Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-23 / 144. szám

1912 junius 23. DEIIMAGY4R0RSZAG 7 kísérte a kapum. Volt ott ugyan egy szuronyos baka is, de az hátrább ment, a vasútra vezető utat mutatta meg és azt is megjegyezte, hogy kivü'lrő] sokkal tágasabb. Elmondta; azután az ügyvéd a kliensének, hogy a király megígérte a kérés teljesítését és nyugodtan utazhatnak haza: minden rendben lesz. Az asszony kételkedett ugyan és irást kért, de cimboránk szigorúan intette le, mondván: - Hát a királyi szóban nem hisz kegyelmed?! Rendben lis volt minden, csak az volt a baj, liogy az irás késett és a megbüntetett embernek le kettletit ülnie a. büntetését. Az asszony emiatt följelentést tett Jancsi bátyánk ellen, akiről azután olyan hirek kezdtek elterjedni, hogy járt ugyan, a király; váriban, de azon az utón haladt,. ,amelyet a felség gyalog szokott felkeresni. Ebből persze baj lett és azóta a komának rosszul esik, ha szóba hozzák előtte a királyi audienciát. # Ez a história jut az ember eszébe, amikar Somlyódy István Jr járásbiiró előtt szombaton delelőtt azt bálija, hogy Békéi Nándor dr megállapitjia, miszerint Tisza István gróf épén olyan dzsenlemén, nünt Huszár Jóinos dr szegedi ügyvéd, mert bliszen mindkettőjüket fogadta kihallgatáson a. király. Pob. Á koboz. Történik a Magyar 'Futura félhavi revii szérkészreöségébéni Szereplők: Kiadó és Költő. Idő: jelénkor, szerkesztőségi határidő Kiadó: És a versek? Milyen versek jönnek? Költő: Jó versek, kiadó úr, príma versek. Először is tőlem egy uj ciklus: Nirvána címen, azután Pilóta Konstantin uj versel: Csönd van címen, azután Körönd Sebestyén uj vérsei: Elég volt cimen, azután Terzina Salamon uj verséi: Békét akarok cimen, azután... Kiadó: Elég, elég. Isten őrizzen, hogy még több vers jöjjön! Elég volt'már ebből a sok csöndből, békéből, nirvánából és egyébből. Ez nem nj, ez nem merész, éz nem vad, ez nem erős, ez nem lázító. Ez ... . ez . . . Költő: Hé' kiadó ur kérérii! Kiadó: Hallgasson! Magúk csak tilinkóznak. Maguk csak fülemül éznek, Maguk csak szonátáznak! HoldVilágfalók, ki néni állhatom a világfájdalmas pofájukat! Ez égy költészet, ez egy modernség? Persze, a kultura, az más! A Népszava' az más! A Hangay az tud hangot adui! A Pranyó az fránya legéiiy a talpán! Utálom magukat! Nyavalyásak! Költő: Öé kérem szépen, kézéit csókolom! Azt tetszett a niullkor úiondani, hogy fő a finomság! Fő a differé'néiáltság! A rafináltság, a tul kulturáltság! A'z' enerváltság, a blazirfság!' A . . . a . . . Kiadó: A fészkes fenéjét! A tei'einburját! A rézángyaiát! Tessék lázítani! Tessék kiállani! Tessék a milliók érzésének'hangot adni Mint a Pranyó! Mint a Hangay! Miért néni kobozzák el a Magyar Futurát és miért tudják elkobúzni a Kulturát? Mi? He? Na lássa! Költő: Rendben van. Lázítani 1 fogok. Ki fogok állani a placcra és hangot adok a nép szavának! Rendben van, apukám. Azonnal írok egyet. Tessék várni. Egy szonettet fogok irni, a címe: Állj talpra hát, bus, tört szivem nagy álma! Olyan lesz, mint a Talpra magyar, csak modern és ráffinált! Jó lesz kéreni?' Kiadó: Jó lesz, jó, csak csinálja, csinálja! Költő (miután megcsinálta, visszajön és elolvassa : Állj talpra hát, bus, tört szivem nagy Álma. Mely mély vizek holt vízióin ül S tátong, miként a bus, kék égi Ür, Melynek ölén estigg Létünk szürke Árnya. Állj talpra hát és nézz ki, nézz ki már Zord keskeny Börtönablakán Szememnek, Bús tömlöcért a Vágynak, Szerelemnek, Mély Szabadulást és uj Lázt kínál. és, rrífcj... .. Állj talpra -hát, ó Álom, mert Halálom — Mélynek száz titkát én itt: nem találom — Ó mert Halálom halkan erre jár. Állj talpfa hát, mert ó mindeútlézár Á halaványezüstös, nagy Koporsó S pereg az Orsó s alszol, mint a Torzó! Nos, kiadó ur? Nos? Kiadó: El van bocsátva! Mehet! Ez forradalom, ez lázítás, ez milliók hangja, mi? Micsoda népség, micsoda népség. Maga költő, maga uj? Maga egy legutolsó, egy legeslegutolsó közönséges hitvány neoromantikús szimbolista, egy esztéta, egy esztéta, igenis, egy esztéta! Nekem most olyan kobozra van szükségem, amelyet elkoboznak! Jim. NAPI HIREK Minden villába benéztünk. (Saját tudósítónktól.)i De szép is az a szomorú, borongós hétköznap délután, ott 'kint Újszegeden, a platánok katonás sorai alatt. Elnyugszik ott. csöndesen az élet, mint az arany-bronz bajtömeg sötét bíbor-paláston. Halk, letompult minden frázis, nyugságos az egész varázs-város. A tiszta, békés villák rendben sorakoznak egymás mellett. Előttük virágos, nagy kertek vannak. Határolják díszes rácsozatok, meg egyszerű fakerítések! Mintha színházban lenne az ember. Három oldalról határolt, elrejtett minden kis villa fövény nyel, bokorral, sudár fák bozontos lombk oroméival; az útról azonban minden nyílt ós őszinte, lehet nézni az előadást, az élét komponálta csöpp mozaik-darabokat, amelyek kaleidoszkóp szerint pörögnek az észrevétlen szemlélő előtt. Hópihés téli este jut az eszünkbe. Mikor az ember elhagyottan, egyedül járkál a csirkefogó havon és a fagyvirágos ablakokon kicsillá'mlik a lámpák halvány fénye. Itt Ls, ott is emberek vannak és vájjon hogyan élhetnek? Van-e még boldogság valahol? Egyszerre felsüvit a. rideg északi szél. Megjelenik Mefisztó szintélén köntösében s felrepit a magasba. 'Majd nagyot suhint várázsvesszőjé; vei és' egyszerre letűnnek a házak havas födelei, megdőlnek a hideg kőfalak és megoldódik a rejtély", feltárni az élet ... Minden villába 'benéztünk. Az elsőnél káli moly, öreg fenyveseket láttunk. Zöld, összekuszált háttér mindenfelé. A kért mélyén kis, fehér házikó állott lecsukott szemekkel. | Mögötte komoly felhő-foszlányok gomolyog1 tűk és beárnyékolták a- járatlan utakat. Egy ; erdei gyöngyélet fölényes pasztelljéi mutatja | a,z egész, szomorúságában sok-sok élettapaszt a lattal. Csalódott szivek bus menhelye, hali] adjunk csak tovább! i Ó, milyen más itt minden. Meglepődten pózunk körül. Mintha a. borongós Alpesekről leléptünk volna az örök napsütéses Riviérára. Szép, formás virágágyak terülnek el a nyílt, hatalmas terraszszail ellátott villa előtt. A kinyílt, hamvas rózsák pedig csodás fe* hérséggel bámulnak bele a hosszú lábon álló szines gömbökbe, melyek könnyed büszkeí séggel tükrözik vtissza a világi hiúságot, A terrasz mellett egy vidám cseresznyfa áll: dogál, hivalkodva húsos, érett gyümölcseivel. A fa alatt egy nádból font asztal, egy félretolt szék és felnyitott könyv . . . Valaki most ment el épen. Tanult vagy szórakozott: egybeolvadt az ős szellem az ős természettel. I Most, már csak mozdulatlan tárgy minden, de illattal, és erővel telt. | ... Milyen szépek is vagytok tá parázna ! jázpiSn virágok. Ezt a másik kertet, egész be] töltitek szaporán, mint, a hunyó csillagok a végtelen eget. Milyen jó is annak a kis gipsz szobornak, amelyik ott pihen a jázmin bokrok között, A fehér, szagos virágok hullanakhullanök és egész e'ltemetlik a mesebeli törpét. Hátrább a szökőkút szórakozik lomhán. A kedélyes vízsugár litíl esik, hol felszáll és minden atomja egy csöppnyi éíetár. Á nyitott fplyoson együtt ül a család. Égy idősebb asszony az asztalra dőlve szundikál, két tiszta Tuhás fiatalember pedig kölcsönösen azt mutogatja, hogy milyen erős. Az ügyet az egylik szék bánja meg, feldől és zuhan, mire a nagyanyó felriad. Hát ez meg micsoda? Valóságos tavaszi táj,. Ahogy a másik villa elé érünk és benézünk a rácson, jól eső végtelen fehérséget látunk. Százával nyilik a, szelíd liliom, szegényül meg földrehajló szomorú füz bnsul. Az egylik faágról rövid hinta lóg és kötelére egy kis pad van erősítve alól. Gyereket azonban sebolse látunk, ellenben a villa előtti padon két idősebb leány horgol. Áz épület egyik ablaka nyitva van és valaki zongorázik belül. Néhány vig akkord . . . azután jönnek •a szonáták, gyászosak, szomorúak. Szóval, ahol ember van ott zokog a sziv. A másik kert előtt, már vígabb az élet. Bent a zöld pázsiton egy fehér ruhás leányka egy barna pincsivel kergetődzik. A kutya már fáradt és folyton libeg, a leány meg ezen hangosan kacag. Aztán egyszerre csak felkapja a kutyát, magához öleli, majd a, földre teszi és mintha mi se történt volna, komolyan inegv tovább. De a kutya is komoly és nem érti a tréfát, most, ő szalad a klis leány után ós 4 fo^áv-ql elkapja szoknyáját. Erre megszólal egy bai'átságtátáin hang áz égyíik fá mögül: — Margit, elég volt a játékból. Az a dög meg eltépi a rúnád, aztán megint ujat, vehetünk. Jobb lesz, ha a terítéshez fogsz, mert mindjárt vacsorázunk. A leány abbá. hagyja a játékot és elszomorodik. A kutya pedig szót, értve, ódáloé egy fa alá. Még a jókedvet is megtrü-gylik az istenek! Ezek után nein mentünk tovább. 'Féltünk, bogy még őszintébben bemutatkozik az élet. iv..-> HERCZEG ISTVÁN. — Kiizug hírek. A budapesti napilápok égy reszéljeíí szombaton az a híradás jelent még, hógy á szegedi törvényszék Sehweiger Miksa pékmester kérelmiére a Gazdasági és iparbank ellen elrendelte a csődöt. Nagy Úiegütközésseil olvastuk éréket a bireeskéket, tjár ujabban egyáltalán nem lepődtünk meg űzőn, lia, Szegeddel kapcsolat bán hazug hiúek jelennek még az ország sajtójában. Nem tartottuk érdemesnék eddig, hogy ezekkel a jelenségekkel foglalkozzunk, de a hazugságok kezdenek .nyakukra nőni azoknak az ujsagirókuak, akik 'lelkiismeretes és verejtékes munkával bogozzák az igazságot és állandóan nagy skrupulózitással írnak. Minden újságíró tudta Szegeden, hogy a Gazdasági és Iparbank ellen nem. rendelték el a csődöt, több fővárosi lapban .mégis az ellenkezője jelent meg. A hírszolgáltatásnak ezek a lelkiismeretlen házárőrjei nem gondolnak azzal, liogy egyegy ilyen hazug hírrel mennyi kárt okozhatnak és hogy milyen csúfot űznek igy a mi nemes mesterségünkkel. Sajnos, a kalózok ellen való védekezés ma még nagyon illnzókiváló bór- és 9 lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz. * Kapható ^|^^^eárrakban.Sekben * SCHULTES ÁGOST