Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-21 / 142. szám

1912 junius 21. NEMÉNYINÉ FOGMŰVESTERME ii Kárász-u. 6a. sz. alatt létezik. Készít mindenféle fogmunkákat kaucsukban és aranyban. Vidékiek 24 óra alatt lesznek kielégítve, • bármilyen Javítás hat óra alatt elkészül. • Henry Matisse párisi műtermében. Paris, junius hónap. Henry Matisse ma minden, festészet iránt érdeklődő ember figyelmének középpontjában áll. Franciaországban, melynek festészete a tizenkilencedik század elejétől kezdve befolyásolja az egész kontinens festészetet, ő a legújabb, nagy eredményeket elért irány keresője, nagymestere. Ujitó, akit ma már prófétának ismer el az egész világ. Reánk, magyarokra nézve pedig kétszeresen érdekes, mert a magyar festészet fiataljainak nagyrésze az ő étape-jaiból és eredményeiből indul ki; az ő utján indul el saját célja felé, őt vallja mesterének, vagy ha nem is vallja annak, aki Ma'tisse képeit látta, le nem tagadhatja a szellemi összetartozási. Matisse Páris egyik külvárosában, az erődítményeken tul, a Ronté de Caiunárt egy bájős kis kastélyában telepedett lé. Kollektív kiállításait Bernheim, a nagy műkereskedő rendezi, aki szíves volt engem a mester figyelmébe ajánlani. Csengettem a kertajtón és a kastély nyitott ablakán kitóduló zongoraszó hírtelen elhalgat, a fehér selyemfiiggönyök között kíváncsian bukkan föl egy csinos női fej, a mester tizenhétesztendős leánya, aki nagy zenei tehetséggel megáldva, a zongoraművésznői pályára készül. A bokrok közül tombolva rohan elő néhány szép fajkutyá, aztán jön a kékznbbonyos kertész és beviszi monsieur Matissé-uak a vendég névjegyét. Majd visszasiet és megmutatja az ntat a műterem felé. — Méltóztassék belépni; a mester azonnal jön . A műterein a kastélytól néhány lépésnyire, a nagy kert tisztásán áll. Göunbölyü, tágas, napsütéses helyiség, melynek görög urnákkal ékesített kis terraszához néhány lépcsőfok vezet. Bent nagyon kevés a bútor. Két hatalmas, faragott karosszék, egy érdekes álló-óra és két idegen mester müve: a Louvre-beli „Borghesei Mars" egy szép másolata és Rodin Rochefortméllszohra. Köröskörül mindenfelé Matisse készülő képei, vázlatai, skulpturái; valamennyi a mester elmerülésének, keresésének, akarásának egy-egy érdekes, értékes tanújele. Szemben az, ajtóval a moszkvai milliárdos gyűjtő, Shukine által megrendelt óriási dekoratív falfestmény vázlata. Hegyormon négy, összefont karral táncot lejtő, mezteleu nőalak. Az égbolt mély kéksége tisztán színfoltként hat a képen, Egy másik hatalmas vászon a falnak támasztva áll, a mester még változtatni akar rajta. A hajnalt ábrázolja, amint egyszer az elvonuló bőid és felmosolygó nap pillanatában a festő meglátta. Ezen a képen az ég és a csillagok teljesen dekorációként vannak felhasználva, az éterben fátylaiból kibontakozó leányalak himbálódzik. A terem egyik sarkába helyezett festöállványon pedig Matisse legújabb, készülő képe várj® a befejezést. Pompéji vörös háttere foglalja össze az enteriőrt, a mester saját műtermének részleteit Matisse szoborművel, bronzai, terrakottái is rendkívülien érdekesek. Valamennyi a mester ujabb, képein kidelmaqyaporsz.au • l . . ' fejeződő törekvést mutatja. Különösen egy reliefszerüen kifaragott fatömb kapja ineg az ember figyelmét. Gaugin, Taitin tanulta az ilyenféle faiskulpturát. Matisse, kinek szava feltétlenül m'egbizható,' kérdéseimre azt válászolta, liogy bar nagyon érdeklődik Gaugin iránt, l'afaragványait nem látta. Ez is azt bizonyítja, hogy a modern művészet stiluskeresése ösztönszerűleg a művészetek primitív kora felé fordul. A nyitott terraszajtóban, melynek küszöbéről éberen, fülbegyézvé kisérte figyelemmel lépéseimet egy gyönyörű, szürke agár, most megjelenik Matisse . . . Körülbelül negyvenesztendős, erősVállu, barna szakállas, igen Szép férfi. Viselkedése lekötelezően szívélyes, jóindulatú és ©gyiszerü. Készségesen mutatja és magyarázza a képeit. —r Mesterein Morean volt, — meséli önmagáról, — pályám kezdetén az impresszionisták hatása alatt állottam. — Az egyik sarokból elővesz egy befelé forditott vásznat és- felhívja rá figyelmemet. A kép napsütéses falusi udvart ábrázol, az impresszionisták modorában megfestve. — Igy festettem még tiz évvel ezelőtt — beszél tovább Matisse. — Akkor természetesen közelebb állott hozzám a nagyközönség és a kritika ízlése. Ma kissé járatlanabb utakat járok. A fő azonban az, hogy ezek az utak előttem világosak! ... És ami mlég nem fekszik tisztán előttem, azt is megtalálom, ez bizonyos . . . Látja kérem — mutat a készülő, vörös hátterű festményre —1 ezzel a képpel bajban vagyok. Tudom, hogy a rajta megfestett tárgyakat, az órát, képeket, virágot csakis ez a sötét, téglaszínű háttér frytálhatja össze . . . Körülbelül egy félesztendő óta festem a képet és nem lett olyan, amilyennek eleinte elgondoltam. Tetszik nekem, de nem tudom egészen megérteni, nem tudom, hogy miért festettem meg épen igy. Most pihenni hagyom egy ideig, aztán vagy világos lesz előttem az egész, vagy eltörlöm, amit egy félesztendeig festettem. — Ilyenformán a mester nem nagyon produktív? — Nem bizony! Sokat dolgozom, de nem vagyok produktív. Bizony van olyan képem, amin két esztendeig dolgoztam. — Ilyen művészi kitartáshoz vagyon is kell. — Tudja, a pénz nálam ma már nem kérdés. Most már gazdag Vagyok. Egy-egy képem olyan áron kel el, liogy nyugodtan dolgozhatom a másikon. De amikor szegény voltam, épen igy csináltam. A művészetben ez a becsület. — Kik a mester legjobb vevői? — Az oroszok és az amerikaiak. Nekik van a legtöbb pénzük és ők értik meg legjobban a művészetet. Sokát utaznak, tanulmányozzák a világ műkincseit és nem sajnálják a pénzüket — Csodálatos, hogy nálunk Magyarországon mennyi követője van önnek, mester! Vannak, vagy voltak magyar tanítványai? — Most nincsenek tanítványaim. Szükségem van minden percnyi időmre, azért nem tanítok. De két esztendővel ezelőtt 50—60 tanítványom volt. Ezek között magyar fiuk is. Perlrottra. Bornemisszára nagyon jól emlékszem. Ismerem Rippl-Rónai régi képeit, azóta persze ő is nagyot változhatott. Tehetséges ember nem áll meg egy helyiben. — Klimmtet ismeri monsieur Matisse? — Nem! — Hát a modern franciák közül kik állnak önhüz közel? Matisse mosolyog. — Tudja, erre a kérdésre nekem nehéz felelni. Nem akarok megbántani senkit, de ha valakit magamhoz közelállónak tekintenék, akkor nem törekednék ilyen végtelen vágygyal uj utakra . . . Picassot, Bonnat szeretem. — Hát a többi művészetekkel liogy van, monsieur Matisse? Érdeklődik irántuk? —-'Én napközben annyira elfáradok, hogy este alig van kedvem komoly szinházba menni, vagy komoly olvasmányba fogni. Este, ágyban fekve, egy-egy jelentéktelen könj-v lapozgatása közben alszom el. A színpad mutatványai köti zötl pedig a elown, az akrobata, a testével dolgozó' ember produkciója érdekel legjobban'. A színjátszást egyáltalán nem tartom egészen komoly művészetnek, a zenét azonban saeretem. Vasárnap délutánonkint a leányommal járok el a Lamoreux-hangversenyekre. — •Ha arra kéj-ném a mestert, hogy szavakkal mondja el,azt, amit'ecsetjével'kifejezni törekszik, mit mondana?: — Hogy a kifejező dekorativséget keresem! — feleld Matisse meggyőződéssel. SPJJRT A városi sporttelep és annak tervezése. (Saját tudósítónktól!) Most, hogy minden időmet a sportnak szentelem, sürün gondolok a szegedi sportéletre, amely csak most kezd igazán fejlődésnek indulni. Már a fővárosi sportlapok is megemlékeznek róla és örömmel regisztrálják a hírek rovatában, hogy Szegeden ia football-mérkőzéseket négy-ötezer ember nézi meg. Amiint e sorokat olvastam gondolatim szinté belefonódtak az olvasottakba és fájdalmasan rezegve hirdették, hogy annak a négy-ötezer nézőnek milyen nagy fáradságába kerül a pályához jutni az odavezető rossz ut miatt s ha nedig már ott vau, mennyit kell szorongnia^ hol állva, hol pedig ülve. Nincs tribün, ahol nyugodtan (— legalább "fizikailag —) szemlélhetné a verseny lefolyását. A SzAK mindent elkövetett, högy tribünt építhessen. Hogy célját nem érhette el. nem rajta múlott. Ha a város nem nyújtott neki segélyt, akkor a várostól kell várnunk az égetően szükséges modern városi sporttelep mielőbb való felépítését, mert az eddigi állapotok valóban tarthatatlanok. Mikor a SzAK kérelme elintézését elodázta a hatóság, ezt azzal a szándékkal tette, hogy az összes sportegyesületek bevonásával, hasonlóan a többi vidéki városokhoz, közös sporttelepet épített. Mindenesetre tiszteletreméltó, hogy a hatóság végre komolyabban foglalkozik evvel a kérdéssel, azonban attól tartok, hogy hosszú időt fog igénybe venni a sporttelep tervezése. Eli-ez már feltétlenül szakember kell. Most vasárnap másodszor néztem meg a FTC pályáját s mondhatom, hogy sem az országban, sem pedig a külföldön ideálisabbat nem láttam. Érdeklődtem, hogy ki tervezte és meglepődve értesültem, hogy nem.is idegen, hanem magyar ember: Mattyók Aladár oki, mérnök, tervező és vállalkozó. Az FTC pályája, melyet az itt járt angolok a kontinens legkiválóbb pályájának minősitettek, él van látva mindennel, amire csak szükség lehet. Két tribünén kivid amphiiteatruni szerű lépcsőzetek szolgálnak még a közönség részére kényelmi helyül. Egyébként ugyancsak Mattyók Aladár tervezi a bécsi Vienna Football-Klub magyar-osztrák niérkőzéseiről annyira híressé vált „Hol" Warte" pályát Bécs város meghívására. Len utóbb pedig Kecskemét városától kapott meg bízást modern sportpálya tervezésére és építésére. Igén helyesen járna el tehát Szeged városi hatósága is, ha ezt a kiváló tervezőt és építőt a szóbanforgó sporttelep ügyében meghívná és ' véleményét meghallgatná s a tárgyalások kedvező eredménye esetén a tervezéssel és az ápi-