Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-23 / 144. szám

1912 junius 23. DELMAGYARORSZÁG 3 gét leköti, nagyobb mennyiségű teherkocsik megrendelése még az esetben sem vola lenetséges, ha a szükséges hitel a kormány rendelkezésére állná. Ez okból törekedni fog a kormány, hogy a forgalom igényeit a kocsik jő kihasználásával és egyéb rendelkezésre álló módozatok felhasználásával elégítse ki. Tisza István gróf és két szegedi ügyvéd. (Saját tudósítónktól.) A szegedi törvényszék pertárában történt, junius 12-én. Ügyvédek társalogtak a per tárban, politizáltak. Egyik ügyvéd hiveket toborzott az ügyvédi kamara rendkívüli közgyűlésének összehívására. A rendkívüli ülésen néhány ügyvéd állásfoglalást akart provokálni Tisza István gróf politikájú ellen. Békéi Nándor dr-t is kérlelték az iv aláírására. — Nem irorn alá, — mondta nyugodtan Békéi dr. — Miért? — kérdezte Huszár János dr. — Mert én Tisza István grófot tartom olyan jó hazafinak, mint Huszár János dr-t. — Ezt kikérem .magamnak! — válaszolta ingerülten Huszár dr. A pertári diskurzust ezzel befejezték. Az ügyvédek néhány percig politizáltak, aztán elszéledtek a különböző tárgyalási termekbe. Nagy volt a meglepetés, amikor a következő napon Huszár János dr közölte a hírt: — Békéi Nándor dr-t följelentettem becsületsértés miíatt. — Miért? — Mert engem Tisza István grófhoz hasonlított. A kijelentésen jöizüen kacagtak. Nagyszerű humor: Huszár János dr-t Tisza István gróffal becsületsértik. Napokig ez volt a legjobb szegedi tréfa, amin kényeket kacagtak. Szombaton ujiabb kosztümbe öltözött Huszár János dr esete. A pertári történet frivol jelenethez ért: a becsületsértési ügyet tárgyalta a járásbíróság. Somlyódy István dr járásbiró tárgyalta az ügyet. A tárgyalás iránt jogászi körökken nagy érdeklődés nyilvánult meg. Zsúfolásig megtelt a tárgyalási terem. Felejthetetlen látványosság volt, amikor Huszár János dr elszánt nekilendüléssel szónokolt, hogy Békéi dr Tisza István gróffal őt becsületében megsértette. A járásbíróság drága idejének igénybevétele szerencsére hamarosan véget ért. A biró kihirdette az Ítéletet: Békéi Nándor dr-t fölmentették. Ez az ítélet természetesen egy csöpp meglepetést sem keltett, valószínűleg Huszár János is természetesnek találta, de azért megfölebbezte. Ennél a különös afférnál, amelynek a járásbirósági tárgyalás komoly szinezetet adott, érdemes egy pillanatra megállani. Tehát: Huszár János dr szegedi ügyvéd becsületében megsértődött, mert az egyik , kollégája merészkedett Tisza István grófot, a képviselőház elnökét legalább is olyan hazafinak elismerni, mint az ügyvéd urat. Föltétlenül tiszteljük a fölbuzdulást, a végtelenségbe nyújtózkodó hazafiságot, de ez a becsületsértési hecc mosolygásra késztet. Ez az egész inszelnált komédia — ki mondaná, hogy nem az? -— tragikomikus pöffeszkedése egynémely különvéleménynek. Ez a híres magyar csak azért is, amelyet minduntalan beledöfnek a közélet problémáiba. Az igaz: Huszár János dr-nak nem lehet megszabni, hogy mikor sértődjék meg. Akkor sértve érezheti magát, ha véletlenül Tisza István gróffal hasonlítják össze. Az illető ur, aki ezt az összehasonlítást csak ugy hevenyészve elvégezte, valószínűleg Huszár János dr-t épen oly kevéssé akarta megsérteni, mint Tisza István grófot. És — tudja a jó ég •—"Huszár János dir, aki Szegeden fiskális, mégis nagyon megsértődött és Tisza István gróf,'aki Budapesten a képviselőház elnöke, még sem sértődött meg. Tetszik érezni-az ellentétet? Egy ügyvéd, egy vidéki polgár, akit Szegeden se ismer legalább hatvanezer ember s akit az országban talán senki se ismer. — és Tisza István . . . Huszár János dr a járásbirósági tárgyalásom hevesen tiltakozott Békéi Nándor dr diszkrét megjegyzése ellen, .amely szerint Huszár dr reklámból sértődött meg Tisza István gróf miatt Megesliík, hogy nines bölcsebb dolog, mint a tiltakozás. A járásbirósági tárgyalás délelőtt kilenc órakor kezdődött. Somlyódy István dr járásbiró Békéi Nándor dr kihallgatásával kezdte meg a tárgyalást. — Nem érzem magam bűnösnek — védekezett Békéi dr. '— A főuiágánvádló Huszár János dr urat sérteni nem akartam. Most is föntartom azt, bogy Tisza István grófot tartom olyan jó hazafinak, mlint Huszár János dr-t. Sajnálom, hogy Huszár János dr-t öszszehasanlitottam Tisza István gróffal, mert egy napon nem lehet kettőjüket említeni. — Hivatkozom arra, hogy a legutóbbi képviselőházi események után Tiszia István grófot, mint a Ház elnökét kihallgatáson fogadta a klirály. Őfelsége fogadtatása ellen a famagán vádló urnák sem lehet kifogása, mert ugy tudom, hogy már ő is megjelent az őfelsége előtt való kihallgatáson. Egyébként pedig, ha a járásbíróság kételkednék Tisza István gróf hazafiságábain, ugy kérem ia főrendiházi tagok beidézését, akik szintén meghajoltak a hazafi sága ©lőtt. A vallomás után Huszár János dr kihallgatása következett. — Kérem, — mondta — a panaszomban fölemiitett tanuk kihallgatását, mert a vádlott csak részben tett beismerő vallomást. Bizonyítani fogóm, hogy a, vádlott engem sértő szándékkal hasonlított össze Tisza István gróffal. A szavaknak a mondatban valló elhelyezésében van a sértés. Békéi Nándor dr ugyanis ezt állította rólam: „Én nem vagyok jobb magyar ember, mint Tisza István gróf'!" Ez pedig már becsületsértés. Az a fontos, hogy milyen szándékkal történt a kijelentés. Békéi Nándor dr: Beismerem, hogy ugy használtaim az inkriminált kifejezést, ahogy" azt Huszár dr beállítja. Tehát igy mondtam:. „Huszár János dr sem jobb magyar ember, m!Lnt Tisza István gróf." Az csak hizelgő, ha és elsietett. Az első másodpereben még nem tudta, örivl-e vagy boszanko'dik, rövid habozás után azonban a felháborodásra szánta el magát. Ez mégis csak hallatlan. Ez már nem vakmerőség. Ennek szemérmetlenség a neve. Elkerülte az asszonyt. Negyednapra azonban estefelé, ia sétája közben egyszer napernyővel csendesen a vállára ütötték. Megfordult. Kasz'ainé mosolygott az arcába. — Istenem, mondta libegve -r— hogy szaladtam maga után. Alig tudtam utolérni. Kezet nyújtott neki. Gáspár nérüán bajolt meg. — He örülök, hogy itt van — mondta az asszony. — Nem tudtam, hogy itt van. Tegnap láttam ia nevét a kurlistában. Most legalább nem fogok ugy unatkozni. Gáspár zavarban volt. Szerette volna az asszonynak személye mondani, hogy tudja, hogy hazudik, de nem birt brutális lenni. Ránézett az asszonyra és hidegen megkérdezte tőié, miért jött ide. — Miért? — mondta az asszony nevetve. — Azért, amiért maga. Gáspár megütődve, kételkedve nézett rá; az asszony folytatta: — Nem szeretem a kövér férfiakat. És nagyon megértem, lia a férfiak nem szeretik a kövér asszonyokat. Veszedelmesen hizom ... Gáspár megvetően biggyesztette el a. száját erre a kacér felkinálkozásra, emelt fővel ment az asszony mellett és szűkszavúan felelgetett neki. Sétáltuk egy ideig, azután elváltak. A következő napokban gyakran találkoztak, de .az asszony nem mutatott valami nagy vágyódást a Gáspár társasága után. Ismerősökkel találkozott, uj ismeretségeket is kötött és jött két nap, amikor Gáspárnak szeme elé sem került. Gáspár tudta, liogy ez is csak kacérság, liogy ez lis csak arra való, liogy benne vágyakat keltsen és őt ingerelje, lassanként .azonlyan a gőgös visszautasítás helyett ideges nyugtalankodás költözködött a szivébe. A feleségétől mindennap kapott levelet, de a levelek nagyon is unalmasak voltak, nem volt bennük semmi gyanakvás, semmi bizalmat lankodás, semmi előlegezett szemrehányás egy bizonyosam bekövetkezhető hűtlenségért, és Gáspár lassan bizonytalan vágyat kezdett érezni arra, liogy foglalkozzék egy asszonnyal. Wolf Klárival? Miért ne vele! Ez az asszony voltaképen nagyon szép, üde, rózsás, szőke, finombőrü, illatos testű... Gáspár másnap felkereste az asszonyt. Az asszony szívesen fogadta a közeledését, együtt töltötték el a napot és jól mulattak. Igy telt el még tiz nap, de a tiz nap alatt nem történt semmi. Gáspárnak nem volt gyakorlata az ilyesmiben, azt várta, hogy az asszony kezdje, az asszony azonban nem kezdett semmiit. A Gáspár nyugtalansága egyre nőtt és amikor a kúrájának az utolsó napja is elérkezett, lázas fejjel és kábult vágyódással felment az asszonyhoz. — Holnap elutazom, — mondta neki. — Ugy! — felelte az asszony. — Mondja meg Ilonkának, bogy csókolom. Gáspár rábámult az asszonyra. Miért teteti magát,? Vagy nem teteti magát? Mit akar? Szédülő fejjel hajolt előre és megfogtaaz asszony kezét. Az asszonyt ugy meglepte ez a mozdulat, hogy nem húzta, vissza a kezét. Gáspár ráhajolt a kezére, megcsókolta, azután megcsókolja az asszony gömbölyű karját és elboruló fejjel, ügyetlenül, brutálisan, megrészegedve vetette rá magát az ászszonyra, Az asszonyt olyan váratlanul érte, ugy meglepte és elkábította ez a roham, hogy nem is tudott védekezni. Később kezdett el sirni. A kezébe hajtotta a fejét, nem szólt, egy szót se, csak keserve sen sirt. Gáspár zavarodottan nézte, nem tn • dotit mit mo.il(Dani neki, nem értette a sírását De miikor az asszony egyre sirt, lehajolt hoz zá és vigasztalni kezdte. Halkan helesiittogott. a fülébe, kérte, hogy ne sírjon, mert ő úgyis mindent tud, ismeri a leánykori érzelmeit, most már ő is viszonozza ezeket az érzelmeket, tudja, hogy annak idején mindegyik lány azt várta, hogy vele foglalkozzék, de hát ő a feleségét választotta, azonban hálás