Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-11 / 158. szám

2 DEEMAGYARORSZÁG 1912 julius 13. lónk ellen bűnösen vétőkkel szemben tanú­sított nembánomságukban jellemzi. Fábrikálnak kigondolihatatlan jelszava: kat: „a nemzeti jogok kidomboritása" . . . „a nemzet közjogi birtokállománya" . . . „kikapcsolás a katonai kérdésnek" . . . és minden egyébnek. Megalkusznak minden helyzettel a ha­talom birtokáért. A gazdasági kiegyezések minden kivívható előnyét az osztrák mo­loch szájába dobják ... a kvótát ugy ad­ják, ahogy kérik . . . halálos ellenséggé, formálják át a társországot ... De minek, is folytassuk ennek sorozatát, mindezt; meg nem történtté tenni ugy sem lehet. Ide juttatta a koalíció a nemzet „jogi, birtokállományát", ihogy azokat roncsai­ban hagyja hűlt helyén. De itt aztán nem. kiált „in integrum restitució" után, hanem „késhegyig menő harcot" hirdet. Hát, ha ma, ezek ellenére a nemzet mégis elkövetné azt az oktalanságot, hogy pillanatnyi felhevülésében újra a „nagyon szép leányzó" karjaiba dűlne, akkor ma­holnap a nemzet jogairól már csak a tör­ténelem emlékeznék meg. Csakhogy a Magyar Géniusz is őrt áll még. Nem politizálnak a páholyok. A Ma­gyarországi Szimbolikus Nagypáholy az ösz­fezes szabad kőmives páholyok főmestereihez körlevelet (küldött, amelyben a politikai szen­vedélyeik kiküszöbölésére, a békés és szeretet­teljes együtt munkálkodásra inti őket és pá­holyaikat. Ezt a -körlevelet, amely egy érde­kes dokumentuma a magyar szabadkőműves­ségnek, közöljük most, a következőkben: Körlevél a páholyok főmestereihez. Szer. Főm. Tt.l Aggódó lelkünk kényszere adja kezünkbe a tollat, Hazánk javát és sza­Ibadtóőmüvesi eszményeinket féltő aggódás késztet a szólásra. Hozzátok szólunk szer. főm. t.nink, akik velünk együtt felelős őrei vagytok intézményünknek. A közélet oltárán nem az áldozó szeretet végül elfutnak, mint ahogy a macskák tesz­nek, h-a odadobunk nekik darabka eleséget és elhúzódnak valiamelyik sarokba, hogy nyu­godtan megehessék, mert megtanulták, liogy az emberben nem szabad bizniok. Aiz országúton, a park keritése mögött egy kastély fehér falai csillogtak ia napfényben. Egy szép, jól ápolt, elegánsan öltözött kis gyermek állott ott -ós kifelé tekintgetett. A gyepen finom játékszer hevert, de a gyérmék rá sem nézett. Egész más dolog kö­ltötte most le a figyelmét. ' Az uton, a kerítés mellett, bogáncsok ós csalánok között egy másük gyermek állott; piszkos volt, gyönge, kormos, szegény prale­tárgyerimek, akiinek .a szépsége mindezek el­lenére gyakorlott szemnek látható volt. Ezen ia szimbolikus kerítésen át — amely két világot választott el egymástól: az ország­utat és a kastélyparkot — mutogatta a sze­gény gyermek az ő játékszerét a gazdagnak, aki kíváncsi és vágyakozó tekintettél néze­gette a ritka és (ismeretlen tárgyat, A kis proletárgyermek játékszere, amely a másik gyermeket magához csábítgatta és amely mozgott és hánykolódott rácsos ládi­kájáhau — eleven patkány volt. A szegény szülök kétségtelenül örültek, hogy gyerme­küknek megszerezhették ezt ia játékszert. És ez a két gyermek egész testvériesen ne­vetgélt és mulatott egymással, mialatt fo­ga esküik naik egyforma fehérsége és szépsége kilátszott. melengető tiszta lángja hanem a pártszenve­dély emésztő tüze ég; a. bölcseség igy ászban jár, szavára senki hallgatni nem akar; a hazaszeretetnek a kölcsönös gyűlölet a mérője; szabad kömüvesi eszményeink az igazság ós szeretet nem találnak utat a szi­vekbe. Félünk, hogy a politikai pártok ölő tusája megpróbálja majd ostromolni kapuinkat is és tartunk tőle, hogy a szenvedélyeknek hullá­mai majd átcsapnak szentélyeink küszöbén iis. T.-einik! Bölcseség vezesse munkátokat! Böloseségetek éberen vigyázzon, hogy ia sze­retet el ne hamvadjon a gyűlölet tüzében és alaptörvényeinkhez és fogadalmiunkhoz hí­ven legyen gondotok arra, hogy a szenvedé­lyek hozzánk ne férkőzhessenek, Minden félreértés elkerülése végett és minden téves bit eloszlatása, érdekében hatá­rozottan kijelentjük, hogy a magyar szabad­kőművesség semmiféle politikai egyesülettel közösséget nem tart fenn és ilyeneknek mű­ködéséért felelősséget nem vállal, Bölcseség vezesse munkátokat! Szeretet fűzze össze ia tv. sziveket. Emberszeretetnek erejével verjetek hidat a lelkek között! Ne a háborgó világ pusztitó erőit vigyétek be szentélyeinkbe, hanem szentélyeink békés munkájának áldását vigyétek ki a világba! Bölcseséggel és erővel álljatok ellent min­den törekvésnek amely a mai munkánk har­móniájának megrontására ia, politikai pártok tusáját akarná belevinni szentélyeink dolgos Csendjébe. Oltalmazzátok bölcseséggel ós erővel munkánk szépségét! Tvi. sz. ü. az te. sz. sz. Bókay, nagymester. Bakonyi, főtitkár. Ahogy a görögök rendezték az olympiádokat. (Saját tudósítónktól.) Akármilyen nagy világesemény lett az 1896-han uj életre kel­tett olympiá dókból, a mai jelentőségük igen csekély iához képest, ami a régi görög Világ­ban volt, körülbelül ezer .esztendeig. Az utolsó „igazi" olympiád, a kétszázkilenc­renharmadik, Krisztus után 394-ben, Teodó­ziusz császár idejében volt, tehát másfél év­ezred múlt el, miire az ambiciózus görögök újra életet nem fújtak az oilympiádöa, — per­sze, most már nemcsak a görögség, hanem : az egész világ számára. A görögöktől most. mér csak ia fogalom és az uj kezdés szárma­zik, mert bizony az olympini versenyeken igen számhavehetetlen módon szerepel a gö­rögség. Az ezerötszáz év alatt kevés maradt •meg -a régi görög vérből, viszont a távol nyu­gaton vas legények nőttek ia félagnyers pecse­nyék barbár földjén. Az olympiád görög mű­szavai lis eltűnnek az angol sport-szótár erde­jében. Az, persze, ami a görög olympiád volt, az uj olympiád sohase lesz, de egyáltalában semmi testgyakorlás, semmi sport, akárhány millió lelkes ember olvassa .kiváncsia-n a stockholmi telegrammokiat. A görög kultú­rának legnagyobb ünnepe volt az olympiád lés nem klisebb ember, mint Burckhardt mondja, hogy a görög szellem példátlan fej­lődése az „agón"-ból, a testi: ügyességek ver­senyeiből indult ki. A torna műveléséiből származott a faj szépsége; a versenyzés az ambícióknak óriási hajtóereje lett, amely" a szenvedélyt a legnagyobbra csigázta, de az eredményeket is; vallásos szertartásokból, :a halotti áldoztatok ünnepi játékaihói fejlő­dött az agán. Minden ilyen ünnepség ós játék közt az olympliád ilett a legnagyobb ós leg­nevezetesebb, ilyenkor az egész nép szive ab­ban az egy érdeklődósliein dobbant össze. Pindarosz dalaliban él az az óriási lelkese­dós, az a nagy büszkeség, ami az olympiádon megnyilvánult. Régi mitológiai játékokból lett világtörtónetli nevezetességgé az olym­piád. Először csak futóversenyek voltak. A tizennyolcadik olympiádon volt először a pentathloin, laz ötszörös mérkőzés, amely -az ugrást, a -futást, -a diszkoszdohást, a dárda­vetést és -a birkózást foglalta magában. Az ugróknak -nekifutás mél-kül ötven lábnyit kel­lett ugrainii, vagyis körülbelül tizenhat mé­tert, de alighanem hosszú rndakik-al isegittet­tók magukon. A dliszkoszdohásniak csak a tá­volsága számitott, -a dárdával célba, is kellett I' találni. A -birkózásban -az volt legyőzve, aki­nek a válla háromszor érte a földet. A hu­szonharmadik olympiádon behozták a boxo­lást, ólmos bőrkeztyükkel, a huszonötödiken -a kocsiversenyt. A li-atvanötödilken a futást -azzal -nehezítették meg, hogy a futókra a nehéz gyalogság („hopiiitai") teljes fölszere­lését adták: pajzsot sisakot ,és lábpáncólt. A testű mérkőzésekhez későbben má-söík is kapcsolódtak. Festőik ós szobrászok állították ki a leguj-ahh alkotásaikat, költők -a versei­ket szavalták, filozófusok a rendszerüknek híveket kerestek. A versenyeikben minden görög résztvehe­tett, ha nem volt vérbüne, vagy nem vétke­zett az istenek ellen. A győzteseket ünnepé­lyesen kikiáltották és megkoszorúzták. -Ele-, i-nte értékes -dijak is voltak, de később -a győz­tesek jutalma szalagokkal díszes olajfa­koszorú volt. A győztest diadalmenettel fo­gadta -a szülőföldje, — A training igen szi­gorú volt. Aki már 'elég alkalmasnak látszott az ínég' tiz hónapig gyakorolt ia gimnáziumok­ban, nagyon szigorú -diétám, részben csak friss -sajton. A „rekordok" csodálatosak voltak. A -híres Kroton-i Milo, aiki hatsizor egymásután lett győztes, -négyéves tehenét vitt -a vállán kö­rül a stadionban. Ha olajos deszkára rá­íáii-t, senki -se tudta -megmozdítani. Ha gránát­almát fogott a markába, senki -se tudta, az uj­ját szétfeszíteni ós -a gránátálmának semmi bája se történt. A homlokára kötött kötelet puszta „préseléssel" el -tudta szakitamiL Érdekes volna az a kérdés, hogy a régi olympiádok rekordjai hogyan viszony 1 anák a modern eredményeikhez. Az adatok azon­ban -nem elég pontosak erre, ugy, hogy az an­tik rekordokat egyelőre nem lehet „sport­szerű" pontossággal megállapit-ani. A cukrász leányból lett főhercegné. — fl tartásdíjért bepörölt Wölfling Lipót. — (Saját tudósítónktól.) A főhercegi rangjáról leköszönt Lipót Szalvátor főhercegnek, most Wölfling Lipótnak felesége, Adamovich Vilma cukrászleány tartási perével foglalkozott a bécsi törvényszék. Wölfliugné férje ellen indí­tott perében két elviselt papucs játszik igen nagy szerepet, mert erre épiti fel az asszony azt a jogát, liogy a bécsi törvényszék előtt, mint erre il-letékes biróságnál inditsa meg a pert. Három irányban adott be keresetet az elvált asszony, aki beadványában azt vitatja, hogy noha a genfi törvényszék mondott válóperében Ítéletet, még sem illetékes, mert amikor az el­választotta őt a férjétől, akkor nem védhette magát, elmebajos volt, aki ellen tulajdonképen joghatályos Ítéletet hozni nem is lehet. Az egyik tartásperben havi 600 koronát kér Wölfling Lipóttól, a másikban 1907-ig vissza­menőleg 1000 koronát, a harmadik perben pedig 27.000 korona értékű ingóságának visszaadását igényeli. A törvényszék már egyszer kimon­dotta, hogy a kereset tárgya per alapját ké­pezheti, de nem tartja magát illetékesnek és ezért elutasította a keresetet. Erre a főtör­vényszék egy közbeeső Ítélettel kijelentette, hogy a törvényszéknek Wölfling Lipót vagyona nagysága meghatározásának tekintetében is mondja ki az illetéktelenséget és ehhez az íté­lethez a legfőbb törvényszék is hozzájárul. A mostani törvényszéki tárgyalásnak a célja te­hát az volt, hogy megállapítsa Wölfling Lipót­nak van-e Bécsben olyan vagyona, amelynek alapján a törvényszék az illetékességet, illetve az illetéktelenségét kimondhassa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom