Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-15 / 137. szám

1912 / Ifi. évfolyam, 137. szám Szombat, junius 15 AJzponti szerkesztősén és kiadóhivatal Szened, c— Korona-utca 15. szám c=i Jailapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., t^rj Városház-utca 3. szám • ELŐF1ZETESÍ AR SZEűEBEfi egész évre . ft 24'— félévre . . . R 12'­negyedévre . K 6'— egy hónapra K 2'­Egyes szám ára 10 öllér. ELŐFIZETÉSI "AR VIDÉKÉN: egész évre K 28'— félévre . . . K negyedévre . K %'— egy hónapra K Egyes szám ára 10 fillér. 14 — 2.40 TELEFON-SZÁM: Szerkesztősei 305 ca Kiadóhivatal 83® interurbán 305 Dadapesti szerkesztöseg telefon-száma 128—12 Uj virágok régi mezőkön. Uj virágok . . . Tudniillik stilusvirágök, a betűkkel gyepesített papirréteken. Mi­lyen hirtelen és sajátságosan változnak ezek a színek, ezek a virágok! Azelőtt, a főrendekhez szólva, ilyesféle­kép iríak: ,,A múmiák. A középkor itt fe­lejtett intézménye. A feudálisok. Az el­avult jogok bitorlói. Dölyfös mágnások, laíifundiumosok, lilahasu püspökök" — és hasonlók gyülekezete. Angliában már kon­gatják a halálba rangot a ilordok háza fö­lött, a magyar lordokra, történelmi és pénz-bárókra, grófokra mikor kerül a sor? Most, ugyanezekről a radikális hasá­bokról magasztaló dal hangzik a főren­dekről. ők az alkotmánynak, „a megti­port szabadságoknak", a jogoknak védői. Az ő meggyőződésüktől függ, hogy jóvá­tétessék, amit a képviselőház többsége el­rontott. A nemzet élő lelkiismeretét jelen­tők ők, amely nem alszik a veszedelmek idején. Hála Isten, hogy még meg vannak a nagyméltóságú és méltóságos főrendek, születettek és azzá fejlődőitek! Azután nézzük, hogy bizonyos függet­lenségi mezőkön, hogy szólnak a törvény­hatóságokról. Hej, de kikaptak ezek a tör­vényhatóságok, városiak és vármegyeiek egyaránt, amikor az obstrükciót elitélték! Akkor „megrendelt bizalomszállitás" volt, amit határoztak, erkölcsi súlya már azért se lehetett, írták, mert városi tisztviselők és virilisták tömege nyomta el a bizalom jogán helyet foglaló törvényhatósági bi­zottsági tagok szabad meggyőződését. A törvényhatóságok, a főispánok szemöídök­ráhtásai után táncoló, politizálásra kis­korú testületek; az ő szavukat nem kell figyelembe venni, amikor az obstrukció ellen panaszkodnak. Ez a vélemény is megfordult. Most a törvényhatóságok á vidék romlatlan népé­nek közvéleményét jelentik, amely bizo­nyára vétót fog dörögni a parlamentben történt erőszakosságok fölött. A törvény­hatóságokban a szabad meggyőződést nem vezetik ki rendőrökkel, ott hangot fog adni és ez a hang kétségtelenül meg fogja leckéztetni a „szólásszabadság hóhérait." A törvényhatóságok föl fognak irni, a tör­vényhatóságok nem fognak alkotmányel­lenesen hozott törvényt végrehajtani, a törvényhatóságok nem adnak újoncot, sőt a törvénytelenül kapott egyetemekről is lemondanak, (amint hogy a tisztviselők is örömestebb koplalnak, semhogy olyan családi pótlékot fogadjanak el, amelyet az ellenzék nem obstruált meg) a drága, a nemes, a becsületes törvényhatóságok! Természetesen ezek a virágok sem ma­radnak örök életűek és még csak nagyon tartósak .se lesznek. Mihelyt a főrendiház megszavazza a véderőjavaslatokat és az egyéb törvényeket, akkor újra az aülikus, császárimádó, középkori társaságnak fog­ják elnevezni. S mihelyt a törvényhatósá­gok többsége nem áll kötélnek, hogy a pusztulás gödrébe zuhant obstrükciót ki­vonszolja, akkor újra szervilis vezény­szón induló, kiskorú testülletek lesznek. Van-e ebben valami különös? A vilá­gért sem. Csak azért érdemes megfigyelni, hogy a dicséretnek idő előtt ne örüljenek a magasztaltak és a becsmérelés utólag ne fájjon nekik. Különösen a törvényható­ságok oiysokszor átestek ezen a gyorsan változó hazafiság! minősítésen, hogy most, amikor az ellenzéktől előreláthatóan megint kikapnak, azzal vigasztalódhat­nak, hogy eljön újra a kedveskedések és a megtisztelő föltevések ideje. Hiszen olyan régen az se volt, hogy Bécset, a legfőbb hadügyi köröket tisztelte meg az ellenzék egy része azzal a re­ménnyel, hogy Magyarországon az igaz, a jó politikát fogja a munkapárti uralom helyére ültetni! A bécsi telefon volt a negyvennyolcasok legkedvesebb zenéje, amig azt várták, hogy a kormányrabivás üzenete azon érkezik meg. S bizony, azóta Bécs is más jelzőket kap, egész más bok­rétákat, mint aminőket a hadügyminiszter ablakába készültek tenni Batthyány, meg Holló . . . Históriai jelentőségű politikai 'harc zajlik le, amely az egész országot megmozgatja. Szinte természetellenes volna, ha annak Poétikai tanitásom kis tükre. Irta JUHÁSZ GYULA. Ez a kísérlet a lehetőségig tömör lka vonata .azoknak a legfőbb szempont óiknak, végső' el­veknek és lényeges mondiamíivailóknaik, ame­lyek poétikai 'tanításom közben vezettek. Az nj operákban vannak bizonyos vezérmotivu­mok, amelyek jellemző erővel csenő ülnek föl .lelkünkben később is az előadás utón: a.z nj poétikai fölfogás vezérmotivmnait akarom én itt az irás maradandóbb formája révén iki­emeilmli önmagam és tanítványaim előtt és hia mások is érdeklődéssel olvassák, akkor töb­bet, értem el, mint amennyit igénytelen kí­sérletem első sorban alkart. Mivel e rövid kísérlet keretében csupán az álltalános szempontokat tárgyalót), a végén a részletes induktív elemzéseknek egy jellem­ző példáját mutatom be, a többiek szim­bólumaképen. Mivel fog a le — ezt .a kérdést miaga nevében a emberiség első (és minit mind átéli mindazt ciót, amit a és azonnal v képen: — A z i d' agodnli az idén? nitványai és ön­iiára, aki, mint az evelője, Szókratész velő) maga is újra lényt, benső szenzá­c lelkében fölidéz — kérdésre a következő­alkotás titkainak isme­retével fogunk gazdagodni, olyan kincsekkel, amelyék romolhatlan értékei minden müveit embernek. Nem azért ikutiatjuk ia költői al­kotás titkait, hogy költeni tudjunk — ez a kiválasztottak gyönyöre és édes kínja. — de .azért, hogy olvasók legyünk, nem pedig, liogy áróik. öntudatos ol vasók, ízléssel olvasók, akik tudják, mit kell olvasni és hogyan kell ol­vasni. Igen, a költészet müértőivé akar nevelni bennünket a poétika és a szorgalmon kivül még egyet kér tőlünk, amely nélkül tudásunk lehet, de gyönyörűségünk .nem: , szeretet. „Minden dolog értékét a szeretet adja meg, amellyel hozzá ragaszkodunk" — mondja egy nagy .belga költő, Maeterlinck és mi hozzá­tehetjük, bogy e szeretet nélkül ,a költészet hazai és távoli virágai pasztán herbáriumi tárgyak lesznek előttünk, számokkal és ne­vekkel fölruházva. Giazdago.dni alkarunk lelki kincseikkel, ezért tanuljuk a poétikát. Miért kell ide különösen szeretet és (lelkesség? Mert a költői alkotás az emberi lélek müve és lelket csak lélek fo­gad be igazán. Emberi lélek müve a költe­mény, érzés és képzelet alkotása; és pedig — ezen a főhangsuly — művészi alkotása. Maga a második teremtés, maga egy második világ. De kérdés, mikor ilesz költemény az Írásból, mikor válik müvé e mnnika? Egyszerű a fele­let: ha szerzője költői tehetség. Költőnek lenni annyi, mint erős érzést és erős 'képze­letet egyesíteni. Petőfire gondoljunk, aki a magyar alföld nagy költője lett. Hogyan? Petőfi előtt is volt alföld, voltak szépségei, mégis .az .alföldet a költészet — és igy az Ol­vasók számára — Petőfi hódította meg, ő fe­dezte fel. Mert Petőfi niagyon — a lángész erős érzésével — szerette ezt a tájai és a lángész erős képzeletével látitó meg rejtett — a dolgok mélyén rejlő — szépségeit. De elég-e lide az erős érzés, az erős képzelet? Nem elég. Formát keill találná neki, ki kell azt fejezni a művészet erejével. A forma te­hát döntő és mondjuk — lényeges a művé­szetben: formája lévén lesz költemény az. irás. Minden költő érzése és képzelete meg­keresi — és ha igazi költő wt illető — megta­lálja a maga formáját. Petőfi vagy Arany egyetlen sorát sem szabad megváltoztatni: azért költemények. Igy jönnek létre a költői műfajok, a köl­tői érzés ós képzelet különféle fajtája szerint. Kérdezzük: hányféle lényegesen különböző formában lehet, .kifejeznie magát a költőnek? Látni fogjuk, hogy ihárom ilyen' műforma van .és az egyes müflajdk ezeknek csupán vál­tozatni: epikus, lirai és dránaai forma van. II. Hogy jött létre az epika, ez ősi formája a népek költészetének? Egyszerűen megkíván­ta ezt az ember egy mély iekkli ösztöne: a mesélési ösztön, a goethei Lust zum fabu­llieren. A gyermek, ia romlatlan, naiv kis embeav

Next

/
Oldalképek
Tartalom