Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-02 / 150. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 julius 2. hatóságáról is. A tanácskozásnak lehető­ségét Tisza István gróf házelnök még ab­ban az értelemben is respektálta, ahogy azt Apponyi most forgatja. A nevezetes junius 4-diki ülésen, mikor nem engedte meg a szabályellenes házszabályvitát, ez­zel a kérdéssel fordult a mellette ülő Justh­púrti jegyzőhöz: — A véderőjavaslathoz szólásra ki kö­vetkezik? — Egyelőre a házszabályokhoz jelent­keztek! — felelt rá a jegyző. Vagyis a Justh-párti jegyző, akinek kötelessége nyilvántartani s az elnökkel közölni a szó­lásra jelentkezett baloldaliakat, megta­tagadta a véderőhöz következő felszólaló megnevezését. Erre következett a kérdés feltevése. Az eset lefolyása bizonyltja, hogy a Ház elnöke a tanácskozás lehetőségét nemcsak későbbi tényeivel állította helyre, hanem azt a döntő napon és pillanatban is óvta. Az ellenzék volt az, mely a tanácskozás .lehetőségét még magamagától is elvette vak dühében. A V. H. 0. Sz. és az újságírók. — A győri nagygyűlés. — (Saját tudósítónktól,) Vasárnap délelőtt tar­totta meg rendes évi közgyűlését a Vidéki Hirlapirók Országos Szövetsége Győrött. A közgyűlés iránt újságírói körökben meglehe­tős részvétlenség mutatkozott, ami természe­tes, mert hiszen a V. H. 0. Sz. az egyetlen csoda egyesülete ennek az .országnak, amely újságírókat kiván reprezentálni anélkül, hogy elő tudná, vagy akarná mozditani az újság­írók érdekeit és anélkül, hogy legalább tagjai­nak a többsége újságíró lenne. Ez a ferde helyzet rányomta bélyegét a közgyűlés egész lefolyására, amelyen példás türelmetlenség mutatkozott a jelenlevők többségének részéről minden olyan felszólalással szemben, amely njságiró csak felszólalt, mind legnagyobb elé­gedetlenségének adott kifejezést, mert a V. H. O. Sz. minit újságíró testület ment át a köz­tudatba és amikor élvezik a társadalom és ál­lam részéről mindazokat a kedvezményeket és előnyöket, amelyek egy njságiró testületnek ki­járnak, megakadályozzák azt. hogy égy más, valóban újságírók egyesület keletkezhessek. Épen ezért az ujsági rók az eddigi taktikával szemben ma azon a/ állásponton vaunak, hogy a V. H. O. Sz. vezetőségét, de elsősorban annak titkárát vissza keit szoril\hi pozíciójától, az egyesületnek uj szervezetet kell adni és azt a jövőben, mint egy komoly, céltudatos egyesü­letet vezetni. Minthogy a vasárnapi közgyű­lésen meglepetések érték az újságírókat, azok elhatározták, hogy rövid időn bélül rendkivijli közgyűlést hívnak össze, amelyen a legerő­sebb akciót indítják meg az uj szervezet dia­daláért. Az egész közgyűlésen bárom ember akadt, akik az njságirók egzisztenciális, társadalmi és etikai helyzetének megjavítása érdekében való erélyes szavakat mondott, aki ezekből a nézőpontokból ostromolta az egyesület mai ve­zetőségét. Sokkal szomorúbb, hogy aránylag kevesen voltak, akik a három ember igazsá­gainak helyeseltek, mert a többség — a nem njságirók és álujságirók — javarésze termé­szetesen érdektelen az újságírók testületi har­cában. Igy történhetett csak meg, liogy az el­nökség teljesen a régi maradt és hogy sike­rült becsempészni ismét titkárnak Palócz Lászlót, akinek működésévé] pedig az újság­írók teljesen elégedetlenek. Ezzel a referádával kapcsolatban ki kell tér­nünk azokra a vádakra is, amelyek ellenünk a V. H. O. Sz. vezetőségének egy-két tagja ré­széről elhangzottak és amelyek abban kulmi­nálnak, liogy mi súlyos hibákat követünk el, amikor az újságíró egyesület dolgait nyilvá­nos kritika tárgyává tesszük. Meglepőnek tart­juk ezt a vádat azért, mert újságíróktól báli­juk, akik a nyilvánosság nagy ereje mellett kardoskodnak mindig és a világért sem enge­dik elcsempészni a világ elől — a mások dol­gát. Mi azt hisszük, hogy a nyilvánosság ereje és ellenőrző kritikája csak használni fog az újságíró egyesület jövőjének és dolgait ép oly kevéssé lehet a jogos kritika elől elvonni, mini bármely más egyesületét. Bízunk abban, hogy az egyesület rövidesen uj vezetőséget kap >s égisze alatt egy uj, erős, céltudatos és hivatásának magaslatán álló újságíró egye­sület alakul ki. A közgyűlés lefolyásáról ez a részletes tudó­sításunk számol be: A közgyűlésen a tanácskozást Szávay Gyula, az újságírók egyesületének érdemes elnöke ve­zette. Nem titkolhatjuk el, liogy módszerében, Oh, rongyos halott — nyomorult, 'zsíros ba­juszai hallott — most füleidbe belesugott a ha­lál és megfojtott a csontkéz — most minid­járt jönnek a doktorok, akik fcettérepesztik a fejedet és megnézik az agyadat — és öt­gyermekes feleséged a morgue kapujánál fog várni rád, ment szegénynek mosni és va­salni kell másoknak gúnyáit, hogy öt gyer­mekét húsvétkor fehérbe öltöztethesse... Két halott között fekszel a mprguebau és várod a fűrészt — és rádszáll egy légy, ot­romba- nagy testedre és ezerszer hatalma­sabb náladnál e kis legyecske, mert kibont­ja a pliciny szárnyait és táncol lábaival raj­tad és él. z ESŐ. Esik az eso. És a paraszt áll kapujában, kezeit felemeli és nézi szent meghatottsággal az eget... Nem lesz rozsdás a búza, beteg ia gyermek, éhes a család — fehér liszt lesz és forró, illatos kenyér. Esük az eső. És nézi a paraszt az esőt és mosolyog szent meghatottsággal. A szalonban az asszony teázik és harapja ajkait. Esik az eső. Utálatos, nagy, ködös eső. Elmossa a délutáni gar-den party-t. Nem lesz kerti ünnepély. Nem jön senki. Nem fog mu­zsikáim a cigány. Szainócás pezsgő sem lesz... Elmosott mindent az eső . . . És az asszony a díványra dől és érz'i, liogy nagyon szeren­csétlen . . . A paraszt meghatottam nézi az esőt. Esik. És esni fog reggelig. KÖNYVESBOLT KIRAKATÁBAN. Álltam a könyvesholt kirakata -előtt min­dennap. És változtak a könyvek. Jöttek piros­fedelü, lizmos könyvek. Aztán fehér fedelű, szerény könyvecskék. Súlyos lexikonok. És mindennap más volt a kirakat lelke és száné. És mindennap álltam és néztem a kiraka­tot. És sok'hónapon keresztül minden nap meg­néztem a kirakatot. És valahányszor megálltam a bolt előtt, a kirakatban ugyanazt a könyvet láttam, amely senkinek sem kellett; mindenkitől elhagyat­va, porosan és sárgán feküdt a többi könyv között. — Ugyan micsoda könyv leliet az, amely senkinek sem kelil? — gondoltam. — És egy­szer megvettem e könyvet. A biblia volt. Fordította Pop István. ahogy elnököl épen azért nem sok uj és meg­lepő dolog, mert ujsági rók egyesületéről van szó. De ugvlátszik, mindez azért történt, most az ellentéteket tompítani igyekezett, és jel akarta venni azoknak a támadásoknak az élit, amelyekben a titkári jelentésnek bőven volt része. Egyébként azt hisszük, hogy az egyesü­let vezetése sokkal nagyobb megelégedettség­gel találkozna, ha a munka — Szávay Gyula szellemében történne. Az elnök tartalmas be­széddel nyitotta meg a közgyűlést, amelyre Gelléy Jenő győri polgármester válaszolt. Ez­után megejtették a tisztújítást, amelynél mu­tatkozott az njságirók mozgalmának az ered­ménye: az igazgatóságban jóval jobb njságiró foglalt helyet most, mint eddig. Elnök lett újra Szávay Gyula, alelnökök: Barát Ármin, Bráj­jer Lajos dr, Lenkei Lajos és Tömörkény Ist­ván, titkár: Palócz László. Napirend előtt Balassa József a sajtószabad­ság védelme ügyében terjesztett elő határozati javaslatot. A Szövetség kimondotta, liogy aZ egyetemes sajtógyülésen résztvész és minden politikai szemponttól eltekintve, védekezik a sajtószabadság ellen akár magánosok, akár törvényes intézmények részéről intézett táma­dások ellen, egyben a sajtóvélemény szabad­ságának és nyilvánossági jogának törvényes biztosítását sürgeti. A titkári jelentés következett ezután. Ebez elsőnek Faragó Rezső szólt hozzá. Nagyon erő­sen támadta Palócz László jelentését, kimu­tatta, liogy az nem találkozik az újságírói ér­dekekkel. Részletesen kivánt foglalkozni a je­lentés egyes pontjaival, de az elnök a kénye­sebb természetű kérdéseknél a vitát nem en­gedte meg. Igy félbeszakította a szónokot ak­kor, amidőn a Nagyvárad cimü lapnál kitört sztrájkról kezdett beszélni, nem engedte meg neki, liogy más újságíró kérdésekhez hozzá­szóljon, Faragó élesen támadta a vezetőséget, kifogásolta, liogy évi tizenkét korona tagsági dijjért bárkiből újságírót csináljon az egyesü­let és többször részesült azért elnöki rendre­utasitásban is. LTtána Katona Imre beszélt aki azt kívánta, tanúsítsanak nagyobb szigorúságot a tagfelvé­teleknél. Un ff Andor azt javasolta, liogy a Szö­vetséget Vidéki írók és Hirlapirók Szövetsé­gének nevezzék el. Pásztor József beszélt Ruff után. Beszéde elején kijelentette, bogv a titkári jelentést neun fogadja el, sőt visszautasítja azt, mert annak szelleme antiszociális és antizsurnaliszta. A kemény igazság ballatára Palócz László idege­sen ugrott föl a helyéről, védelmére mondott egyet-mást. Részletesen a jelentésnek csak av­val a passzusával foglalkozott, amely szerint „az újságírók szociális szervezkedése a szövet­ség megbontására irányul." Nem akarja senki megbontani az egyesületet, mert a köztudatba az ment át, hogy az az újságírók szervezete, holott itt minden foglalkozású ember helyet talál, csak épen az újságírók összesége ue.m. Csak hivatásos újságírót lenne szabad a Szö­vetségbe fölvenni, mert végre is njságirók ügyébe mindenféle foglalkozású embernek be­leszólása nem lehet. Beszédét az a kevés njságiró, aki jelen volt a teremben, lelkesen megéljenezte. Lingauer Albin emelkedett szólásra és éles birálat tár­gyává tette a titkárnak azt az eljárását, hogy a szövetség hivatalos lapjában a Nagyvárad sztrájkja alkalmával Sass Ede védekezésének és vádaskodásának négy hasáb helyet adott, ellenben a sztrájkba lépett újságírók érdeké­ben nein közölt egy szót sem. Helytelenítette, hogy az elnökség nem engedte meg itt szóba hozni a kérdést. Többen voltak még szólásra föliratkozva, de az elnök bezárta a vitát és a nagy zajban ki­jelentette, hogy a benyújtott indítvány fölött a közgyűlés napirendre tér. Ezzel véget is ért a közgyűlés. * A közgyűlést megelőző napon az igazgató­ság bizalmas jellegű értekezletet tartott. Jól­lehet az értekezlet teljesen bizalmas jellegű volt, mi mégis tudósítást közlünk arról, mert álujságirók hirdették mindenkor azt,, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom