Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-19 / 116. szám

2 séges, mert kiderült, hogy egyik rész obstruálni alkar, a másik nem. A Kóssuthpárt, hát ez soha nem volt egységes. Pláne a Justh-párttal nem, legföljebb avval, hogy mindig az ellenkezőt akarta. A munkapárt tábora pedig egységesen áll a miniszter dlnök mögött; ezt megmutatta az a lelkesedés, amellyel a párt a miniszterelnök előterjesztését fogadta. A párt szónokai meleg szavakban tolmácsolták a párt elismerését és helyeslését a miniszterelnök épen olyan méltányos, mint önérzetes és szép 'szavakban ajánlották fel a párt érintetlen erejét és kitartását a miniszterelnök tervei számára. Általános helyeslés között jelentették ki a szónokok, hogy készek a kormányt követni a harc mezején és a béke utján egyaránt, mert meg vannak arról győződve, hogy az igazságos ügy, a melyért a párt küzd és amelyet a kormány képvisel, diadiaira kell, hogy jusson. Kétségtelen, hogy a miniszterelnök szavai harcias hangulatot keltettek a pártban, de a szónokok szavaiból az is kitűnt, hogy a párt a harcot célnak nem tekinti s még mindig kész elfogadni egy olyan békét, a mely nem sérti a párt elveit és amely megfelel az ország érdekének. A kormány és pártja a békés és a más eszközökkel való megoldásra egyaránt készen áll. Tisztán az ellenzéktől függ, hogy a kormány melyik utat válassza a mai tarthatatlan politikai- szituáció megoldására s a két nagy reform-mü: a véderőjavaslat és a választójog megteremtése mellett a parlament munkaképességének biztosítására. Meggyilkolt exelnök. Londonból jelentik: Buenos-Ayrésből táviratozzák, hogy ott meggyilkolták Coloniero tábornokot, Paraguay volt elnökét. Részletes jelentés még uehi jött a gyilkosságról, de kétségtelen, Ihogy meíkszíkói forradalmárok ölték .meg, imert Coloniero minidig ellenezte a inekszikói forradalmat. DÉLMAGYARORSZÁG Rohonyi Gyula kitüntetése. (Saját tudósitónktól.) őfelsége a boszniai és hercegoviinai tartományi kormány körében megejtett változtatások kapósán Rohonyi GyuüáJt, az igazságügyminisztériuin tndós és páráit,lam népszerűségi! államtitkárját, a boszniai és hercegovinál tartományi főnök helyettesévé nevezte ki és egylben a titkos tanácsosságot adományozta neki. (A tartományi főtnükhielyettesség újonnan reindszeresitett méltóság, atmely az egyidejűen megszüntetett adlláltusi tisztség helyébe lép. Az átszervezés célja az volt, ihogy a tartományi kormánynak az eddiginél jóval nagyobb intézkedési és kezdeményezési hatáskört biztosirtamak. Ennek a fokozott felelősségű mnnkálkodási körnek a betöltésére egész emberre volt szükség. Igy esett a választás Rohonyi Gyulára, aki nemcsak országos nevű jogász, elsőrendű kapacitás a szervezés és adminisztrálás terén, hanem a bosnyák ügyek legalaposabb ismerője is. A horvátokkal ós a szerbekkel évek hosszú során át való közvetlen érintkezés olyan ismeretekhez és tapasztalatokhoz juttatta, amelyeket díszes állásában fényesen órtékesithet. Rohonyi Gyulának távozása az államtitkárságból, igaz, fájdalmas vesztesége a köznek általában s az igazságügynek különösen, a diszes méltóságra történt kinevezése mégis általános, nagy örömet kelt. A magyarság számára megnyugvás az a tuidat, hogy olyan férfiú ül a bosnyák kormány élén, akinek puszta ottléte is teljes garanciája sokszálú érdekeink csorbitatlanságának. Rohonyi Gyula 1852 julins 28-án Dunagáloson, Bácsmegyóben született. Középiskoláit Szarvason és Budapesten elvégezvén, a jog- és államtudomány okai a budapesti egyetemen hallgatta. 1877-ben ügyvéd lett. Mint egyéves önkéntes, a 2-ák kádmérnökezredben szolgált s 1873-ban tartalékos hadnagygyá nevezték ki. Ugy Újvidék városának, mint Báosniegyének ismételten megválasztott törvényhatósági bizottsági tagja. Báestmegyének 1881 óta tiszteletbeli főügyésze. Újvidék városa 1910-ben díszpolgárrá választotta meg. 1893 óta a bácsszerémi evangélikus egyházmegyének felügyelője. Az 1887—1891-iM országgyűlésein a kii'lpini, utóbb 1894-től 1896-ig a hódsági kerületet, 1896-tól 1906-ig pedig Újvidék városát kép1912 május^lQ^ viselte. 1910-ben Losoncon és Nagyibeoskeic keíl választották meg. Előadója volt- a képviselőválasztások fe. let ti bíráskodásról szóló javaslatnak. Jogi politikai lapokban gyakrabban jelentek meg dolgozatai. 1896-ban pedig önálló forrástanulmányok alapján megirta A honfoglalás története eim.ü munkáját. Az 1896—190]-üj országgyűlésen jelentékeny szerepet vitt mint a házszabályok revíziójára kiküldött bizottság, az összeférhetetlenségi törvény eljárás előkészítésével megbízott bizottság előadója. Ö készítette el a főrendiház tagjainak összeférhetetlenségére vonatkozó törvényjavaslatot, melyet azonban mindeddig nem tárgyaltak le. A felsorolt javaslatok eredeti szövegét ő készítette s az ő szövege szolgált a bizottsági tárgyalások alapjául. Tagja volt az igazságügyi, a pénzügyi, a felirati és a függő államadósságokat ellenőrző bizottságoknak. Elnöke volt a Szápáryféle ügyben kiküldött parlamenti vizsgálóbizottságnak. Az 1910. év tavaszán az igazságügy m in isztériitimba politikai államtitkárrá nevezték ki. 1910 május havában pedig a karlócai görög keleti szerb nemzeti egyházi kongresszushoz és zsinathoz királyi biztossá nevezte ki őfelsége. Lovag Bilinski közös pénzügyminiszter tegnap este táviratilag közölte Rohonyi Gyula igazságügyi államtitkárral a király kinevezését. Rohonyi ma délelőtt hivatalában fogadta tudósitónkat, akinek kérdéseire igen érdekes nyilatkozatot tett. Arra a kérdésre, hogy mikor foglalja el uj hivatalát, igy válaszolt: — Nyolc-tiz nap múlva el kelil indulnom Boszniába, mert ott be kell rendezkedni az uj szervezetre, melyet a bosnyák kormányzat most kapott. Az eddigi polgári adlátus helyébe ugyanis tartomány,főnök-helyettesi állást szerveztek. Egyúttal bizonyos parlementi képviseletet és parlamenti felelősséget is kapott a szerajevói országgyűlés az autonóm ügyekben, interpelláló joga van, kérdéseket intézhet a kormányhoz s igy a kormánynak fokozottabbá válván hatásköre, fokozódik a felelőssége is. — Mi lesz a kegyelmes ur programja nj hivatalában? — kérdeztük. — Programot a dolog természetéhez képest majd csak ott fejthetek ki, hanem azt már moöt is mondhatom, hogy az osztrák és ben voltaképen elrejtődik mindig az egyéniség. Nein az egyéniség a fontos, hanem azok az örökké élő törvények, melyek bármi jelenségben benne rejtődnek és megnyilvánulnak. Egy költői miiben ép ugy ott élnek, mint a természetben, mikor kizöldülnek a mezők és kivirulnak a virágok. Már az Ótestámentumban hangsúlyozást nyer a törvények örökéltii szelleme, mikor Mózes, a legnagyobb törvényművész igy jellemzi az isteni erőt: — A világ igy teremtődött: Mondá az Ur, Legyen! És lett. Krisztus, a legnagyobb élő-müvész is elrejteni kívánta az egyéniséget, helyesebben: beolvasztotta a törvényszerűség kinyilatkoztató szellemébe. Hogy eggyé vált, ergó külön hangsúlyozást nem nyert Moliére, Shakespeare, Newton, Edison, Beethoven, Wagner, Michel Angelo, Puvis de Chavannes, Segantini és igy tovább : örök névsorig, —. szóval hogy: eggyé vált az alkotók egyénisége az örök művészeti törvényekkel. Mert ha megérzem is, hogy ezt Moliére irta, ezt Beethoven muzsikálta, ezt Edison teremtette, ezt Segantini lehelte vászonra, vagy hogy: igy csak Shakespeare lirázhatott, — voltaképen azt látom csak, hogy ennek vagy annak az alkotónak mennyi tudása, milyen technikája, miféle erősebb hangsúlyozása s végtelen szellemi és részletszeretete nyilvánul meg. Mert nem az egyéniségük marad meg, hanem azok a munkák, melyek az örök törvényszerűség, a tökéletesedés, az emberi életfölfogás igazolói; nem az egyéniségek válnak a korszakok kincseivé, hanem a föltárt igazságok és szépségek. Csak ilyen szellemmel válik érthetővé áz a paradokszon, hogy a művészetben az egyéniség nem kiváltság, hanem gyöngeség. Visszatérve: Károlyi Lajos a legigazabb útra lépett akkor, amikor a piktorában nem hangsúlyozza, hanem elrejti az egyéniségét. Ennek az elvnek csak természetéből következik, hogy közvetlen impressziónak soha se lehet igazán helye. Egyetlen impresszió csak pillanatig : egy szempillantásnál rövidebb ideig élhet; bennem okvetlenül más, mint másban ; soha nem ugyanegy és nem is egy. A művé• szet pedig nemcsak az egyeseké, nemcsak pillanatoké - hanem az emberiségé és örök életű! Impresszió nélkül, igen, igy dolgozik Károlyi Lajos. Mégis a legnagyobb impresszionista is — a müvein tudniillik. Ugy kell értenünk, hogy az ellentétnek tetsző eredmény nem az alkotás mikéntje miatt van. A munkáival több történés esik az egyszerű impressziónál. Az, hogy a festő öntudata, készsége megfejtette azokat a jelenségeket, melyek az impresszió tartalmát adják; pikturája azonossá vált az impresszióval. Még világosabban: az ő munkái már ugy viszonylanak az emberhez, mint a természet, mikor ráfigyelünk, — a tartalma és nem az alkotó miatt kelt impressziókat, másban mást-mást. És ez a legtökéletesebb. Ennél tovább az emberiség soha nem juthatott. És a legnagyobb alkotók mindig erre törekedtek: r— erre a fizikában, matematikában, minden technikában, az irodalomban, a zenében, a piktorában, A legnagyobbak (és itt Igazán az örök művészet produkálóira szabad gondolnunk) erre törekedtek, bizonyságul, hogy bármily ágon, bármilyen megnyilvánulásnál ugyanazok a törvények parancsolnak, igen, minden művészetben ugyanazok. Itt pedig eljutottunk az egyetemes művészet fogalmához. Ez a legnagyobb fogalom a világ teremtése óta, az emberiségnek előreláthatólag ez lesz az örökéltü vallása. Az egyetemes művészet, ime, ez adhatja meg a földet, az eget, a multat, a jelent, a jövőt, az éltet, a halált s a világűrt és az egész mindenséget betöltő harmóniát. Ez az istenséghez hanyatló világosság és az emberekbe térő isteni gesztus. Az egyetemes művészetre törekszik Károlyi Lajos. Ez a filozófiája, ez a hitvallása, bezárólag ez. Mert egyetemes művész is. Filozófus; matematikus; elméletben és gyakorlatban fizikus (a dynamó-gépektől kezdve ért a gépekhez); iró (a Szentírást, Shakespeare! Petőfit szinte könyvnélkül tudja; nyelvész; szobrász; orvos (rendkivül érdekes az orvosi tudományról való elmélete); favágó és malterhordó, ha muszáj; festő. Igazán egyetemes művész, a fogalom nagyszerű értelmében, a balzaci porgrammot, hogy : a zseni szorgalom, — minden pillanatban igyekszik megvalósítaniÉs mindezért él ugy, ahogyan. S akik eddig szokásos fölületességgel nézhették kissé életmódját, nem is jutottak el a belső tartalomig, hanem csak a külső burokig. Csak azt figyelték impresszióval, hogy ime, ez az ember nem wgy él, mint mjpk. Milyen íwrcs$f