Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-09 / 132. szám

19T2 Itt. évfolyam, 132. szám Vasárnap, junius 9 Klzponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ea Korona-utca 15. szám i—i ladapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., ea Városház-utca 3. szám c=a ELfiPIZETESI AR SZEGEDEN egész évre . A 24— félévre . . . R negyedévre . R 6*— egy hónapra K Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre A 28-— félévre . . . K negyedévre. K V— egy hónapra K Egyes szám ára 10 fillér. 14 — 2.40 TELEFON-SZÁM: Szerkesztőse) 305 >_=i Riadóhivatal 8J4& Interurbán 305 Dudapesti szerkesztőse) teleion-száma 128—12 A merénylet után. A szombati ülésen még mindig az a merénylet foglalkoztatta a képviselőházat, a mely pénteken történt s mely a házelnök ellen irányult. A király ma üdivözölte Tisza István grófot szerencsés megmenekülése alkalmával, de az egész országból, igy Szegedről szintén, ezrével érkeztek az üdvözlő sorok Tiszához. Tekintsünk vissza még egyszer a merényletre, vizsgáljuk annak részleteit, inditó okait és következményeit. Az isteni gondviselés megmentette a Tisza István életét, mig a merénylő a maga kezével röpitett golyót a forró politikai szenvedélyektől gőzölgő fejébe, s mikor e sorokat irjuk, még mindig életveszélyes, de nem feltétlenül halálos sebével, egy előkelő szanatóriumban ápolják gondosan a szerencsétlent. A képviselőház elnöke csodálatos lélekjelenléttel és heroikus bátorsággal viselkedett a kritikus pillanatban. Mozdulatlanul ült helyén, a második lövés után felállott, egyenesen állott, mint a gyertyaszál, s csak arra volt gondja, azt kiáltotta a merénylőre sziláján rárohanó hiveinek, hogy ne bántsák, kíméljék a boldogtalant. Azután — szemközt, a karzaton ülő nejét megnyugtatván egy bátoritó mosolygással, — visszaült helyébe az egy darab fából faragott, rettenthetetlen férfi, s nyugodtan folytatta elnöki kötelességeinek teljesítését ott, ahol az életét kioltani kivánó három gonosz lövés azt félbeszakította. E vasakarat, e nemes és klasszikus léle'kerő nyomása aliatt megszűnt a képviselőház szörnyű izgatottsága, a kedélyek lecsendesedtek s a magyar képviselőház folytatta a tanácskozásait, mintha mi sem történt volna. A munkapárt nevében Khuen-Héderváry gróf adott hálát a gondviselésnek, hogy Tisza Istvánnak még a hajszálát se engedte meggörbíteni. A volt miniszterelnök egyenesen „hősies"-nek nevezte Tiszta magatartását. Mi viszont tudni véljük, hogy a jó protestáns Tisza mély hittel bizik, nem a vak sorsban, hanem a predesztinációban. Nyilván azt tartja magáról, hogy vagy van hivatása a magyar nemzet sorsát jobbraforditani s akkor egy magasabb hatalom őrködik felette, vagy nincs — s akkor úgyis mindegy. Nem akarjuk túlságosan kiszínezni, hogy a történelem legnagyobbjai óta még senki sem ült székében több imponáló férfiassággal, mint a merénylet idejében és közvetlenül utána Tisza István. A képviselőház, amelynek szive megremegett a gondolatra, hogy Tisza Istvánt el is veszíthette volna, szünetlenül ünnepelte őt, arnig csak az ülést be nem rekesztette, sneje oldalán, nyitott kocsin haza nem haj-ttatott a lakására. Meg lesz örökítve az utókor számára is., a Ház naplóiban, hogy a képviselőház el- • nöke mily szófukar és tartózkodó volt, a mikor — tisztéhez képest — meg kellett emlékezni az incidensről, amely életébe kerülhetett volna. Egy „őrült" cselekedetének minősítette a gyilkos szándékú merényletet, holott egy politikai bűntettnek is bátran minősíthette volna. Az ellenzéki pártok, délután, bizonyára ,,a gyász jeléül", letették a sípolásról,, trombitálásról, fütyülök fuvásáról, pokoli nagy lármának a csapásáról. Nagylelkű elhatározásuk oka az, hogy — egyik ellenzéki újság szerint — nem akarták élni e szélsőséges eszközökkel, mikor „egy képviselőtársuk haldoklik". S most tisztelettel kérdjük, ilyenféle nyilatkozatot vártáé az ország a délutáni ülésen a szövetkezett ellenzéki pártoktól? Nem várhatta-e joggal a közvélemény, hogy soraikból éles tiltakozás hangozzék el a bűnös merénylet ellen? Nem várhatta-e a müveit világ, hogy a pártok között duló harcok dacára is, örömét fogja kifejezni valaki az ellenzéki pártok megbízásából, hogy a merénylet nem sikerült? Ez szép lett voílna, enyhitő balzsam, gyanánt csepegett volna bele a közélet Egy régi nász. Irta KRÚDY GYULA. Személyek: Julia Balázs Sándor Az öreg Szendrey Házmesterné Szin: Julia lakása. Kis Biedermayer-szalón, benne liegyeslábu íróasztal. Az Íróasztalon iratesoniag. A pamlagon könyvek. Művészi rendetlenség, mesterséges és mesterkélt hanyagság nyomai: a függöny egyik szárnya leszakadva, egy széknek három lába van. A sarokban ebédlő-edények egymásra halmozva. A falon képek. A legfeltűnőbb a sarokban Petőfi Sándor képe: hosszúszárú pipával, forradalmi, rojtos tiszti övvel a derekán az asztalra könyököl. A kép körül babérhalinaz. Ajtó a középen és balra. Jobbra két ablak, amelyben kaktusz-cserép áll. I. JELENET. (Julia, majd Házmesterné.) Julia (piros törökfezzel rövfidibaju fején, [aranyhímzésű papucscsaL ,a lábán, térdig érő virágos sel yent kabátban és bő feketeszoknyában. A szájában cigaretta. A pamlagon fekszik ós regényt olvas. Felemelkedik a pamlagról. A Petőfi képéhez): Nagyon nyugtalanítasz, Sándor. Bocsáss meg, de nem tudom miattad kedvelt George Sand-omat sem élvezni. Már a harmadik helyeit foglalod el a lakásomban és mégse tudok veled' egy födél alatt megnyugodni. (Elborongva.) Hát té is azt akarod, hogy öngyilkos legyek? Házmesterné (bedugja a fejét a szomszéd szobából): Ejnye, már megint azt hittem, liogy vendéget kapott a tekintetes asszony! Mindjig bolonddá tesz a beszélgetésével. — A szobát kitakarítottam. Julia: Tehát elmehet, jó asszony. Jobb nekem egyedül lenni... Azaz, jöjjön csak. Itt van egy levél (olvassa a címet). Tettes Balázs Sándor író urnák, ibi-ubi. Az ibi-uM azt jelenti, hogy nem tudom teljes bizonyossággal, hogy a Csigában, vagy a Komlónál, vagy talán épen a Szőlőfürtnél találja meg. Ha ezeken a helyeken nincs, akkor bizonyosan a Szerviták pincéjében ül. Keresse föl a levéllel. Házmesterné: Mondjak is valamit? Julia: Ne mondjon semmit... Azaz, anynyit, amennyi az igazság: beteges, gyöngélkedő vagyok. Házmesterné: Nincs a tekintetes asszonynak semmi baja. Julia:. Rézji, azt maga nem érti. Csak menjen a levéllel. Balázs urnák van legszebb szakálla Pesten. Erről mindjárt feliismeri. . Házmesterné: Szép szakálla, volt az én Vincémnek egykoron. Mielőtt éjjeli őr lett volna. (El.) II. JELENET. (Julia, később az öreg Szendrey.) Julia (egyedül): Boldog asszony, néki férjé van. (Tűnődve.) Sándorom, ne haragudj. Félek a szemedtől. Előtted csupán öngyilkos lenek előbb-utóbb. Jó lesz neked a hálószobámban. Hisz ugy'is mindig itt alszom a pamlagon. (Leveszi a képet az állványról és a fal felé forditja. Kívül csengetés.) Julia: Hisz nyitva ajtóm! ... Ki lehet az? Az öreg Szendrey (keménytekintetü, rozsda-arcu, magyar-ruhás férfi, négy-öt télikábáit, köpenyeg van rajta): Mindig nyitott ajtónál vagy? Pedig Pesten sok a rossz ember. Mindenki tolvaj e városban. Majd veszek neked lakatot az ajtódra, úgyis dolgom?, lesz a vaskereskedőpél. Julia: Atyám. ... Isten hozta. Szendrey: Ejnye, nem tudsz segíteni? Csúf tél van. A magamfajta szegény szekerem járó ember nem ölitözködhetik ugy, mint a pesti gavallér. Az abláka(id alatt is láttam egyet ácsorogni. Az árvának báli cipő van a lábán, amilyenben Szatmárott a táncmester jár. Julia: Az én ablakom alatt nem szokott senki ácsorogni. Szendrey: Nem ,is tanácsolnám senkinek. Jidia (az ablakhoz lépve, lopva az utcára pillant): Senkii. Valami Horváth tanár, aki férjemnek jóbarátja volt. A Váci-utca tuls<' felén lakók. Szendrey: Ugy? Julia: Szobalányok után leselkedik. Szendrey: Tehát férjed barátja?... Ha a vásáron dolgom nem volna, akkor is Pestre jöttem volna. Szeretnék végre nyomára jutni, hogy mi van a . férjeddel? Előkerült-e. vagy tovább szökdösik?