Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-11 / 158. szám

2 DEEMAGYARORSZÁG 1912 julius 13. lónk ellen bűnösen vétőkkel szemben tanúsított nembánomságukban jellemzi. Fábrikálnak kigondolihatatlan jelszava: kat: „a nemzeti jogok kidomboritása" . . . „a nemzet közjogi birtokállománya" . . . „kikapcsolás a katonai kérdésnek" . . . és minden egyébnek. Megalkusznak minden helyzettel a hatalom birtokáért. A gazdasági kiegyezések minden kivívható előnyét az osztrák moloch szájába dobják ... a kvótát ugy adják, ahogy kérik . . . halálos ellenséggé, formálják át a társországot ... De minek, is folytassuk ennek sorozatát, mindezt; meg nem történtté tenni ugy sem lehet. Ide juttatta a koalíció a nemzet „jogi, birtokállományát", ihogy azokat roncsaiban hagyja hűlt helyén. De itt aztán nem. kiált „in integrum restitució" után, hanem „késhegyig menő harcot" hirdet. Hát, ha ma, ezek ellenére a nemzet mégis elkövetné azt az oktalanságot, hogy pillanatnyi felhevülésében újra a „nagyon szép leányzó" karjaiba dűlne, akkor maholnap a nemzet jogairól már csak a történelem emlékeznék meg. Csakhogy a Magyar Géniusz is őrt áll még. Nem politizálnak a páholyok. A Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy az öszfezes szabad kőmives páholyok főmestereihez körlevelet (küldött, amelyben a politikai szenvedélyeik kiküszöbölésére, a békés és szeretetteljes együtt munkálkodásra inti őket és páholyaikat. Ezt a -körlevelet, amely egy érdekes dokumentuma a magyar szabadkőművességnek, közöljük most, a következőkben: Körlevél a páholyok főmestereihez. Szer. Főm. Tt.l Aggódó lelkünk kényszere adja kezünkbe a tollat, Hazánk javát és szaIbadtóőmüvesi eszményeinket féltő aggódás késztet a szólásra. Hozzátok szólunk szer. főm. t.nink, akik velünk együtt felelős őrei vagytok intézményünknek. A közélet oltárán nem az áldozó szeretet végül elfutnak, mint ahogy a macskák tesznek, h-a odadobunk nekik darabka eleséget és elhúzódnak valiamelyik sarokba, hogy nyugodtan megehessék, mert megtanulták, liogy az emberben nem szabad bizniok. Aiz országúton, a park keritése mögött egy kastély fehér falai csillogtak ia napfényben. Egy szép, jól ápolt, elegánsan öltözött kis gyermek állott ott -ós kifelé tekintgetett. A gyepen finom játékszer hevert, de a gyérmék rá sem nézett. Egész más dolog költötte most le a figyelmét. ' Az uton, a kerítés mellett, bogáncsok ós csalánok között egy másük gyermek állott; piszkos volt, gyönge, kormos, szegény praletárgyerimek, akiinek .a szépsége mindezek ellenére gyakorlott szemnek látható volt. Ezen ia szimbolikus kerítésen át — amely két világot választott el egymástól: az országutat és a kastélyparkot — mutogatta a szegény gyermek az ő játékszerét a gazdagnak, aki kíváncsi és vágyakozó tekintettél nézegette a ritka és (ismeretlen tárgyat, A kis proletárgyermek játékszere, amely a másik gyermeket magához csábítgatta és amely mozgott és hánykolódott rácsos ládikájáhau — eleven patkány volt. A szegény szülök kétségtelenül örültek, hogy gyermeküknek megszerezhették ezt ia játékszert. És ez a két gyermek egész testvériesen nevetgélt és mulatott egymással, mialatt foga esküik naik egyforma fehérsége és szépsége kilátszott. melengető tiszta lángja hanem a pártszenvedély emésztő tüze ég; a. bölcseség igy ászban jár, szavára senki hallgatni nem akar; a hazaszeretetnek a kölcsönös gyűlölet a mérője; szabad kömüvesi eszményeink az igazság ós szeretet nem találnak utat a szivekbe. Félünk, hogy a politikai pártok ölő tusája megpróbálja majd ostromolni kapuinkat is és tartunk tőle, hogy a szenvedélyeknek hullámai majd átcsapnak szentélyeink küszöbén iis. T.-einik! Bölcseség vezesse munkátokat! Böloseségetek éberen vigyázzon, hogy ia szeretet el ne hamvadjon a gyűlölet tüzében és alaptörvényeinkhez és fogadalmiunkhoz híven legyen gondotok arra, hogy a szenvedélyek hozzánk ne férkőzhessenek, Minden félreértés elkerülése végett és minden téves bit eloszlatása, érdekében határozottan kijelentjük, hogy a magyar szabadkőművesség semmiféle politikai egyesülettel közösséget nem tart fenn és ilyeneknek működéséért felelősséget nem vállal, Bölcseség vezesse munkátokat! Szeretet fűzze össze ia tv. sziveket. Emberszeretetnek erejével verjetek hidat a lelkek között! Ne a háborgó világ pusztitó erőit vigyétek be szentélyeinkbe, hanem szentélyeink békés munkájának áldását vigyétek ki a világba! Bölcseséggel és erővel álljatok ellent minden törekvésnek amely a mai munkánk harmóniájának megrontására ia, politikai pártok tusáját akarná belevinni szentélyeink dolgos Csendjébe. Oltalmazzátok bölcseséggel ós erővel munkánk szépségét! Tvi. sz. ü. az te. sz. sz. Bókay, nagymester. Bakonyi, főtitkár. Ahogy a görögök rendezték az olympiádokat. (Saját tudósítónktól.) Akármilyen nagy világesemény lett az 1896-han uj életre keltett olympiá dókból, a mai jelentőségük igen csekély iához képest, ami a régi görög Világban volt, körülbelül ezer .esztendeig. Az utolsó „igazi" olympiád, a kétszázkilencrenharmadik, Krisztus után 394-ben, Teodóziusz császár idejében volt, tehát másfél évezred múlt el, miire az ambiciózus görögök újra életet nem fújtak az oilympiádöa, — persze, most már nemcsak a görögség, hanem : az egész világ számára. A görögöktől most. mér csak ia fogalom és az uj kezdés származik, mert bizony az olympini versenyeken igen számhavehetetlen módon szerepel a görögség. Az ezerötszáz év alatt kevés maradt •meg -a régi görög vérből, viszont a távol nyugaton vas legények nőttek ia félagnyers pecsenyék barbár földjén. Az olympiád görög műszavai lis eltűnnek az angol sport-szótár erdejében. Az, persze, ami a görög olympiád volt, az uj olympiád sohase lesz, de egyáltalában semmi testgyakorlás, semmi sport, akárhány millió lelkes ember olvassa .kiváncsia-n a stockholmi telegrammokiat. A görög kultúrának legnagyobb ünnepe volt az olympiád lés nem klisebb ember, mint Burckhardt mondja, hogy a görög szellem példátlan fejlődése az „agón"-ból, a testi: ügyességek versenyeiből indult ki. A torna műveléséiből származott a faj szépsége; a versenyzés az ambícióknak óriási hajtóereje lett, amely" a szenvedélyt a legnagyobbra csigázta, de az eredményeket is; vallásos szertartásokból, :a halotti áldoztatok ünnepi játékaihói fejlődött az agán. Minden ilyen ünnepség ós játék közt az olympliád ilett a legnagyobb ós legnevezetesebb, ilyenkor az egész nép szive abban az egy érdeklődósliein dobbant össze. Pindarosz dalaliban él az az óriási lelkesedós, az a nagy büszkeség, ami az olympiádon megnyilvánult. Régi mitológiai játékokból lett világtörtónetli nevezetességgé az olympiád. Először csak futóversenyek voltak. A tizennyolcadik olympiádon volt először a pentathloin, laz ötszörös mérkőzés, amely -az ugrást, a -futást, -a diszkoszdohást, a dárdavetést és -a birkózást foglalta magában. Az ugróknak -nekifutás mél-kül ötven lábnyit kellett ugrainii, vagyis körülbelül tizenhat métert, de alighanem hosszú rndakik-al isegittettók magukon. A dliszkoszdohásniak csak a távolsága számitott, -a dárdával célba, is kellett I' találni. A -birkózásban -az volt legyőzve, akinek a válla háromszor érte a földet. A huszonharmadik olympiádon behozták a boxolást, ólmos bőrkeztyükkel, a huszonötödiken -a kocsiversenyt. A li-atvanötödilken a futást -azzal -nehezítették meg, hogy a futókra a nehéz gyalogság („hopiiitai") teljes fölszerelését adták: pajzsot sisakot ,és lábpáncólt. A testű mérkőzésekhez későbben má-söík is kapcsolódtak. Festőik ós szobrászok állították ki a leguj-ahh alkotásaikat, költők -a verseiket szavalták, filozófusok a rendszerüknek híveket kerestek. A versenyeikben minden görög résztvehetett, ha nem volt vérbüne, vagy nem vétkezett az istenek ellen. A győzteseket ünnepélyesen kikiáltották és megkoszorúzták. -Ele-, i-nte értékes -dijak is voltak, de később -a győztesek jutalma szalagokkal díszes olajfakoszorú volt. A győztest diadalmenettel fogadta -a szülőföldje, — A training igen szigorú volt. Aki már 'elég alkalmasnak látszott az ínég' tiz hónapig gyakorolt ia gimnáziumokban, nagyon szigorú -diétám, részben csak friss -sajton. A „rekordok" csodálatosak voltak. A -híres Kroton-i Milo, aiki hatsizor egymásután lett győztes, -négyéves tehenét vitt -a vállán körül a stadionban. Ha olajos deszkára ráíáii-t, senki -se tudta -megmozdítani. Ha gránátalmát fogott a markába, senki -se tudta, az ujját szétfeszíteni ós -a gránátálmának semmi bája se történt. A homlokára kötött kötelet puszta „préseléssel" el -tudta szakitamiL Érdekes volna az a kérdés, hogy a régi olympiádok rekordjai hogyan viszony 1 anák a modern eredményeikhez. Az adatok azonban -nem elég pontosak erre, ugy, hogy az antik rekordokat egyelőre nem lehet „sportszerű" pontossággal megállapit-ani. A cukrász leányból lett főhercegné. — fl tartásdíjért bepörölt Wölfling Lipót. — (Saját tudósítónktól.) A főhercegi rangjáról leköszönt Lipót Szalvátor főhercegnek, most Wölfling Lipótnak felesége, Adamovich Vilma cukrászleány tartási perével foglalkozott a bécsi törvényszék. Wölfliugné férje ellen indított perében két elviselt papucs játszik igen nagy szerepet, mert erre épiti fel az asszony azt a jogát, liogy a bécsi törvényszék előtt, mint erre il-letékes biróságnál inditsa meg a pert. Három irányban adott be keresetet az elvált asszony, aki beadványában azt vitatja, hogy noha a genfi törvényszék mondott válóperében Ítéletet, még sem illetékes, mert amikor az elválasztotta őt a férjétől, akkor nem védhette magát, elmebajos volt, aki ellen tulajdonképen joghatályos Ítéletet hozni nem is lehet. Az egyik tartásperben havi 600 koronát kér Wölfling Lipóttól, a másikban 1907-ig visszamenőleg 1000 koronát, a harmadik perben pedig 27.000 korona értékű ingóságának visszaadását igényeli. A törvényszék már egyszer kimondotta, hogy a kereset tárgya per alapját képezheti, de nem tartja magát illetékesnek és ezért elutasította a keresetet. Erre a főtörvényszék egy közbeeső Ítélettel kijelentette, hogy a törvényszéknek Wölfling Lipót vagyona nagysága meghatározásának tekintetében is mondja ki az illetéktelenséget és ehhez az ítélethez a legfőbb törvényszék is hozzájárul. A mostani törvényszéki tárgyalásnak a célja tehát az volt, hogy megállapítsa Wölfling Lipótnak van-e Bécsben olyan vagyona, amelynek alapján a törvényszék az illetékességet, illetve az illetéktelenségét kimondhassa.