Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-28 / 148. szám

1912 június 27. DÉLMAGYARORSZAG 5 évszázad tanúival. Nevető, kövér arcok — ez moszkva. Moszkvában az orosz természet a régi maradt. Itt a kézfogás melegebb, a beszéd kedvesebb s ugy tetszik, hogy a szivek is lángolóbbak, mint más orosz városban. A moszkvai nők js sokkal forróbbak, mint a névaparti'ak. A moszkvai közvetlenebb, eredetibb, mint az örökké unatkozó, kozmopolita pétervári. Egy példa. A moszkvai nagykereskedő — patriarchális szokás szerint — még ma is megteszi azt, bogy az orosz császári szinházban ezer rubelt küld föl a kémikusnak, aki megnevetteti. Péterváron egy csokrot küld (25 rubelért) az unatkozó kozmopolitika orosz. A cári ünnepség program szerint zajlott le. A szoborleleplezés és a niuzeuimfelavatás semmi meglepetést nem hozott. Egyetlenegy apró incidens zavarta meg csak az általános örömet. Egy összegöngyölt papírtekercs röpült a cári pár kocsijába. Mindenki merénylettől tartott. A kis orosz trónörökös kék gyerekszemei rémülten rebbentek meg. Ezer kéz emelkedett fel, hogy a merénylőt lesújtsa, de a vélt merénylő egy kis sápadt, szemérmesen m'aga elé néző 13 éves leányka volt, aki a fehérbeöltözött iskoláslányok közül kilépve, a cár kocsijába dobta kérvényét. (Erről különben lapunk csütörtöki számában már irtunk. A szerk.) Embervadászat. — Cserkészés a Holtzer-ügy körül. (Saját tudósitónktól.) A köztudatba egyes lapok és magánosok azt a hitet igyekeztek átplántálni, hogy a mi vállalatunkat sokkal közelebbi anyagi nekszusok fűzik Holtzer Dánielhez, mint ahogy, az a valóságban van. Sunyi ártaniakarásában és hitvány aknamunkájában alig egy-kétszer háborgattuk meg ezeket a társadalmi férgeket. A magunk • dolgaival nem szeretjük molesztálni a közönséget és csak akíkot koppitottunk az ellenünk áskálódók körmére, amikor láttuk, hogy a ma méltóságos hallgatásunkra komisz pocqkihangjukkal egyre erősebben visitanak. Véghetetlen örömmel konstatáltuk, hogy mérsékletünk és tartózkodásunk ép oly rokonszenvre talált a közönség körében, mint az ellenünk intézett bakonyi támadások erélyes visszaverése. Most ismét olyan dolgokkal vagyunk 'kénytelenek a közönség elé lépni, amelyeknek egy emiber ellen céltudatosan és következetesen vezetett hadjárat ad közérdekűséget. Közvetlen közelből szemlélhetjük azokat az eseményeket, amelyek Holtzer Dániel körül tornyosultak, és újságáról pályánkön ritkán láttunk annyi gonoszságot fölhalmozódva, mint amennyivel ez ellen az ember ellen törtek, aki hatalmas vagyona java részét másokért fizette el. Jellemző, hogy a „Csongrádmegyei Hitelszövetkezet" ügyét is Holtzerügygyé akarják deformálod és jó lesz tudni a publikumnak, hogy azok, akik a zavarosban halászni akarnak, első sorban Holtzerre vetették ki hálójukat. A ,,Csongrádmegyei Hitelszövetkezet" ellen beadott följelentés is Holtzert akarja elbuktatni elsősorban és bár annak végső elbirálasa miránk nem tartozbátik, szükségesnek tartjuk* hogy egy-két állításával j foglalkozzunk és hogy kulisszatitkairól a közönség is tudomást szerezzen. A följelentés egyik aláírója, Bogdán Ferenc fölkereste ugy Holtzer Dánielt, mint ennek sógorát, Abonyi Mihályt és kijelentette nekik, hogy ha megtérítik azt a körülbelül 300 koronát, amit ö a szövetkezetbe hetenként befizetett, minden rendben lesz. Ugyanezzel az ajánlattal járt Abonyi Mihálynál Hadó Soma is, akit — nem sikerült ezideig megállapítani, hogy mi okból — „dercés" gúnynévvel illetnek azok, akik Szeged ujabbkori történetét behatóan ösmerik. Hazugság az, hogy a mi vállalatunkat Holtzer Dániel finanszírozta volna egy pillanatig is. Adósai voltunk a Csongrádmegyei Hitelszövetkezetnek már akkor is, amikor az 1912 január 1-én kedvező mérlegét előterjesztette. Kedvező lenne ez a mérleg ma is, ha nem jött volna közbe Holtzer Dániel vagyoni összeomlása és a közismert pénzügyi krizis. A leghatározottabban visszautasítjuk a feljelentésnek azt a rosszindulatú és a tényeket tendenciózusan beállító kitételét, hogy a szövetkezetnek — a hitelnyújtáskor tudnia kellett, hogy olyan egyéneknek nyuj't hitelt, akik a nekik folyósított összeget nem tudják s nem is akarják visszafizetni. — Akiknek bátorsága van egy feljelentésben ilyen vakmerő állítást megkockáztatni, lehettek volna annyira lelkiismeretesek, hogy a szövetkezet könyveinek utánna nézzenek, amelyekből kitűnt volna, hogy mi például eddig is tizezer ötszáz koronát fizettünk vissza, azonfelül még egyéb biztosítékokban is részesítettük. Ennyi alaposságot természetesen nem 'kivánunk olyan följelentőktől, akik között akad ember, aki nem; is tagia a szövetkezetnek. Hogy csak egyet emlitsünk: Ransburg, az informátor. A közönség felvilágosítására kell szolgálnia annak is, hogy a szövetkezet évi jövedelme heti befizetésekből százezer korona volt, amiből az igazgatóság és a felügyelő-bizottság befizetése húszezer koronát reprezentált, hogy Bogdán Holtzer Dániel tizenöt évi ajnározással állította talpra és ő volt az, aki az egykori bérkocsist a ló^os számú fiakker bakkjáról leemelte. Bogdán akar most Holtzernek nekimászni azzal, hogy mi is Holtzer emlőin táplálkoztunk. Ha lenne ebben valami igaz, annál nagyobb érdemünk, hogy ma nem tudunk annyira hitványak lenni, hogy most megrugdossuk azt az emlőt, amelyik táplált bennünket. Ennek a pénzintézetnek a főerőssége a Holtzer hatalmas neve volt, amely az igazgatósággal együtt háromszázezer korona visszleszámitolást biztosított a banknak. A visszleszámitoló intézetekkel szemben az igazgatóság ezért az összegért ma is ohligóban van, mig Bogdán Ferenc és társai háromszáz koronáért dobálnak meg fekete sárral embereket. Nagyon jól tudjuk, hogy mire számitanak. Arra, hogy a bajoktól fenyegetett Holtzer segítségére sietve fog menni, a többszörös milliomos apja. Hogy a sajtó nagy előszeretettel karolja fel ezeket a dolgokat, az érthető. Hisz arról a Holtzerról van szó, aki nagy önfeláldozások árán is megmaradt a Délmagyarország barátjának és a lap természetesen arra való, hogy a konkurrencia garázdálkodásainak levezető csatornája legyen. Szegeden is, de más városban is sok pénzügyi válságokat éltek át, példátlan azonban az a mostoha elbánás, amelyben zavarai közepette Holtzer Dániel a sajtóban részesül. A jóhiszemű sajtónak napnap után adtak fel valótlan hireket és a Pesti Hirlap-tói kapott információ szerint a 19 éves Kisteleki jósolta meg állandóan, hogy Holtzer Dániel feltétlenül csődbe jut, nem gondolva azzal, hogy igy micsoda károkat okozhat. Biztos tudomásunk van azonban arról, hogy Holtzer az ország egyik legelőkelőbb kriminálistája utján eljárást indít az összes lapok ellen, amelyeknél a tendencia és rosszhiszeműség nyilvánvaló volt. Törvényeink hiányossága és sajtójogi viszonyaink szomorú rendezetlensége szolgáltatja ki az embereket, intézményeket, ^gazdasági életünk egész komplekszumát, lelkiismeretlen, a mások bukására vadászó, hanyag és haszontalan embereknek. Bizva-bizunk abban, hogy Holtzer Dániel méltó elégtételt fog szerezni a sajtón azokért az üldözésekért, amelyekben a sajtó szeretetéért volt része. A temesvári ítélőtábla pöre a szegedi törvényszéken. — Bűnpártolással vádolt táblabírák. — (Saját tudósítónktól.) Szokatlanul érdekes ügyiét tárgyalt csütörtökön a szegedi törvényszék büntető tanácsa. Móricz Samu dr budapesti ügyvéd bűnpártolással vádolta a temesvári Ítélőtábla egyik fölebbviteli tanácsát. A temesvári tábla egyik szolgája pörben állott az árvaszék szolgájával. Ebből keletkezett a bonyodalom, amely nagy port veri föl a jogászvilágban. Móricz Samu dr beadványa szerint Laszy József, a temesvári Ítélőtábla elnöke figyelmeztette volna az árvaszéki szolgát, hogy álljon el a pórtól, mert azt ugy is elveszti. Az egész fölebbviteli tanácsot pedig azzal vádolta az ügyvéd, hogy Ítéletében megnyilatkozott a szolgájuk iránt való jóakarat. A megvádolt Ítélőtábla az igazságügyminisztérium fölhatalmazása alapján rágalmazás miatt följelentette az ügyvédet. A pör tárgyalására a Kúria a szegedi törvényszéket delegálta. A tárgyalás iránt jogászkörökben óriási érdeklődés nyilvánult meg. Tanúnak beidézték Laszy József táblai elnököt és öt táblabirát. Eredetileg Lengyel Zoltán dr országgyűlési képviselő ellen is vádat emelt az ügyészség, mert ő ellenjegyezte a beadványt, amelyben Móricz Samu dr bűnpártolással vádolta az Ítélőtáblát. Móricz dr ugyanis abban az időben Lengyel Zoltán dr ügyvédi irodavezetője volt. Az ügyet Rigó Emire dr tanácsa, tárgyalta. A vádhatóságot Zombory Jenő dr ügyész (képviselte. A vádirat szerint Bagoly József temesvári ítélőtáblai szolga eladta a iházát Kolozsváry Samu árvaszéki szolgának. Tizeninégyezerhiatszáz korona volt a vételár, amelyből Kolozsváry kétezer koronával adós maradt. Az egyezség szeriint az eladó a tartozást nem kebelezhette be az ingatlanára. A táblai szolga az egyezség dacára is bekebeleztetite a 'kétezer koronát. Kolozsváry Samu erre a szerződés érvénytelenítése miatt pört. indított Bagoly ellen. A keresetét azonban