Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-27 / 147. szám

2 DELMAQYARORSZXQ 1912 jutnivis 27. csalatkozott s ezért vált hirtelen köztársasági érzületüvé. Csodálatos. Eddig épen a Justh-párt hirdette, hogy a korona viselője a legerősebb támasza az általános választójognak! Állandóan királyi szózatokra hivatkoztak, sajtóban, parlament-* ben és népgyiilésekben, mikor az általános szavazati jogot propagálták. Nem látják be, hogy ezek után az előzmények ul^n kissé logikátlan, ha most azt hirdetik, hogy a nép dinasztikus érzése épen a választójogi remények szertefoszlása folytán gyengült? Ahol csak belenyulunk az eszmemenet szövevényébe, mindenütt ráfogásra akadunk, amelynél meg kell hogy álljunk. Hiszen már az sem áll, hogy a nép választójogi reménységei szertefoszlottak. Ellenkezőleg. Az ország tudja, hogy a kormány az őszre beterjeszti a parlamenti reformról szóló törvényjavaslatokat. Annál nyugodtabb e tekintetben, mivel már nem is kell sokáig várnia. Semmi esetre sem esztendőkig, mint amikor az urak kormányon voltak. A koalíciót a korona egyenesen az általános választójog alapján bizta meg a kormányzással. Ezen az alapon vállalkoztak. A nép esztendőkig várt hiába. Azután prezentálták neki a pluralitásos torzszülöttet. És még sem lett köztársasági érzésű. Csak épen a koalició iránt változtak meg az érzései. A jelenlegi kormány is az általános választójog alapján vállalt kormányt. Nem várakoztatja az országot esztendőkig. És nem pluralitásos torzszülöttel áll elő. Épen ezért nyoma sincs, hála Istennek, az országban semmiféle olyan jelnek, amely a nép tradicionális dinasztikus érzésének legcsekélyebb megrendüléséről tanúskodnék. Ha pedig azt hiszi a „Magyarország", hogy Bécsben fognak megijedni az ekszpektorációjától, akkor nagyon téved. Ott egyszer már nem ijedtek rrtég a ko'aliciótól. És külön a Justh-párttól sem igen félnek. Bizonyára nincs is rá okuk. Emhermeniés. (Saját tudósitónktól.) A társadalmi akdiók iránt egyre fáradtabb érdeklődés, egyre jobban fogyó rokonszenv tapasztatható. Több dká van ennek; igazságos dk is, ímeg másféle, A z egyik oka. .a társadalmi szer vezetek elszaporodása, a jótékony és kulturális törekvések ifötaprózódásia. Egy azon, vagy pedig egymással! rokon missziók betöltésére tiz egyesület is van, amelyeik mindegyike ugyanattól a társadalmi rétegtől, a közönség ugyanegy részétől kéri a maga részére járó tagdíjakat, alapitványokut és adományokat. Ami pedig még fonitosabb: azok a célok, amelyek művelésére Sofk esztendők előtt jótékony, vagy kulturális egyesiilletek alakultaik, ina nagy részben állami feladatokká lettek és ia közönségtől ilyesformán egy cimen kettős adót szednek be. Rá kellett mutatni erre a hangulatra, most, amikor újra társadalmi mozgalom indul útjára közöttünk. Csakhogy ez az aíkció olyan, iamély jelentőség dolgában messze kimagaslik azok közül, amelyek az utóbbi időben gyökeret bocsátottak a közönségbe. Ez nem egyszerű űilanitrópia, ínég kevésbé üninepies kömnyszáritgatás. Minél több embert megmenteni: ez ;az igazi neve a célnak, amelyért a tuberkulózis éltlen küzdő egyesület megalakul. Megmenteni ta szegényeket, a 'munkás-tömegeket, amelyek sorában esztendőről-esztendőre nagy rendet pusztít a tüdővész. Ez a betegség iákkor váliík veszedelmessé, amikor a munkával, nneg a szegénységgel házasodik össze. Aki gazdag, iaJkinek módjában vtan, liogy elvonja magát a dologtól, az járhatja a klimatikus gyógyhelyeket, szanatóriumokat, tenuiáshoz (tartozó dolog fordult meg kenne; mindenekelőtt egy fehér battiszt zsebkendő, könnyű, mint a pehely. A zsebkendő egyik sarkába mikroszkopikusan ikiesi „A" betű volt ibelehknezve, pedig hát a hölgyet Teklának hívták. A zsebkendő chyprevel vol't megjiliatosvtva, ezzel az enyhe, kéjes parfümmel, mely lassan-lassan elálmositja az embert. Egyiiik sarka össze volt hajtogatva s csomóba Ikötve, a csomóban pedig egy kis kártya, a „hót fájdalmas szűz" képével. A zsebkendőn kívül volt a muffhan egy parányi kristálypalack, ihely or.a.nydugóval volt légmentesen elzárva. Valami fehér anyag volt benne, ami lehetett angol szagos só, bikarbonát, vagy arzénikum. Az iivegeeske mellett egy ici-pici jegyzőkönyv, szürke vászonkötéssel, amelyre egy loncvirág Volt reáragasztva. Belül, a kis aranyos szegélyű lapokon csak bizonyos naptári jelzéseket lehetett látni s mellettük egy igent, egy nemet; az utolsó oldalon három naptári jelzést ós bárom nem-e,t. A levél ott feküdt az Íróasztalon a hölgy szeme előtt. A borítékját mintha éles csontikéssel vágták volna fel, jeléül, bogy aki felbontotta, nem sietett. A boríték erős volt, a tartalma nehéz, a rajta levő 'bélyeg külföldi. A levél Monte-Garlól>ól érkezett. A cimzes nagyon szépen volt reá irvia, kereik betükfkel, cikornyásan, a toll sok mesterkedésével; egy titkárnak, vagy egy közömbös valakinek a ikézvonásai. A boríték duzzadó tartalma: különböző papírlapok. Az elsőnek, egy finom angol levólpapirosnak hiányzott, a bal sarka. letéptek róla egy monogramimot, talán egy eimert. A második egy hotel 'levélpapirosa volt, azon is elrontották a tetejére nyomtatott sort: „Hotel de..." A harmadik egy tabló d'hote menükártyája volt, a visszája keresztül-kasul, teleírva eltorzított kézvonásokkal. Aztán megint egy lángol levélpapír fele, végre egy merőben közönséges, cseppet, se mutatós papírlap. Mindez egy eleinte gyors férfi írással volt teleróva, de ez irás.nem volt végig egyforma; most remegett s a tintája szétfreccsent, most tisztán olvasható és szilárd, de mindig siető. Itt lefelé mennek a sorok, mint mikor elfáradt a kéz, mely a tollat fogja; aztán megint egyenesre nyulunk, az egyik olyan, mint a másik, mint megannyi sor- (katona. Néhány szó iki van törölve, néhány szó helyett másikat lirtak és vannak olyanok is, melyek meg se találódtak. A pontok felhalmozódtak, mintha iröjuk gyakran megállt volna, hogy gondolkozzék. Helylyel-közzel ugy tűnt fel, mintha a tinta színét változtatta, vagy elhalványult volna, két helyen eltörlődött, mintha cseppek hullottak volna reá; mindegyik lap „A" betűvel volt aláírva. Aiz utolsóelőttln nagyon rendetlen volt az írás, a hetük egymásba botlottak, mintha megbolondultak válnia. A legutolsón sak egy szó állt. A 'türelmes olvasó ezekből a részletekből épitse fel azt a végzettel jes drámát, mely belőlük alakul. gerpartokat és vagy meggyógyul, vagy pedig a tehető határig foldozhatja az életét. Aki likacsos, hörgő tüdővel is a műhelyben kénytelen lenni, ia nyomor Vackaiban lakni,. azt egy-kettőre elpusztítja a bacil'lus. Az ilyen betegekkel szemben az orvos fájdalmasan tehetetlen: a máskor reményt adó receptet ceiiggedéssel fogadja a beteg, hisz tudja, hogy nem menti meg. És az ilyen, biztos halált váró betegekben, a betegek környezetében fogamzik meg a zúgolódás, az irigység, a gyűlölet azokkal szemben, akiknek betegei fürdőre mehetnék, kúrát tárhatnak és életben maradhatnak, mig a szegény ember betege menthetetlenül elpusztul. Az ia kitartó, céltudatos és energikus tevékenység, amely a tüdőbaj leküzdésére, megfékezésére sikereket tud felmutatni, nemcsak egy csomó életet tartott meg, nemcsak a nemzeti munka gyarapodásához járult hozzá, hanem szociális hivatást is végzett, amikor a társadalmi osztályéi! entétmek, az osztálygyülöletnek mérgét, a legkegyetlenebbet csökkentette. A hirtelen föllabbanások sorsától ezt a mozgalmat nem féltjük. A komoly szükség hívta létre és munkaprogramja az alkotások, örök (időkre szóló intézmények létesítését foglalja magában. A testületek, amelyek ia mozgalomban egyesülhetnek, tekintélyben és erőben egyformán garanciát nyújtanának arra nézve, hogy amire vállalkoznak, rövid időn belül megvalósítanák: a tüdőbeteggondozót, az üdülőtelepét ós azokat az egyéb 'intézményeket, amelyekkel a tüdővész terjedését a legkezdetlegesebb fokon akarják meggátolni. A mozgalom megindítása ma különösen aktuális volna. Ma, amikor ia myarlásra, kúrára, páros tüdők szellőztetésére, beteg idegek foldozására, vórtisztogafcásra indulnak iaz emberek. Mielőtt elmennénék barátságos hegyeik, nyájas tengerliobok közé: jussanak eszükbe azok, akiknek betegebb a tüdejük, vizenyősebb a vérük ós akik elpusztulnának, ha a társadalom nem ismerné föl a szolidaritásit, amely egyik tagját a másikhoz kell, hogy kapcsolja. Mielőtt elindulnak: kössék a lelküket, a nevüket, a szolgálatkészségükéit és a szabadon maradt adakozó képességüket ilyen mozgalomhoz. Ma még nem tudjuk, Szegeden iindulhot-e ilyen komoly, a várost felölelő mozgalom. A mult azt bizonyít ja, hogy nem. Mert lelkes vezető eddig is akadt, de lelkes tábor nem. Mindazáltal reméljük a legjobbat,, ha már elérkeztünk a. legrosszahblioz. A pragmatika szankció és Bosznia Bécsből jelentik: Az osztrák Reichsrathnak úgynevezett boszniai bizottsága már hetek" óta tárgyalja a Bosznia annexió járói szóló, Ausztriában és Magyarországon egyaránt benyújtott törvényjavaslatokat. A tárgyalás során a bizottság tagjai elsősorban kifogásolták ia magyar törvényjavaslatnak azt a részét, inely arra hivatkozik, hogy a magyar királyok már uralkodtak Boszniában és igy mintegy a magyar királyok ősi jogára alapítja az uralkodói szuverénitás Boszniára való kiterjesztését. Az osztrákok ennek ellenében azt akarják belefoglalni a javaslatba, hogy ia Habsburg-ház mint osztrák császári ház terjeszti ki jogait Boszniára és igy tulajdonképen osztrák és nem. közös, még kevésbé magyar tartomány. Hogy ezt bebizonyítsák, hivatkoztak az osztrák pragmatika szakcióra és Redlieh egyetemi tanár orra kérte a kormányt, hogy terjessze a bizottság