Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-29 / 149. szám

1912 junius 29. DÉLMAGYARORSZÁG ver, amellyel a mindenkori többség bármikor könnyűszerrel érvényesíti akaratát az okvetetlenkedő ellenzékkel szemben. A klotürrel a vita bármikor berekeszthető, a gillotin pedig lehetővé teszi, bogy a részletes tárgyalásnál iaz egyes szakaszok fölött módosítások és minden vita nélkül egyszerű szavazással döntsön a ház. , Ily módon rövid félóra alatt (rendszeriint az éjfél előtti órákban) némelykor hatvannyolcvan szakaszt is elintéz az angol képviselőház. S a konzervatív ellenzék még csak nem is panaszkodbaták, mert annak idején épen ők módosították ily radikálisan a standingorder-1, a házszabályokat. Meghalt a király főpohárnokmestere. — Wenckheim Frigyes gróf. (Saját tudósítónktól.) Európai hirü férfiú halt ímeg tegnap este a 'békésmegyei Újkígyóson. Fejedelmileg berendezett kastélyában örökre elpihent Wenckheim Frigyes gróf aradmegyei -ós békésmegyei nagybirtokos, a király főpohárnok/mestere. A magyar főúr, a ki hetven esztendős korában hnnyt el, a légii umánusabban érző embereik közé tartozott. Mintegy százhatvan millió koronányi vagyona volt életében s ebből a sok millióból évenkint temérdek pénzt osztott ki a jótékonyeélu intézmények között. A békésmegyei községek szegényebb lakossága áldólag emlegeti a grófi család nemes jószágát. A most elhunyt gróf nejével együtt istápolója volt az elhagyottaiknalk és örült, a lelke, ha a hozzáfordulókon segíthetett. Néhány évvel ezelőtt történt, hogy Wenókbeim Frigyes másfélmillió koronát nyert a Magyar Jelzálog Hitelbank által kibocsátott nyereménytkötvényeken, a /melyekből mintegy hétezer darab volt a birtokában. A gróf azonnal jótékonycélra adta az egész nyereséget, amelyhez a szerencse juttatta. — Wenckheim grófot régem kínzó szervi baja döntötte íki az élők sorából. Wenokheiin grófot 1904. november 29-én nevezték ki főpohárnokmesternelk Festetich Tasziló gróf utódjául. A magyar főpohárnok az ország zászlós urad közé tartozik, a főilovászmesterrel, a főkamarással, főasztalnokkial, főaitónállóval, főudvarmesterrel ás ia magyar királyi testőrség kapitányával egyetemben. A Ikiirály udvartartásához tartozott s tiszténél fogva az országgyűlés főrendi házának tagja volt. Hajdan a főpohárndkmester (pineernarum regaltom magister) felügyelete alatt állottak a királyi pincék, a királyi asztalra kerülő italok, ivóeszközök, de ujabban e fisat viselője csupán méltóságot és reprezentációt tölt be. Fontos tisztje a főpohámokmesternek ma is, hogy ia koronázásnál a király előtt ő viszi Szent István kardját; Az 1893. november 20-án kélt legmagasabb rendelkezés szerint a magyar királyt, amidőn mint ilyen feladatainak teljesítésére udvarával megjélem, például trónbeszédek alkalmával meg jelen, kizárólag magyar zászlós urak, közöttük a főpohárnokímester környezik. _Wenekibeim Frigyes gróf 1842-ben Milanóban született. Atyja Wenckheim Károly gróf, anyja pedig Rádecky tábornokinak volt leánya. 1866-ban ügyvédi vizsgát tett s 1878-ban a magyar képviselőház tagja ilett. Előbb gyulai, azután a kisjenöi kerületet képviselte, nemzeti pártji, utóbb pedig szabadelvüpárti programmal. Az 1905. évi választások alkalmával kijelentette, liogy nem vállal mandátumot s azóta egészen visszavonult a politikai élettől. 1897-ben valóságos belső titkos tanácsos lett. A rad megyében Kis Jenő és B (» rossebes körül vannak kiterjedt birtokai, az utóbbi helyen bányái. Az ő tulajdona a kies, messze földön hires Menyházafürdő, amelyet gondoskodásával a külföldi fürdőkkel egyenrangú, minden kényelmet nyújtó üdülőr helylyé emelt. Több mint százezer hold földje van. A borossebesi király gyakorlatok alkalmával a király házigazdája volt, aki a gyakorlatok után őt valóságos belső titikos tanácsossá nevezte ki. Igen sok aradi intézménynek tiszteletbeli tagja s az aradi jótékony célokat ugy ő, mint ferikölt lelkű neje, Wenckheim Krisztina grófnő gyakran istápolták bőkezű adományaikkal. Halálával gyászba borította a Nádasdy grófnak felesége. Sok gyermeke van. Az egyik fia, László, a kisjenöi kerületet képviseli. A politikai helyzet. (Nyári csönd. — Mi lesz az ősszel ? — Az ellenzék magatartása. — A kormány munkarendje.) (Saját tudósít ónktól.) A képviselőház, mint Tisza István gróf az utolsó ülésen mondta, „hosszú, fárasztó és eseménydús ülésezés után" a mai nappal megkezdte nyári pihenőjét. A politikus urak, miután kitombolták és a sárga földig ledolgozták magukat, békét hagynak egyelőre a közügynek. Szétoszlanak a világ, négy tájéka felé, mint az apostolok, s csaknem három hónapon keresztül csöndes lesz már most a dunaparti palota, melynek falait az elmúlt ülésszak alatt egyszer-másszor már majd hogy szét nem vetette a zenebona. Ha krónikás tisztünkhöz illően visszapillantást akarnánk vetni a mögöttünk maradt politikai esztendő eseményeire, nagy fába vágnánk a fejszénket. Oly zűrzavaros és változatos iramban követték egymást ezek az események, hogy szédül az ember feje és elkáprázik a tekintete* ha visszaidézni próbálja emlékezetüket. Pár nap hijján egy esztendeje lesz, hogy megindult az a küzdelem, a kisebbségnek és többségnek az a mérkőzése, a mely, különösen az utolsó heteken át, páratlan izgalmak színhelyévé tette a magyar törvényhozás épületét. Tavaly ilyenkor senki sem hitte, senkise gondolta volna, hogy elmúlik a nyár, az ősz, a tél, elmúlik egy uj tavasz s belemegyünk egy uj nyárba is, mig a história kerekén lefordulhat végre az a nagy gond, amit a véderőreform nevén évtizedek óta a nyakunkban hordoztunk. Senki sem gondolta, hogy a magyar politika rég és elnyűtt kerékkötője az obstrukció, oly erővel tud majd a kerékküllőkbe kapaszkodni, hogy hónapokon át megakasztja azt a szekeret, amelynek rúdja mellől annyi kormány kidőlt máris amelynek terhét egy friss erejű többség csak az imént vállalta magára. S ennek a többségnek minden várakozás ellenére kerek tizenkét hónapon át kellett tehetetlenül magával hurcolnia mindazt a nehezéket, amit a kétségbeesett obstrukció útjába vetett s amelyet végre is csak egy elszánt erőpróbával rázhatott le magáról. Végre — a tizenkettedik órában — mégis, lerázott, az egész ország örömére s boldogulására. Már pedig a jelen esetben ez a fő. A parlament szünete épen nem jelent, politikai csendet. Tegnap napolták el az országgyűlést és egyéB körülmények Jcözt ilyenkor ki szokott halni minden érdeklődés is a politika iránt. Most azonban már, a legnagyobb izgalommal és lázzal tárgyalják különösen az ellenzéki táborban azt a kérdést, hogy — mi lesz ősszel? A kormány köreiből kiszivárgott az a hir, hogy a szeptember 17-iki ülésen be akarja terjeszteni a kormány a jövő évi költségvetési s szeptember 18-án mát megválasztják a delegációkat, melyek üléseit szeptember 23-ára hívjak össze Bécsbe. A delegációk ülései alatt akarják a bizottságokkal letárgyaltaim a költségvetést, ugy hogy a Ház a delegációk után nyomban megkezdhesse a hudgetvitát. Mind e terv mellett azonban ott a kérdés, milyen lesz ezzel szemben az ellenfél álláspontja? A kormány azt reméli, hogy a baloldali szövetség nem tartja fenn azt az intranzigens álláspontot, melyet a házszabálysértő többséggel szemben eddig tanúsított. Viszont ma méltó az ellenzék önmagához, ha az országhoz nem is. Ugyanis tudni sem akar semminemű békés megoldásról, tehát a parlament semmiféle funkciójában nem vesz részt. Nem fogadja el a delegáció tagsági helyeit sem. Ellenben el van határozva minden ellenzéki képviselő, hogy a delegáció üléséire föl utazik Bécsbe, hogy kellő módon ott is kifejezésre juttassa véleményét a többséggel szemben. Persze Bécsben tárt karokkal várják őket és ott is szentírásnak, veszik minden igéjüket . . . Szózat a vidéki újságírókhoz.*) Nagy örömmel látják, a vidék hívatásos újságírói, hogy a „Délmagyarország" mennyi önzetlenséggel és készséjggel áll rendelkezésére annak az áldásos és éjidéig majdnem teljesen meddő harcnak., amelyet a hivatásos újságírók vívnak anyagi és erkölcsi boldogulásuk megjavítása érdekében. Amennyire hisszük, hogy ez a harc csak addig volt meddő, annyira. sajnálatosnak tartjuk, hogy javaerejéve! a V. H. O. Sz. ellen kell indulnia. Olvastuk azokat a fölszólalásokat, amelyek a V. H. O. Sz. antizsurnaliszta vezetése miatt panaszkodnak ennek a lapnak hasábjain. Azt hisszük, .hogy a jeremiádáknak ideje yégkép lejárt és a mostani közgyűlésen eredményeket tudnak majd, fölmutatni az újságírók, akik nem tudnak megnyugodni abban, hogy legyen egy egyesület, amely reprezentálni kívánja a vidéki ujságirók összeségét anélkül, hogy életnyilvánulásaiban — ha vannak ilyenek — mutatna érezhető, meleg össze— ölelkezést az ujságirók egzisztenciális érdekeivel. Nincs foglalkozás, amelynek annyi előítélettel kellene megküzdenie, mint a mienk. Mindenhol ott vagyunk, de ritkán látnak szivesen. Türnünk kell, hogy a városi iktató leereszkedik hozzánk és nagyon jól tudjuk, hogy a praktikus szempontok után induló tömegek csak azért *) A V. H. O. Sz. vasárnap tartja meg: nagy fontosságú közgyűlését. Ez az ülés viharosnak ígérkezik, mert a hivatásos hírlapírók nincsenek megelégedve egyes dolgokkal és az általános, belső viszonyokkal. A Délmagyarország mindig helyet adott az ujságirók felszólalásának, közöljük ezt a Szózatot is, azzal a meg jegyzéssel, hogy igazán kifejezi a hivatásénujságirók meggyőződését.