Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-09 / 132. szám

1912 junius 11. DELMAGYARORSZÁG 3 szágház kávéházban. Lehettek vagy kilencveBen- W maradtak kilenc óráig, amikor' felkerekedtek és a parlament elé vonultak.. Elől ment Justh Gyula, Apponyi Albert, Zichy Aladár és Károlyi Mihály grófok, utánuk a többiek. A képviselők akadály nélkül jutottak be a képviselőházba. Azok, akiket a mentelmi bizottság még nem zárt ki, az ülésteremben elfoglalták helyeiket. A többiek a folyosókon helyezkedtek el. A Ház folyosóján észrevették az ellenzéki képviselők, hogy detektívek járkálnak körülöttük. Emiatt való felháborodásunkban éktelenül szidalmazni kezdték a kormányt és Tisza István grófot. TISZA MEGÉRKEZIK. Fél tiz óra elmúlt tiz perccel, midőn számozatlan magánfogatán a képviselőház elé érkezett Tisza István gróf a feleségével. A képviselőház elnökét bérkocsin Krecsányi Kálmán főkapitányhelyettes, detektivfőnök, lovag Bialoskurszky és Babesku detektívek kisérték. Tisza István fogata a karzati bejáróhoz hajtatott, ahol a grófné elhagyta férjét. Tisza István innen gyalog folytatta útját a képviselőház főbejáratáig. Tiszát ez utján Szeszlér Hugó rendőrkapitány kisérte. A főbejáró előtt Pavlik rendőrfelügyelő állott és meglátván Tisza István grófot, feszesen szalutált előtte. A képviselőház elnöke megszólította a rendőrfelügyelőt, néhány percig beszélgetett vele és együtt ment fel vele a parlamentbe. MEGINT ZAJ ÉS LÁRMA. Tizenegy óra ntán pár perccel megjelent az emelvényen Tisza István gróf. Az ellenzék benn maradt tagjai óriási lármát csaptak. Abban a pillanatban a folyosókról berohantak azok is, akiket az ülésekből kizártak. A munkapárti képviselők közül sokan körülvették Tisza székét, nehogy valaki feljusson az emelvényre. Az ellenzék tagjai fütyültek, sípoltak, trombitáltak, a padlókat verték és kiabáltak. Károlyi Mihály gróf a terem közepén állva, öklével fenyegette Tiszát. Mezőssy Béla volt államtitkár verte a padokat és trombitált. — Gazember, hazaáruló! — kiáltotta Maczky Emil. — Takarodjék le az emelvényről, maga nem elnök! — Bitorló, bitang! — süvített Rákosi Viktor j hangja és dühében sípját- hozzávágta az. elnöki emelvényen levő Kiss Ernő munkapártihoz. A sípolástól megremegtek a falak s a hallgatóknak be kellett fogni a fülüket. Tisza egypár percig birta az ostromot, pár nevet feljegyzett, azután elhagyta az elnöki emelvényt, jeléül annak, hogy az ülést meg sem tudta nyitni. Justh Gyula, Szmrecsányi György, Gál Sán! dor, Mezőssy Béla, Bizony Ákos, Batthyány Pál gróf, Manndorf Géza báró, Hock János, Huszár Károly, Haller István magukból ki' kelve ütötték a padot és lázasan kiáltották Tisza felé: — Itt nem lesz tárgyalás, mig ön el nem j takarodik! Förster Aurél ismételten felkiáltott: — Hol van a koronázási eskü? Kun Béla lázas hangon kiáltotta: — A másvilágról jöttél haza, nyomorult gazember! Még sem hajolsz meg az isten ujja • előtt? | Hock Jánost annyira elragadta az indulat, (hogy kirohant a padból, készen arra, liogy az I elnöki emelvényre rohanjon. Bakonyi Samu fogta le. Károlyi Mihály végre Zlinszky István és Héderváry Lehel valahogyan lecsendesítik. Tisza István, mikor az elnöki emelvényre ment, leült székébe és onnan nézte ezt az iszonyú kavarodást. A munkapártiak, már mikor Tisza megjelent, viharosan tapsoltak és zajosan éljeneztek. Tisza István gróf nyugodtan nézte a kavarodást, azután egy darab papirosra fölirta a zajongók neveit, majd az ülést felfüggesztette és eltávozott az ülésteremből. KIVEZETTÉK AZ ELLENZÉKET. Alighogy Tisza István gróf kiment a teremből, megjelen ott Pavlik Ferenc rendőrfelügyelő. Nyomon követte őt kétszáz fegyveres rendőr. Pavlik főfelügyelő felkérte az ellenzék tagjai közül a kizártakat, hogy hagyják el az üléstermet. — Mindezt a koronázás évfordulóján — mondotta Apponyi Albert gróf. A rendőrök elsőnek Justh Gyulát vezették ki. Utána következtek a többiek. Bakonyi Samu, Holló Lajos, Hock János, Mezőssy Béla, Rákosi Viktor és a többi. — Lesz még olyan idő, — mondotta Rákosi Viktor — mikor majd a rendőrök a gazembereket kisérik, nem a becsületes embereket! — Köztársaságba kergetik az embert! — kiáltotta Ráth Endre. — Gott erkalte unsern Kai ser! — harsogott Szmrecsányi György hangja. Benyovszky Móric gróf egész beszédet tartott. Majdnem egy félóráig tartott ez a jelenet és a bentmaradt ellenzékiek e rövid tanácskozás után kivonultak a teremből. Összesen hatvannégy ellenzéki képviselőt vezettek ki karhatalommal a teremből és csak harmincnyolcan maradtak bent, köztük Apponyi, Désy, Rakovszky és Ráth Endre. A munkapárt már kezdett bevonulni, mire a bentmaradt képviselők Apponyi Albert gróf vezetésével eltávoztak a teremből. Egyedül Ráth Endre maradt bent az ülésteremben, Valentsik és Tüdős János kérlelték,, hogy szintén távozzék, de ő kijelentette, hogy nem megy. Később azonban mégis kiment a képviselőházból. Éésőbb azután az ellenzéki képviselőket felszólította a rendőrség, hogy távozzanak el a parlament épületéből. AZ ÜLÉS. Pontban féltizenkét órakor belép a terembe Tisza István gróf. Lelkes éljenzés és taps fogadja. Az elnök megrázza a csengőt, a szokásos formaságok között megnyitja az iilést, majd a következőket mondja: — Tisztelt Ház! Tegnap sajnálatomra az ülés elején ismét olyan rendzavarás fordult elő, melyet véleményem szerint sürgős intézkedés nélkül nem hagyhatunk, ennélfogva jelentést kell tennem a tisztelt Háznak. Javaslatom az, liogy méltóztassék az ülésen rendetlenkedő képviselőket (itt felsorolja a mai napon kivezetett képviselők neveit) a mentelmi bizottság elé utasitani azzal a hozzáadással, hogy a bizottság huszonnégy óra alatt terjessze elő jelentését ügyékben. (Általános helyeslés.) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. — .Jelenteni továbbá, liogy Justh Gyula Írásban bejelentette mentelmi jogának rendőri kivezetés által két ízben történt megsértését. E bejelentés a házszabályok 188. szakasza alapján vita nélkül a mentelmi bizottsághoz utasitandó. Hegedűs Lóránt előadó a pénzügyi bizottság jelentését terjeszti elő a tisztviselők családi pótlékáról szóló törvényjavaslat tárgyában és süt ette meg bajuszát, szakállát és haját a fodrásznál, mielőtt hozzám jött? Valóban olyan ostoba nőnek látszom én? Nem, Sándor, én tudom, hogy a férfiak szakállának pipa és borszaga szokott lenni. Balázs: Az ön társaságában nem lehetek korc&maszagu. Jidia: A férfiak mindiig korcsmaszaguak, csupán olyankor nem, midőn egy nőnek tetszeni akarnak. Balázs: Tetszeni? Istenem, hát van férfi Magyarországon, aki kegyednek, a nagy költő nejének tetszeni nem akarna? Jidia: Üldöznek is engem a férfiak. Maholnap az öngyilkosságba, kergetnek, vagy az őrületbe. Balázs: Magának gyermeke van. Jidia: Igaz, de Zoltánom messze Erdődön van húgomnál, mig sötétszárnyu gondolataim mindig velem vannak. Már megírtam végrendeletemet. Ezért kérettem magamhoz. Balázs: Tréfa ez, vagy való? Júlia, az égre kérem, nem űzzön játékot szivemmel, a.mely.nek sebei még alig lieggedtek. Jidia: Kérem, Sándor, Ismétlem, liogy többé ia múltról ne essen szó közöttünk. Ami volt, elmúlt. Lázas álmok, éjjeli utazások, ismeretlen -fogadók ... Reggeltől napestig vágtatott az utazókocsi a szakadó zimankóban és férjemnek semmi nyoma. Elmúlt minden. Most maj elmúlok én is. Balázs: Júlia. Júlia: N)Íncs más megbízható pestii ismerősöm, mint kegyed, Sándor. Arra kérem, hogy amint kirét vette öngyilkosságomnak, nyomban ide siet. Ez asztalka fiókjában megtalálandja végrendeletemet. Felhatalmazom rá, hogy a Frankenburg lapjában kinyomtassa. Azt íbiszem, elég érdekes olvasmány lesz. Irodalmi sikere lesz, bjisz tudja, hogy a tollat jól forgatom. Balázs: Kegyed minden irányban eszményi nő. Miért akar meghalni? Kár e szép lelket visszaadni az alkotónak, mielőtt bril'fiánssá csiszolódott volna a gyémánt! Jidia: Meguntam az életemet, Balázs: Hiszen alig busz esztendős. Jidia: Nem az évek teszik. Én többet éltein, mint száz más nő magyar földön, mert én miindig lelki életet éltem. Lássa, most George Sand életét élem, mert az ő regényei kedves olvasmányaim. De éltem együtt Kármán Fannyjával és Shakespeareben Imagénnel. Száz ós száz életet éltem. A férfiak azt mondják, hogy „ekszantrik" vagyok. Balázs: Igazuk van. Jidia: De abban nincs igazuk, liogy ezért minden utcakoptató, léhűtő ficsúr jogot formáljon hozzám, a költő özvegyéhez, liogy aztán gaz rágalmaival elárassza Pest összes szalonjait. Hál' istennek, az apám Erdődön lakik. Szegény, mennyjit szenvedett miattam e gaz rágalmak hallatán. Balázs: Fülem hallatára még nem hangzott el rossz szó kegyedről. Júlia: Talán mert kegyednek erős öklei vannak. De hallgatott igaz férjem életében is, hisz Sándoromtól rettegtek a gyávák. Ám aj.óta minden megváltozott. Akik még a legjobban szeretnek és sajnálnak, azt mondják reám: nem tehet róla szegény, bolond, férfibolond. Mások gyanúba hoznak minden férfival, aki az utcán köszönt. Pedig már remete vagyok, mert nem mehetek vég)ig a Váci-utcán, nem állhatok meg Heckenast kirakata előtt, vagy a Kigyó-paitikánál, hogy ne akadjon szemtelen, aki nekem irtózatos szavakat sugdos ocsmány szájával fülembe. Balázs: Szörnyűség. Júlia: Éjjel-nappal sirok. Nem vagyok biztonságban a lakásomon. Soha sem látott gavallérok kopogtatnak ajtómon. A postán leveleket kapok ismeretlen férfiaktól, akik szivüket kinájlák. Az ablakom alatt szoknyavadászok csavarognak ... Azt hiszem, még itt van. (Az ablaknál.)' Igen, még odalent áll, pedig már többször elutasítottam. Balázs (az ablaknál): Ismerem azt az uratHíres erőszakos nőhódító, bizonyos Horvát tanár. Kérem, óvakodjék tőle! IV. JELENET. (Házmesterné. Voltak.) Házmesterné (virágbokrétával): Stecz, a hordár, ismét küldeményt hozott. Júlia (Balázshoz): Látja, Sándor, nem hagynak békén. (A házmesternéhez): És mit mond Stecz, k|i küldte e szép virágokat? Házmesterné: Egy ur, aki majd meghal a tekintetes asszonyért. Júlia (nevetve nézi a bokrétát): Hisz mind meg akar halni. Házmesterné: Igen előkelő ur. Stecz két húszast kapott fáradságáért.