Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-19 / 140. szám

"1912 junius 19. DELM AG Y ARORSZAG 7 Egyelőre még áll a csata. Vannak azonban ©ptimisták a Lipótvárosban, akik a klubforradalmat baissere jegyzik s abban reménykednek, hogy a 27-én megtartandó közgyűlésig a mesterségesen szított ellentétek elsimulnak s a társaskör belbékéje helyreáll. Ha azonban a hullámok addig nem simulnak -el, ugy radikális eszközökkel bánnak el azokkal, akik a társaskör békéjét minden ok nélkül megbolygatták. Igy terem egyik ultimátumra a másik, amikor csatázó kedvében van a Lipótváros. — A gyorsírói világkongresszus és az eszperantó. A jövő évben Budapesten tartandó XI. nemzetközi gyorsíró-kongresszus kapcsán a spanyolországi gyorsírók nemrég megkereséssel fordultak a kongresszust előkészítő Országos Magyar Gyorsíró Egyesülethez, kifejtve, hogy ők csak abban az esetben vehetnek részt a kongresszuson, hogyha itt őket eszperantóul értő mütársak fogadják. Ennek folytán az országos egyesület választmánya sürgősen eszperantó tanfolyamok tartását határozta el, amelyek néhány hét előtt megkezdődvén, már igen nagy látogatottságnak örvendenek és szép sikerrel biztatnak. Ugyancsak a kongresszusi •előkészületekkel kapcsolatosan érdekes javaslattal fordult a Kolozsvári Gyorsirási Levelezési Klub eszperantó szakosztálya nevében. Biró Árpád elnök az O. M. Gy. E. elnökségéhez, Indítványozza ugyanis, hogy az ország és •a magyar gyorsíró viszonyok, történelem stb. nemzetközi ismertetése céljából „Bulletin de stenographie" elmen kiadni szándékolt folyóiratot az országos egyesület ne francia, hanem eszperantg nyelven jelentesse meg. Az inditványnyal az Országos Magyar Gyorsiró Egyesület választmánya legközelebb fog foglalkozni. — A nagygyakorlat és a monitorok. Még sohasem voltak annyi ideig Szegeden a monitorok, mint most. Ennek oka az, hogy a tnagygyakorlatok Szeged környékén lesznek s a manőverbe bevonták a dunai flotillát is. A nagygyakorlat ok kezdetéig a szürke kis hadihajók pár napra eltűnnek Szegedről s a Tisza különféle részén gyakorlatoznak, de aztán visszatérnek s Szeged marad a székhelyük a nagygyakorlatok végéig. — Gyermek-majálisok. A szegedi kisded óvó és jótékony nőegyesület által fentartott kisdedóvó intézetekben a szokásos nyári gyermekmajálisokat a következő sorrendben tartják meg: A belvárosi ovodában junius 24-én, a felsővárosi és rókusi óvodákban június 25-én, a móravárosrészi és a Petőfi-sugáruti ovodákban junius 26-án, az alsóvárosi ovodában és a Váradi-utcai menhelyben junius 27-én. Az ünnepély mindenütt az illető ovoda udvar kertjében délután 4 órakor kezdődik. — Kötelezővé akarják tenni a vizórát. A vízvezetéki bizottság szombaton délután öt órakor ülést tart és letárgyalja a vízórák kötelező bevezetésének az ügyét, illetve e tekintetben javaslatot tesz a tanácsnak. — Szeged és a selyemtenyésztés. A selye/ntenyésztési felügyelő kérdést intézett Szeged város tanácsához, hogy a külterületen mennyi szeder fa állhat a selyemtenyésztés rendelkezésére. A tanács azt válaszolja, liogy a külterületen körülbelül négyezer csemete és kétezer fa van jelenleg. A hatóság a jövőben •gondoskodni fog a fák szaporításáról. Selyemtenyésztéssel a szegedi tanyákon, a külterületen is foglalkoznak, de annak az elismerésre méltó nagy buzgóságnak, amelyiyel Bezerédj Pál a selyemtenyésztés ügyét fölkarolta, nálunk koránt sincs még olyan szép eredménye, mint másutt. Most már az ország minden részében vannak olyan falvak, amelyek lakossága nagy szorgalommal űzi a selyemtenyésztést. A munka mindössze pár hetet igényel s olyan természetű, liogy nagyobb gyermekek is könnyű szerrel elvégezhetik. Egyes falvakban a lakószobákat valóságosan selyemtenyésztési telepekké alakítják át májusra és junius első felére. Faállványokat készítenek, amelyekre nádat, vagy vékony léceket raknak. Ezeken lakmározzák a szederfaleveleket szazával a~ selyemhernyók. A falu utcáin folyton tépik a szedereperfa leveleit a gyerekek, leányok, asszonyok, mert a hernyók sokat és gyorsan fogyasztanak. Ha azután ilyen időtájban begubódznak a hernyók, a gubákat a selyeiiíbeváltók jó •pénzért megveszik. Van sok szegény család, amely 4—5 heti türelmes gondozásért 60— 80—100 koronát is szerez. A szegedi tanyákon érdemes volna nagyobb propagandát csinálni a selyemtenyésztésnek. — A légszeszgyárat kibővítik. A szegedi légszeszvilágitási társaság a villamos telep kibővítése végett kéri a várostól a régi vágóhíd területének átengedését. A tanács a területet átengedi a gyárnak, de kiköti, hogy azt kőkerítéssel vegye körül, ami területre pedig a bővítéshez nincs szüksége, az után évi 30 korona bért tartozik fizetni. A gyárat szénraktárral, egy kéménynyel és egy lakóházzal bővítik ki. — Rejtélyes ciankáli-mérgezés. Brüsszelből jelentik: Brüggeben rémes tragédiának lett áldozata egy portugáliai házaspár. Az eset annál izgatóbb, mert érdekes politikai háttere van. A vizsgálat eddig a következőket állapította. meg a titokzatos szenzációról: A házaspár neve Parens. Az asszonyt, akiről eleinte azt hitték, hogy törülközővel fojtották meg, ciankáli befecskendezéssel pusztították el és pedig valószínűleg a. saját beleegyezésével ölték meg. A szomszéd szoba lakónője azonban azt állítja, hogy a falon át zajt hallott és amikor jobban odafigyelt, egész tisztán hallotta, amint egy kétségbeesett női hang többször ezt kiáltotta: — Nem akarom! Nem akarom! A férfi sem élt már és megállapították, hogy a saját testébe is három ciankáli befecskendezést tett. A rendőrség azt sejti, hogy a férfi portugál royalista vezér, vagy annak valami rokona, akinek az lett volna a feladata, hogy Brüggeben expedíciót szereljen fel a portugál royalista ellenforradalom érdekében. A belga kormány elhatározta, hogy az összes Belgiumban levő })ortugál emigránsokat kiutasítja, Vagy 'háromszázan lehetnek, többnyire 18 - -30 év között levő fiatalemberek, akik mindenkor csak rövid ideig tartózkodnak egy helyen, hogy a rendőri bejelentést elkerüljék. Egy szállító hajót és három vasúti kocsit, belga gyárakból eredő és Portugáliába szánt fegyverekkel és lőszerekkel lefoglaltak. — Huszonhat óráig viz alatt. A Glauco tengeralatt járó naszád bravúros gyakorlatot vitt végbe az arzenál vízmedencéjében. Teljes fölszereléssel és legénységgel leereszkedett a mélységbe s pénteken délelőtt 11 órától fogva szombat déli egy óráig maradt a viz alatt. Mikor végre felszínre jött a Glauco, az orvosok megvizsgálták a matrózokat, mert féltették őket, hogy a nagy mélységben az erős viznyomástól bajuk lesz. Valamennyi tengerész jól állotta a nehéz próbát. — A gyöngyhalász bfine. Newyorkból az a hír érkezik, hogy az angol királyné közbenjárása folytán a közeljövőben alkalmasint meg fognak kegyelmezni Jumbo Adam gyöngyhalásznak, akit egy Charles Jones nevű társának meggyilkolása miatt busz esztendei fegyházra ítéltek és aki büntetését Illionois állam déli fegyházában tölti ki. Adams valamikor gyöngyhalász volt s mesterségét több alkalmazottal a Wabash folyó mentén űzte. Egy napon emberei csónakjaikban az összeszedett kagylók felbontogatásával voltak elfoglalva, bogy az esetleg talált gyöngyöket kiszedjék. Az egyik munkás, Charles Jones szokatlanul nagy és értékes gyöngyöt talált, amit észrevétlenül el akart lopni s a zsebébe csúsztatta. Adams, aki rendszerint szemmel kisérte embereinek a munkáját, észrevette a tolvajlást s visszakövetelte a gyöngyöt Jonestől. A leleplezett tolvaj dühében munkaadójára rohant s hatalmas kést rántva, le akarta .szúrni; Adams ekkor, hogy életét megmentse, revolvert rántott s agyonlőtte támadóját. Az ékszer természetesen előkerült s azt nemisokára eladták, hogy a vételárat Adams védelmére fordítsák, akit gyilkosság miatt helyeztek vád alá s akit a biróság később buszévi fegyházra itélt. A drágakövet egy newyorki gyöngy kereskedő vásárolta meg ezerkétszáz dollárért, aki később egy londoni ékszerésznek adta el. Ettől került a gyöngy a királyi család birtokába s jelenleg is a királyné egyik nyakláncának a díszét képezi. A királyné, tudomást szerzett a gyöngy történetéről s nyomban érintkezésbe lépett Adams ügyvédjeivel, sejteni engedve, liogy szívesen fog közbenjáró lépéseket tenni az elitélt ember szabadon bocsátása érdekében. — A két Pozsár. Az alábbi levelet kaptuk: Mélyen tisztelt Szerkesztőség! Mindenekelőtt megköszönöm, hogy a Délmagyarország junius 16-iki számában a hirek rovatában Az utolsó dalom cimen legújabb dal füzetemről ismertetést adni szívesek voltak, azonban egy kis tévedésre kell felhívnom b. figyelmüket. A cikk igy kezdődik: Az utolsó dalom, Pozsár Antalnak, Erdélyi Kálmán,, cimbalmosának" . . . stb. Én — kérem alázattal — nem vagyok Erdélyi Kálmán, cimbalmosa, hanem a Szegedi DeákOtthon internátusban, mint felügyelő-tanár, működöm. E tévedés bizonyára onnan van, mert ő is szokott írni dalokat. Pozsár Antal. Mindenesetre örvendetes, hogy Szegeden már van annyi Pozsár, liogy össze lehet őket téveszteni. — Kavarodás Kinábau. Pekingből jelentik: Tangsaoji még nem tért vissza Pekingbe, bár Juansikkaj vasárnap Liangsi nevű titkárát külön vonaton Tiencsinbe küldte, bogy M miniszterelnököt visszatérésre szólítsa föl. A mai minisztertanács 'határozatából Liangsi ugyané megbízással ismét Tiencsinbe utazott. Az elnök és a kabinet többi tagjai a miniszterelnök titokzatos elutazását érthetetlennek mondják. Ugy látszik, Tangsaoji semmikép sem akar visszatérni. Magyarázata ennek valószinüleg a kantoni hatóságok ama közlése, hogy Kanton függetlenségi proklamációt akar kibocsátani. A mandzsu katonai •osztály, mely a nyári palotában volt bekvártélyozva, Pekingbe indult azzal a bevallott szándékkal, hogy a zsold fizetését követelje. Juansikkaj csapatai szembeszálltak velük és megakadályozták a lázadás nyilt kitörését. A mandzsu katonaság vezérét letartóztatták. Samziból és Santungból érkezett hirek szerint ott is lázadás készül, mert a katonák nem kapnak zsoldot. Szükséges volna, hogy a kormány legkésőbb holnap erre és más célokra pénzt kapjon. Ebben a helyzetben a kormány a nemzetközi bankcsoporthoz fordult, mely három millió taelt engedelmezett. E nyugtalanitó jelenségek ellenére Juansikkaj befolyása állandóan növekszik és a helyzet is javul. Tangsaoji visszalépése csak a kormány erősödését jelentené. Tangsaoji kijelentette, 'hogy vissza szándékozik lépni, mért elvésztette bizalmát pártjában és az idegenekben. Tangsaojit igyekeznek a szándékától eltéríteni. — Drákói rendelet. A rendelet, amelyet ilyen jelzővel Newyork táviirdás kisasszonyai látták el, a távírdák intézőjétől származik s kereken eltiltja á hölgyeket attól, hogy a hivatalbaíi kivágott nyakkal és rövid ujakkal jelenjenek meg. Newyorkiban — ugy látszik — sehogy sem tudnak belenyugodni abba, bogy a nők a férfiakkal folyó örök harcba belevigyék azokat a fegyvereket, amikkel a természet sietett segítségükre. Nem tudják megszokni, hogy a mai nők ezeket a fegyvereket a nagyanyáink erkölcseinél szabadabb módon csillogtatják. Néhány hónappal ezelőtt történt s akkor mi is beszámoltunk róla, hogy a férfiak molesztálása miatt felszólaló hölgyek panaszaira egykét város rendőrkapitánya egészen különös intézményt léptetett életbe a nő-detektivek gárdáját. Ezek tapasztalatai alapján pedig meghozták a határozatot, amely ugyan mi is lehetett volna más, mint hogy az egyszerűen öltözött hölgyeket senki sem zaklatja, ellenben a cifra ruhásokat igen, tehát: tessék egyszerűen öltözködni! A fenti rendelet pedig oda mutat, hogy a távírdák direktora egy véleményen van a rendőrkapitányokkal s ezért tiltja el alkal-