Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-06 / 130. szám

1912 junius 6. mát alatt az ablak párkányán termett, ahonnan óvatos ugrással a sörcsarnokba jutott. Itt mindenekelőtt megbarátkozott néhány söröspalackkal. Miután pedig meggyőződött arról, hogy a sör élvezhető, hozzálátott a munkájához. Feszegetni kezdte a zenélő automata perselyét. 3. Éjjeli szerenád. A puha szürkekalapos sok pénzt sejtett a zenélő automata perselyében. Egész nap szól az a müzsika —- gondolta magában — bizonyosan lesz benne egy csomó „dohány". Ebben a bitben nagy buzgalommal dolgozott Addig feszegette a persely zárát, amig az tompa durranással fölpattant. És a gyűrött kék ruhás nagy megrökönyödésére kihullott a perselyből — mindössze harminckét krajcár. A Szolid kis összeget épen elsülyesztette a mellényzsebében, amikor hirtelen furcsa eset történt. A zenélő automata erőteljes éneklésbe kezdett: a torreádort énekelte A megriadt betörő igyekezett megszüntetni a szerenádot, de ez nem sikerült. Munka közben ugyanis elvágta az automata villamos vezetékét és igy bekapcsolódott az áram. A cselédséget fölébresztette a torrador dala és beszaladtak a sörcsarnokba. A peches betörő elmenekült előlük. A nyitott ablakon az udvarba ugrott, onnan a pincébe futott, ahol szerencséjére újból találkozott egy nyitott ablakkal, amelyen át az utcára jutott. Á mozgó rendőrőrszem üldözőbe vette a menekülő betörőt, de annak gyorsabb lába volt. Nyomtalanul eltűnt az éjszakában. Műsoron kivüli kép: A rendőrséd keresi a betörőt. (Erről még egyelőre nem készült film, mert a fehér vásznon egyelőre csak a rendőrség volna látható.) Ellenzéki képviselők tüntető körútja az utcákon. — Justh Gyula kalandja. — Saját tudósítónktól.) Kevéssel tiz óra után az Andrássy-szobor alatt gyűlt össze az egész magyar ellenzék. Az ülésteremben ekkor már csak a munkapárt volt jelen, a pártonkívüli hatvanhetesek is mind egy szálig kivonultak. Az országház környéke meg volt szállva rendőrséggel, esendőrséggel és katonasággal. A Dunapart felől még is lassan összesereglett vagy háromszáz főnyi tömeg, többnyire egyetemi hallgatók ós hivatalnokok, akik megél jeneziték az ellenzéki ismertebb képviselőket. Az ellenzéki képviselők tüntető körútra indultak Budapest utcáin. Mind többen csatlakoztak köréjük. Lassankint felszaporodott a tömeg körülbelül ezer főre. Szünet nélkül zúgott az éljenzés és abcugolták Tiszát, Justh Gyula a Károly-körutra fordult be, amikor a csendőrök Justh 'Gyula mögött hirtelen elzárták az utcát és szuronyt szegezve útját állták a tömegnek. A Muzeum-körut sarkán, az Ehm-féle vendéglő előtt izgalmas esemény történt. A vendéglő előtt táborozott a 38-ik gyalogezred 5-ik százada. Glock kapitány feloszlásra szólította a tömeget. Justh Gyula izgatott hangon szólt a kapitányhoz: — A parlamentből kivertek, hazafelé menet most már kétszer állják utamat. Mondják meg, merre menjek? A kapitány nem is hederitve Justh Gyula felszólalására, oszlaitást vezényelt. Ebben a pillanatban ért oda Szirmay Andor rendőrtanácsos, aki a fegyveres erővel tulajdonképen rendelkezik és fölvilágosította a kapitányt, hogy Justh Gyula képviselőt és társait át kell bocsátani, de a kisérő tömeget akadályozzák meg a további útjában. A kaDEEMAQYARORSZAQ pitány Justh Gyulához fordult és megkérdezte: — Hová akar menni? — Ahhoz semmi köze, — válaszolt. Justh Gyula. A kapitány indulatosan pattot föl: — -Most már én nem engedem! — Szuronyt szegezz! — vezényelt. Negyven szurony meredt hirtelen Justh Gyula mellének. Leírhatatlan izgalom támadt, a tömeg ezt kiáltozta: — Gyilkosok, hóhérok! Minden pillanatban ugy látszott, bogy a bakák rohamra indulnak, csak a rendőrtanácsos föllépésének köszönhető, hogy a kapitány a képviselőket szuronyroliammal nem verette szét. Amikor a rendőrtanácsos megmagyarázta a kapitánynak, hogy a képviselőket mentelmi jog védi, utat engedett nekik és Justh csak azután tudott eljutni a Pannónia szálló éttermébe, ahol az ellenzéki képviselők együtt ebédeltek. A tömeg, amely a déli órákban a rendkívüli forgalmas Rákóczi-uton mintegy 1500 főre szaporodott, csak akkor oszlott szét, amikor lovascsendőrök, gyalogos rendőrök és egy százaid gyalogság fölvonult ellenük. NAPIJHIREK Cholnoky Viktor halála. (Saját tudósítónktól.) A magyar újságírókra gyász szakadt, Ma meghalt Cholnoky Viktor. A magyar közönség nem ismerte meg eléggé Cholnoky Viktort. Pedig évtizedek óta egyik legkiválóbb irónk volt és okvetetlenül a leguniverzálisabb tudásu. Mint ujságiró pedig nemzedékeket nevelt, a budapesti sajtó legjobb hírlapíróit. Igy a Pesti Napló és Az Est redakciójának több, kitűnő tagja volt Cholnoky tanítványa. Különös, hogy Cholnoky nevét és irását évtizedek multán se ismerték ugy, ahogy — legalább — a közönség megérdemelte volna. Talán azért, mert nem tudták eldönteni, milyen kategóriába sorozzák. Például nagyszerű matematikus volt, igen, még az Írásában is. Ghemikus és fizikus vala, talán a legelső ebben az országban. A világtörténelembe ugy belenézett, ahogy senki közülünk. Orvos volt, mert évtizedek óta a betegségek légióját elhordozta szervezetében. Nyelvész volt, a kínai nyelvtói kezdve minden európai nyelvet tanulmányozott és például Shakespeare müveit ősi angol nyelven és kívülről tudta. Kritikus volt, lelke a lelkek tüköré. És egyetemes tudásu ujságiró is. Több tudással rendelkezett, mint tudósoknak légiója. És iró volt, mindenekfölött iró. Kiváltságosán egyéni, talán Carlyle irói vénája hasonlatos az övéhez. Csak szelídebb volt, csak többször foghatta a megnőtt szivét irás közben. A budapesti újságíróknak talán évek óta nem volt ilyen gyászos napjuk, mint ma. Mert ma pillanatokra letették minden szerkesztőségben az irótollat, ma mindenki maga elé idézte Cholnoky Viktor öreg, beteg, sovány, szelid, gúnyos arcát, — az ő feledhetetlen arcát. Ma sok ujságiró nedves pillákkal emlékezett az életre és halálra, de főként az újságírásra. Mert a magyar újságírás egyik glóriás alakja hanyatlott a koporsóba és tette le mindörökké a tollat, — a. gonosz, a szent, a diadalos irótollat, minekutána elkoptatta rajta az életét. Cholnoky Viktor 44 évet élt. Évtizedek óta budapesti lapokba dolgozott. Hosszabb időig segédszerkesztője volt a Pesti Naplónak, majd főmunkatársa lett, amikor az egészsége meggyengült és nem birta a szerkesztési őrlő mun___ 7 kát. A Pesti Napló ban és A Hétben jelentek meg a müvei. Hosszabb idő óta betegeskedett. Rendkívül gyönge és rendkívül SZÍVÓS volt a szervezete. Orvosai már évekkel ezelőtt, ismételten lemondtak az életéről, de fölgyógyult. Tiz nappal ezelőtt olyan súlyos bajjal esett ágynak, hogy a belgyógyászati klinikába vitték. Menthetetlen volt. Bibliába illő, nagyszerű életét • bevégezé, a nagy harcot megharcolta és eltétetett számára az életnek koronája . . . SZALAY JÁNOS. Megbüntetett cselédközvetitők. — Razzia a cselédpiacon. — (Saját tudósítónktól.) Hogy Szegeden milyen nagy a cselédimizéria, azt minden ember tudja. Alig lehet cselédet kapni, ha pedig valaki fogad a eselédközvetitőnél cselédet, azt a közvetítő, hogy ujabb hasznot szerezzen magának, hamarosan elcsalja a régi helyéről és másuitt helyezi el. Általános panasz az is, hogy a cselédközvetítők kihasználják a nagy cselédb'iányt és alaposan megzsarolják a közönséget, amelytől sokkal többet követelnek, mint amennyit a szabályrendelet előír. Az utóbbi időben a cselédközvetitők már a cselédpiacon is garázdálkodni kezidtek. Állandóan megjelentek ott és ha valaki egy cselédet megszólított, odamentek a cselédhez, elkérték a könyvét és addig beszéltek neki, amig az beugrott és elment a közvetítő helyiségébe. Rendszer fejlődött már abból is, hogy ha valamelyik úriasszony megalkudott már a cseléddel, a közvetítő, vagy alkalmazottja odalépett az alkudozókhoz és igy szélt a cselédhez: — Ugyan, édes lelkem, ne szegődjék el erre a helyre, nem magának való az! Tudok én magának olyan helyet, ahol semmi dolga sincs. Vasárnap akár egész nap elmehet hazulról. Az úriasszony fölháborodik ilyenkor, de kedve nincs ahhoz, hogy botrányt kezdjen az utcán és a jelenetnek a vége az, hogy a cseléd elmegy a közvetítővel, aki azután becsapja a cselédet is és rászedi azt a gazdát is, akihez a leányt elszegődtette. A rendőrség régóta figyeli ezeket a közvetítőket. Szerdán reggel valaki bejelentette a kapitányságon, hogy megint két idősebb aszszony garázdálkodik a cselédpiaoon. Sass Lajos kerületi rendőrbiztos erre Hérán rendőrt civilbe öltöztette és kiküldte a cselédpiacra, bogy érje tetten a közvetitőket. Hérán rendőr lesbe állt és pár perc múlva már az őrszobába kísérte özvegy Silber Farkasné Korona-utcai cselédközvetítőt ós egy cselédelhelyező-intézet alkalmazottját, egy öreg dorozsmai parasztasszonyt. Mind a kettőt tetten érték, amikor a cselédleányokait csábították a piacon. A két asszony fölött még a délelőtt folyamán ítélkezett Temesváry Géza dr helyettes rendőri büntető biró. Mindkettőjüket háromhárom napi fogházra, átváltoztatandó harminc korona pénzbirságra ítélte és értesülésünk szerint Silber Farkasnó iparigazolványát esetleg be is vonják. A rendőrség ezentúl állandóan razziát fog tartani a cselédpiacon, mert csak igy lehet elejét venni annak, hogy a botrányos állapotok ott megszűnjenek. Szükséges lenne különben a cselédközvetiitőket állandóan szigorúbb megfigyelésben részesíteni addig is, amiig a hatósági eselédközvetitő intézetet felállítják, mert akkor talán valamelyesképen orvosolni lehetne a már-már elviselhetetlen cselédmizériákat. TíSCíI^ Kőrössy József vendéglőjét Kl0S,4,al 4tvettem és Mt uionM át" irr n n Á b-KwAno/oirtf JA m •• rvvror» lrnnirli nv«l lrífíín/®! fín V-A7.a11. hnr.kai U tA L w » v*w » 1/ ' ' — » •••wgiif i vósem lesz a n. é. közönséget jó magyar konyhával, kitűnő, tisztán kezelt buckái \\A\f*tÁn fJm<|o von/íortínc volt Kőrössy József borokkal kiszolgálni: az igen t. iparos ós vidéki urak pártfogását kérem tisztelettel lluIIIItlll UJUia VClIU&ylUa :: görcgarnok :: após Minden szerdán és pénteken*halpaprikás.