Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)
1912-07-02 / 150. szám
2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 julius 2. hatóságáról is. A tanácskozásnak lehetőségét Tisza István gróf házelnök még abban az értelemben is respektálta, ahogy azt Apponyi most forgatja. A nevezetes junius 4-diki ülésen, mikor nem engedte meg a szabályellenes házszabályvitát, ezzel a kérdéssel fordult a mellette ülő Justhpúrti jegyzőhöz: — A véderőjavaslathoz szólásra ki következik? — Egyelőre a házszabályokhoz jelentkeztek! — felelt rá a jegyző. Vagyis a Justh-párti jegyző, akinek kötelessége nyilvántartani s az elnökkel közölni a szólásra jelentkezett baloldaliakat, megtatagadta a véderőhöz következő felszólaló megnevezését. Erre következett a kérdés feltevése. Az eset lefolyása bizonyltja, hogy a Ház elnöke a tanácskozás lehetőségét nemcsak későbbi tényeivel állította helyre, hanem azt a döntő napon és pillanatban is óvta. Az ellenzék volt az, mely a tanácskozás .lehetőségét még magamagától is elvette vak dühében. A V. H. 0. Sz. és az újságírók. — A győri nagygyűlés. — (Saját tudósítónktól,) Vasárnap délelőtt tartotta meg rendes évi közgyűlését a Vidéki Hirlapirók Országos Szövetsége Győrött. A közgyűlés iránt újságírói körökben meglehetős részvétlenség mutatkozott, ami természetes, mert hiszen a V. H. 0. Sz. az egyetlen csoda egyesülete ennek az .országnak, amely újságírókat kiván reprezentálni anélkül, hogy elő tudná, vagy akarná mozditani az újságírók érdekeit és anélkül, hogy legalább tagjainak a többsége újságíró lenne. Ez a ferde helyzet rányomta bélyegét a közgyűlés egész lefolyására, amelyen példás türelmetlenség mutatkozott a jelenlevők többségének részéről minden olyan felszólalással szemben, amely njságiró csak felszólalt, mind legnagyobb elégedetlenségének adott kifejezést, mert a V. H. O. Sz. minit újságíró testület ment át a köztudatba és amikor élvezik a társadalom és állam részéről mindazokat a kedvezményeket és előnyöket, amelyek egy njságiró testületnek kijárnak, megakadályozzák azt. hogy égy más, valóban újságírók egyesület keletkezhessek. Épen ezért az ujsági rók az eddigi taktikával szemben ma azon a/ állásponton vaunak, hogy a V. H. O. Sz. vezetőségét, de elsősorban annak titkárát vissza keit szoril\hi pozíciójától, az egyesületnek uj szervezetet kell adni és azt a jövőben, mint egy komoly, céltudatos egyesületet vezetni. Minthogy a vasárnapi közgyűlésen meglepetések érték az újságírókat, azok elhatározták, hogy rövid időn bélül rendkivijli közgyűlést hívnak össze, amelyen a legerősebb akciót indítják meg az uj szervezet diadaláért. Az egész közgyűlésen bárom ember akadt, akik az njságirók egzisztenciális, társadalmi és etikai helyzetének megjavítása érdekében való erélyes szavakat mondott, aki ezekből a nézőpontokból ostromolta az egyesület mai vezetőségét. Sokkal szomorúbb, hogy aránylag kevesen voltak, akik a három ember igazságainak helyeseltek, mert a többség — a nem njságirók és álujságirók — javarésze természetesen érdektelen az újságírók testületi harcában. Igy történhetett csak meg, liogy az elnökség teljesen a régi maradt és hogy sikerült becsempészni ismét titkárnak Palócz Lászlót, akinek működésévé] pedig az újságírók teljesen elégedetlenek. Ezzel a referádával kapcsolatban ki kell térnünk azokra a vádakra is, amelyek ellenünk a V. H. O. Sz. vezetőségének egy-két tagja részéről elhangzottak és amelyek abban kulminálnak, liogy mi súlyos hibákat követünk el, amikor az újságíró egyesület dolgait nyilvános kritika tárgyává tesszük. Meglepőnek tartjuk ezt a vádat azért, mert újságíróktól bálijuk, akik a nyilvánosság nagy ereje mellett kardoskodnak mindig és a világért sem engedik elcsempészni a világ elől — a mások dolgát. Mi azt hisszük, hogy a nyilvánosság ereje és ellenőrző kritikája csak használni fog az újságíró egyesület jövőjének és dolgait ép oly kevéssé lehet a jogos kritika elől elvonni, mini bármely más egyesületét. Bízunk abban, hogy az egyesület rövidesen uj vezetőséget kap >s égisze alatt egy uj, erős, céltudatos és hivatásának magaslatán álló újságíró egyesület alakul ki. A közgyűlés lefolyásáról ez a részletes tudósításunk számol be: A közgyűlésen a tanácskozást Szávay Gyula, az újságírók egyesületének érdemes elnöke vezette. Nem titkolhatjuk el, liogy módszerében, Oh, rongyos halott — nyomorult, 'zsíros bajuszai hallott — most füleidbe belesugott a halál és megfojtott a csontkéz — most minidjárt jönnek a doktorok, akik fcettérepesztik a fejedet és megnézik az agyadat — és ötgyermekes feleséged a morgue kapujánál fog várni rád, ment szegénynek mosni és vasalni kell másoknak gúnyáit, hogy öt gyermekét húsvétkor fehérbe öltöztethesse... Két halott között fekszel a mprguebau és várod a fűrészt — és rádszáll egy légy, otromba- nagy testedre és ezerszer hatalmasabb náladnál e kis legyecske, mert kibontja a pliciny szárnyait és táncol lábaival rajtad és él. z ESŐ. Esik az eso. És a paraszt áll kapujában, kezeit felemeli és nézi szent meghatottsággal az eget... Nem lesz rozsdás a búza, beteg ia gyermek, éhes a család — fehér liszt lesz és forró, illatos kenyér. Esük az eső. És nézi a paraszt az esőt és mosolyog szent meghatottsággal. A szalonban az asszony teázik és harapja ajkait. Esik az eső. Utálatos, nagy, ködös eső. Elmossa a délutáni gar-den party-t. Nem lesz kerti ünnepély. Nem jön senki. Nem fog muzsikáim a cigány. Szainócás pezsgő sem lesz... Elmosott mindent az eső . . . És az asszony a díványra dől és érz'i, liogy nagyon szerencsétlen . . . A paraszt meghatottam nézi az esőt. Esik. És esni fog reggelig. KÖNYVESBOLT KIRAKATÁBAN. Álltam a könyvesholt kirakata -előtt mindennap. És változtak a könyvek. Jöttek pirosfedelü, lizmos könyvek. Aztán fehér fedelű, szerény könyvecskék. Súlyos lexikonok. És mindennap más volt a kirakat lelke és száné. És mindennap álltam és néztem a kirakatot. És sok'hónapon keresztül minden nap megnéztem a kirakatot. És valahányszor megálltam a bolt előtt, a kirakatban ugyanazt a könyvet láttam, amely senkinek sem kellett; mindenkitől elhagyatva, porosan és sárgán feküdt a többi könyv között. — Ugyan micsoda könyv leliet az, amely senkinek sem kelil? — gondoltam. — És egyszer megvettem e könyvet. A biblia volt. Fordította Pop István. ahogy elnököl épen azért nem sok uj és meglepő dolog, mert ujsági rók egyesületéről van szó. De ugvlátszik, mindez azért történt, most az ellentéteket tompítani igyekezett, és jel akarta venni azoknak a támadásoknak az élit, amelyekben a titkári jelentésnek bőven volt része. Egyébként azt hisszük, hogy az egyesület vezetése sokkal nagyobb megelégedettséggel találkozna, ha a munka — Szávay Gyula szellemében történne. Az elnök tartalmas beszéddel nyitotta meg a közgyűlést, amelyre Gelléy Jenő győri polgármester válaszolt. Ezután megejtették a tisztújítást, amelynél mutatkozott az njságirók mozgalmának az eredménye: az igazgatóságban jóval jobb njságiró foglalt helyet most, mint eddig. Elnök lett újra Szávay Gyula, alelnökök: Barát Ármin, Brájjer Lajos dr, Lenkei Lajos és Tömörkény István, titkár: Palócz László. Napirend előtt Balassa József a sajtószabadság védelme ügyében terjesztett elő határozati javaslatot. A Szövetség kimondotta, liogy aZ egyetemes sajtógyülésen résztvész és minden politikai szemponttól eltekintve, védekezik a sajtószabadság ellen akár magánosok, akár törvényes intézmények részéről intézett támadások ellen, egyben a sajtóvélemény szabadságának és nyilvánossági jogának törvényes biztosítását sürgeti. A titkári jelentés következett ezután. Ebez elsőnek Faragó Rezső szólt hozzá. Nagyon erősen támadta Palócz László jelentését, kimutatta, liogy az nem találkozik az újságírói érdekekkel. Részletesen kivánt foglalkozni a jelentés egyes pontjaival, de az elnök a kényesebb természetű kérdéseknél a vitát nem engedte meg. Igy félbeszakította a szónokot akkor, amidőn a Nagyvárad cimü lapnál kitört sztrájkról kezdett beszélni, nem engedte meg neki, liogy más újságíró kérdésekhez hozzászóljon, Faragó élesen támadta a vezetőséget, kifogásolta, liogy évi tizenkét korona tagsági dijjért bárkiből újságírót csináljon az egyesület és többször részesült azért elnöki rendreutasitásban is. LTtána Katona Imre beszélt aki azt kívánta, tanúsítsanak nagyobb szigorúságot a tagfelvételeknél. Un ff Andor azt javasolta, liogy a Szövetséget Vidéki írók és Hirlapirók Szövetségének nevezzék el. Pásztor József beszélt Ruff után. Beszéde elején kijelentette, bogv a titkári jelentést neun fogadja el, sőt visszautasítja azt, mert annak szelleme antiszociális és antizsurnaliszta. A kemény igazság ballatára Palócz László idegesen ugrott föl a helyéről, védelmére mondott egyet-mást. Részletesen a jelentésnek csak avval a passzusával foglalkozott, amely szerint „az újságírók szociális szervezkedése a szövetség megbontására irányul." Nem akarja senki megbontani az egyesületet, mert a köztudatba az ment át, hogy az az újságírók szervezete, holott itt minden foglalkozású ember helyet talál, csak épen az újságírók összesége ue.m. Csak hivatásos újságírót lenne szabad a Szövetségbe fölvenni, mert végre is njságirók ügyébe mindenféle foglalkozású embernek beleszólása nem lehet. Beszédét az a kevés njságiró, aki jelen volt a teremben, lelkesen megéljenezte. Lingauer Albin emelkedett szólásra és éles birálat tárgyává tette a titkárnak azt az eljárását, hogy a szövetség hivatalos lapjában a Nagyvárad sztrájkja alkalmával Sass Ede védekezésének és vádaskodásának négy hasáb helyet adott, ellenben a sztrájkba lépett újságírók érdekében nein közölt egy szót sem. Helytelenítette, hogy az elnökség nem engedte meg itt szóba hozni a kérdést. Többen voltak még szólásra föliratkozva, de az elnök bezárta a vitát és a nagy zajban kijelentette, hogy a benyújtott indítvány fölött a közgyűlés napirendre tér. Ezzel véget is ért a közgyűlés. * A közgyűlést megelőző napon az igazgatóság bizalmas jellegű értekezletet tartott. Jóllehet az értekezlet teljesen bizalmas jellegű volt, mi mégis tudósítást közlünk arról, mert álujságirók hirdették mindenkor azt,, hogy