Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-28 / 148. szám

1912 június 27. DÉLMAGYARORSZAG 5 évszázad tanúival. Nevető, kövér arcok — ez moszkva. Moszkvában az orosz természet a régi ma­radt. Itt a kézfogás melegebb, a beszéd kedve­sebb s ugy tetszik, hogy a szivek is lángolób­bak, mint más orosz városban. A moszkvai nők js sokkal forróbbak, mint a névaparti'ak. A moszkvai közvetlenebb, eredetibb, mint az örökké unatkozó, kozmopolita pétervári. Egy példa. A moszkvai nagykereskedő — patri­archális szokás szerint — még ma is megteszi azt, bogy az orosz császári szinházban ezer ru­belt küld föl a kémikusnak, aki megnevetteti. Péterváron egy csokrot küld (25 rubelért) az unatkozó kozmopolitika orosz. A cári ünnepség program szerint zajlott le. A szoborleleplezés és a niuzeuimfelavatás semmi meglepetést nem hozott. Egyetlenegy apró in­cidens zavarta meg csak az általános örömet. Egy összegöngyölt papírtekercs röpült a cári pár kocsijába. Mindenki merénylettől tartott. A kis orosz trónörökös kék gyerekszemei ré­mülten rebbentek meg. Ezer kéz emelkedett fel, hogy a merénylőt lesújtsa, de a vélt merénylő egy kis sápadt, szemérmesen m'aga elé néző 13 éves leányka volt, aki a fehérbeöltözött isko­láslányok közül kilépve, a cár kocsijába dobta kérvényét. (Erről különben lapunk csütörtöki számában már irtunk. A szerk.) Embervadászat. — Cserkészés a Holtzer-ügy körül. ­(Saját tudósitónktól.) A köztudatba egyes lapok és magánosok azt a hitet igyekeztek átplántálni, hogy a mi vállala­tunkat sokkal közelebbi anyagi nekszu­sok fűzik Holtzer Dánielhez, mint ahogy, az a valóságban van. Sunyi ártaniakará­sában és hitvány aknamunkájában alig egy-kétszer háborgattuk meg ezeket a tár­sadalmi férgeket. A magunk • dolgaival nem szeretjük molesztálni a közönséget és csak akíkot koppitottunk az ellenünk áskálódók körmére, amikor láttuk, hogy a ma méltóságos hallgatásunkra komisz po­cqkihangjukkal egyre erősebben visitanak. Véghetetlen örömmel konstatáltuk, hogy mérsékletünk és tartózkodásunk ép oly rokonszenvre talált a közönség körében, mint az ellenünk intézett bakonyi támadá­sok erélyes visszaverése. Most ismét olyan dolgokkal vagyunk 'kénytelenek a közönség elé lépni, ame­lyeknek egy emiber ellen céltudatosan és következetesen vezetett hadjárat ad köz­érdekűséget. Közvetlen közelből szemlél­hetjük azokat az eseményeket, amelyek Holtzer Dániel körül tornyosultak, és új­ságáról pályánkön ritkán láttunk annyi go­noszságot fölhalmozódva, mint amennyi­vel ez ellen az ember ellen törtek, aki ha­talmas vagyona java részét másokért fizette el. Jellemző, hogy a „Csongrádme­gyei Hitelszövetkezet" ügyét is Holtzer­ügygyé akarják deformálod és jó lesz tud­ni a publikumnak, hogy azok, akik a zava­rosban halászni akarnak, első sorban Holtzerre vetették ki hálójukat. A ,,Csongrádmegyei Hitelszövetkezet" ellen beadott följelentés is Holtzert akar­ja elbuktatni elsősorban és bár annak végső elbirálasa miránk nem tartozbátik, szükségesnek tartjuk* hogy egy-két állí­tásával j foglalkozzunk és hogy kulisszatit­kairól a közönség is tudomást szerezzen. A följelentés egyik aláírója, Bogdán Fe­renc fölkereste ugy Holtzer Dánielt, mint ennek sógorát, Abonyi Mihályt és kijelen­tette nekik, hogy ha megtérítik azt a kö­rülbelül 300 koronát, amit ö a szövetke­zetbe hetenként befizetett, minden rend­ben lesz. Ugyanezzel az ajánlattal járt Abonyi Mihálynál Hadó Soma is, akit — nem sikerült ezideig megállapítani, hogy mi okból — „dercés" gúnynévvel illetnek azok, akik Szeged ujabbkori történetét be­hatóan ösmerik. Hazugság az, hogy a mi vállalatunkat Holtzer Dániel finanszírozta volna egy pillanatig is. Adósai voltunk a Csongrád­megyei Hitelszövetkezetnek már akkor is, amikor az 1912 január 1-én kedvező mér­legét előterjesztette. Kedvező lenne ez a mérleg ma is, ha nem jött volna közbe Holtzer Dániel vagyoni összeomlása és a közismert pénzügyi krizis. A leghatáro­zottabban visszautasítjuk a feljelentésnek azt a rosszindulatú és a tényeket tenden­ciózusan beállító kitételét, hogy a szövet­kezetnek — a hitelnyújtáskor tudnia kel­lett, hogy olyan egyéneknek nyuj't hitelt, akik a nekik folyósított összeget nem tud­ják s nem is akarják visszafizetni. — Akik­nek bátorsága van egy feljelentésben ilyen vakmerő állítást megkockáztatni, lehettek volna annyira lelkiismeretesek, hogy a szövetkezet könyveinek utánna nézzenek, amelyekből kitűnt volna, hogy mi például eddig is tizezer ötszáz koronát fizettünk vissza, azonfelül még egyéb biztosítékok­ban is részesítettük. Ennyi alaposságot természetesen nem 'kivánunk olyan följe­lentőktől, akik között akad ember, aki nem; is tagia a szövetkezetnek. Hogy csak egyet emlitsünk: Ransburg, az informá­tor. A közönség felvilágosítására kell szol­gálnia annak is, hogy a szövetkezet évi jö­vedelme heti befizetésekből százezer ko­rona volt, amiből az igazgatóság és a fel­ügyelő-bizottság befizetése húszezer koro­nát reprezentált, hogy Bogdán Holtzer Dániel tizenöt évi ajnározással állította talpra és ő volt az, aki az egykori bérko­csist a ló^os számú fiakker bakkjáról le­emelte. Bogdán akar most Holtzernek nekimászni azzal, hogy mi is Holtzer em­lőin táplálkoztunk. Ha lenne ebben valami igaz, annál nagyobb érdemünk, hogy ma nem tudunk annyira hitványak lenni, hogy most megrugdossuk azt az emlőt, amelyik táplált bennünket. Ennek a pénzintézetnek a főerőssége a Holtzer hatalmas neve volt, amely az igazgatósággal együtt háromszázezer ko­rona visszleszámitolást biztosított a bank­nak. A visszleszámitoló intézetekkel szem­ben az igazgatóság ezért az összegért ma is ohligóban van, mig Bogdán Ferenc és társai háromszáz koronáért dobálnak meg fekete sárral embereket. Nagyon jól tud­juk, hogy mire számitanak. Arra, hogy a bajoktól fenyegetett Holtzer segítségére sietve fog menni, a többszörös milliomos apja. Hogy a sajtó nagy előszeretettel karolja fel ezeket a dolgokat, az érthető. Hisz ar­ról a Holtzerról van szó, aki nagy önfel­áldozások árán is megmaradt a Délma­gyarország barátjának és a lap természe­tesen arra való, hogy a konkurrencia ga­rázdálkodásainak levezető csatornája le­gyen. Szegeden is, de más városban is sok pénzügyi válságokat éltek át, példátlan azonban az a mostoha elbánás, amelyben zavarai közepette Holtzer Dániel a sajtó­ban részesül. A jóhiszemű sajtónak nap­nap után adtak fel valótlan hireket és a Pesti Hirlap-tói kapott információ szerint a 19 éves Kisteleki jósolta meg állandóan, hogy Holtzer Dániel feltétlenül csődbe jut, nem gondolva azzal, hogy igy micsoda károkat okozhat. Biztos tudomásunk van azonban arról, hogy Holtzer az ország egyik legelőkelőbb kriminálistája utján el­járást indít az összes lapok ellen, ame­lyeknél a tendencia és rosszhiszeműség nyilvánvaló volt. Törvényeink hiányossága és sajtójogi viszonyaink szomorú rendezetlensége szolgáltatja ki az embereket, intézménye­ket, ^gazdasági életünk egész komplekszu­mát, lelkiismeretlen, a mások bukására vadászó, hanyag és haszontalan emberek­nek. Bizva-bizunk abban, hogy Holtzer Dániel méltó elégtételt fog szerezni a saj­tón azokért az üldözésekért, amelyekben a sajtó szeretetéért volt része. A temesvári ítélőtábla pöre a szegedi törvényszéken. — Bűnpártolással vádolt táblabírák. — (Saját tudósítónktól.) Szokatlanul érde­kes ügyiét tárgyalt csütörtökön a szegedi törvényszék büntető tanácsa. Móricz Samu dr budapesti ügyvéd bűnpártolással vádolta a temesvári Ítélőtábla egyik fö­lebbviteli tanácsát. A temesvári tábla egyik szolgája pörben állott az árvaszék szolgájával. Ebből keletkezett a bonyoda­lom, amely nagy port veri föl a jogász­világban. Móricz Samu dr beadványa szerint Laszy József, a temesvári Ítélő­tábla elnöke figyelmeztette volna az ár­vaszéki szolgát, hogy álljon el a pórtól, mert azt ugy is elveszti. Az egész fölebb­viteli tanácsot pedig azzal vádolta az ügyvéd, hogy Ítéletében megnyilatkozott a szolgájuk iránt való jóakarat. A megvádolt Ítélőtábla az igazságügy­minisztérium fölhatalmazása alapján rá­galmazás miatt följelentette az ügyvédet. A pör tárgyalására a Kúria a szegedi tör­vényszéket delegálta. A tárgyalás iránt jogászkörökben óriási érdeklődés nyilvá­nult meg. Tanúnak beidézték Laszy Jó­zsef táblai elnököt és öt táblabirát. Eredetileg Lengyel Zoltán dr ország­gyűlési képviselő ellen is vádat emelt az ügyészség, mert ő ellenjegyezte a bead­ványt, amelyben Móricz Samu dr bűnpár­tolással vádolta az Ítélőtáblát. Móricz dr ugyanis abban az időben Lengyel Zoltán dr ügyvédi irodavezetője volt. Az ügyet Rigó Emire dr tanácsa, tárgyalta. A vádhatóságot Zombory Jenő dr ügyész (képviselte. A vádirat szerint Bagoly József temesvári ítélőtáblai szolga eladta a iházát Kolozsváry Samu árvaszéki szolgának. Ti­zeninégyezerhiatszáz korona volt a vételár, amelyből Kolozsváry kétezer koronával adós maradt. Az egyezség szeriint az eladó a tarto­zást nem kebelezhette be az ingatlanára. A táblai szolga az egyezség dacára is bekebelez­tetite a 'kétezer koronát. Kolozsváry Samu er­re a szerződés érvénytelenítése miatt pört. indított Bagoly ellen. A keresetét azonban

Next

/
Oldalképek
Tartalom