Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-29 / 149. szám

1912 junius 25. san megállapítani, -noha általánosan elterjedt nézet, hogy a rákos betegségek fellépését helyi izgalmak váltják ki. Ma tehát még nem állit­Jiató bizonyság híján szédelgésnek, lia valaki a rákos megbetegedéseket a vér összetételére rvezeti vissza és a betegséget magát a vér anyagcseréjének befolyásával igyekszik gyó­gyitam. Egyébként tény az is, bogy Bellen kívül még más orvostudósok is a műtéti beavatkozás el­kerülésével igyekeznek a rákos betegségeket gyógyítani. Sir Pearce Gould kiváló angol or­yossebész egy évvel ezelőtt tartott előadásában unaga is kijelentette, hogy a rákos betegségek előrehaladott stádiumánál is számos esetben javulás, sőt többször teljes gyógyulás állott be minden műtéti beavatkozás nélkül. Az esküdteket a lordelnök kitanította, bogy nekik nem az egyik vagy másik tudományos gyógyrendszer helyességét kell megállapita­niok, hanem csupán azt, vájjon a tárgyalás során nyert tapasztalatok alapján kuruzslás­nak tekinthető-e az, ha az orvosi tudománynak a rákos megbetegedésekkel szemben elfoglalt többségi álláspontjától eltérő hipotézist állit fel valaki? Ha pedig Bell ezen az alapon nem vá­dolható meg a kuruzslással, akkor azok, akik őt meggyanúsították, rágalmazást követtek el. Az esküdtek a panaszos javára döntöttek, mire a biróság a vádlott orvost és az orvos­szövetséget a panaszos Bell javára fizetendő 2000 font sterlingnyi kártérítés megfizetésére kötelezte. Az ítélet kihirdetését a tárgyalás hallgató­sága helyesléssel fogadta, sőt a sajtó is, anél­kül, hogy Bell teóriáját magáévá tenné, annak a véleményének adott kifejezést, liogy a tudo­mányos kutatások szabadsága más kísérletező tudósokkal szemben is mindenkor szigorúan megvédendő. Hajnali tűz a Kelemen-utcában. — Ki volt a gyújtogató ? — (Saját tudósitónktól.) Az elmúlt éjjel, há­rem óra tájban, valaki harsány kiáltással rémitette meg a Boyal-kávéház. vendégeit: — Tűz van! Tüz van! A harsány hangú ur a szemben levő Blau­házra mutatott, amelynek tetőzetéről mind­jobban] terjeszkedő lángnyelvek törték a ma­gasba. A kávéház publikuma ikirohant az ut­cára és meg nem szűnt a kiabálás: — Ég a Rlaulliáz! A kávéházból telefonáltak ia tűzoltóságnak. A központ azonban percekig meni adott kap­csolást. Rémült futkosás keletkezett, amig si­került értesíteni a tűzoltóságot. Amig a tűzoltók megérkeztek, az utca népe kiabálással, éles füttyökkel, sőt kődobálások­k.al ébresztette az égő ház lakóit. Amire a tűzoltók megérkeztek, már az egész tetőzet lángban állott. A tűzoltók Papp Ferenc tűz­oltóparancsnok vezetésével nyomban meg­kezdték láz oltást. Mintegy félóra alatt si)k>§­rült( lokalizálni a tüzet. A! tüz la padláson keletkezett, ahol nagy­mennyiségű posztóáru van fölhalmozva, A padláson legutoljára egy csélédteány járt, akii fehérneműt vitt föl szárítani. Igen fáradságos vélt a ház lakóinak a. meg­mentése. Könnyű hálóruhában futkostak a folyosón, némelyik asszony, rémületében a a szobájából nem inert kimozdnlni. A tűzol­tók az oltás Idejére a ház szárnyépületéhen helyezték el a lakókat. A szárnyépületben hirtelen (rémült sikoltás remegtette ímeg a lakókat: — Hol a Sanyi! — kiáltotta egy asszony. DÉLMAGYARORSZÁG Blau Ignácné sikoltozott, legidősebb fiát, Sándort kereste. A tűzoltók fölszaladtak Bliau Sándor szobájába, ahová már betódult a fűst. Az elalélt fiút életre keltették. Reggelre lokalizálták a tüzet. A kár mint­egy hariiiinc-negyvenezer korona. A tüz ide­jén Blau Iginác ruhakereskedő, a ház tulaj­donosa nem tartózkodott Szegeden. A rendőrséginek az a gyanúja, hogy a házat fölgyújtották. Ebben az irányban megindítot­ták a nyomozást és már több embert kihall­gattak. Péntekein délután tüzvizsgálatot tar­tottak a Biau-bázbam. A tüzvizsgálat nem ál­lapíthatta meg a tüz keletkezésének az okát, mert amire a tűzoltók odaérkeztek, már lángban állott a tetőzet. Annyit megállapí­tottak, hogy kéményből nem keletkezhetett a tűz. A rendőrség nagy apparátussal nyomoz a tűz okának föl derítésére. Fölfordulás Törökországban. — A nagyvezér már lemondott. — Konstantinápoly, junius 28. Alz albániai katonai forradalom óriási ará­nyokban terjed. (Egyes hirek szerint már ti­zenkét zászlóalj pártolt át a fölkelőkköz s a forradalom lángja átcsaphat a fővárosra és a Dardanellákra és. A katonai forradalom Mo­inasztir, Perl epe és Dibra területén alakult ki a leghevesebben, célja, hogy a hadseregnek uj jogokat szerezzen s eredménye m lehet, hogy az uj-török uralom átalakuláson megy keresztül. A kormány tele van aggodalommal s a helyzet veszedelmét és komolyságát jel­lemzi, hogy Szaid basa,, a nagy vezér lemon­dott. Félre áll, mert -nem akarj-a, hogy a kor­mánymya-1 elégedetlen országot a háborún ki­vül még a belső viszályok is emészszók. Niazi bej volt őrnagy azt táviratozta a nagyvezér­nek ós a kamara elnökének, hogy a megszö­kött albán tisztek egy albán falu lakosait fenyegetésekkel kényszeríteni akarták, 'hogy csatlakozzanak hozzájuk. Niazi hej felszólít­ja a kprmápyt, jelentse ki, mit szándékozik tennii. Mert a kormány nem eseleksúik, maga szervez egy hadtestet a szökevények üldözé­sére. ,. Konstantinápoly, junius 28. Egub Sabri (bég, az ifju-török bizottság fő­titkára, aki a forradalomban Niazi béggel együtt távozott, Monasztirba utazott, hogy -lelkére beszéljen a zendülő katonáknak és -tiszteknek és őket rábírja, hogy visszatérje­nek a ihiaidsereghez. Remélik, hogy -ez sikerülni is -fog, mert minden órában várható az ola­szok partraszállása -és ez alighanem elegendő hazafias impulzus lesiz az elégedetlen tisztek­nek arra, bogy kötelességükhöz visszatérje­nek. A fővárosban már egyelőre semmi nyo­ma sii-ncs -a forrongásnak. A lakosság nyugodt és tudja a kötelességét. Az ostromállapottal járó intézkedések előreláthatólag elegendők lesznek arra, hogy a zavargásra hajló -eleme­ket féken tartsák. Szaloniki, junius 28. A Monaszfirból érkezett- legújabb liirek szerint ott a helyzet egyre rosszabbodik, A izendülö tisztek és legénység száma egyre -nö­vekszik. Tegnap a helyőrségből ismét hatvan­három tiszt és altiszt és ezer ember ment át a felkelőkhöz. Taiar bég százados, az 19081 ki forradalom egyik vezére hazafias szövetséget alapított, melynek máris nagyon sok hive van és az a programja, hogy az ifju-itörökök uralmát megtörje. 7 A menetrendet! — Venyige ur nyaralni akar. — A dupla-habos kávé a pohárban félig gyá­szol: a hab tetején némi lendülettel, aléltan in­kább harsány muslicák úszkálnak. Venyige ur az újság hírrovatának élén egy különös szót lát: kánikula. Semmi kétség, itt van a káni­kula. Már a lap is irja. Venyige ur szomorúan gondol arra az időkre, amikor még januárban félangolosra fagytak a fülei! Boldog idők szép emlékeképen egy váltóóvás húzódik meg sze­rényen a kabát zsebébem. Még a télikabát ide­jéből származik. Hirtelen eszébe jut valami, mint aki a kávét hitelbe szándékozik meginni,, harsányan elkiáltja magát: — Pincér, a menetrendet! Áll néma esend. Venyige ur a homlokát törli s azután végigolvassa a Kakas Mártont. A ro­mantikus históriákra egészem ellágyul. Közben átrémlik az agyán: hogy sietnek, hogy hozzák azt a menetrendet! Szólni azonban nem mer, a főpincér nagyon szigorú. A hőség azonban nő s Veinyige ur türelmetlen szükségét érzi annak, hogy nyaralni menjen. Megható sza­vakkal gőgicséli: — Pincér! P-i-i-n-c-é-é-r! Éttermi segéd ur! Kollega ur kérem! Kedves tanár bácsi, lialló, hozzon nekem egy menetrendet! Egy menet­rendet szűrve, nélkül! Egy menetrendet! A pincér csak ugy átmenetileg kiabál vissza:' — Igeniskérem! Rögtön! Egy perc! Feljép a szinre Tüchtig. ur, a nagy tanács­adó. Nyájasan és kérlelhetetlenül szólal meg: — Á—á—á—á! Ne-is mondja! IJgyis tudom! El akar utazni! JqI .teszi! Ki marad itt ebben ­a poros, bűzös városban nyáron! És hová megy, ha szabad érdeklődnöm! Venyige ur bizonytalanul válaszol: — Őszintén megvallva, még magam sem tu­dom! — Pincér, hozza -már! — Tudja, nem szeretnék nagyon messze menni, de nem aka­rok a közelben sem maradni! A hideg hegyi levegő az árt a tüdőmnek, • de ha meleg kell, van itthon is, minek ahhoz a tengerre menni? Marienhad — mi lesz azzal a menetrenddel! — az jó volna, de nagyon drága, viszont valami olcsó fürdő az tele -van ezzel a közönséges nép­pel! Abbázia —- az ördög bújjon belé . . . — Abbáziába! Miért! Az egy nagyon . . . — Ki beszél itt Abbáziáról? Kérem, már teg­nap esite kértem a menetrendet és még mindig nem hozzák. Na ez a kávéház! Mond'-hatom, na­gyon nehéz a választás! — Más törzskávéházat akar választani? — Ki mondja? Ön nem ért engem! Arról van szó, hogy melyik fürdőbe menjek! — Ja ugy! Hát nézze, majd én rögtön meg­mondom magának! Maga ne menjen Kuxha­veuba, mert az nagyon messze van! Maga ne menjen Mentonba, mert az nagyon drága. Ostende az nagyon zajos, a Lidón pedig rossz a konyha. Bártfán bakkara bank van, ott maga leadja még a ohamois-szinü ingét is, a Tátra pedig magának hűvös. Karlsbadba ne menjen, annak nem éolna értelme. Elvégre maga nem gyomorbajos! Lipiket ajánlják az orvosok, de Horvátországba most -nem taná­csos menni! Hogy Kaltenleutgébenbe menjen, ahhoz még maga nem elég tabetikus! Ha spitzhurutja volna, azt mondanám, bogy men­jen Icicibe, ha bronchitise, hát Cirkvenicába! De az egyik sémi a maga esete. Ha puccos volna, akkor Aix le Bain-t ajánlanám! Helgo­landnak nagyon erős a levegője, Brightont pe­dig neim tudja megfizetni . . . — ... kérem a menetrendet-endet! — Dieppe-ben most nincs szezon, a norvég vasárnap délután S órakor a szegedi lóversenytéren Buffet. TÓTH JÓZSEF repttlfigépéit. a tiires magyar avi­atikus saját kitűnő Buffet. Jegyek: 8, 4, 2 és 1 koronáért kaphatók Endrényi Imre:' könyvkereskedésében, Békeí­hiríapirodában, Karg dohánytőzsdében (Széchenyi-tér 9.), Pető Ernő dohánytőzsdében (a Tisza-szálló mellett), Kameth Aurélia dohánytőzsdéjében (Karász-utca), Schwartz Fülöp utó­dánál (Kárász-utca) és Klein Imre ékszerésznél (Kárász-utca). 30.3

Next

/
Oldalképek
Tartalom