Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-06 / 130. szám

1912 junius 6 DÉLMAGYARORSZÁG 5 zást s az értékesítés szervezését is programba veszi. Az állani erkölcsi, esetleg anyagi támogatása mellett ezen az utón mihamar át 'lehetne hidalni azt a mérhetetlen nagy /távolságot, amely a buza tarlótól a konyhakertig vezet. A képviselőház ülése. — Botrányos jelenetek a Házban. — (Saját tudósitónktól.) A képviselőház ma ismét oly szomorú jeleneteknek volt a helye, mint tegnap délután:-az ellenzék, mely csaknem teljes számban jelent meg az ülésen, síppal és csengetyükkel oly rettenetes zajt csapott, hogy minden tárgyalás teljességgel lehetetlenné vált. Tisza István gróf a legjobban zajongó képviselők neveit följegyezte és átadta a rendőrségnek. Erre mintegy százötven rendőr bevonult az ülésterembe, körülzárta az ellenzéket, körülbelül negyven ellenzéki képviselőt egyenkint kicipelt az ülésteremből és kivezetett az országháza elé. Erre azok az ellenzékiek, akiket a rendőrök még bennhagytak, szintén kivonultak a teremből. A nemzeti munkapárt ekként magára maradván, megszavazta a katonai bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslatot és részben a honvédségi bíráskodásról szőlő törvényjavaslatot is, amelynek tárgyalását ma délután folytatták. Az ülés nevezetessége volt még, hogy elfogadták az egyetemekről szóló javaslatot, mely szerint Debrecenben és Pozsonyban lesz uj egyetem. A ma délutáni ülésen az ellenzék ismét megjelent és ismét erőszakot provokált; tehát ismét kivezették őket. A mai ülésen a munkapárt köréből indítványt adtak be a házszabályok revíziója ügyébe^. Ezt az indítványt még ezen á héten le fogja tárgyalni a Ház és az azután megnyitandó uj ülésszakban már az uj házszabály lesz érvényes. Az ülésről ez a tudósitás szól: (Bevonulás a Házba.) A képviselők reggel kilenc órára gyülekezT tek az Országház kávéházban s rövid beszéL getés után testületileg bevonultak a parlamentbe. Közöttük volt Kovács Gyula, a 30 napra kizárt képviselő is, aki a többi képviselő kisé-í retében akadály nélkül bejutott a parlament épületébe. Általános derültséget keltett, mikor az ellenzéki képviselők kipróbálták obstrukciós szer; számaikat: sípjaikat, trombitáikat, kereplőiket. Fülsiketítő lárma töltötte be a kávéház helyiségét, s mikor az egyesült ellenzéki pártoktagjai látták, hogy szerszámaik jól működnek, negyed 10 órakor bevonultak a parlamentbe. Kovács Gyulát a folyosón sem háborgatták. Nyugodtan beszélgetett párthíveivel. Az ellenzéki pártok tagjai báromnegyed 10 órakor elfoglalták padjaikat. (Az ülés.) Fél 11-re járt az idő s Tisza még mindig nem jelent meg, jóllehet, a padsorok sűrűn el voltak foglalva. Pont fél 11-kor megjelent a, teremben Tisza István. Az egész baloldal felállott és sipolni, ordítani, trombitálni kezdett. Tisza István gróf pár percig ült az elnöki emelvényen, jegyezte a lármázok neveit s azután elhagyta az elnöki emelvényt, jeléül, liogy az ülést felfüggesztette. Mikor Tisza István lement az emelvényről az ellenzék még nagyobb lármával kisérte. -- Geszti gazember! — harsogta Justh Gyula. A szünet alatt az ellenzék haragja a miniszterek felé fordult. Lukács ekkor intett Hazai Samunak és kivonult a teremből. A nagy zajban a Ház egyik tisztviselője a mentelmi bizottság meghivóját akarta kézbesíteni több ellenzéki képviselőnek. — Menjen a fenébe! — kiáltotta Polónyi Géza és ellökte a tisztviselőt. Ezalatt a folyosón glédába állottak a rendőrök. — Éljen az alkotmány! jöjjenek a rendőrök! — kiáltotta Rákosi Viktor. — Piszkos bérencek! — kiáltotta Szmrecsányi György. (Justhot kivezetik.) Pavlik rendőrfelügyelő Justh Gyulához ment és igy szólitotta meg: — Kegyelmes uram, parancsom van, hogy ekszcellenciádat kivezessem! Justh Gyula meg sem moccant és nem felelt. Eitner Zsigmond megpillantotta a teremben lévő Szterényi Józsefet és odakiáltott neki: — Gyere ide Szterényi, mit szólsz ehez a bitangs ághoz! Közben a rendőrfelügyelő kérlelte JV Gyulát, ne akarja, hogy erőszakot kelljen alkalmaznia. Holló Lajos és többen körülfogták Justhot s azt kiáltották a rendőrök felé: — Ide gyertek, ha mertek! Justhot nem engedjük! A; Pavlik rendőrfelügyelő percekig unszolja y kérleli Justh Gyulát, hogy távozzék önként, de ő meg sem mozdul helyéről. A karzat időközben megtelik a jegyzői kongresszusról jövő vidéki jegyzők százaival, akik a képviselők utján jegyeket kaptak. Sokan felkiáltanak a karzatra: — Nézzék meg jól a jegyzők, mi történik itt s vigyék el ezeket a híreket- grközségekbe! Hadd tudja meg az ország, hogy az ellenzék vezéreit hogy hurcolták ki! Károlyi Mihály gróf képéből kikelve kiáltja több munkapárti képviselőnek, akik az oszlopok mögül nézik a kivezetést: Jertek ide, ne bújjatok az oszlop mögé! Justh még mindig nem akar kimenni. Pavlik rendőrfelügyelő megfogja karját és megint kéri: — Kegyelmes uram, parancsom van, kérem, engedelmeskedjék! Mikor pedig Justh Gyula nem mozdult helyéről, két rendőr megragadta Justhot. Pavlik mögötte haladt s igy vitték ki a folyosóra s onnan az utcára. (A többieket is kivezetik.) Ezután sorjában kivezették Polónyi Gézát, Holló Lajost, Lovászy Mártont, Polónyi Dezsőt. — Tolvajoktól kivezettetni nagy megtiszteltetés — kiáltotta Polónyi Géza! Ezután kivezették Batthyány Pál grófot, •Justh Jánost, Ábrahám Dezsőt, Beck Jánost. — Maga aljas pimasz! kiáltotta Justh János Angyal háznagy szemébe. v Ezután kivezették Eitner Zsigmondot, Sümegi Vilmost, Kun Bélát, Veszprémy Istvánt, Bene dek Jánost, Egry Bélát, Bikády Antalt. A rendőrök Fernbach Károlyhoz közeledtek. — Hol a rendelet? — kérdezte Pavliktól Fernbach — csak az erőszaknak engedek. Á rendőrök erre megfogták Fernbach volt főispánt s kivitték. Ezután kivezették még Csuha Istvánt, Rákosi Viktort, Szabó Istvánt és Preszly Elemért. Majd sorra következett Kelemen Béla volt szegedi és Szalay László volt abauj-tornai főispán, Ivánka Imre, Héderváry Lehel, Kállay Ubul volt csiki főispán. — Lesz ez még másként is! — kiáltotta Kállay Ubul, mikor elhagyta a termet. Ezután Barabás Bélát, a delegáció volt elnökét vezették ki. A rendőrök azután Károlyi Mihály grófot kérték fel. — Nem megyek! — kiáltotta Károlyi Mihály gróf. — Aljas, bitang gazemberek! Majd Angyal háznagy felé fordulva, igy szólt; — Maga bérnec, csirkefogó! Ezután Szmrecsányi Györgyöt, Zboray Miklóst, Károlyi József grófot, Zlinszky Istvánt, Palugyay Móric volt főispánt vezették ki. A rendőrök azután még Vertán Endrét keresték, aki nem volt jelen az ülésteremben. (Az ellenzék kivonul.) A rendőrtiszt ekkor kivezényelte a teremből a rendőrséget. A baloldalon 40 képviselő maradt bent, köztük Apponyi Albert gróf, Désy Zoltán és Mezőssy Béla. Apponyi azt indítványozta, hogy szintén menjenek ki a teremből. Ekkor megjelent Vertán Endre is a teremben. Á képviselők kivezetése után az ellenzék tagjai a terem közepére gyűlnek, hogy a továbbiakról tanácskozzanak. Ebben a pillanatban egy ezredes-hadbiró tiint fel az ülésterem baloldali ajtajában. A hadbiró megjelenése általános elrőkönyödést idézett elő, mert mindenki azt hitte, hogy katonai intervenció fog történni és ezért lép a terembe az ezredes-hadbiró. Székely Ferenc igazságiigyminiszter felkel helyéről és az ellenzék felé tart, hogy megmagyarázza, miért lépett be az ezredes az ülésterembe. Amikor a miniszter a Kossuth-párti Képviselők csoportja elé ért, Mezőssy Béla indulatosan kiáltott rá, mielőtt szóhoz engedte volna: — Semmi közünk önhöz! Nem beszélünk többet önökkel! Á képviselők közül ekkor többen fakadtak ki: — Menjen innen! Nem akarunk érintkezni önökkel! Székely Ferenc meghajtja magát és visszaül a helyére. Néhány pillanat multán a zaj is elült, mert kiderült, hogy az ezredes-hadbiró a katonai perrendtartás tárgyalásához jelent meg, mint a honvédelmi miniszter áltál bejelentett szakértő. Áz ellenzéki "képviselők pár percnyi tanácskozás után elhatározták, hogy ha Tisza István gróf bevonul és elfoglalja elnöki székét, ők elhagyják a termet. Alig jutottak erre a megállapodásra, midőn Tisza István gróf megjelent az ülésterem bejárójánál, állandó gárdája kíséretében. A teremben maradt ellenzéki képviselők .csoport ja ekkor ismét orkánszerü tombolásba tői- ki, mindannyian fütyülnek, trombitálnak, miközben az ellenzék lassú menetben kivonult. Tisza István gróf ceruzát vesz kezébe és egy papirlapra kezdi jegyezni azok nevét, akik fütyülnek és trombitálnak. Az ajtóból ekkor visszafordul Horváth Gyula Kossuth-párti képviselő, felrohan az előadói emelvényre és ott Tisza felé fordulva, hátat fordítva az ülésteremnek, vészfütyülőjével háromszor egymásután hangosan fütyül az elnök felé. A munkapárt ordítani kezd, Múzsa Gyula az ellenzék padjairól kiált feléjük: — Mit akartok?! Nagy Sándor: Ki vele! Ki kell dobni! (Tisza beszéde.) Az ellenzék egészen kivonult, mire Tisza István gróf megrázza az elnöki csengőt és megnyitja az ülést. Az ellenzék padsorai egészen üresek, a munkapártból többen felállanak, az ellenzéki padokba ülnek, nehogy a tátongó ür kellemetlen hatást gyakoroljon a nézőkre. Tisza István gróf újból csenget és a következőket mondja: — Az ülés megnyitásának pillanatában ugyanazok a jelenetek ismétlődtek, mint tegnap délután. Nem akarom megismételni azokat a szavakat, melyeket a tegnapi ülésen használtam, csak azt a kijelentést teszem, hogy ma is ugyanazt cselekedtem, mint tegnap és ugyanazon indokból, mint tegnap délután. Ma is azt az utasitást adtam a karhatalom parancsnokának, hogy a következő harminckilenc képviselőt (és itt felsorolta az illetők neveit) ha kell, karhatalom igénybevételével is távolítsa el a teremből. Ez megtörtént. Mikor azonban most ismét beléptem a terembe, hogy az ülést megnyissam, több képviselő ismét fütyült és trombitált. Ezek között észrevettem Horváth Gyula, Faragó Afltal és Esterházy Mihály gróf képviselőket. Minthogy