a Dáni József-félét Magyar Gyula kapták. A Rózsa Ferenc-féle ösztöndijat Fa­ragó Balázs polgári és Tanka Gyula kereske­delmi iskolai tanulóknak ítélték. — Szöknek az olasz katonák. Hogy nem olyan egyhangú az olaszok lelkesedése a tri­poliszi háború iránt, mint ahogyan olasz, rész­ről föltüntetni szeretnék, arra nézve érdekes bizonyíték az alábbi bécsi jelentés. Ez a jelen­tés, amelyet a Voss. Ztg. bécsi levelezője kül­dött lapjának julius 9-iki kelettel, igy szól: Az olasz tüzérség több nap óta a tiroli ha­táron gyakorlatozik. Jóllehet az olasz csa­patparancsnok a határt hosszú őrvonallal őriztette, nehezen megjárható hegyi uton négy tüzér mégis átszökött Tirólba. Szöké­süknek oka: a rossz bánásmód és a tripo­liszi háborútól való félelem. A mult csütör­tök óta három olasz berszaglieri van Bó­zenben, akik az olasz egyenruhát viselik; az oldalfegyvert elvették tőlük. Ezek azért szöktek meg, ímert nem akarnak Tripoliszba menni. Hat nappal ezelőtt Landro mellett, az ampezzói uton két olasz berszaglierit fog­tak el az osztrák katonák. Az olaszok nyu­godtan sétáltak és barátságosan köszöntöt­ték az osztrák katonákat, akik az olaszokat lefegyverezték. Ezek is azt mondták, hogy megszöktek, mert attól féltek, hogy Tripo­liszba küldik őket. Ma ismét négy szökött olasz katonát szállítottak Görzbe, akik szin­tén TripolLv: elől szöktek meg. Valószínű, bogy olasz részről cáfolni fog­ják e távirat tartalmának valódiságát, de mert olasz katonák szökéséről a háború kitö­rése óta nem most először érkezik hir, aligha lehet elhinni, hogy a fönt közölt, adatokkal bőven szolgáló jelentésnek nincs semtni alapja. — Astorné és a közvélemény. Az életé­nek huszonegyedik s házasságának első évé­ben özvegygyé lett John Jacoib Astorné tel­jes visszavonult ság á 1 * a n éli napjalit, mióta a Titanic többi menekültjével együtt hazavitte Newyorkha őt is a Garpatliia. Az Astorök híres Fiftli Avenuei palotájában lakik a iniagy, nyári melegben (is, inert ott akarja be­várni, a családi szokáshoz hiven, lebetege­diését. A fiatal özvegy iránt sehogy tud föl­melegednii az amerikai közvélemény. Eleinte jelentek meg cikkek, melyek elitélték Astort végrendelete amaz intézkedése m(iatt, amely­lyel „csak" tiz millió dollárt hagyott az öz­vegye részére s még ettől is megfosztja ujabb férjhezmenetele esetén, de ezek a cikkek is megszűntek csakhamar, amikor más lapok­ba nazt kezdték fejtegetni, hogy Astor végre is fejedelmlleg gondoskodott a fiatal asz­szonyról, aki mindössze egy évig sem volt a félesége s aki már férjhezmenetele idején is kapott tőle két milliót. Hogy miért nem ro­konszenvez Astornéval az amerikai közvé­lemény, azt bajos volna pontosan megmon­dani. Meglepett mindenkit, milyen nyugodt, higgadt volt a fiatal özvegy megérkezése pil­lanatában s milyen jókedvűen várta őt a nő­vére a dockon, nevetgélve, kacagva, a Iköny­nyes szemmel, idegesen járkáló Astor-fiu*je­llenlétében. Az is rossz benyomást tett, hogy Astorné sem a megmentettek, sem a mentő­hajó személyzete javára rendezett gyűjtéshez semmivel sem járult. Miután Amerikában a milliomosoknak legalább az a jó tulajdonsá­guk megvan, hogy hálásak, nem csoda, ha a dollárral, ugy látszik, nagyon csínján bánó özvegyből elfordult a rokonszenv. Takarék­betéteket a mindenkori pénz­viszonyoknak meg­felelő kamatozás mellett betéti köny­vekre és pénztár­jegyekre a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank részére Szegeden átvesz MAY R. MIKSA bank- és váltóüzlete Széchenyi - tér 2., mely cégnél a betéti könyvek és a pénz­tárjegyek vissza is fizettetnek. — Heine sirja, mint szerelmi posta. Ami­óta a párisi főpostaigazgatóság oly kegyet­len szigorral jár el a poste-restante levelezők­kel .szemben és. az erkölcsök veszedelmét látja a fiatal francia urak és hölgyek jeligés leve­lezésében azóta alaposan megcsökkent. azok­nak a száma, akik kisded szerelmi ügyeik köz­vetítését a rendőrséggel megrakott francia postára bizzák. Hogy pedig az igy támadt liázagot valamelyest pótolni kellett, az két­ségtelen és a leleményes, vállalkozó szerelmes ifjnság bizony meg ,is találta a módját annak, hogy a jövőben is ellenőrizetlenül közleked­jék a szerelmi posta. A napokban érdekes le­leplezéssel szolgált egy párisi hírlapíró lap­jának. Megárt a, liogy kóborlásaiban a liires Möpitmartre temetőbe tévedt és utja Heine sirja felé vezette. Egyszerre feltűnő és meg­kapóan érdekes jelenet játszódik le szemei előtt. Fiatal enrber közeledik nagy sebbel­lobbal Heine sirja felé, hirtelen körülnéz, majd, amikor azt véli, hogy senki sem látja, hirtelen rózsaszínű levelet vesz ki zsebéből és becsúsztatja a sir kő egy mélyedésébe ... és, mint aki jól végezte dolgát, ismét távozik a temetőből. A hírlapíró feszült kíváncsisággal leste a következendőket és nem is kellett, so­káig várnia. Ismét egy fiatal ember jelenik meg a helyszínén, aki ugyancsak a nevezetes sírra bízza szerelmes sorainak sorsát. Majd később csinosan öltözött fiatal leányka som­polyog a költő sirja közelébe, kiemeli az ott elhelyezett leveleket és lázasan keresgéli köz­tük a megállapított jeligére szóló „drága" le­velet. Amikor aztán nagy örömmel észreveszi a neki szóló irást, csókjaival halmozza el az ismerős kézírást, a többi levelet visszacsúsz­tatja a nyílásba és gyors tempóban távozik az édes zsákmánnyal ... És ez a jelenet rö­vid egy óra alatt többször megismétlődött, nyilvánvalóvá vált tehát, hogy a párisi ifjú­ság egy része annyira hódol a szerelem köl­tője emlékének, hogy poraiban is rábízza a drága, édes titok közvetítését. Hogy pedig most a leleplezés után a dolog kitudódott, a legridegebb próza veti magát közbe, liogy az idilli állapotot megszüntesse, mert a posta jövedeki kihágás cimén eljárást indított a szerelmes fiuk és leányok ellen. — A holt nővér. Londonból jelentik, hogy néhány nappal ezelőtt borzalmas esetet fede­zett fel a rendőrség Gateshead tangói város­kában. Kiderült, liogy a városka egyik lakó­ja, egy idősebb hölgy egy év óta együtt 'la­kott elhunyt nénje holttestével. A borzalmas titok ugy pattant ki, hogy az agg hölgyet egyik rokona akarta meglátogatni. A vendég hosszabb ideig kopogott, dörömbölt a kapun, amely azonban csak nem nyílott ká. A ro­kon aggódni kezdett és a rendőrséghez for­dult segítségért. A rendőrség azután felfeszi­tette a kaput és a 'lakásaitokat és behatolt a háziba, amelynek egyik szobájában -rábuk­kantak az éjjeli pongyolába öltöztetett és idő­közben csontvázzá aszott holttestre. Az el­hunyt hölgy nővérét a szomszédos szobában találták meg rendkivül elgyengült állapot­ban, A kérdésekre nem tudott felelni, ugy, liogy rögtön észrevehető volt, bogy a szeren­csétlen ,nő őrült, A megindított vizsgálat so­rai} megállapították, hogy a Neill nővérek, ez ia nevük a testvéreknek, évekkel ezelőtt jóhirü női szabónők voltak. Az idősebb nővér halála, amely az orvosi boncolás eredménye szerint körülbelül egy évvel ezelőtt követ­kezhetett he, megzavarta a fiatalabb, most hetven esztendős nővér elméjét s ennek tulaj­donitható, hogy ménje halálát eltitkolta és a bolttestet egy esztendeig a szobájában rejte­gette. A holttestet a boncolás után eltemet­ték, a szerencsétlen elmelxeteget pedig beszál­lították az elmegyógyintézetbe. — A vízvédelmi szabályzat. Szeged város tanácsa csütörtökön elhatározta, bogy jelen­tést tesz a földmivelésügyi miniszternek, ihogy az emeletes rakpart legközelebb elké­szüli s a gátőri és vízvédelmi szabályrendelet tervezete már el is készült. Ezt a szabályren­delet-tervezetet az egyik őszi közgyűlés fog­ja letárgyalni. Alaptöke és tartalékok: 172 millió Betéti állo­mány 1911 végén 368 millió

Next

/
Oldalképek
Tartalom