Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-16 / 138. szám

uelmagyarorszao 1912 junius 16. magyarázata mellett, amely számocskákat ajánlatos volt a lutirra megjátszani. Táncosnővel álmodni — jó. 27. Baráttal álmodni — balszerencse, 12. És ott volt a táncosnő lenge szoknyácskájá­ban féllábon állva, ott volt a nagyhajú barát, nyakában kolduló tarisznya, amint a régi fa metsző bácsi őket elképzelte. Nemcsoda tehát, ha nagyanyámat álmos könyvéért messzi vidékekről felkeresték. Roko­nok, komák, ismerősök nyomban utrakeltek, ha valamely olyan álmpk volt, amelyet az ott­hon lakó öregasszonyok nem tudtak megfej­teni. A nagy álmoskönyv járt kézről-kézre es az apró papirosókra még Vasadi Pál is lutri­számokat jegyzett, pedig ő igazán nem irt éle­tében mást, mint váltót. Hetivásárkor tul a Ti­száuról is eljöttek az atyafiak és hoztak a ta­risznyájukban egy hétre való álmot. És az a fiatalasszony volt a legboldogabb, aki ökrön­döző öregemberrel álmo'dott. A csúnya öreg ugyanis mindig gyereket jelentett a háznál. A lányok a bálát és esküvőt jelentő szálló mada­rakban lelték gyönyörűségüket, mig a férfiak a jó termésre való kilátásokat mindig kiolvas­hatták a csillagképietekről. Igaz, hogy a lutris-zsidó is elvont egy pár hatoskát minden könyvforgatásra, az ember csak megjátsza az álma számait, de azért sem volt kár, mert még mindnyájan emlékszünk a debreceni mérnök esetére, aki kétszer csinált ternót életében. Harmadszor is kijöttek volna a számai, de akkor már annyi pénze nem volt, hogy megrakhatta volna a lutrin a számokat. Bánatában meghalt — tehát nem olyan nagy kár azokért a hatoskákért, mindenki csinálhat ternót, mert a szerencse, az álom kiszámítha­tatlan. Á nagyanyám okuláréján keresztül szinte már tudományos biztonsággal kezelte az álmo­kat. Majd egyszerre napról-napra keresztes­pókkal kezdett álmodni. Ha önök felütik a nagy álmoskönyvet, akkor tudják, hogy mit jelent keresztes-pókkal álmodni. Nemrégiben ismét arra vitt az utam, hol va­lamikor gyerekeskedtem, ahol nagyanyám háza állott és benne az álmokat szőttük, fejtettük. Földbirtokos-rokonom lakik a régi házban, jókedvű fiatalember, egészséges ő is, meg asz­szonya is. Három gyönyörű gyereke játszado­zik anyja szoknyája körül. Ennek a menyecs­kének már nem kell az ökröndöző öregember­rel álmodni — gondoltam magamban, midőn elhelyezkedtem. A nagy diófák, mintha megismertek volna:, hisz mennyit álmodtam alattuk! Most is el­szunditottam a karosszékben és hip, hop, már jött álom: tarka macska, lánc és féllábú komé­diás, amilyen bolond dogokkal gyermekkorom óta nem álmodtam. A gyermekköri ház kedves emlékein — a bo­londos álom — egy darabig eltűnődtem, aztán régi szokás szerint elindultam megkeresni a nagy álmoskönyvet. Nem hisznek ugyan már régen sem Temesvárott, sem Budán, ám az em­ber mégis csak kíváncsi bohó álmai magya­rázatára. A nagy álmoskönyvet nem találtam a he­lyén, ahol tán ötven esztendeig függött, de máshol sein a házban. Megkérdeztem atyámfiát: — Hol az álmoskönyv? Az álmomat akarom megnézni. Atyámfia nevetve legyintett: — Ugyan ne bolondozz! Nem jelentenek az álmok semmit. Meg különben sincs álmoskönyv a háznál. Errefelé senki sem szokott álmodni. — Hát miféle könyveid vannak? — kérdez­tem. — Sport-könyveim vannak, tiz esztendőről megvan minden lóverseny kalendárium a há­zamnál. Nem futottak olyan versenyt a teli­vérek sem a kontinensen, sem Angliában, a melynek eredményei itt ne volnának. Egy szek­rény könyvem van már a lóversenyekről. Kinyitott egy szekrényt, amely valóban meg volt rakva könyvekkel. Találomra kihúztam egy könyvet. Nézem a cimét: Magdeburger Sport-Kalender. — Hát minek ez neked? — kérdeztem. Földbirtokos rokonom fölényesen mosoly­gott. — Régen mondogatom, hogy mi, vidéki embe­rek okosabbak vagyunk, mint a pestiek. Ezek a könyvek arravalók, hogy tudományos alapon játszhassunk a lóversenyeken. Fan itt a kör­nyéken sok spor't-férfiu. Igaz, hogy a legtöbbje még életében nem látott angil teli­vért, de hát arra valók a könyvek. A könyvek­ben megtaláljuk minden versenylónak a for­máját és ha New-Marketben starthoz áll vala­mely angol paripa, mi idehaza szépen kiszá­mítjuk előre, hogy megnyerheti-e az a bizo­nyos ló.a versenyt, vagy nem. Ha számításaink kedvezően ütnek ki, összerakjuk a pénzt és el­küldjük Pestre. Megfogadjuk a lovat. Csodálkozva hallgattam rokonomat. Ö pedig igy folytatta: — Manapság már nem lehet pénzt szerezni, csak lóversenyen. Az adó, a rossz termések, a sok kár és teher tönkreteszik a gazdálkodót. A sorsjegyen nem lehet nyerni, hát lóversenyt játszunk. Összeülünk és számítgatunk. Vasadi koma már nagyon öregember, de egyszer sze­mélyesen ment föl Pestre tanulmányozni a helyzetet. Igaz, hogy utánvétellel jött haza, de az nem baj. — Aztán szoktatok-e néha nyerni? — Eddig még nem ismertük a könyveket. De most már teljes a gyűjtemény. A lóverseny többé nem rejtély előttünk. Estére valóban eljött három-négy szomszéd, a nyaláb könyveket az asztalra helyezték és buzgói tanulmányozták a lóverseny-könyveket. Vájjon kinek volna igaza? A nagyanyámnak a maga álmósKouyvével, vagy modern batá­taimnak? Ki tudná. Krúdy Gyula. — Kánikula — vidéki lapokban. Egyes vidéki lapokban itt a kánikula. Ezt régi ma­gyar szokás szerint ugy költene érteni, hogy megjelent a fiumei cápa. De mert a cápa már szintén elhagyta ezt a gyönyörű magyar Kána­ánt, liát uj szenzációk szükségesek egyes vi­déki lapok számára. És meg is teremtették a körszenzációt. Vagyis: ha történik egy eset Szegeden, másnap azt az esetet kaposvárivá te­szik Kaposvárott és székesfehérvárivá Székes­fehérvárott. íme a legújabb ilyen cápa. Legelő­ször Szegeden jelent meg, mert itt meg is tör­tént. Másnap Kaposvárott jelent meg ugyanez, kiollózva. Harmadnap már Budapest számára is fölküldték, Székesfehérvárról. — „Megöl a főhadnagy ur!" Székesfehér­várról jelenti tudósítónk: Teguap délután az Erzsébetliget egy sűrű lombú fájáról ciga­rettával csalt le a rendőrőrszem egy teljes katonamundérban levő fiatalembert. Mikor a nagy népcsődület között a csalogatásra óva­tosan leereszkedett a fáról, titokzatosan kezd­te sugdosni jobbra-balra: „Megöl a főhad­nagy ur, de ne mondják senkinek!" Zavaros beszédéből hamar kitiint, hogy elmeháboro­dott' szegény. Bekísérték az ügyeletes rendőr­biztoshoz, de egész éjjel nem tudtak belőle mást kivenni, mint hogy: „Megöl a főhad­nagy ur!" Annyit sikerült mégis megállapí­tani, hogy a szerencsétlen közlegény a kapos­vári 44. gyalogezredtől szökött meg, ahol va­lami mulasztás miatt nem mert a főhadna­gya elé kerülni. Inkább megszökött, elbujdo­sott s félelmében megőrült. Átadták a kato- j nai parancsnokságnak, amely Kaposvárra | kisérteti. § Gyönyörű! Milyen játéka a sorsnak. Szege- ' den, a Stefánia-sétány fájáról lecsalogattak egy 5 elmezavarodott katonát. Ugyanezt a katonát f másnap lecsalogatták az Erzsébetliget fájáról, persze Székesfehérvárott. A szegedi "baka esze­lősen csak annyit mondott, hogy megöli a fő­hadnagy ur. A székesfehérvári baka is ugyan­ezt mondotta. De a vakmerőség páratlan, — ó nemcsak a szegény baka részéről. Hanem a székesfehérvári és kaposvári tudósító részéről. Mert nemcsak saját városunk számára tették helyi eseménnyé a baka ügyét, hanem felküld­ték a budapesti sajtó számára, —.az egész 'or­szág számára. Ez a cápázási módszer általá­nos már. Szegedről is sok hazugságot, ferdítést küldtek föl Budapestre. A különben kitűnően szervezett Magyar Kurir cimü kőnyomatos ad le Szegedről küldött cápa-hireket. A Magyar Kurir szegedi, névtelen tudósítója ínég télen is talál cápa-hireket. A legkisebb ilyen Ilire az volt, hogy leégett a szegedi ítélőtábla teteje. Ezt a hazugságot napokig olvashattuk pesti és vidéki lapokban. Most újra egy cápahirt he­lyeztek el Szegedről. Szól pedig a kis ügy Kal­már Jóskáról, mint szinlaposztólol. S a hir szerint fizetési differenciák támadtak közte és egyik kabaréigazgató között. És hogy Kalmár rátámadt az igazgatójára és nagy botrány „kerekedett", melynek a rendőrség vetett vé­get. S Kalmár följelentést tett volna a direk­tor ellen. Mindezt igy irja a szegedi tudósító. Az ilyen tudósításokról pedig csak az a meg­jegyzésünk, hogy: szégyen a vidéki tudósítás­ra. Külön a szegedi tudósításra pedig, hogy: igy ferdíteni rekord. — Fgy szegtéi ariasszony tragédiája­Egy előkelő szegedi államvasuti hivatalnok családjában megdöbbentő tragédia történt szombaton este. A hivatalnok harminckét éves, gyönyörű felesége hirtelen megőrült Letépte a ruháit, meztelenül szaladgált a lakásán. Ba­netli Samu dr kerületi orvos megvizsgálta az uriasszonyt és megállapította, hogy közveszé­lyes őrült. A szerencsétlen asszonyt a mentők beszállították a közkórházba, ahol az elmeosz­tályon helyezték el. Az államvasuti hivatalnok feleségét leánynevén K. Gizellát, már huzamo­sabb ideje idegbaj gyötörte. Három gyermeke van. A tragikus sorsú úriasszony iránit osztat­lan részvét nyilvánul meg. — Budapest zárszámadása. Budapesten most készültek el a zárószámadással. Ezek sze­rint. a fővárosi vagyon megoszlása a követ­kező: Előirányoztatott 63,104.494 korona kiadás, 63,205.200 korona bevétel. Póthitelek 3,519.104 ko­rona kiadás, 3,430."292 korona bevétel. Az uj hi­tel 66.623.598 korona kiadást és 66,635.942 korona bevételt előirányoz. A tényeleges eredmény 65,120.815 korona kiadás, 69,667.364 korona te­vétek Az eredmény 4,424.205 koronával kedve­zőbb a múlt évinél. — Gyukits Luka cinkosai. Raguzából je­lentik: Ma reggel busz középiskolai tanuló szüleinél házmotozás volt, mert az itteni rend­őrség a zágrábi merénylet cinkosait keresi. Hat gimnazistát letartóztattak és az ügyészség fog­házába száliltották. Állítólag bizonyítékok vannak a mellett, hogy Gyukics Lukának az itteni diákok közt is voltak összeesküvő társai. — A női iparegylet kiállításának meg­nyitása. A nöi iparegyesület iskolájának munka­Ikliállitása, holnap, vasárnap 'délelőtt 11 óra­kor nyílik meg ünnepélyesen a Mjargit-ntcai állami polgári leányiskolában. A megnyitá­son képviselve lesz a váras hatósága, a keres­kedelmi és iparkamara, Perjéssy Lászióné elnök vezetésével az egyesület teljes tiszti­kara és választmánya. A ktiálliitás bezárólag csak 23-ikáig tekinthető meg naponta délelőtt 9—1 és délután 3—6 óra között. Ez alkalom­mal szívesen szolgálnak magyarázatokkal az érdekű ődőknek. kiváló bór- és f lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz. Kapható ásványvizkereskedésekben és gyógyszertárakban. OrtUIIITCV Á prvQT Szinye-Lipóczi Salvatorforris-vállalít, OGnULI LO nUUO I Budapest, V., Rudolf-rakpert 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom