Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-12 / 159. szám

1912 július 12. DEEMAGYARORSZÁQ 7 a honvédség katonai bűnvádi perrendtartásáról szóló 1912. XXXIII. törvénycikk 46-jk szakaszát, még pedig azt a rendelkezést, hogy ... a honvédügyészt és 'helyetteseit, lia törzstiszti rangfokozatot képviselőnek, ő felsége, egyébként a hadügyminiszter nevezi ki. Hivatalosan megállapítottak, hogy itt egyszerű sajtóhibáról lelhet szó, amennyiben az Országos Törvénytár julius 8-iki számában a 451-ik lapon, mély az emiitett törvénycikk 46-dk szakaszát tartalmazza, a kérdéses szöveg helyesen igy hangzik: ... a lionvédügyészt .és helyetteseit, ha törzstiszti rendfokozatot viselnek, őfelsége, egyébként a honvédelmi miniszter nevezi ki. Hivatalos oldalról megtették ia szükséges intézkedést, liogy a szóbamforgó sajtóhiba a Budapesti Közlöny legközelebbi számában kiiga zitt/assék. A törvények 'kihirdetéséről szóló 1868. évi III. törvénycikk 1. szakasza szerint az uj törvény .szentesítése után az Országos Törvénytárban azonnal köztudomásra hozandó s laz idézett törvény 3. szakasza szerint „a törvénynek ily módon közzétett szövege közhitelességgel bir". Nyilvánvaló ebből, hogy a törvénynek csak az Országos Törvénytárban közzétett szövege hiteles, a hivatalos lapban, a Budapesti Közlönyben közzétett szöveg pedig nem hiteles. — Földrengés a Délvidéken. A szegedi meteorológiai állomás kedden éjjel 11 órakor közeli gyönge földrengést jelzett. A szeizmográf alig husz milliméteres kilengést mutatott. A földrengést Mária-Radna és Lippa környékén érezték. — A város ösztöndijai. A tanács csütörtöki ülésén több ösztöndij odaítélésével foglalkozott. A Juhász Béla-féle ösztöndijat Kovács István és Kiss Gyula elemi iskolai tanulók, a Juhász György-fé'le alapítvány kamatait Horváth József és Grubics József iparostanoncok, a Juhász György-féle alapítványt Vélics Gjörgy, Kovács Lajos és Soltész Margit, elemi iskolai tanulók, a Sári Mihály-félc. ösztöndíjat Joachim második elemi osztálybeli tanuló kapták. A tanitók Rózsa Józsefféle ösztöndíját Kaszta György és Gróf Győzú, a Rózsa-féle reáliskolai tanulók ösztöndiját Imre Sándor, a Rózsa-féle elemi iskolai tanulók ösztöndiját Sári István, a Rózsa-féle tanitójelöltek ösztöndiját Katóin György, a Rózsa-féle gimnáziumot végzett ifjak ösztöndiját Bólya István és Kovács György, a Szabados János-féle ösztöndijat Zengei Margit, a Pálfy Viktor-félét Fábián Margit, a Dáni József-félét Magyar Gyula kapták. A Rózsa Ferenc-féle ösztöndijat Faragó Balázs polgári és Tanka Gyula kereskedelmi iskolai tanulóknak ítélték. — Szöknek az olasz katonák. Hogy nem olyan egyhangú az olaszok lelkesedése a tripoliszi háború iránt, mint ahogyan olasz, részről föltüntetni szeretnék, arra nézve érdekes bizonyíték az alábbi bécsi jelentés. Ez a jelentés, amelyet a Voss. Ztg. bécsi levelezője küldött lapjának julius 9-iki kelettel, igy szól: Az olasz tüzérség több nap óta a tiroli határon gyakorlatozik. Jóllehet az olasz csapatparancsnok a határt hosszú őrvonallal őriztette, nehezen megjárható hegyi uton négy tüzér mégis átszökött Tirólba. Szökésüknek oka: a rossz bánásmód és a tripoliszi háborútól való félelem. A mult csütörtök óta három olasz berszaglieri van Bózenben, akik az olasz egyenruhát viselik; az oldalfegyvert elvették tőlük. Ezek azért szöktek meg, ímert nem akarnak Tripoliszba menni. Hat nappal ezelőtt Landro mellett, az ampezzói uton két olasz berszaglierit fogtak el az osztrák katonák. Az olaszok nyugodtan sétáltak és barátságosan köszöntötték az osztrák katonákat, akik az olaszokat lefegyverezték. Ezek is azt mondták, hogy megszöktek, mert attól féltek, hogy Tripoliszba küldik őket. Ma ismét négy szökött olasz katonát szállítottak Görzbe, akik szintén TripolLv: elől szöktek meg. Valószínű, bogy olasz részről cáfolni fogják e távirat tartalmának valódiságát, de mert olasz katonák szökéséről a háború kitörése óta nem most először érkezik hir, aligha lehet elhinni, hogy a fönt közölt, adatokkal bőven szolgáló jelentésnek nincs semtni alapja. — Astorné és a közvélemény. Az életének huszonegyedik s házasságának első évében özvegygyé lett John Jacoib Astorné teljes visszavonult ság á 1 * a n éli napjalit, mióta a Titanic többi menekültjével együtt hazavitte Newyorkha őt is a Garpatliia. Az Astorök híres Fiftli Avenuei palotájában lakik a iniagy, nyári melegben (is, inert ott akarja bevárni, a családi szokáshoz hiven, lebetegediését. A fiatal özvegy iránt sehogy tud fölmelegednii az amerikai közvélemény. Eleinte jelentek meg cikkek, melyek elitélték Astort végrendelete amaz intézkedése m(iatt, amelylyel „csak" tiz millió dollárt hagyott az özvegye részére s még ettől is megfosztja ujabb férjhezmenetele esetén, de ezek a cikkek is megszűntek csakhamar, amikor más lapokba nazt kezdték fejtegetni, hogy Astor végre is fejedelmlleg gondoskodott a fiatal aszszonyról, aki mindössze egy évig sem volt a félesége s aki már férjhezmenetele idején is kapott tőle két milliót. Hogy miért nem rokonszenvez Astornéval az amerikai közvélemény, azt bajos volna pontosan megmondani. Meglepett mindenkit, milyen nyugodt, higgadt volt a fiatal özvegy megérkezése pillanatában s milyen jókedvűen várta őt a nővére a dockon, nevetgélve, kacagva, a Ikönynyes szemmel, idegesen járkáló Astor-fiu*jellenlétében. Az is rossz benyomást tett, hogy Astorné sem a megmentettek, sem a mentőhajó személyzete javára rendezett gyűjtéshez semmivel sem járult. Miután Amerikában a milliomosoknak legalább az a jó tulajdonságuk megvan, hogy hálásak, nem csoda, ha a dollárral, ugy látszik, nagyon csínján bánó özvegyből elfordult a rokonszenv. Takarékbetéteket a mindenkori pénzviszonyoknak megfelelő kamatozás mellett betéti könyvekre és pénztárjegyekre a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank részére Szegeden átvesz MAY R. MIKSA bank- és váltóüzlete Széchenyi - tér 2., mely cégnél a betéti könyvek és a pénztárjegyek vissza is fizettetnek. — Heine sirja, mint szerelmi posta. Amióta a párisi főpostaigazgatóság oly kegyetlen szigorral jár el a poste-restante levelezőkkel .szemben és. az erkölcsök veszedelmét látja a fiatal francia urak és hölgyek jeligés levelezésében azóta alaposan megcsökkent. azoknak a száma, akik kisded szerelmi ügyeik közvetítését a rendőrséggel megrakott francia postára bizzák. Hogy pedig az igy támadt liázagot valamelyest pótolni kellett, az kétségtelen és a leleményes, vállalkozó szerelmes ifjnság bizony meg ,is találta a módját annak, hogy a jövőben is ellenőrizetlenül közlekedjék a szerelmi posta. A napokban érdekes leleplezéssel szolgált egy párisi hírlapíró lapjának. Megárt a, liogy kóborlásaiban a liires Möpitmartre temetőbe tévedt és utja Heine sirja felé vezette. Egyszerre feltűnő és megkapóan érdekes jelenet játszódik le szemei előtt. Fiatal enrber közeledik nagy sebbellobbal Heine sirja felé, hirtelen körülnéz, majd, amikor azt véli, hogy senki sem látja, hirtelen rózsaszínű levelet vesz ki zsebéből és becsúsztatja a sir kő egy mélyedésébe ... és, mint aki jól végezte dolgát, ismét távozik a temetőből. A hírlapíró feszült kíváncsisággal leste a következendőket és nem is kellett, sokáig várnia. Ismét egy fiatal ember jelenik meg a helyszínén, aki ugyancsak a nevezetes sírra bízza szerelmes sorainak sorsát. Majd később csinosan öltözött fiatal leányka sompolyog a költő sirja közelébe, kiemeli az ott elhelyezett leveleket és lázasan keresgéli köztük a megállapított jeligére szóló „drága" levelet. Amikor aztán nagy örömmel észreveszi a neki szóló irást, csókjaival halmozza el az ismerős kézírást, a többi levelet visszacsúsztatja a nyílásba és gyors tempóban távozik az édes zsákmánnyal ... És ez a jelenet rövid egy óra alatt többször megismétlődött, nyilvánvalóvá vált tehát, hogy a párisi ifjúság egy része annyira hódol a szerelem költője emlékének, hogy poraiban is rábízza a drága, édes titok közvetítését. Hogy pedig most a leleplezés után a dolog kitudódott, a legridegebb próza veti magát közbe, liogy az idilli állapotot megszüntesse, mert a posta jövedeki kihágás cimén eljárást indított a szerelmes fiuk és leányok ellen. — A holt nővér. Londonból jelentik, hogy néhány nappal ezelőtt borzalmas esetet fedezett fel a rendőrség Gateshead tangói városkában. Kiderült, liogy a városka egyik lakója, egy idősebb hölgy egy év óta együtt 'lakott elhunyt nénje holttestével. A borzalmas titok ugy pattant ki, hogy az agg hölgyet egyik rokona akarta meglátogatni. A vendég hosszabb ideig kopogott, dörömbölt a kapun, amely azonban csak nem nyílott ká. A rokon aggódni kezdett és a rendőrséghez fordult segítségért. A rendőrség azután felfeszitette a kaput és a 'lakásaitokat és behatolt a háziba, amelynek egyik szobájában -rábukkantak az éjjeli pongyolába öltöztetett és időközben csontvázzá aszott holttestre. Az elhunyt hölgy nővérét a szomszédos szobában találták meg rendkivül elgyengült állapotban, A kérdésekre nem tudott felelni, ugy, liogy rögtön észrevehető volt, bogy a szerencsétlen ,nő őrült, A megindított vizsgálat sorai} megállapították, hogy a Neill nővérek, ez ia nevük a testvéreknek, évekkel ezelőtt jóhirü női szabónők voltak. Az idősebb nővér halála, amely az orvosi boncolás eredménye szerint körülbelül egy évvel ezelőtt következhetett he, megzavarta a fiatalabb, most hetven esztendős nővér elméjét s ennek tulajdonitható, hogy ménje halálát eltitkolta és a bolttestet egy esztendeig a szobájában rejtegette. A holttestet a boncolás után eltemették, a szerencsétlen elmelxeteget pedig beszállították az elmegyógyintézetbe. — A vízvédelmi szabályzat. Szeged város tanácsa csütörtökön elhatározta, bogy jelentést tesz a földmivelésügyi miniszternek, ihogy az emeletes rakpart legközelebb elkészüli s a gátőri és vízvédelmi szabályrendelet tervezete már el is készült. Ezt a szabályrendelet-tervezetet az egyik őszi közgyűlés fogja letárgyalni. Alaptöke és tartalékok: 172 millió Betéti állomány 1911 végén 368 millió