Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-27 / 147. szám

1912 június 27. DÉLMAGYARORSZAG 5 indítványt egyhangúlag elfogadták. Azután vita nélkül fogadták el a cukoregyezménp-ől. a kecskeméti segitésről, a postatakarékpénztári alap emeléséről szóló javaslatokat. Az 19ü9-ik évi adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslónál Zselénszki Róbert gróf szólalt föl. A javaslatot Teleszky János pénzügyminiszter megnyugtató kijelentései után változatlanul elfogadták. Fölszólalás nélkül elfogadtak tizenhét vicinális vasútról szóló törvényjavaslatot és miniszteri jelentést. A városok fejlesztéséről, a megyei tisztviselők fizetésrendezéséről s az 1912-ik évi újoncok megajánlásáról szóló javaslatnál sem volt fölszólalás. A tárgysorozat ezzel ki is merült s az elnök a jegyzőkönyv hitelesítése után az iiíést fél egykor berekesztette. A főrendiház holnap délután négy órakor ülést tart, liogy kihirdessék az országgyűlés elnapolásáról szóló királyi kéziratot. Egy leány karriérje. — Kormányzóné lett a gépirókisasszony. — (Saját tudósitónktól.) Az Erzsébetváros templomában vasárnap délben érdekes esküvő volt. Egy fővárosi gyógyszertár gépirókisasszonyú, H. Erzsike, örök hűséget esküdött Ceilon kormányzójának. A szép és fiatal menyasszonyt társnői mind. elkísérték a templomba s ott volt f;inöke Is, aki az egyik násznagy szerepét vállalta. A házasságkötésnek regénybe illő előzményei a következők: Körülbelül három hónappal ezelőtt Ceilon kormányzója világkörutra indult. Átrándult Európába s az óvilág valamennyi nagyvárosát meglátogatta. Útjában Budapestet se kerülte el. Tíz nappal ezelőtt érkezett. Magyarország fővárosába, amelynek szépségével alig tudott betelleni. Egyre-másra mondogatta környezetének, hogy Budapest a. világ legszebb városa, de még gyönyörűbbek az aszszonyai. Bejárta a világot, de olyan szói> nőket, mint Budapesten, isehal sem látott, A szép asszonyok látása, ugy látszik, a fejébe kergette a. vért, mert alig huszonnégy órai itt tartózkodás után rettentő főfájásról panaszkodott. A kínzó fájdalom ellen orvosságot akart vásárolni s automobiljával a főváros egyik legelőkelőbb patikája elé hajtatott. A látogatót maga a főnök fogadta s bevezette külön szobájába, ahol néhány percre magára hagyta, hogy személyesen teljesíthesse kívánságát. A főnök szboája mellett dolgoznak a gyógyszertár inői alkalmazottjai. A kormányzó érdeklődve nézegette őket lai nyitott ajtón át. Különösen megakadt a szeme az egyik gépirókisasszonyon, aki buzgón kopogtatta a levéleket. Néhány perc múlva visszatért a főnök, átadta a kormányzóinak az orvosságot s az előkelő vendég elrobogott gépkocsiján. Másnap reggel azonban ia kormányzó újra megjelent a patikában s megint orvosságot kért a főfájása ellen. És eljött harmadnap és negyednap is. Ekkor már a gyógyszertár személyzete irigykedve nézegette az egyik gépirókisasszony asztalát, amely szinte görnyedt a sok virágtól. A virágot ugyanis ia külföldi látogató küldözgette naponta a kisasszonynak. Negyednap azonban még nagyobb meglepetés érte a gyógyszertár személyzetét: a kormányzó megkérte a gépirókisasszony kezét s hogy szüleinek nie fájjon az elválás leányuktól, .tekintélyes összeget íratott a nevükre. A A gyógyszertárból egyenesen az angol konzulátusra hajtatott. Mádlőtt ugyanis megkérte volna ia leányt, legitimálta magát a. konzulátuson, honnan két urat magával hozott a gyógyszertárba, hogy hitelesítsék ott ás kilétét. Amikor a .kisasszonyt a főnök behívatta s a vőlegényjelölt kívánságát tolmácsolta (a kormányzó esak angolul, franciául és keveset németül beszól) a leány meglepetésében csak annyit tudott mondani, liogy volna egy állatorvos kérője is, aki azonban még inem nyilatkozott határozottan. — Jól van, — mondta erre a kormányzó — eljövök holnap a végleges válaszért, tessék a mamával, meg az állatorvossal is beszólná. Figyelmeztetem azonban a kisasszonyt, hogy az esküvő napján százezer dollárt iratok a nevére, hogy minden eshetőségre biztosítva legyen. Másnap megkapta a kormányzó a „boldogító igent" s két nap múlva házasságot kötött a leánynyak A templomban a menyasszony nagyon elérzékenyedett s sírva fakadt. A vőlegénye gyöngéden magához szorította s így vigasztalta: — Ne sírj angyalom, olyan jó dolgod lesz nálam, mint egy királynőnek, ha kedved tartja, mindennap más elefánton lovagolhatsz. A fiatal pár tegnap hagyta el a fővárost. Egyenesen hazautaznak Ceilonba. Apacsvilág Budapesten. — Rablók a kávéházban. — (Saját tudósitónktól.) Tegnap óta vakmerő rablótámadás történt két kisebb kávéházban. A kis Baross-kávéházban délután egy fiatalember egy nő asszisztenciájával meg akarta fojtani az egyedül levő'kiszolgáló leányt, azután elrabolta a pénztár tartalmát. Az elmúlt éjszaka pedig egy alsóerdősor-utcai zugkávéház küszöbén két útonálló elrabolta egy odatévedt vendég óráját és láncát, sőt a kárvallottat meg is szúrta. Ugy látszik, az ntonálíóknak még több cinkostársuk is volt, mert amikor az egyik rablót elfogták a Szegényház-téren, a bokrokból három revolverlövés dördült el. A két rablótámadásról ezeket jelenti fővárosi munkatársunk: Tegnap dálután a Baross-utca 99. szám alatt lévő Kis Baross-kávéház ba beállított egy fiatal pár. A kávéházban Nagy Rózsi kiszolgáló leány egyedül volt, aki a leányt ismerte és tudta, bogy Bözsi a keresztneve. A fiatalember és a leány leültek, kártyáztak, megittak két üveg sört, két fekete kávét. Körülbelül másfél órája tartózkodtak a kávéházban, amikor megszólalt a telefon és Nagy Rózsi odasietett. A fiatalember utána sompolygott é,s amikor a leány a kagylót fölemelte, hátulról a zsebkendőjét a nyaka köré fonta és fojtogatni kezdte. Nagy Rózsinak még volt annyi ideje, hogy megnyomta a csengőt, amely a házmester lakásába szólt. Dulakodni kezdett a támadójával, ez azonban erősebb volt és ugy vágta mellbe a kiszolgáló leányt, hogy az eszméletét veszítve, összeesett. A fiatalember azután a kávéház kasszafiókjából elvitte a pénzt, amely összesen húsz korona volt, azután a leánnyal együtt eltávozott. Csak később ért a kávéházba a csengőjelzésre figyelmessé lett Horvalics Pál né házmesterné, aki a leányt a földön fekve, ájultan találta. Magához térítette és amikor Nagy Rózsi elmondta, bogy mi történt, feljelentést tett a főkapitányságon. A detektívek megindították a nyomozást. Hamarosan megtalálták a leányt. Windis Erzsébet huszonhárom éves felirónőt, aki az Almássy-tér 7. szám alatt lévő kávéházban van alkalmazva. A főkapitányságra vitték, ahol elmondta, bogy a fiatalemberrel néhány nappal ezelőtt ismerkedett meg. Szilasi Géza soft'őrnek mondotta magát és azt mondta, hogy Wesselényi Miklós bárónál volt alkalmazva Kolozsvárott. Most a Bristol-szállóban lakik. A leány tagadja, hogy látta volna a rablást. Nem tud semmiről, nem figyelt a fiatalemberre, azt sem látta, hogy a kasszából kivette a pénzt, csak a mikor hozzálépett és azt mondta neki: Menjünk! — akkor eltávozott vele. Valószínű, hogy a leány hazudik és bűntársa a rablónak. A rendőrség a leányt letartóztatta és az állítólagos Szilasi Gézát nyomozza. Azt már konstatálták, bogy a Bristol-szállóban nem lakott. Másik rablás is történt az éjszaka egy budapesti kávéházban. Herger János küművesvállalkozó és Madarász János rézműves az Alsóerdösor-utcai Zöldkoszoru-vendéglőben mulattak és egy órakor átmentek a vendéglőből a szomszédos kávéházba. Amikor a bejáróhoz éltek, Herger észrevette, hogy egy fiatalember kihúzta a zsebéből az óráját és a láncát. Megragadta a fiatalember karját, mire ez a közelben álló társának adta át a kilopott tárgyakat. Hegei- ezt is megragadta, dulakodás támadt közöttük. Madarász barátja segítségére sietett. Egyszerre Herger eleresztette a két rablót és fölkiáltott: — Jaj megszúrtak! Ebben a pillanatban az ntonállók futásnak eredtek. Az egyiket, akinél az óra és lánc volt, üldözőbe vették és a Szegényház-tér bokraiból háromszor rálőttek azokra, akik elfogták a rablót. A golyók nem találtak. Az utonállót bevitték a főkapitányságra, ahol azt mondta, hogy Friwaldszky Ferenc a neve, huszonöt éves lócsiszár, aki lopásért már büntetve volt. A rendőrség azonban azt hiszi hogy katonaszökevény és már évek óta álnéven szerepel és álnéven volt elitélve is. A rendőrség most személyazonossága dolgában nyomozást indított. Hazánkfia E. Mihályi ! — Hogy dolgozik a virginiai Bolgár-Lessing? — (Saját tudósitónktól.) Hires-nevezetes hazánkfia, Bolgár-Lessing-Schlesinger, az oregoni professzor, aki vetített képes felolvasással akart kivándorlókat szállítaná szép Oregonba, hüsön tölti a nyarat. Dicsekedhetünk azonban még egypár ilyen hazánfiával, azok még szabadon járnak és bátran garázdálkodnak s van annyi eszük is, hogy nem jönnek haza, a veszedelem torkába. Nem, ők csak kiáltványok utján érintkeznek az ó nép!-pel, mint például E. Mihályi nevű honfitársunk. A bizalomkeltően magyar nevezetű férfiú változatosság kedvéért Virginia államnak toboroz magyar izmokat. Virginia államban lakik, Butterworth városban és onnan küldi szét ártatlan színezetű, kézzel irt, leveleit, mikhez két kevésbé ártatlan felhívást csatol. Ezt a paksamétát aztán megküldi egyes embereknek is, megküldi vidéki gazdaköröknek i,s. Különösen a szegedi tanyákra jött sok ebből az írásból. E. Mihályi egyszer mint B. T. Watkius <p Co. ballsborgi, másszor mint. Beck & Butterworth, vagy Buttervorth £ Co. cégek megbízottja szerepel, de van neki egy ingatlanforgalmi irodája is s ő alapította meg a clayinllei magyar telepet, Virginia államba hívogató körlevelében szörnyen lepocskondiázza a száraz, forró Tekszas, Florida, I Alabana, Oklahama napszurós, sárgalázas vidékeit s rettentően kidieséri Virginiát. „Virginia tele csak kéthónapos, de azalatt is lehet szántani. Júliusban sincsenek oly meleg napok, mint Newyorkban. Virginia vasúthálózata a legsűrűbb az Egyesült-Államokban. A közeli óriási városokban az éhes népmilliók várnak a farmertermelékekre. Itt a tyúkok télen sem hagynak fel a tojással". Eféle dicsériádák után eget-földet igér azoknak, akik a Butterworth £ Co. cégnél telepszenek le. Végül pedig egy Amerikai bujdosók izenete az ó-hazai kurucokhoz cimü versezetbén szólítja fel a magyar testvéreket, szántsák-vessék az uj haza földjét s aztán a gyerekei majd ha boldognak tudják az ó-haza földjét, fölkeresik ismét. Ez a motívum mindig visszatér E. Mihályi Írásaiban. Mindig azzal a falatocskával próbálja horogra csalogatni a magyar honfitársait, hogy ha összeszedtek nyolc-tiz milliócskát, visszamehetnek az ó-hazába milliomoskodni. Mert Mihályi ur bőkezű, amig Ígérni kell. Csak az a gyanús, hogy a sorok közt lépten-nyomon elárulja magát és hogy ő még mindig nem szedte össze azt a tiz milliócskát, amivel hazajöhetett volna. Ellenben a Népbarát cimü kis newyorki füzetétől megvonták Magyarországon a postai szállítás jogát. Szóval a lóláb többszörösen kilóg a csábiró Írások alól, és fia már Mihályi ur nem juthat a Bolgár-Lessing-Schlesinger tanár megérdemelt sorsára, jó lesz idehaza szemmel tartani az írásait.