Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-20 / 141. szám

1912 junius 22. DELM AG Y AR ORSZÁG 261 közepette. Az azonban nagyon valószinünek latsaik, amit művészkörökben beszélnek felő­le,-bogy a műgyűjtő szenvedélye indította meg romlását. .Szegény Jánossy Béla egyike volt azoknak, a különben nálunk igen ritka embereknek, aki szenvedélyes- szeretettel fog­lalkozott a művészettel, értett is hozzá, de nem volt igazi műgyűjtő. Hiányzott belőle az az elsőrendű tulajdonság, amit talán szimat­nak lőhetne nevezni, a műgyűjtőnek a szeren­esés megérzése, amelyet nem tévesztenek meg a jelek. Jánossy egész sereg antik képet vá­sárolt össze, azzal a, föltevéssel, hogy ha csak egy akvizícióját- is sikerül •akkreditáltatni, már .akkor bőséges kárpótlást nyer pénzéért és fáradságáért. Ez a mindenkori reménysé­ge azonban nem akart beteljesedni, időről­időre őrületes csalódások érték. Egy műértő, akinek alkalma volt gyakorta érintkezni Jánossyval, mondott cl egyet-mást munka­társimknaJk erről a hiábavaló küzdelemről. — Jánossy Béla egyike volt a legkitűnőbb, a legszimpatikusabb, a legjobb hiszemii em­bereknek — jellemezte őt a műkereskedő. És azt kell hinnem, liogy épen a jóhiszeműsége döntötte veszedelembe. A képvásárláshoz, fő­leg azoknak a képeiknek az értékeléséhez, amelyeket. Jánossy előszeretettel gyűjtött, abszolút szakértelem és mindenekfölött óva­tosság kell. Ez hiányzott Jánossyból. A leg­nagyobb optimizmussal vásárolt /össze Greeo kat, Tin'torettokat, körülbelül vagy 40—50 an tik képet. Persze ezekről az antik mestermü­vekről mihamar kiderült-, hogy -— legjobb esetben jól sikerült hamisítványok, Jánossy nem akart hinni. A hazai vélemények után a külföld véleményét provokálta. Külföldön sem járt nagyobb sikerrel, nagyobb szeren­csé vei. Jánossy tovább folytatta gyűjtését, most már csak azért, hogy visszaszerezze a hamisítványokba fektetett pénzét. Bűzött a véletlenben, /abban, hogy egyszer csak rábuk­kan valami rejtett értékre, egy olyan fel nem fedezett műkincsre, amelyért természe­tesen óriási pénzt kaphat. Sajnos, ez a re­ménysége nem sikerült. Valhmi két terem antik képe van, /aminek az értéke igen cse­kély. A modern képgyűjteménye pompás és sze­rencsés válogatás eredmnéye volt. Ezt a Mü­véüshá&ban állította ki és ott nagy sikere volt. Ennek egy kis részét azonban két év előtt el­adta. Ami pénzt kapott, azt az antik gyűjte­ménybe fektette. NAPI HIREK Egy apróhirdetés. (Saját tudósítónktól.) Agyoncsépelt téma, amelyről már csak akkor irnaik, amikor min­den elfogy. Ilyenkor kifordítják az újságírók a szenzáció-kosarat, mint a divatcsinálók a divat ládát. És alulról fölfelé elkezdik túrni, kotorni az elviselt, immár nevetségessé vált „divatból kiment" formákat. Egy kicsit meg­rázogatják, néhány uj fodrot, kokárdát, „kréz­lit, máslit" tűzkődnek jobbra-balra, ós készen áll az uj minta. Ilyenféle dolog egy apróhir­detés. Még mindig akad hozzátenni való, egy bővített mondat, egy fölkiáltás, egy fölbábo­rodás és egy ujabb következtetés, amit le le­het vonni /az ujabb esetből. Ez ugyanis a forsza ennek a kérdésnek, liogy mindig nj marad, habár régi is, inert ez a találékony élet tálalja föl. Ismeretlen embereknek öt-hat sorba tömöritett élettörténete az apróhirde­tés. Az utolsó menedék, a hid, amelyen át a mélybe lesétálnak. Akik elmulasztják ezt a megállót, azok többnyire fejest ugranak az örvénybe, azok már mindennel leszámoltak, azok már fáradtak, erre az utolsó kísérletire is, esetleg sajnálják a hatvau fillérjüket, vagy már nincs is meg az erre való hatvan fillér. Azok azonban beállanak a letöröttek gár­dájába, azok brutális őszinteséggel tárják föl sebeiket, mint azok á nyomorékok, akik az utcasarkokon járatják a vitustáncot ron­gyokba bugyolált tagjaikkal, , hogy kikunyo­ráljanak a borzadásunktól a. garasainkat. Ezek a mellüket tépik föl.és a lelküket árul­ják ebben a szörnyen szép vásárban: íme, urak és hölgyek! Párancsaljanak, áll az em­bervásár. Ennyiért és ennyiért kaphatók va­gyunk minidenestül! Az utóbbi napok világvásárjából egy hang hallátszik ki. Épen azért veszik észre, mert nagyon illedelmes, nagyon finom és — valljuk be, a legszomorúbb. Egy birodalmi herceg kínálja a hercegi koronáját valiamely hölgynek, akinek múltja, jelene korrigálandó, akár a születése, akár eddigi életmódja miatt. Az évezredes korona, a/melynek terebélyes ágai" alatt annyi föld sincs, amelyen a herceg ur koporsóját kinyúj­tóztatnák. íme tehát fölhasználja. És ez az idők jele. Eddig nagy titokban folytak az ilyen vásárok. Ah! eddig bejártak ungot-ber­ket az efféle letört gavallérok, de a plebs üz­leti fogásaitól gőgösen, irtózva tartózkodtak. Most! Most ők is azt tartják: adsza! nesze! Itt egy hercegi korona eladó! Finom, fehér tenyerén kínálja a lo.vagias herceg! Akinek drótozandó az úgynevezett tisztessége, akinek homályos és kritikus a születése; helyreiga­zíthatja. Nem kell hozzá más, mint néhány rongyos százezres bankó, vagy talán keye­ísebb is elég! Hja, az'id&k megváltoztak. Ma­napság már az efélében is nagy* a kínálat... — A főváros bicalmkt Havazott a kor­mánynak. A főváros mai közgyűlésén került tárgyalásra Tompa Aptal bizottsági tag in­dítványa, mely arra kéri /a közgyűlést, hogy szavazzon bizalmatlanságot a kormánynak. Többek felszólalása után a közgyűlés 214 szó­val, 46 el lenében elvétette Tompa indítvá­nyát. Majd Havas dr bizottsági indítványára került a sor, aki azt indítványozta, hogy tekintettel a kormány kiváló érdemeire, melynek révén sikerült a magyar parlament­ben a munkarendet helyreállitani, a közgyű­lés szavazzon bizalmat a kormánynak és erről feliratban értesítse. Havas dr indítványát névszerinti szavazás után a közgyűlés 156 szóval 76 ellenében, vagyis 80 szótöbbséggel nagy lelkesedéssel elfogadta és a kormány­nak bizalmat szavazott. — A ff rendiház ülése Ma délelőtt tizen­egy órakor a főrendiház is ülést tartott, Jó­sika Samu báré elnöklésóveí. Az országgyű­lés uj ülésszakát megnyitó királyi kézirat felolvasása után megválasztották a főrendi­ház jegyzőjévé Almássy Imre, Csekonics Sándor, Degenfeld-Schomburg Pál, Szé­chenyi Bertalan, Széchenyi Viktor, Vigyázó Ferenc és Zichy Rafael grófokat és Herte­lendy Ferencet, háznagygyá pedig Rvd­nyánszky József bárót. A bizottságok meg­alakítása után az ülés vegét ért. — Hir Gerlicay bárónéról. Báró Gerliczy Ferencné fölépült betegségéből. A báróné már benn is járt Szegeden. Gerliczynét igen sokan köszöntötték meggyógyulása alkalmából. — Uj doktor. Faragó Sándor, a Szegedi Kereskedelmi- és Iparbank váltó- és jelzálog­osztályanak főnöke letelte a jogtudományi dok­torátust, — Finta Sándor uj szobra. Finta Sándor legújabban Tisza Kálmán nagyváradi szobrá­nak modelljét készitette el. Széles talapzaton áll Tisza Kálmán meggörnyedt alakja. Finta Sándor a szoborhoz küldött ismertető leirásá­Eít.Iií: •'• V... »*.-.-.•.-. ' -ir^tffhatfazn A — ban e főalakról a következőket irta: „Első gon­dolatom. az volt, mikor e szobor tervezéséhe/, fogtam, hogy azokon a képeken, amelyeken Tisza Kálmánt ábrázolva láttam, mindig meg­görnyedve, meghajolva, miért völt Ö? Nem kellett sokáig tépelődnöm, hogy a kérdésben tisztán lássak, önként világított a lelkembe a fogalom: — munka". Aztán a szobor mellék­alakjai: a Szövés, a Század, az Idő, a Fonó nő, a Király, a Jólét napja, a Meg»áltó, a Hala­dás, Építészet és Aratas mellékalakjait ismer­teti a leirás, amely minden sorában a művész fantáziájáról, tervezőképessége és müvészetsze­retetéről tesz tanúbizonyságot. — Gyümölcs-hiány A gyümölcskedvelők, gyermekek és akiknek orvosi rendeletre kelle­ne sok gyümölcsöt enniök, alig várták a nyár elejét, amikor már cseresznye, barack, meggy, kora/i alma, körte, szamóca stb. rendelkezésük­re áll és kívánságaik kielégítésre találnak. Igy is volt ez máskor; az idén azonban — ,saj­nosai! — nélkülözzük mindezeket. Még a téli befőzéshez szükséges mennyiséghez is csak nagy kerülővel, más helyről hozatva, drágán jutunk. A földieper, szamóca is ennek folytán megdrágult; kilogramját, amit ezelőtt 60—70 fillérjével vehettünk, most 1 koroila 70—80 fil­lérjével árulják. Természetes, hogy jómódú, pénzes családapának kell annak lennie, aki ilyenképen gyümölcscsel el tudja látni család­ját, — Állatbetegségben ssenvedő diák. Ha­vasi Ferenc szegedi tizenkét éves gimná­ziumi tanuló takonykórban hirtelen megbete­gedett, Beszállították a közkórházba, ahol Hollós József dr főorvos megvizsgálta. A diák állapota aggasztó, aligha éri meg a reg­gelt: A szerencsétlen fin édesatyja csizmadia­mester a Délibáb-utca 44. szám alatt. Szege­den három évvel ezelőtt fordult elő utoljára ilyen eset, — Két napos szünet az adóhivatalban. A városi adóhivatalban csütörtökön és pénteken a hivatali helyiségek festése miatt befizetése­ket nem fogadnak el. — Művész tragédia. Rómából jelentik: Jú­nius 14-én áz uj törvényszéki palotában Luigi Rossetti festőművész önkezével vetett véget életének. Ennék az öngyilkosságnak érdekes előzménye vart. Rossetti nem az eget os­tromló tehetségek közül való volt, de határo­zottan a jobb művészek sorába tartozott, ki­nek képei, karcai és rajzvázlatai a legutóbbi római és velencei mütárlatokón élénk érdek­lőidóst tudtak ébreszteni, 'noha ínég koránt­sem volt kiforrott Tehetségnek mondható. A művész, aki különben már tul volt zsenge fiatalságán,- 1902-ben ismerkedett ineg D'Ang­nada Mannela spanyol zongoraművésznővel, akit feleségül is vett, noha mind a művész, mind pedig a. művésznő családja ellenezte a házasságot. Anyagi gondok nem zavarták a müvészpár házasságát s a római fényes la­kásban, nemkülönben a Rooca di Papa mel­letti gyönyörű villájukban több éven át egy­más szereknénék éltek mindketten. Házassá­guk azonban gyermektelen maradt. Az utóbbi időben riiár rebesgetni kezdték, hogy á házas­pár közt mind gyakoribbá válik a házi per­patvar és ezt azzal okolták meg, hogy a fele­ség valóságos zsarnoka lett a férjének, aki eleinte tűrte is a felesége szeszélyeit, de ké­sőbb müvészlelke egész hevével 'kikelt elle­nük.. Végre is abban állapodtak meg, hogy békességgel elválnak. A férj a mondott na­pon pontosan meg is jelent'a törvényszéki tárgyaláson, de amikor a megmásíthatatlan tényállással kcFiilt szembe boldogságának ijsszeomlását nem birta 'éívisel-ni: a folyosón golyót' röpített agyába s rögtön meghalt: Teleion 870. Értesítem a nagyérdemű Knríkev InTCöf \T0tu\Ón\(\í0Í (Vár-utca, főpostával szemben) átvettem és azt ujonan át­hözönséget, hogy a volt y JU&&C1 VCUUtyiUJtl alakitva wa, csütörtökön, megnyitom. Főtörek­vésem lesz a n. ó. közönséget jó magyar konyhával, kitűnő, tisztán kezelt buckái UAÍ^Áf. fJvilltl UOM/íónlnc volt Kőrössy József borokkal kiszolgálni: az igen t, iparos és vidéki urak pártfogását kérem tisztelettel Ildlllldll UyUId VtllUvyiUd .. sörcsarnok .. 9298 Minden szerdán és pénteken halpsprikás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom