Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-16 / 138. szám

1912 junius 16. DELMAGYARORSZAG 7 véleményem, hogy ennek tisztára politikai célzata van és épen ezért valószínűleg nem is fogom összehívni a kért közgyűlést. Az ügyvédi rendtartás ugyan nem tartalmazza azt, hogy az ügyvédi kamaráknak politizálni tilos, azonban pontosan fel vannak sorolva azok az eshetőségek, amelyek a kamara rendkívüli közgyűlését indokolttá teszik. Ezek között nincs olyan pont, amely a politikai ügyekre vonatkozólag szükségesnek tartaná a rendkívüli közgyűlés összehívását. A háború. Konstantinápolyból jelentik: Minden hivatalos cáfolat ellenére ugy látszik, mégis igaz, hogy az olasz flotta már néhány nap múlva általános támadást fog kezdeni az Aegei tengeren. Itt szerdára, vagy legkésőbb csütörtökre várják a flottatámadást. Konstantinápolybá érkezett román hajók hirül hozták, hogy három órával előbb, semmint a Dardanellák torkolatához értek, olasz hadihajókat láttak. A támadás valószínűleg azért marad szerdára, mert ezen a napon telik le a kiutasított olaszoknak szabott utolsó határidő és a római kormány attól tart, hogy a törökök véres boszut találnak állani a török területen maradt olasz állampolgárókon. Szerdán délntán indul el az „Ella" német gőzös több mint ezer olasszal s akkor aztán a török birodalom területén már csak azok az olaszok maradnak, akik időközben meg tudták szerezni az ottomán állampolgárságot. Legyen a ÜHOSz az újságíróké ! — fndiíuányok a közgyűlés előtt. — (Saját tudósítónktól.) Nem egyszer rárautaittuník arra, hogy >a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége olyan csodaegyesüileit, mélyben mindenki jelen van, aki nem újságíró. Néha egy-egy njságiró lis tag lehet. Legnéhább igazgatósági tag is. Ellenben az egyesületnek még az elnöke se ujságliró. Hanem [költő, kamarai rtitkár, ilyesmi. Természetesen ilyen viszonyok miatt a VHOSz nem viseli szivén az ujiságirók igazi érdekelit. Meg kell reformálni, ujjá kell szervezni a VHOSz-et, — ez a jelszó most. Igen, ez a kívánság, a létérdek, ma is, évek óta, szüntelenül. És a hivatásos újságírók eljutottak már oda, hogy hangoztatják: — Legyen a VHOSz az újságíróké! Ez a kívánság csak alapos reformokkal teljesülhet. És a reformok kívánsága minden igazi njságiróban ott él már. Igen sok reforminditvány kerül a, legközelebbi közgyűlés elé. Ezek közüli érdekesnek találjak ismertetni Paál Jób hirlapiró indítványait, mert azok kifejezik az njságirók óhaját. Ime az indítványok tartalma: Tekintetes Elnökség! Tisztelettel kérem, méltóztassék alábbi indítványomat a szövetség ez évi közgyűlése elé beterjeszteni és azt tárgyánál fogva a napirend előtt tárgyalni. Tisztelettel Paál Jób, a VHOSz rendes (tagja. I. INDÍTVÁNY. Mondja ki a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének 1912 junius hó 30-án, 'Győrött megtartandó közgyűlése, hogy 1. a Szövetség igazgatóságának csak vidéki politikai napilapnál rendszeres alkalmazásban levő olyan hirlapiró lehet, akinek egyedüli és főfoglalkozása a hir(lapirás és akinek legfőbb jövedelmét a hírlapírói fizetés képezi, 2. az igazgatóságnak legalább husz tagja csalk vidéki politikai napilapnál munkatársi minőségben alkalmazott hirlapiró lehet ós iaz igazgatóságba legfölebb tiz vidéki politikai napilap felelős szerkesztője választható be, 3. lapkiadó, laptulajdonos vagy a Szövetségnek olyan tagja, alkinek nem főfoglalkozása a hirlapirás, sem az igazgatóságnak, sem a vezetőségnek tagja nem lehet, 4. a közgyűlésen megejtendő tisztújítást jelen indítvány alapján ejtik meg. II. INDÍTVÁNY. Mondja ki a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége, hogy 1. bizottságot küld ki, amelynek kötelessége megvizsgálni, hogy a Szövetség rendes tagjai felvételűik idején megfelelitek-e azoknak a feltételeknek, amelyek szükségesek aboz, hogy a Szövetség tagjai lehessenek és kötelessége ennek a bizottságnak megvizsgálni azt ás, hogy a tagok ma is megfelelnek az alapszabályszerű föltételeiknek, 2. a kiiküldendő bizottság tagjai csak vidéki politikai napilapnál rendszeres alkalmazásban ilevő olyan hirlapiró 'lehet, akinek egyedüli és főfoglalkozása a hirlapirás és akinek legfőbb jövedelmét a hirlaplirói fizetés képezi. 3. a bizottság vizsgálatának befejezése után rendkívüli közgyűlés hívandó össze, lamély a fettételeknek meg nem felelő 'tagok kizárása ügyében határozatot hoz. Ezen a közgyűlésen a Szövetségnek azon tagjai, akiknek ügyében határozatot hozandó, nem vehetnek részt, Paál Jób kollégánk indítványa olyan, hogy azt minden hivatásos újságírónak meg kell fontolnia. Mert megfelel annak ia szellemnek, hogy VHOSz legyen végre az újságírók szövetsége. Hogy végre ez az egyesület ne az újságírók érdekei ellen dolgozzék, hainem az akarata födje a vidéki njságirók akaratát. Ez a cél, erre kell törekednünk és ezt el is érj ük, ha él bennünk az igazság szelleme s a szabadság akarata. Itt adjuk le különbesa Kanizsa Ármin kollégánk irását, amelyet a VHOSz titkárának, Palócz Lászlónak küldött le. Ugyanezt a levelet egy időben nekünk is megküldte, hadd lássa mindenki, hogy klisebb kérdésekben is milyen arrogánsul bánik a VHOSz az — újságírókkal. A ilevél igy hangzik: Tisztelt Titkári Hivatal! A nekem mai postával küldött közgyűlési nyomtatványokat forduló postával 'bátorkodom visszaküldeni, a következő kommentárok kapcsán: Én a VHOSz-nek Nagybecskereken lakó rendes tagja vagyok, aki néhány hét óta itt tartózkodom a fővárosiban és még bizonyos ideig litt fogok tartózkodni. (Hogy miért, az az én magánügyem.) Tudtommal nem jelentettem be a szövetségnek lakhelyváltoztatást. Ezért csodálkozással olvastam a ma visszaküldött nyomtatványok egyikére kék irónna! odavetett azt a megjegyzést, hogy a meghívó és a részvételre felhívás részemre május 29-én a „Budapesti Napló" szerkesztősége cimén Budapestre feladatott. Nem tudom, nem is kutatom, hogy a t. titkári hivatal honnan szedte ezt az én „cimem"©t, csak megállapitom a tényt, hogy én meghívót nem kaptam, tehát az utazási és ellátási benefieiumolkat nem élveztem, mert a jelentkezési batáridő már letelt. Mindenesetre érdemes volna megtudni, hogy honnan ered a fentjelzett cim, mert holnap esetleg azt fogom megtudni, hogy a VHOSz valamilyen irást küldött nekem a zsidó rabbi, vagy a gyepmester, vagy ia főrendiházi liftkezelő cimén. A precedens után már semmit ,sem tartok lehetetlennek. Ha a t. titkári hivatal a meghívást annak rendje és módja szerint Nagybecskerekre küldi, akkor én azt (mint sok más postaküldeményt) 24 órán 'belüli itteni lakásomon kézhez kapom és van elég időm és alkalmam intézkedni, hogy egyetlen tagsági jogomat: a közgyűlésen való szerény megjelenést egy pár korona lefizetése ellenében gyakorolhassam. Igy azonban ez reám nézve anyagi okokból lehetetlenné vált. Vigasztal a tudat, hogy nem az én hibámból. T. titkári hivatal! A hivatásos újságírók összérdekei szempontjából a szövetség mivolta felől — engedelemmel — megvan nekem a szerény véleményem. Ez azonban más lapra tartozik. Hangsúlyozom azonban, hogy sem az ón létemben, sem pedig a szövetség jelenlegi 'struktúrájában nem nagyjelentőségű iaz, hogy én ott leszék-e a győri közgyűlésen, vagy nem. Az ia körülmény azonban joggal föOháborit, hogy egyszer egy évben lenne alkalmiam kuriársakkál együtt — mondjuk hogy — kedvezményes áron kirándulni és pár órán át szórakozni, akkor is elesem ettől, egy érthetetlen admiöisztnácáőbeili botlás miatt. Én nem kérem, hogy 'ez a hiba 'reparáltasisék, viszont meg teljes költség 'árán anyagi okokból nem utazhatom a közgyűlésre, tehát nem fogom szaporítani az „alkalmatlankodó elemet". No, de meggyónok. Nem sajnálom, inert a tapasztalat 'tanítja, hogy reánk, hivatásosakra ott ugy sincs nagy szükség. Érdemben mi a szövetségben csak statisztálunk. „Elvégziik" ott a mi ügyes-bajos dolgainkat a mi bőrünkre éves vasúti szabadj egyekkel utazó nyomdatulajidonosolk, kiadók, ügyvédek, orvosok, gyógyszerészek, tanárok, tanítók és más álhirlapiróik ós tagtársaik. Elvégre nem kívánhatunk mi, hivatásosak a mi nevünket viselő szövetségtől egyebet, mint azt, hogy keservesen keresett garasainkból fogadja el a tagsági járulékokat! Szíves elnézését kérem a t. titkári hivatalinak, hogy most, a közgyűlés előtt, a bokros teendők idején ilyen hosszú levéllel alkalmatlankodtam s hogy egy kissé eltértem a tárgytól. Nem itebetek róla, de ilyen ia hangulat és engem mód felett bánit iaia én esetemben rejlő méltatlanság, amely felett nem térhettem szótlanul napirendre. Budapest, 1912 junius 14. Tisztelettel Kanizsa Ármin hirlapiró, a VHOSz rendes tagja. NAPI_HIREK A régi és uj álmoskönyvek. A nagyanyám házában Trattner kalendáriuma mellett áz ablakmélyedésben a szögön ott függött a nagy egyiptomi álmoskönyv. Ezenkívül csak a biblia számított könyvnek a régi házban. Voltak ugyan regények is valahol a padláson, de azokat már mindenki kiolvasta a háznál és a ház körül. Ugyanez a sorsa volt a régi Vasárnapi Újság valamely bekötött évfolyamának, amelynek megható fametszeteit már a gyerekek ismerték. A kis zsellér-házon gólya kelepelt, mig odabent Sándor Móric lovasbravurjai (képen és Írásban) szórakoztattak kicsinyt és öreget. Komoly könyv tehát a kalendárium és biblia mellett az egyiptomi álmoskönyv volt. És mindennap szükségünk volt az álmoskönyvre, mint akar a kalendáriumra vagy bibliára. Abban az időben mindenki álmodott. Nagyanyám álmoskönyve az úgynevezett nagy álmoskönyvek közül való volt. A csillagoknak, csillagok állásának, szélnek és viharnak épen ugy benne foglaltatott a magyarázata, mint a legbohóbb álomnak. Talán tízezer különböző álom volt itt felsorolva, az apró, levéibélyegnagyságu fametszetek pedig rajzban is mutatták az álmot. Egy-egy képecskón a legváltozatosabb figurák találódtak, amint az álom összezavarja a dolgokat, ökröndöző öreg ember, pólyásbaba, táncosnő és szálló madarak mind elfértek egyetlen képecskén. Csupán fel kellett ütni az álmoskönyvet, hogy az ember megtalálja benne éjszakai álmát. Ott állott a fametszetben a három jegenyefa, amellyel épen álmodtunk, de ott volt a tál kolbász is, amelyet ugyanazon éjszakán a szomszédunkban evett álmában Vasadi Pál. És különböző számocskák állottak az álmok