Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-23 / 144. szám

1912 junius 22. DÉLMAGYARORSZAG 5 őrség, laminit lazt már megírtuk, •elhallgatta az esetet. Szombaton délelőtt aztán már to­vább ment a rendőrség. Szűcs József és ia fe­lesége aláírásával akarta igazolni, hogy nem is igaz, nem is történt meg a brutalitás. Somogyi Szilveszter dr főkapitány kijelen­tette, bogy Szűcs József és a felesége szomba­ton délelőtt visszavonták a panaszukat. Té­vedtek az előző vallomásukban, mert a rend­őrei-szobában őket senki nem bántalmazta. A főkapitány jegyzőkönyvbe vette ezt ia vallo­mást ,és lázas gyorsasággal kopogtatta már a gépíró-kisasszony a rendőri krónikát, amely njból cáfolta volna a lapok híradásait, A ha­gyományos pech-azonban most sem hagyta el a rendőrséget. A városiháza folyosóján ugyanis újságírók találkoztak a Szűcs-házas­párra 1. — Maguk visszavonták a följelentésüket? — kérdezték az újságírók. — Vissza bizony, — felelte Szűcs. — Hiszen magukat megpofozták és kilök­ték a rendőrőrszobából. — 77át igen. — Akkor miért vonták vissza a panaszu­kat? — Nem mondhatjuk meg. Az újságírók nyomban jelentették az ese­tet a főkapitánynak. Somogyi Szilveszter dr a szobá jába hivatta ia házaspárt. — Az előbb azit vallották, hogy nem bántal­mazták magukat az őrszobában. — Igen. _ — Most meg azt mondják, ibogy bántal­mazta a rendőr. — Igen. — Hát csakugyan megütötték magukat az őrszobában? — De meg ám. — Látta maga, bogy megtütötték az urát? — kérdezte a főkapitány asz asszonyt. — De láttam ám. A rendőr ugy pofonverte az uramat, hogy majd beleszédült szegény! A főkapitány erre uj jegyzőkönyvet vett föl az esetről, a régit pedig megsemmisítette. A gépi rókisasszöny erre abbahagyta a cáfolat kopogtatását. A Stefánia-sétányon történt vérengzés ügyében még mindig tart a vizsgálat. Mind a három rendőr tagad. Vallomásuk szerint Raáb Alajos kereskedő provokálta a véreng­zést. A rendőrapaosok vallomása azonban vízbe esett, a valóság az, hogy mlinden ok nélkül durván inzultálták a társaságot. A rendőrlegénység kétes elemeit ki kell irtani a rendőrség kötelékébői. Ez épen ugy érdeke a közbiztonságnak, mint a. rendőrség­inek. Egy-egy ilyen brutalitás bemocskolja az egész testületet, ez pedig egy csöppet sem kellemes azokra, aklik kifogástalanul végzik a munkájukat. For abilo'n a köztársaság "'len. U«s»a­bonból jelentik, hogy az ifjú köztársaságot veszedelem fenyegeti. A mouarchisták szövet­keztek az anarchistákkal, vissziaszerzendők az elűzött király trónját. Hétfőre tervezték az államcsínyt Oportóban, ahol ki akarták hir­detni a. forradalmi diktatúrát, amely azután szétkergesse a kőtársasági parlamentet és újra kikiáltsa a királyságot. Az államcsíny kudarcot vallott, mert a köztársasági kor­mány idejében megneszelte és a forradalmi vezérekét összefogdosta. A veszedelem még •ern mult el a lee/'fiabb köztársaság fele fe­lett, Országszerte kitört az általános sztrájk, amelyet a monarchisták szerveztek, — Lisz­szabonból jelenítik, hogy ott ia sztrájkoló köz­úti alkalmazottak az utcákon nagy tünteté­seket rendeztek és teljesen megakadályoz­ták a közúti forgalmat. Costa Artúr szená­tort, Costa Alfonz fivérét, midőn elhagyta a parlament épületét, kövekkel megdobálták. A szenátor revólverlövésekkel védekezett. Három bomba robbant föl a Don Pedro-téren, amikor épen nagy embertömeg lepte el a teret. Az első liirek szerint egy ember meg­halt, sokan megsebesültek. A szegedi ügyvédi kamara nem poiitizál. — fl választmány határozata. — • (Saját tudósitónktól.) Ismeretes az az inditvány, amelyet Kószó István dr sze­gedi ügyvéd nyújtott be több társa nevé­ben a szegedi ügyvédi kamarához. Kószó inditványában azt kérte, hogy mondja ki a szegedi ügyvédi kamara junius 29-ikén tartandó közgyűlésén, hogy a Lukács-kor­mány politikájával nem ért egyet és Tisza István gróf Házelnök törvénytelen eljá­jását pedig a leghatározotabban elitéli. Érdekes, hogy Kószó István dr indítvá­nyát, alig néhány ügyvéd irta alá, mikor is a szegedi ügyvédi kamara kerületébe több mint háromszáz ügyvéd tartozik. Épen az ügyvédek képezik a vidéki intelli­gencia gerincét és igy nem csodálható, hogy nagyhangú frázis puffogtatásnak, ócska demagógián-ak az ügyvédek nem ülnek fel. Sőt, hogy mennyire tisztában vannak a kormány politikájának helyes­ségével és mennyire méltányolják Tisza István gróf erélyes fellépését, amely nél­kül soha többé a magyar parlamentben a tanácskoeás rendje és a munka tisztelete helyre nem állott volna, azt mutatja elég­gé az ügyvédi kamara választmányának mai határozata. Mert bármennyire is sze­rették volna az ellenzékesdit játszó ügy­vád urak egy erkölcsi testület közgyűlését felhasználni arra, hogy politikai vitákba bocsátkozva, saját erejét az egyenetlen­kedéssei gyengítse, a kamara mai választ­mánya nagy szótöbbséggel kimondta, hogy politikai kérdések tárgyalása nem tartozik hatáskörébe. Ma délután 3 órakor kezdődött az ügy­védi kamara választmányának rendes ülése, mely azzal foglalkozott, hogy Kó­szó István dr és társai ismert inditványát •milyen javaslattal vigye a közgyűlés elé. A választmány ülésén Rósa Izsó dr elnö­költ, a folyó ügyeket pedig Végman Fe­renc dr, titkár referálta. A kisebb ügyek letárgyalása után végül Kószó dr indítvá­nyára került a sor. A választmányi ülésen, tekintve az ér­dekes tárgysorozatot, két vidéki kivételé­vel, az összes választmányi tagok meg­jelentek. A kérdés fölött való vita során hárarn álláspont jutott kifejezésre. Az első szerint: Koszó inditványát helyeslő­leg terjessze a választmány a közgyűlés elé. Ennek az álláspontnak alig egy-két pártfogója akadt, ezek is maguk az indít­ványt tevők voltak. A másik álláspont az volt, hogy a választmány javasolja a köz­gyűlésnek az inditvány elvetését. A har­madik a legtárgyilagosabb pedig amellett érvelt, hogy a kérdést le kell venni a napi­rendről, mert az ügyvédi kamara nem azért van, hogy politizáljon. Hosszas vitatkozás után az elnök sza­vazásra bocsátotta a kérdést és nagy szó­többséggel akként határozott a választ­mány: hogy a következő javaslatta ter-. jeszti az indítványt a közgyűlés elé: ,,Az ügyvédi rendtartásról szóló tör­vény szorosan körülírja az ügyvédi ka­mara hatáskörét, ebből pedig a politikai tartalmú kérdések tárgyalása ki van zár­va. Ennél fogva Kószó István dr és tár­sainak inditványát azzal a javaslattal ter­jesszük a közgyűlés elé, hogy afelett ter­jen napirendre! A közgyűlés junius 29-én lesz és min­den jel arra vall, hogy óriási többséggel akceptálni is fogja a választmány hatá­rozatát, mert Szgeeden is tudják, hogy a * munkapárt, élén a kormánnyal, dolgozik egyedül a nemzet javára és nem azok, akik szónoklással vélnek mindent elinté­zettnek. Az egyszakasos törvényjavaslat sorsa. — A kormány-javaslat intenciói. — (Saját tudósitónktól.) Nevezetes, hogy arról a törvényjavaslatról, melyet a kor­mány az 1848. évi IV-ik törvénycikk ér­telmezéséről és kiegészítéséről a minap a Házban beterjesztett, Lukács László' mi­niszterelnök a beterjesztés alkalmával ugy nyilatkozott, hogy ezt a javaslatot csak majd ősszel, ha szükség lesz rá, fogja a kormány a Házzal letárgyaltaink Egyelőre ugy volt, hogy a javaslat' a Ház a nyári vakációja előtt a bízottság­ban sem kerül tárgyalás alá. Annái na­gyobb feltűnést keltett az az elhatározás, hogy a közigazgatási bízottságot, amely­hez a javaslat előkészítés végett utalták, ma délutánra összehívták s a bizottság már most letárgyalta az ellenzék megfé­kezését célzó törvényt. Arra nézve, hogy a bizottság után a Ház is tárgyalja-e a javaslatot, egyelőre nem történt döntés s valószínű, hogy erre csak az ősszel fog majd sor kerülni. Bécsből táviratozzák a Budapesti Tu­dósítónak: A Pol. Korr. Budapestről kel­tezett hosszabb közleményben foglalkozik az 1849. évi IV. törvénycikk értelmezésé­ről és kiegészítéséről szóló törvényjavas­lattal, mely az engedetlenkedő kizárt kép­viselők esetleges mandátumvesztésérői! kiván intézkedéseket statuálni s azt írja, hogy az ellenzék a kormány javaslatának intencióit tökéletesen félreérti. A javaslat nem irányul semmiféle ellenzék ellen, egy­általában semmiféle kisebbség és semmi­féle párt ellen. Célja, hogy a szomorú ta­pasztalatok alapján és szigorúan az igazi' parlamentarizmus szellemében nem is. annyira az elnöknek, mint inkább a kép­viselőháznak hatalmi jogkörét kiépitse és kiegészítse, ugy hogy önmagát fékentart­hassa, méltóságát megóvhassa és munka­képességét biztosithassa. A kormánytól, amely ebből a bizonyára minden elisme­résre méltó szándékból indul ki, távol éli az, hogy a javaslatot már most, a nyár szünet előtt és a duzzogó ellenzék távol­létében egyoldalú a munkapárttal elin­téztesse. A kormánynak erős a reménye, hogy az ellenzék az ősz beálltáig mai taktikájá­ról lemond, adidig önmagától is észretér s a nyári szünet után a parlament tanács­kozásaiban ismét cselekvően részt vesz­Ebben az esetben az ellenzék vagy ön­maga belátja a kormányjavaslat céljának helyességét és ehez hozzájárul, vagy pe­dig mégis magatartása révén normális

Next

/
Oldalképek
Tartalom