Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-05 / 129. szám

Halva. Tisza István gróf negyedöt után néhány perccel jön be az ülésterembe, -a jobboldali •kis -ajtón. Amikor -az ellenzék észrevette, ilyen szavakat kiáltott feléje: — Pfuj! Szégyen gyalázat! Gazember! Az ellenzéki képviselők sípokat vettek elő és fülsiketítő zajt csiináltak. A munkapárt felállt és lelkesen éljenezte Tiszát. — Bihari csárda ez, nem képviselőház — kiáltották Tisza felé. Tisza mozdulatlanul ült a lielyén. Közben magához intette Rudnyányszky és SzinnyelitM'erse jegyzőket, akikkel lediktáltatta azoknak a képviselőknek a neveit, aki sípoltak. Ekkor jelent meg az ülésteremben Lukács László miniszterelnök Serényi földművelésügyi miniszterrel. Mindketten -a helyük felé igyekeztek. A jobboldal éljenzett, a baloldalról pedig ezt kiáltották: — Osaló szövetség! — Gazember! Zlinszky István -a Kossuth-párt első padsorából felkelt és torka szakadtából kiáltotta á munkapárt felé: — Ez a gazember benneteket is megcsalt, mint ahogy megcsalta a Justh-pártot! Károlyi Mihály gróf az elnök felé kiabálja: — Szemtelen csaló! Gyalázat! Ki vele! Tisza néhány perc múlva öt percre felfüggeszti az ülést. A folyosón egy nagyobb csoport előtt Tisza kijelentette, liogy háromszor megkdsérelli, liogy a tanácskozást lehetővé tegye. Ha ez nem sikerül, akkor rendkívüli intézkedés szüksége merül föl és az nem. lehet más, mint. a karhatalom igénybevétele. öt perc múlva Tisza újból megnyitotta -az ülést. Az előbbi jelenetek lismétlődt-ek. Az ellenzék -tagjai sippal -olyan lármát csináltak, hogy nem lehetett egy szót sem (hallani. Az elnök megint felfüggesztette öt percre az ülést. Rövidesen le-telt a szünet, -azonban megint nem lehetett az ülést folytatni. Amikor Tisza val-amlit mondott, az ellenzék tagjai közül Fráter Lóránt, Kun Béla, Eszterházy Mihály, Huszár Károly és még többen sípolni kezdtek. Mások -a Ház azonnali feloszlatását követelték. Tisza István gróf ekkor az ülést fél órára függesztette föl. BOTRÁNYRA BOTRÁNY. Félőt után ujr-a megnyitotta Tisza, István gróf ,az ülést, minekelőtte a folyosón óriási izgalmakkal tárgyalták a történt-eket. Amikor Tisza az elnöki csengő után nyúlt, hirtelen orkánszerü vihar itört ki. Különösen Károlyi Mihály gróf és Justh Gyula ordítottak. Három izben függesztették föl az ülést. Harmadszorra Ti,szia lement az elnöki emelvényről és -az alelnöki helyre ült, közelebb a gyorsírókhoz. JUSTH DÜHÖNGÉSE. N-egyedbai órakor Justh Gyulának irást fcézbeslitettek, hogy ötödikén jelenjen meg a mentelmi bizottság előtt. Justh Gyula kitört, káromkodni kezdett: — V-igye ezt a rongy irást! — mondotta végül és összetépte a bizottság meghívását. Mivel a Házban és a folyosókon veszedelmes hangulat uralkodott, Tisza elnök intézkedett, liogy rendőrök .jöjjenek be az ülésterembe és az ülés megakadályozóit távolítsák el. RENDÖRÖK AZ ÜLÉSTEREMBEN. A jobboldali folyosón rendörök jelentek meg kettős rendekbe fejlődvé, töltött fegyverekkel. Pavlik rendőr-felnvvelő Tisza István elé lépett, aki fehér papírlapra irt listát adott át nek. Ekkor Tisza Ltván az ülésterembe lépett Mögötte feltűntek a rendőrök Pwiik felíio-velő intett a csapatnak s a rendőrök közeledlek a lovon emiitett és most is kiabáló képviselőkhöz, 86 DÉLMiAOYARORSZÁG Az ellenzéki képviselők páratlan zajongásban törtek ki. Fölugráltak a padokra. Öklök emelkedtek, szidíalmak fúltak a zajkaoszba. Majd felszólították a listára irt képviselőket a rendőrök, hogy azonnal hagyják el az üléstermet, sőt a képviselőházat is. Senki nem távozott. Mivel Károlyi Mihály gróf viselkedett legfenyegetőbben, ezért Pavlik őt szólította föl legelőször. Károlyi gróf azzal felelt, hogy fejbe vágta a rendőrfelügyelöt, ki megszédült. — Gazság! Takarodjanak! Kifelé! —ordította fölháborodva. A rendörök megragadták. Kettő húzta, egy pedig tolta kifelé az ülésteremből Károlyi grófot, aki -még -a folyosón is kiáltozott, Tiszát és a munkapártot sfidVa. A rendőrök kivitték a Házból és vigyáztak rá, formálisan fogva tartották. Ezután Justh Jánost szólította fel Pavlik rendőrfelügyelő a távozásra. Justh -ezt megtagadta, mire két rendőr közrefogta Justh Gyula fiát és erőszakkal hurcolta ki a terem-hői. — Gazság, bitangság, ami itt történik! — kiáltotta Justh János. Majd Somsisch Tihamár gróf, Fráter Lóránd és Ivánka Imre került sorra. Egyik sem -akart eleget tenni a rendőrfelügyelő felszólításának, aki végül is karhatalommal távolította el mindhármukat az ülésteremből. Rövidesen ezutání Batthyány Pál grófot és Sümegi Vilmost hurcolták ki a teremhői. Ekkor Urmándy Nándor neki rohant Pavlik rendőr felügyelőnek és kitépte kezéből a jegyzéket, amely az eltávolitandó képviselők névsorát tartalmazta. A rendőrök őt is megragadták és kivonszolták a teremből. Erre a látványra magából kikelve ugrott fel helyéről Szenjiványi Árpád képviselő, a Kossuth-párt egyik alelnöke és torkaszakadtából kiáltotta: — Az erkölcstelen bitangság, ami itt történik. Apponyi Albert gróf formális beszédet intézett Pavlik rendőrfelügyelőhöz, de az óriási zajban nem lehetett hallani, hogy mit mond. — Távolitsanak el engem is, — kiáltotta beszéde végén. — Pardon, erre nincs parancsom, — válaszolt Pavlik. Justh Gyula ekkor még mindig a helyén ült és pártjának tagjai gyűrűként vették körül a körül a vezért. Az ellenzéki képviselők fütyültek, sipoltak, trombitáltak, kerepeltek, a padokat verték, ordítottak és oly fülsiketítő volt a zaj, hogy nem lehetett hallani a rendőrfelügyelő szavát, aki gyors egymásutánban vezette ki a képviselőket. Lovászy Mártont minden felszólítás nélkül megragadta két markos rendőr és minden tiltakozása és kapálódzása dacára kicipelték a teremből. KIDOBVA AZ ÉPÜLETBŐL. Kint a folyosón azután Beniczkyy Pál rendőrtiszt szólitotta fel a kihurcolt képviselőket, hogy az épületből távozzanak. Ezek azonban semmi 'ékesszólásra sem mutattak erre hajlandóságot. Mire erőszakkal vonszolták le -a lépcsőkön és a kapun kidobálták őket. A képviselők erre el1912 junius 6. mentek az ,,Országház" kávéházba és hogy konzekvensek maradjanak maguk, hoz, ott tartózkodtak az ülés végéig, igy mutatván meg, hogy -a képviselőknek mindvégig az országházban van a helye. Az ülésteremben ezalatt Pavlik rendőrfelügyelő folytatta a képviselők eltávolítását. Később bement Beöthy Pál alelnök, félrehívta .Pavlikot és megparancsolta! hogy erélyesebben járjon el és semmiféle erőszaktól se riadjon vissza. A képviselők kihurcolása ezután gyorsabban haladt. Fitner Zsigmond és Palányi Dezső képviselőket ragadják meg és viszik ki. Benedek János Kossuth-párti képviselő ekkor sirvu fakadt. JUSTH GYULÁT IS KIVITTÉK. Ezután drámai jelenet következett. Pavlik odalépett Justh Gyulához és felszólította, hogy azonnal hagyja el az üléstermet. Erre óriási kavarodás keletkezett. A még bent lévő ellenzéki képviselők mindnyájan odíacsoportosultak Justh Gyula köré és minden áron -meg akarták akadályozni eltávolítását. Justh dühösen kiabált: — Nem engedelmeskedem, mert ez a parancs törvénytelen. Engem a imunitásom véd és ezt a védelmet törvény szentesíti! Pavlik még egyszer felszólította Justhot, hogy távozzék, ellen esetben kénytelen lesz erőszakot alkalmazni. Justh azonban határozottan kijelentette, hogy törvénytelen parancsnak nem engedelmeskedik. Erre egy egész csapat rendőr vonult be a terembe, az odasereglő képviselőket a legbrutálisabb módon szétz-avarták, ezután három rendíőr megragadta Justh Gyulát és karhatalommal vitték ki az ülésteremből, Magyarország képviselőházának volt elnökét. Az ellenzék magánkivületbe esett erre a jelenetre. Rettenetes káromkodásba törtek ki a képviselők és reprodukálhatatlan szavakkal illeték a kormányt. Szentiványi Árpád feldühödve rohant egy munkapárti képviselőkből álló csoporthoz, amelyben Kálmán volt államtitkár és Széli Kálmán volt miniszterelnök is helyet foglalt. — Hogyan tűrhettek iyen gaz merényletet a magyar parlamentben, — kiáltotta hangosan. Pavlik csak tovább folytatt-a nyugodtan a képviselők kivezetését. Polónyi Gézát szólitotta fel a távozásra és mikor Polónyi ezt megtagadta, két rendőr karonkapta és kivitte a teremből a volt igazságügyminisztert. Majd Palugyay Móric, Holló Lajos, Szmrecsányi György és Veszprémy István képviselőket szólították távozásra, kik azután nem voltak hajlandók eleget tenni a felszólításnak. Mire ezeket is rendőrök hurcolták ki -az ülésteremből. Tisza István gróf ekkor egy mellékajtón belépett a terembe és egy darabig élénk figyelemmel nézte, mint távolítják el a zajongó képviselőket. Néhányan észrevették Tiszát és dühösen kiabáltak feléje: — Jöjjön közelebb, ha mer! Majd az utcán találkozunk! Tisza István ekkor szó nélkül kiment a teremből. Ezután Bikddv Antalt és Férfi-