Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-09 / 156. szám

4 DELMAGYARORSZÁG 1912 julius 5. ayeilmü életet élt, egy év algát .húszezer ko­ronát költött el. Hacíkel Józsefet azonban az klón reményeiben súlyos csapás érte. Ányosa, özvegy Bartha Biairnabáenó májusban férj­hez ment Filó József kurabizai tanítóhoz ós ed jis költözött Budapestiről. Megszűnt a kor­látlan pénzsegitség, la lóba életet élő tanitó nem kapott több pénzt felesége nevelőany­jától, aki ;a további segiteégot a lakbérben és havi százhúsz koronába./] állapította meg. Étitől kezdve pokol vollt a fiatal (asszony •élete. Hackel József folyton pénzért zaklatta .az asszonyit, civakodtak, veszekedtek ,minden nap botrány volt ia lakásukban. A tani itó 'ké­sőbb bekerült .a fővároshoz, ahol napi négy korona fizetést kapott, de a pénzt inéin vitte haza, hanem elköltötte. Feleségének folyton azt hányta iá szemére, bogy a nevelő .anyja becsapta, kijátszotta. Lákott a fiatal házasoknál egy Prónai Fe­renc nevű fiatal tanuló, akit most, az iskolai •év befejeztével, haza kellett volna küldeni. Hackel József azonban elköltötte a fiu úti­költségét, A fiatal asszony szombaton ia fe­hérneműit küldte zálogba a fiúval, hogy úti­költséget szerezzen. Hackel a fiút a kapuiban megleste, .a zálogban kapott tizenhárom ko­ronából tizet elvett és a pénzzel elment lum­polni. Szombaton nem is volt •otthon. Éjsza­ka tizenkét ór.a tájban tért haza és másfél órával később a tanitó fiatal fiatal felesége már az utca kövezetén összetört testtel hal­doklott. Hogy mi történt a zenetanár lakásán, csak •<a szerencsétlen asszony és Hackel tudják. A rendőrség tehát először az asszonyt igyeke­zett vallomásra hirnli. A hetek töveknek rövi­den csak annyit mondott, hogy nem emlék­szik semimire. Amikor azonban Wass Károly •dr vizsgálóbíró kihallgatta, a következőiket vallotta: — Mindennek az az oka, hogy nevelő­anyám beszüntette a segélyezüniket. A férjem könnyelmű, tékozló életet élt, .mindig civa­kodtunk és ő minidig azit mondotta, hogy azért nem tud rendes ember lenni, .mert ia nevelő­anyám becsapta. Szombaton is elvitt hazul­ról minden pénzt és csak éjfél után tért vlisz­szia,. Szemrehányást tettein neki szelíden, mi­re ő azt felelte, hogy állást keresett, Azután kiment az erkélyre. Hosszabb ideig volt künn. Később behívtam. Bejött, kinyitotta a hálószoba ablakát és engem is odahívott. Az ablakon könyököltöm .ki, la férjem mögöttem állott. Beszélgettünk. Egytezierre kizuhantam az utcára. Nem tudom, hogy estem ki. Lehet, hogy a férjem emelt ki. Csütörtökön már az erkélyen is emelgetett. Akkor meg is kér­deztem, liogy: — Csak nem akarsz ledobni? Ö mosolyogva felelte: — Dehogy. — Öngyilkos gondolatokkal foglalkoztam ugyan, de nem volt szándékomban leugrani az emeletről. Vasárnap estére előkerült a. férj lis. Hackel József kijelentette, hogy bár viszálykodásban ólt a feleségével, de nem dobta ki az ablakon. Nem is beszélte rá az öngyilkosságra. Zava­rosan beszél, védekezik. A vallamásnak az a legérdekesebb része, hogy amikor a feleségét beszállították a kórházba, lefeküdt a (Dívány­ra és reggel nyolc óráig al udt. Reggel aztán .egy ügyvédhez ment .tanácsért, hogy a fele­sége öngyilkossága miatt baja ne történjók. A rendőrség egyelőre őrizet a,lá helyezte, mert alapos a gyanú, hogy a .fiatal asszonyt ö lökte ki az ablakon. Majd délben Czövek Sándor írendőrfogal­mazó elé vezetitek IlaekdÜ, aki a borzalmas wádról mit sem.akar tudni. Nyugodthangon, fölemelt fővel ezeket mondotta jegyzőkönyv­ibe: — Reggel — mondta HackeLBartha — a.b­latkesörömpölósre ébredtem. Utóbb egy men­tőorvos és egy rendőr áldottak előttem. Han­gosan támadtam rájuk, csak amikor meg­mondották, miért jötteik, (kezdtem sírni. Ei­- menteik. Bezártam az ajtót. Karomba vettem k'is fiam és a pamlagra feküdtek Elaludtam. Nyolc órakor eljött rokonom, Kiss Ernő. Egy óra hosszat beszélgettünk és lementem az Ilona-kávéházba, onnan telefonálltam ia Já­nos-kórházba, ahol megkérdeztem, mit csinál a feleségem. Azután ebédelni mentem .egy Krisztináé-körúti vendéglőbe, majd hazatér­tem. A házmesterné azt mondotta, hogy két detektív keresett, mire én telefonon érdek­lődtem ügyvédemnél, Baránszky Gyula dr­nái, hogy mit mondjak, lia gyanúiba vesznek engem. Azt ajánlatta, liogy írjam le, anni szombaton velem történt. Az .a vád, hogy fe­leségemet én öltem meg, az nem igaz. Még az sem igaiz, hogy .feleségemet rábeszéltem volna az öngyilkosságra. A rendőrség most sorra szerzi .a tanukat, A liázheliek közül Fehér József magánhiva­talnok, Taublicher Jakab né házmesterné, Weisz Teréz magánzónő sorra, kerültek a ki­hallgatásokat vezető Czövek Sándor rendőr­ifogalmazó elé. EgybebangzéiFin azt vallatták, hogy Hackel züllött erkölcsű, lump ember volt, aki agyongyötörte fiatal feleségét. A család rokona, Kliss Ernő magánzó és felesé­ge hasonlóan vallottak. Hozzátették még azt, hogy a zenetanár folyton pénzért zaklatta fe­leségét, ékszereit zálogba csapta és minden, eszközt megragadott, hogy pénzt csikarjon ki az agyongyötört asszonyból. A liázbeliek és a rokonság vallomása után a kórházi ápolónőket hallgatták ki. Ezek el­mondották, hogy amikor Hackelné eszméletén kívül volt, folyton ezt mondotta: Miért löktél .ki? Miit vétettem neked? A rendőrség a gyűjtött adatok alapján be­bizonyitottnak látta Hackel bűnösségét és Tótli János' kapitány félkettőkor kihirdette ia tanitó előtt az előzetes letartóztatásról szóló végzést. Egy ágyú fölrobbant öt tüzér meghalt. — Óriási katasztrófa az Örkényi táborban. — (Saját tudósítónktól.) Budapest közvet­len közelében, Örkényben a tüzérség gya­korló területén óriási katasztrófa történt ma délelőtt. Tüzérek gyakorlatoztak, lö­vőpróbákat végeztek, egy uj tipusu ágyút próbáltak ki. A próba rettentő eredmény­nyel járt: az ágyú mindjárt a legelső kí­sérletnél felrobbant és a körülötte foglala­toskodó katonákat részben megölte, rész­ben megsebesítette. A Bécsben állomásozó második tarack­ágyuezredet érte a katasztrófa. Örkény­ben ezidő szerint három ezred gyakorlato­zik. A Budapesten állomásozó 11-ik és 12-ik tábori tüzérezred egész létszámá­val és a bécsi 2-ik tarack^sztály százöt­ven embere. Pénteken háromnapos lövőgyakorlatra Örkénybe masíroztak a 2-es tüzérek. Egy uj tipusu tarackágyú (Haubitz-Kanone) ki­próbálása volt a lövőgyakorlat célja. A kipróbálásra került egy Skodagyártmány, nagyméretű, amennyiben nagy, tiz centi­méter átmérőjű golyók kilövésére alkal­mas. A 2-ik számú tarack-tüzérezred legé­nyei eleget tettek a feladatnak. A vadonat­új ágyút az Örkényi lövőtérre vontatták, hogy ott kipróbálják. A próbatöltényt rendszerint úgyis készítik, hogy az ágyú ellenálló-képességének kipróbálására, a rendesnél jóval nagyobb robbanóanyaggal töltik meg. E percben még nem lehet tudni, hogy mi okból, az ágyú hibájából-e, gon­datlanságból-e, vagy végzetes tévedésből, mindjárt az első lövés borzalmas ered­ménynye! járt. Az ágyú a töltés elsütésé­nek pillanatában felmondta a szolgálatot, a tiz centiméter átmérőjű löveg felrobbant az ágyú csövét szétvette és az egész lőté­ren rettentő pusztítást vitt véghez. Hogy kik a sebesültek, azt eddig még nem lehet tudni. Szigorú vizsgálat indult meg s a katasztrófáról rövid telefonjelentést tettek a budapesti hadtestparancsnokságnak, a 2-ik íarackezrednek és a hadügyminisz­tériumnak. A hadíestpar\ncsnokságra délután két órakor érkezett meg a hivatalos jelentés a katasztrófáról, amelyről ezt az értesitést adták ki: — Csak rövid jelentés érkezett a ka­tasztrófáról. Annyit tudunk, hfcgy négy ember meghalt és négy megsebesült. A, szerencsétlenek valamennyien a legény­séghez tartoztak. Tisztek nem sebesültek meg. AÁ" Többet nem tudnak a hadtestparancs­nokságon, ahonnan egy bizottság automo­bilon ment ki a végzetes katasztrófa he­lyére. Mindössze azt a szomorú tényt tud­ják, hogy az ágyU kipróbálása milyen végzetes pusztulást okozott. Ujabban jelentik: A katasztrófa délelőtt kilenc órakor történt. Brettschneider tá­bori inspekciós, tüzérfőhadnagy felügye­lete mellett folytak a" gyakorlatok. A bécsi 2"ik tábori tarackosztály gyakorlatozott. Csupa osztrák fiu. Egy uj rendszerű, né­met tipusu ágyút próbáltak ki. Az első lö­vésnél a löveg ekszplodált, a csövet szét­feszítette. Az ágyú közvetlen közelében egy tűzmester és négy tüzérközlegény fog­lalatoskodott. A felrobbant ágyú a tűz­mestert, aki az ágyút elsütötte és hárorn tüzért nyomban megölt. A katonák hullái darabokra szaggatva terültek szét a gya­korlótéren. Négy életveszélyes és négy könnyebben sebesült katonát szállítottak be társaik a maródi-kórházba. Két órakor meghalt az egyik sebesült és ezzel az ál­dozatok száma ötre szaporodott. Még há­rom életveszélyes sebesült van. A halottak és sebesültek mind a 2-ik számú tüzérta­rackezred legényei. Brettschneider tábori inspekciós főhadnagy a 12 ik tábori tüzér­ezredből, aki az Örkényi lövőgyakorlatnál jelen volt, szintén súlyosan megsebesült. A vizsgálatot meginditották. A király látogatásai. Ischlből jelen­lik: Őfelsége Paar gróf főhadsegéd, lovassági tábornok, valamint Maresch udvari számve­vőségi tanácsos kíséretében udvari különvo­naton Gimm denbe utazott. A pályaudvarról őfelsége magáinfogaton a cumberlamdi her­cegi kastélyba ment, hogy meglátogassa Ernő Ágost cumberliandi herceg és Thyra hercegnő családját. Őfelségének ez iaz első ta­lálkozása a gyászoló családdal György braunswelg-lünelburgi herceg tragikus halála óita. Az uralkodó látogatása alkalmával Mik­sa badeni licrceg, a főhercegi pár sógora, va­lamint Vlademár dán herceg |is jelen volt. Őfelsége töblb mint félóra hosszáig maradt ott, majd a fasoron átsétálva, a Mária Terézia nyaralóba ment, hol Fülöp württembergi her­cegnél és Mária Terézia hercegasszonynál tett negyedórai látogatást. Ezután őfelsége folytatta útját Altmünster-Ebenzweinrbe és mintegy busz percnyi látogatást felit Don Alfonzo hourhani hercegnél és nejénél. Innen a felség a pályaudvarra hajatott, ahol a köz­ben Gmundenből odai rányitott különvonaton visszautazott Ischibe. Az uralkodó Gmunden-

Next

/
Oldalképek
Tartalom