Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-05 / 129. szám

DÉtMAüYAR0Rá2XQ 1912 jutíius 5. kó Géza: Sárga oltárgyertya (Vera). Bán Ferenc: Huszár Gál prédikátor (Novella). Ady Endre: Versek. Figyelő: Szabó Dezső: Strindberg. Gordius László: A Szinnyei-Merse kiállítás. Halász Imre: Faragó Miksa: A KossuthBankók kora. Fenyő Miksa: A Franklin kézi lekszikona. Bálint Aladár: Ernst-Muzeum. Bán Ferenc: A halál árnyéka. Disputa: If.i. LeoP.old Lajos, Babits Mihály. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IX., Lónyay-utca 18. Szerkesztőségi órák d. u. 4—6-ig. Előfizetési ára: egy évre 24 korona, félévre 12 korona, egyes szám ára 1 korona 20 fillér. Megjelenik minden hónap 1-én és 16-án. Telefon: 174—24. Szegeden Bartos Lipót könyvkereskedésében kapható. — Mulatság. A szegedi női kereskedelmi szaktanfolyam végzett növendékei a „SegítőEgylet" javára junius 22-én, az Ujszegedi Vigadóban táncmulatságot tartanaik. Belépődijak: család jegy (bárom személyre) 5 korona, személyjegy két korona, tanuló jegy 1 korona. Kezdete este 8 órakor. A mulatságot kedvezőtlen idő esetén is megtartják. A mulatságon Urbán Lajos zenekara játszik. A mulatság védnöike Tétb Józsefné ursszony, Reich Manó tanárelnök, Bercsényi Lenke if j. élnök, Szilágyi Ilonka pénztáros és Kohn Paula ellenőr lesznek. — Dohányzó hölgyek. Manapság a dohán;» zó hölgy tipusa nem ritkaság, nagyon előkelő és kifogástalan asszonyok és leányok szájában ott szokott füstölni a kékes füstkarikákat eregető cigaretta. A cigarettázó hölgyek hozzátartoznak a modern szalonélet alakjaihoz és tagadhatatlan, hogy — bár még mindig sokan vannak, akik nőietlennek találják a hölgyek dohányzását .— azok is szaporodnak, akiknek esztétikai szempontból is kedves látványt nyújt az, ahogy a hölgyek vékony ujjacskái az aranyos végű cigarettát szorítják és időnként a piros ajkak közé emelik. Eközben érvényre jut a hófehér kar hajlása s az ujjak sziporkázó fényű drágaköves gyürü ékessége. A dohányzó hölgyek nagy elszaporodására vall, hogy az ékszerész iparban igen tekintélyes helyet foglal el ma már a női cigarettatárcák gyártása. Ezek a cigarettatárcák természetesen sokkal kisebbek és kecsesebbek, mint a férfi cigarettatárcák, rendszerint ezüstből vagy aranyból készülnek és gazdagon vannak ékítve gyémánttal vagy másfajta drágakövekkel. A cigarettázó hölgyeknek ez az elszaporodása az utolsó évtizedekre esik, csak huszonöt-harminc évvel ezelőtt is még nagy föltűnést és megbotránkozást keltett az a hölgy, aki cigarettát vett a szájába. A legelső cigarettázó hölgyek azért mégis több mint nyolcvan évvel ezelőtt jelentek meg Európában; az igaz, hogy ezek a hölgyek nem a saját passziójukból, hanem higiénikus szempontból cigarettáztak. Az 1830. évi nagy kolera idejében az volt az orvosok véleménye, hogy n cigaretta, mint desinfieiáló szer, hathatós védelmet nyújt a kolera ellen. A kolera aligha zavartatta magát a cigaretta füstje által, de ebből az időből maradtak az első hölgyek, akik azután sem tudtak lemondani a cigarettáról, amikor a kolera mór eltávozott. A cigaretta első úttörői közt szerepel a hölgyvilágban a nagyhírű francia regényirónő: George Sand is, az ő korában azonban még nagy merészség kellett hozzá, hogy valaki ennyire tűhegye magát az előítéleteken. — Árvix. Lúgos város tegnapi közgyűlésé11 -— mint nekünk táviratozzák — a. tanács bejelentette, hogy az árviz miatt a lugosi villamviilágitási társaság nem szolgáltat áramot a városnak. A közgyűlés kimondta, hogy a társaság megszegte szerződését, az ő költségére látja el világi tással a várost ós port indít a társaság ellen. Az aradmegyer Szemlakon — mint Aradról táviratozzák —+ az árviz nagy károkat okozott. A Maros vize egy egész uj községrészt öntött el, sok házi romba dőlt. — Élatunt kőmives. Mózes János szegedi kőmives kedden reggel kilenc óra tájbán öngyilkosságot kísérelt meg. Revolverrel a szivére célzott, a keze azonban annyira remegett, hogy a golyó célt tévesztett és csak a bőrt horzsolta. A mentők beszáll kották a közkórházha. A golyó olyan jelentéktelen sérülést ejtett, hogy a sebének bekötözése után elhagyhatta a kórházat. Az öngyilkossági kísérlet oka életuntság. — Hajnali tiix. Hétfőn hajnalban, két óra tájban Weisz Antal tollkereskedő Atilla-utca 8. száma házban' levő pincéjében tüz támadt. Toll és zsák égett, a tűzoltóság hamar elfojtotta a tüzet. A kár jelentéktelen. — Utolsó hét a Lifha Bioskopban. Rendkívüli érdekes műsort mutat, be ma a Hioskop, amelyek közül különösein Gr ott, Hugó szökése és Penmarsch őrültje cimü drámák ejtik bámulatba a közönséget. Azonkívül sok szép természeti kép és kacagtató bohózat szerepei a nagyszerű műsoron. Előadás félkilenckor kezdődik. — Egyetlen bedörzsölés a „BOROLlN"-nal a hajhullást megszűnteti. 16 Dr Berkes Dezső VI. kerületi tiszti orvos Lakás: 3011 Petőfi Sándor=sug. 41, A laboratóriumok világa. I. Mit csinál a doktor ? (Saját tudósitónktól.) A régi doktor jött, köszönt, látott, receptet irt és győzött. Nem győzte le mindig a halált, nem mindig látta meg a betegséget, de ha értette a mesterségét és lelkiismeretesen megtett mindent, amit csak tudott, akkor legalább úgynevezett erkölcsi diadalt érezhetett, mondván: „Eddig tart a tudomány hatalma, a halál ellen pedig nincs orvosság, amen". Az orvosi tudomány „történelem előtti idői"-ről — a múlt század közepe tájáig — nem is beszélvén, az egy-két évtized előtti „régi" doktorok is joggal érezték ezt a diadalt, mert ha jó doktorok voltak, jól tanultak az egyetemen, egy kicsit praktizáltak egy kórházban, szorgalmasan olvasták az orvosi folyóiratokat és időnkint egy-egy könyvet, akkor elég jól beláthatták a mesterségük határait és mindig módjukban volt „mindent elkövetni, amire az orvosi tudomány módot adott". Az orvosi tudomány szép, gömbölyű egésznek látszott, amin még sok a faragni való, a kitölteni való, de azért a formája már végképen megvan, jól látni, hol vannak a hiányosságok és szorgalmasan lehet munkálkodni, hogy tökéletesebb legyen. Akkortájt kezdett uralkodni az orvosi tudomány ekéje-boronája, alapvető két szerszáma: a boncolókés és a 'mikroszkóp. Amint' ezeknek a munkája nyomán kezdtük kézzelfoghatóan és szemmellóthatóan megismerni a belső betegségek mivoltát, azután pedig, aminit kifejlődött a kopogtatás és a hallgatódzás: akkor érezni kellett a doktornak, hogy a tudománya szilárd, örök alapra helyezkedett, természettudományos, kísérleti metódusokkal élvén. Az uj, igazán tudományos korszak első diadalmámora volt a •doktorokban, akik joggal nézték le régi kollégáikat és a járatlan közönséget. A régi doktorok, minden tudákossága és a laikusok minden műveltsége gyerekességnek látszott a pozitív, kísérleti orvostudományhoz képest. Az orvos „tudta, amit tudott", az orvosi tudomány minduntalan tett egy-egy kisebb-nagyohb lépést, égy csomó régi ismeretünket alaposan át kellett alakítani, kezdtünk egységes rendszert látni az ember testének minden működésében, megismertük a szemmel láthatatlan finomságokat, amikről azelőtt csak egy-két kieszelt féligazságot sejtettünk, meglepetések értek bennünket egészen uj fölfedezésekkel ismeretlen testrészekről, vagy ismeretes testrészek ismeretlen működéséről, ezen a módon aztán egyszerre csak túlnőtt az orvosi tudomány az orvosok fején és aztán már kénytelen volt minden orvos megelégedni az orvostudománynak egy darabjával. Kezdődött a specialistaság g ezzel a speciális tudomáiiyrészek önálló fejlődése, ugy, hogy a doktor mindig kevésbbé aratta az erkölcsi győzelmeket a halálon. Kisült, hogy nem látta már a tudománya határait olyan világosan, minduntalan az egymás segítségére szorultak az orvosok, mindenféle betegségnek specialistái voltak, akiket meg kellett kérdezni, viszont, ha igy összefogtak az orvosok, már igen sokszor nem szorultak az erkölcsi diadalra, hanem igazán le tudták gyűrni a halált, amikor a régi módon kénytelenek lettek volna a tudomány véges voltával vigasztalódni. Az orvosi tudomány haladt, de a haladásával együtt kényszeritette az orvosokat a szerénységre, arra az alázatosságra, amely minden haladásnak a kezdete. Az orvos most inár nemcsak jön, receptet ir és győz, hanem töprenkedik, tanácskozik, próbál, megfigyel, vár, tanul, vizsgál, vizsgáltat és mentül tovább halad az orvosi tudomány, annál jobban érzi, hogy csak az ő hatalma véges, a tudományé ellenben mindig növekszik és mindig nagyobb lesz a tudósokéhoz képest. Persze, mindebből nem igen látni a betegágynál semmit, önök, tisztelt betegek és a betegek tisztelt hozzátartozói, nem tudnak minderről semmit és nem tűrik, hogy az orvosuk alázatos legyen a tudomány végtelen nagyságának szine előtt. Önök megkövetelik, hogy a doktoruk a mindentudás biztonságával jöjjön, parancsoljon és távozzék, mi tehát nem mutatjuk, hogyha megilletődünk a természet végtelen változatosságának láttára. Csak a speciálistákhoz szokás többszőr fordulni, máskülönben a háziorvosnak muszáj egymagában reprezentálni az egész orvosi tudományt. Ez lehetetlen, de a közönség nem tudja, hogy lehetetlen, mert fogalma sincs arról a végtelenül sokféle munkáról, ami most az orvosi tudományban folyik, olyan rohamosan, hogy egy ember — még ha csak tudományos munkával foglalkozik is, há,t még a sokdolgu praktikus orvos! — legföllÉib egy kis részét követheti szemmel. Régen egy kis szorgalom árán évtizedekig maradhatott valaki modern orvos, most csak a speciálisták maradhatnak azok, igen nagy szorgalommal, a maguk speciális mesterségében. A többivel nem tarthatnak lépést, azonban bizony három-négy év alatt tökéletesen elavulhat még a frissen kitanult uj doktor becsületes mai tudása is. Á doktornak a tudása avulhat el, a közönségnek meg a tudatlansága. Ne tessék azt hinni, hogy ez csak szóbeszéd, mert orvosi és természettudományi dolgokban a közönség tudatlansága haladhat is, el is avulhat, meg is változhatik, de azért csak tudatlanság. Legfőképen az iskola, de az egész kulturának formája is az oka, hogy természettudományos ismereteik a legtanultahb laikusoknak sem szoktak lenni, azt se tudják tehát, hol fogják meg az orvosi dolgokkal való megismerkedést. Hanem azért kíváncsi rájuk mindenki és ahol lehet, elkap valami orvosi érdekeltséget. Időnként megkérdezi a háziorvosát is egyről-másról, de hát a legjobb doktor se okvetlenül olyan miivésze a népszerű előadásnak, rá se ér mindig annyira, hogy egészen tudatlan érdeklődőket hamarosan kitaníthasson komplikált dolgokra. Mindezekből valami érdeklődő, részletes tudatlanság tevődik össze, amelyben uj dolgokról is vannak ismeretek, de persze csak olyanok, mint az „Ehrlich-féle szérum". Egészben véve a közönségnek semmi fogalma sincs az orvos munkájáról, ana«Tyiiek esak a külsesó*«t látja