Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-06 / 130. szám

1912 junius b\ DÉLMAGYARORSZÁG 3 a komoly küzdelmet felveszik, az a parlament biztosan elpusztul; viszont szigorú házszabályok mellett is olyan többséget, amely a nemzet érdekei ellen cselekszik, rövidesen elsöpri a nemzeti szellem megnyilvánulása. Sokkal inkább biztosítottnak látjuk nemzetünk jövőjét és ezzel alkotmányos életünket is, mintsem feltételeznék azt, bogy azt a jövőben bármilyen oldalról veszély fenyegetné. A másik érv, amelyet a házszabályok szigorítása ellen felhoznak, az a vál tógazdaság hiánya parlamenti életünkben és a kisebbségnek ama föltevése, hogy a többség nem képviseli mindenkor a nemzeti akaratot. E föltevést nem lehetett megcáfolni tényekkel a szabadelvüpárt hosszú uralma alatt. Azóta azonban fényesen bebizonyult mindkét föltevés alaptalan volta. Az utolsó évtizedben kétszer fordult elő az, bogy a kormányon levő többség kisebbségre jutott: először 1905-ben, másodszor 1910-ben. Azóta a nemzet is megismertette a váltógazdaság előnyeit és hátrányait. A jövőben tehát mlinden pártnak érdekében áll az, liogy ezen eshetőséggel számoljon. Ha az 1910. évi választás eredményét az ellenzék olyan kiváló vezére, mint Apponyi Albert gróf, többek között annak tulajdonitja, liogy az intelligencia cserben hagyta a pártot, akkor pártkülönbsóg nélkül el kell •ismernünk azt, bogy parlamenti életünkben ma az ily intelligencia befolyása az irányadó, ami akármilyen kedvező is az egyik vagy imáslik pártra, általánosságban örvendetes jelenségnek minősítendő. A képviselőház elnöke eljárásának jelentőségét még növeli az a körülmény, hogy az ellenzéki oldalról is régen láthatták. Midőn Apponyi Albert gróf 1908 január 27-én a függetlenségi pártkörben beszédet mondott, a következőleg nyilatkozott: „És csak ismerni kell a dolog természetének rendjét és meg lehet jósolni előre, hogy ha alkotmányos uton a szükséges mérséklettel a házszabályrevizió meg nem alkottatik, ha fentartatik egy anarchisztikus parlament, elkerülhetetlen, hogy ne következzék be egy második november 18-ika, amelyet azután nem fog elitélni a nemzet, hanem megmentőjeképen fogja üdvözölni." Ezek a szavak Tisza István grófnak „Harc a parlamentárizmusért" cianü füzetéből vannak véve. Valóban különös véletlene a sorsnak, bogy ugyanazon férfiú, aki ezt előre látta s akinek nézetét Apponyi Albert gróf is forgatmányával ellátta, egyúttal a parlamentárizmus alapelvét lismét érvényre emelte. Lemond az osztrák miniszterelnök. Bécsből jelentik: A magyar képviselőház eseményei diöntő hatással vannak az osztrák politikai helyzetre is. Stürgkh gróf osztrák miniszterelnök már hetek óta beteg és helyette ideiglenesen Heynold báró belügyminiszter intézi a miniszterelnökség ügyeit. Azt hitték Ausztriában, hogy ilyen ideiglenes állapotban is kihúzhatják az időt addig, amig a magyar képviselőház nem. végez a véderőreformmal. A Reichsrathban ma még nincsen meg a szükséges kétharmad többség a véderőreform keresztülviteléhez s ugy számítottak, hogy az a néhány hét, amig a magyar képviselőház a véderőjavaslatokat tárgyalja, elegendő lesz valami uj politikai csoportosulás előkészítésére. A tegnapi események hatása alatt vezető körökben ugy határoztak, hogy most már Ausztriában is gyorsítani kell a véderőjavaslatok tárgyalását. Kétségtelen, hogy a király a legrövidebb időn belül felmenti a betegeskedő Stürgkh miniszterelnököt, s helyette báró Heynoldot bizza meg, hogy végleges kabinetet alakítson és a véderőjavaslat elintézéséhez szükséges kétharmad többséget megszerezze. Nagy érdeklődéssel néznek Ausztriában a véderőjavaslat magyar főrendiházi tárgyalása elé és itt ugy vannak értesitve, hogy a magyar kormány a javaslatokat csak akkor fogja a főrendiház elé terjeszteni, ha a lieichsrath már elfogadta azokat. Szeged és a paprikaíermelés. — Szomorú statisztika. — (Saját tudósítónktól.) Szegeden esztendők óta napirenden van a paprikatermés fokozásának a kérdése. Evvel a fontos ügygyei épen ugy foglalkozik a város tanácsa, mint ahogyan az érdekelt kereskedők összesége és néhány nap előtt a kereskedelmi és iparkamara is elmondotta a véleményét. Ezek a lépések azonban, sajnos, esakaleglévő iratcsomók számát sza- t poritják és szomorúsággal kell konstatálni, bogy Szegeden a paprikatermés fokozása érdekében eredményes lépést eddig még pem tet; tek, Ma az a helyzet, bogy a paprikatermelés mindegyre csökken, ellenben a külföldi paprika behozatala annál inkább emelkedik. Szomorú statisztikával szolgál ebben a kér- *4 désben a központi statisztikai hivatal, amely most tette közzé Magyarország kereskedelme- |j ről az esztendő első bárom hónapjának ered- / ri? ményeit. Ebből a kimutatásból kiderül, bogy amig tavaly 1259 métermázsa spanyol paprikát hoztak be Magyarországra, addig az idén a behozatal 3085 mótermázsára emelkedett, a kivitel ellenben a tavalyi 1414 métermázsáról 1224 métermázsára csökkent. A paprikakereskedelem mérlege szerint a mult év első bárom hónapjához képest 2016 métermázsa rosszabbodást töntet föl és ha a helyzet ilyen marad, — valószínű azonban, bogy rosszabbodni fog — ak- Ü kor az 1912-ik esztendő a magyar paprikakeres- ö CD kedelem történetében a legszomorúbb, a legsivárabb lesz. J Szegeden, a paprikatermelés és paprikake-1 || reskedelem középpontján történtek már lépé- ; || sek, amelyeknek célja volt szanálni a helyzetet. Még ennek az esztendőnek februárjában Pick Jenő törvényhatósági bizottsági tag beadványt intézett a tanács utján a közgyűléshez. Ebben a beadványban, amelyet annak idején a Bélmagyarország részletesen ismertetett, Pick Jenő elmondta, hogy a mult év statisztikai adaRÍ I miket a régii' cinkosságból támadt közösség hagy hátna ia lélekben. A lámpa világosságánál ugy csillámlott a. pénz, mint az izzó parázs, melyet felszít a szól. Jean most már nem tétovázott. Biztos mozdulattal döfte a kést a testbe, annak is egyenesen a szivébe s hegyes fegyvere az arany halma fölött Anzelm hátán bujt elő. Anzelm egy mozdulat, egy sóhaj nélkül meghalt. Csak azt lehetett baltani, hogyan csorog és bugyborékol a vér a mellében. Holttetem volt már az a itest, melyet Jean fölemelt s az ágyra tett. Aztán letérdelt a szekrény előtt és mohón — most már nem kellett senki felébredésétől tartania — összekapart aranyat, ezüstöt, rezet ós megtöltötte vele azt a nagy zsákot, melyet magával hozott. A dereka megroppant a hatalmas teher alatt, mikor kiment a házból, — lopott kulcsosai nyitotta volt ki ajtaját — s hallotta még belülről a lángok pattogását, melyek belekaptak a fal kárpitjába, végigfutottak az ágyneműn s meggyújtották a halottnak baját és szakállát. Minthogy senki se látta Jeant szomszédjához menni a koromsötét éjszakában ós senki se látta, miikor az ananynyal telt zsák alatt görnyedve visszatért házába, nem is gyaníthatta senki, bogy ő volt, aki elkövette a kettős bünt: megölt egy embert s felgyújtott ttty házat. A birói vizsgálat balesetet derített ki. Anzélm kétségtelenül elaludt, anélhül, hogy eloltatta volna a lámpát; a lámpa leesett s meggyújtotta az ágy függönyét vagy a deszkáját. Az öreg zsugori csontjait Uom minden ^ond nélkül niríb a hamuból, a kis temetőben helyezték örök nyugalomra, künn a városon kivül, egy hegy álján s .az eset lassan-lassan feledésbe ment. Jean pedig boldogságának tetőpontjára ért. Hiszen biztosítva érezte magát minden büntetéstől is a saját kincséhez, melyet egy fialli odúban őrzött, hozzátehette Anzelm pénzét is. Egy este, mikor Jean, szokása szerint bekukkantott a fali odúba, ahol ia kincs volt, rémes kiáltásba tört ki. Meglopták, ugy van, meglopták. Ahol tegniap még az a fenséges hangyaboly ragyogott, sötét üresség tátongott ma. Tágra nyitotta szemét, az ajkába vágta fogait, kezét a hajába mélyesztette s éles, jajongó kiáltása olyan volt, mintha egy megsebzett eb ordított volna fel. Oly szörnyű volt ez az üvöltés, hogy áthatott a vastag falon, a vas- és a faajtókon, ablaktáblákon, a kapun s végigrivallt az egész utcán. Az alvók ijedten riadtak fel ágyukban és szemüket dörzsölték. Mindenki az üvöltő hang irányába sietett, félig öltözetlen férfiak, asszonyok, gyermekek. — Mi az? M.i történt? Kit gyilkolnak itt? Mikor a kiáltás még mindegyre hallatszott a sötétségben, a sokaság betörte az ajtókat s látta a zsugorít halálsápadtan, vérbeforgó szemmel, habzó szájjal, kétségbeesetten üvöltözni iaz üres odu előtt. Üvöltéséből ezelc a szavak hallatszottak iki: — Elvitték mindenem! Ugy van, elvitték ;S mégis lehetetlen. Tolvaj nem jöhet he ide, mert az ablakokat erős vasrács védi s az erős ajtók kulcsát mind a zsebemben tartom. Nézzétek, itt van mind! Pedig mégis'igaz, megloptak, He ki? Mikor? Hovyan? . í. Hát van ember, aki átmászfi'k a falon s bebújik a kulcslyukon? Ki lopta el minden ezüstöm, aranyam, crusadóim, piasztereim, Frigyestalléraim, dollárjaim, forintjaim, hol vannak, ki lopta el? Elvitték szerelmemet, örömömet, véremet, életemet! E hiábavaló beszéd közben oly borzasztó módon hörgött, mint az állat, melyet megfojtanak. Egyszerre elnémult, elhallgatott, még jobban elsápadt, fehérebb lett, mint a gyolcs s szörnyű volt látni, mint torzul el arca iszonyatában s mint merednek ég felé ősz hajaszálai. Borzasztó gondolat nyilaihatott agyába. A hosszas csend elültével, miközben ámuló szemmel nézte a néma sokaság, végre kinyitotta száját, mintha ki akarta volna mondani gondolatát. Dadogva mondta: De nem fejezte be mondatát, borzadály rázta meg egész testét s holtan rogyott a padlóra. Fejét a faliodu szélébe ütötte. Tavaly, bosszú évek elmultával e komor esemény után, kiásták a klis temető halottait, mert vasúti síneket készültek lerakni a begy alján elterülő sikságon. A slirásók minden erejükből reánehezedtek a feszitővasukra, hogy fölemeljenek egy márványlapot; a kőlap végre fölemelkedett — Anzelm pihent alatta — és a munkások ámultán, megdöbbenve ejtették ki kezükből a szerszámot; mert alattuk a feltárt úirban a kinyitott koporsóból az arany-, ezüst- és rézpénz roppant halma fénylett ós csillogott s e ragyogásban a csontváznak mind a két keze piasztereket és Louisdorokat markolt görcsösen az elfakult esőn tpereoei vei. 4