Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)
1912-06-12 / 134. szám
1912 junius 13. DCLMAOYARORSZÁG 165. A képviselőket ugyanis ekkor már 300 főből álló tömeg követte. Fernbach Károly elkiáltotta magát: — Gyerünk be! Gersich rendőrfelügyelő, kezében egy listát tartva, harsány hangon a következőket mondotta: — Utasifásom vad arra, hogy azokat a képviselő urakat, akik ezen névjegyzéken rajta vannak, be ne bocsássam. Akik azonban a névjegyzéken nincsenek, azok szabadon bemehetnek a képviselőházba. Nagy lárma támadt erre. A képviselők hangosan tiltakoztak, a közönség tüntetett. Az ellenzéki képviselők mindnyájan a legenergikusabban tiltakoztak az erőszak ellen, de végül is látták, hogy a hatalmas katonai kordonnal szemben nem lehet eílentállani, mindnyájan rendben elvonultak. (Az ülés megnyitása.) A képviselőház mai ülése .féltizenegy órakor kezdődött meg, amelyen kizárólag a munkapártihoz tartozó képviselők voltak jelen. Az ülésen Tisza István gróf elnökölt. A kormány részéről Lukács László miniszterelnök, Székely Ferenc, Serényi Béla gróf és Beöthy László miniszterek voltak jelen. Ezenkívül jelen volt a teremben összesen 165 képviselő. Ezek közül 11 horvát, .a többi munkapárti. Az ülés megnyitása után egy-két perc alatt elintézték a tegnap már elfogadott törvényjiaVaslatok ,harmadszori olvasását és igy a családi pótlékról, .a fogyasztási adók módosításáról, valamint a vasutas háztól építésről szóló javaslatot harmadszori olvasásban is elfogadták. — Ezek a javaslatok — jelentette ki Tisza István gróf — alkotmányos hozzájárulás végett átküldetnek a főrendiházhoz. ( Házszabály revízió.) Ezután következett Vadász Lipótnak .a házszabályrevizió tárgyában beterjesztett inditványámak érdemleges tárgyalása. Amikor a Ház ehez a tárgyhoz ért, Tisza István gróf az elnöki széket átadta Beöthy Pálinak, azért, ment maga is részt kiván venni a vitában. Lukács László miniszterelnök emelkedett fel ezután szólásra. Nagy zaj, mozgolódás támadt. A munkapárti képviselők, akik közül többen Kossuth, Apponyi és Justhnak >a baloldalon levő helyeit foglalták el, felkerekedtek és a jobboldali padokba mentek át, hogy jobban hallhassák ,a miniszterelnököt. Pár percig tartott ez az elhelyezkedés, amelynek megtörténte után Lukács László miniszterelnök a következőket mondotta: (Lukács beszéde.) — Az utóbbi lidők szomorú tapasztalatai, le leginkább a legutóbbi események mindenkit meggyőztek arról, hogy a házszabályok nem töltik be rendeltetési céljukat. A tanácskozás rendjét és zavartalan menetét nem képesek biztosítani, Nem mint miniszterelnök, hanem mliint a többség jelenlegi vezetője (Élénk éljenzés.) köszönetemet fejezem ki Vadász Lipótnak azon előterjesztéséért, amely a legszükségesebbre szorítkozva, alkalmas •lesz arra, hogy a Ház tanácskozási rendje a jövőben biztos alapra legyen fektetve. Azt hiszem, ennek .a pártnak, amelyhez tartozni szerencsém van, általános óhajtását fejezem ki, amikor annak a várakozásoimnak adok .kifejezést, liogy á párt az indítványt elfogadja. (Zajos helyeslés és éljenzés.) Haydin Imre '(munkapárti) volt a következő szánok. Megemlékezett Tisza István gróf szerepéről és azt mondta, hogy a történelem Tiszát igazolni fogja. Vadász indítványa szerinte a mai helyzet logikái következménye volt. Vadász talán túlságos bőven s erősen indokolta meg indítványát, de hozzá az indokokat a hazafias tudás legmagasabb bércein kereste. Vio Ferenc, Fiume képviselője, örömmel Üdvözli a parlament munkaképességének helyreállilását. Ezt rendkívül fontosnak tartja Fiúméra nézve is, mely az utóbbi időben ...— .. mnif i'mrtn —.-FC^JAAG;-.EA^-W^ADATGAAWKI nagyon érezte a tengerészeti törvény reformjának hiányát. Reméli:, hogy üdvös törvényt fognak még hozni Fiume számára. (Tisza beszél.) 'Ezután Tisza István gróf emelkedett fel szólásra. A szélső jobboldali padsor első helyén, Bánffy Dezső báró egykori székéből kezdett beszélni. Jobb kezét nadrágzsebébe tette, másik kezével a padra támaszkodott. Időnkint fölemelte jobbját és kiterjesztett ujjaival szokása szerint a padra ütögetett. — Csak röviden akarok beszélni — kezdte szavait. — Megérett kérdéssel álihink szemben, melyek részletes indokolása nyalt ajtókat törne be. A megokolást. megkönnyítették Vadász Lipót beszédének argumentumai, de maga az a tény is, hogy ő két évi képviselősködés után most először jutott abba a helyzetbe, hogy itt Ilyen beszédet elmondhasson. De legjobban megkönnyiti az indítvány megokolását az, hogy az erre vonatkozó argumentumokat ia velünk szemben álló képviselők beszédeiből meríthetjük. Ök ezt a h áz szab ál y re v ízi ót helyeselték és elfogadták, mikor többség voltak, ugy, hogy erre a házszahályrevizlóra nézve a magyar közélet tényezőinek teljes konszenzusa tapasztalható. Megjegyzem, hogy ezt a teljes egyetértést nem tartom szükségesnek. Unikum az a felfogás minálunk, hogy csak minden tényező hozzájárulásával lőhetne a házszabályokat szigorítani. Általános tapasztalat, hogy mindenütt akkor szigorították a házszabályokat, mikor az szükségessé vált és ép annak az ellenzéknek elkeseredett ellentállásóvai szemben, mely ellen a szigorítás szükségessé vált. (A házszabályrevizió.) Mindenesetre tény, hogy ezt a házszabályrevíziót helyeselték és elfogadták a jelenlegi kisebbség vezérei. A politikai és erkölcstelenségnek legeklatánsahb példája volna, ha most ellene fordulnának. Általános vád volt a koalíciós kormány ellen, amelyet én magam is hangoztattam, hogy a házszabál yre viziót csak a maga és nem az ország jövője számára csinálta. Ezt a vádat, bizonyos mértékig módosítani kell, mert ők a házszabályrevizió korlátozásába csak saját pártjuk csekélyebb órettségü tagjainak nyomása alatt mentek bele. Ha a javaslat Andrássy gróf, Apponyi és Justh eredeti szándéka szerint ment volna át, akkor talán mint a koalíció egyetlen üdvös öröksége jutott volna iaz uj -rendszer tulajdonába. Ugyanaz a kötelesség, mely a koalíciót arra kényszeritette, hogy a választójoggal minden juaktim nélkül megteremtse a technikai obstrukció ellen való sikeres védekezés minimumát, ugyanaz a kötelesség a mienk is. És ha bennünket vád érhet, ez a vád csak az lehet, hogy ennék a hazafias kötelességnek teljesítésében mindeddig késtünk. (Zajos éljenzés és taps.) (Az ellenzék kizárásáról.) — A többség most teljesíteni (kívánja ezt a kötelességét és teljesiti a szabályos és nyugodt tárgyalás minden biztosítéka mellett. Igaz, hogy az ellenzék nem vesz részt a tárgyalásban. Elismerem, hogy ma már mintegy 60 képviselő van a Ház teljes és szabályszerű határozatával kitiltva oly viselkedés miatt, melynek védelmére senki sem vállalkozhatik. Ámde akármilyen rendkívüli dolog hatvan parlamenti tag kitiltása, ez a teljes törvényes rendelkezés bírhat-e befolyással a Ház határozatába? Nem bírhat, még pedig a miatt, mert az ellenzéknek csak kisebbik része van szabályszerűen kitiltva, a másik része akadálytalanul részt vehetne a tárgyalásban. Az ellenzék összesen 150 tagiból áll. Ha tehát most hatvan képviselő kii is van zárva, még mindig van 90 tagja az ellenzéknek, még pedig, ha nem a zajt csináló hangszerek kezeléséről van szó, mindenesetre az értékesebb .e,ze, mely akadálytalanul részt vehetné a tárgyalásokban. Azt a 92 ellenzéki képviselőt, akit ki nem zárt a Ház, senki senx akadályozta meg abban, hogy részt vegyen a tanácskozásban és 60 képviselőnek a távolléte nem befolyá-j'uá a szavazás eredményét. Sajnos, ez a 92 ellenzéki képviselő is lemondott arról, hogy a tanácskozásban részt vegyen és igy ez által többé-kevésbé azonosította magát az itt lefolyt botrányos jelenetek szomorú hőseivel; (A botrányos jelenetek.) (Ezután a Magyar Hírlapot vette kezébe;, amelybe Andrássy Gyula gróf vezércikkeit . irt.) Egy előkelő politikus ízléstelenségnek tekinti azt az eljárást, amelyet a kizárt képviselők ellen folytatnak. Hát nem-e az az ízléstelenség, hogy itt sípoknak és botrányos j eleneteket rögtönöznek. Hiszem, hogy ha egy tisztességes társaságba valaki bejönne és elkezdene fütyülni, sípolni, nádihegedülhl és különféle hangszerekén játszani, nem tűrné meg ezt senki sem. Neui-e azt tekintenék Ízléstelennek, aki ezt eltűrné, szemben azzal, aki ennek a sípolásnak és fütyülésnek véget akar venni. (Zajos éljenzés.) Vájjon nem akkor követett volna-e el a; házelnök hibát, ha helyet engedett volna a . sípolásnak és azon botrányos jeleneteknek, amelyek a képviselőház működését megakadályozzák. A képviselőház elnöke apellált a Házra és a Ház alkalmazta a 250; §-t, amely jogot ad a megtorló intézkedések megtételére. Csak egy jogával élt a Ház és az elnök kötelességét teljesítette, 'ámely nélkül teljesen lehetetlen lett volná, partementünk jó hírnevét, súlyát és méltóságát megóvni'.. (A parlamenti anarchia.) # Ezek a parlamenti munkásságot biztosító átmeneti intézkedések kétségkívül nem kellemesek, ki tagadná ezt? De viszont azt a struccpolitikát sem lehet folytatni, hogy ne vegyük figyelembe azokat, a jelenségeket, amelyek Itt történnek és ne iparkodjunk mindent elkövetni, hogy a parlamenti anarchiát megszüntessük. Huszonkét év óta pusztítja ez a kóros betegség parlamentünk szervezetét. Természetes, hogy a kórt csak operatív uton lehet eltávolítani. Tudom, hogy a gyógyulás lassú, de meg vagyok arról is győződve, hogy ezen lassú gyógyulás .folyama után megtisztuláshoz érkezünk, amely parlamentünk jobb és szebb jövőjét és eredményes működését biztosítja,. (Óriási taps és lelkes éljenzés a munkapárton.) (Tisza önmagáról.) Bocsánatot kérek, hogy saját egyéniségemmel foglalkozom e néhány percben, amely nem volt szokásban közéleti működésemben, De ebben a legünnepélyesebb pillanatban szükséges, hogy az ország tisztán lássa az ért helyzetemet. Azzal ia nagy problémával, mely a parlamenti anarchia megszüntetését célozta, már régen foglalkoztam. 1898-ban, 1903ban, 1904-ben próbálkoztam is ezzel, de nem értem eíl eredményt. Harminc esztendős közéleti multam erkölcsi tőkéjét dobtam bele ebbe a küzdelembe (ia munkapárton óriási lelkes éljenzés támadt, míndeniki felállva tapsolt), beledobtam, mert meg voltam győződve,, hogy amit cselekszem, azt az ország érdekében cselekszem,. Nevetséges az a vád, hogy személyes 'ambíció, vagy hatalomvágy vezetErtsey Péter: Gazember, aki ezit mondta! Tisza István: Nem gazember, csak téved. Beöthy Páil: Ertsey képviselő urat rendre utasítom! Tisza István: Nem vezet engem cselekede teimben semmi gyűlölség, a jó isten ugy teremtett, hogy sok hely van szeretetre és kevés a gyiilölségre! A (közéletbe sohasem vittem bele a gyűlölséget. Erős és becsületes ember lelkének egész felhevülésével és teljes odaadással vagyok az iránt az ügy iránt, amelyet szolgálok, ide nem gyűlölettel. (Lelkes éljenzés és taps.)