Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-19 / 116. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 május^lQ^ gyezte meg a csoportból Tóth János — ar ról mi 'nem szerezhetünk tudomást. Mezőssy épen azért akart napirend előtt felszólalni, hogy a nyilvánosság előtt is tisztázódjanak ezek a kíérdések s általában mindaz, amiről a tárgyalások során szó volt. ^r- Most, — felelte a miniszterelnök — én fel fogom használni a legközelebbi alkalmat arrai hogy a választálsok tisztaságáról és egyebekről is nyilatkozzam. A beszélgetés ezzel ivéget ért, mert az eltnök a terembe csengette a képviselőket. Abba, hogy az elnök nem engedte meg ma a napirend előtt való felszólalásokat, Justhék se tudnak belenyugodni s Justh Gyula a hétfői ülésen sürgős Interpelláció alakjában akarja elmondani mindazt, amire ma készült. AZ QBSTRUKQIÓ. • Sokat beszéltek ima a Justh-párt tegnap esti értekezletléről, amelyen a kiszivárgó ihi •rek szerint sokkal erősebb volt á békeban•guíat, mint ahogy arról a párt kőnyomatos tudósítója beszámolt, fiock János például a leghatározotabbán ellene nyilatkozott a további technikai obstrukciónak s azt fliangoz tatta, hogy rendes vitát kell a pártnak in- ditánia. Hook kijelentetfel, hogy ő maga nem is vesz részt a további obstrukcióban s ezzel 'nyomban el is távozott az értekezletről. 'Justhék, már tudnillik a harciasabbak, azzal vigasztalják magukat, hogy a Kossuth ék részéről ezután az eddiginél erősebb támogatásra számithatnak. Eddig tizenkét Kossuth-párti képviselő jelentkezett, hogy részt vesz a harcban. ELNÖKÍVÁLTOZÁS. Az ülés vfége felé ellenőrizhetetlen forrás ból az a hir kapott szárnyra, hogy a jövő hét (valamelyik első 'ülésén Návay Lajos elnök beadja lemondását s hogy helyette! a munkapárt Tisza István grófot ülteti .az elnöki székbei, Tisza elnökségével azután a (többség letörné az ,obstrulkciót s gyors rohammal keresztül vinné a katonai javaslatokat. Justhék megpróbáltak utána járni, 'mi a valóság e híresztelés mögött, de semmi bizonyos nyomra nem akadtak. Mint a Budapásti Tudósító illetékes helyről (értesül, a nemzeti munkapárt vezetősége intézkedett, hogy a pártnak vidéken levő valamennyi tagja hétfőn a fővárosba érkéz zék és állandóan itt tartózkodjék, mert előreláthatóan a jö'vő hét folyaímán döntő természetű politikai események következnek be. Egyes lapok arról adnak számot, hogy a Justh-pártban elterjedt hirek szerint Lukács László miniszterelnök legközelebb ismét ujabb propozicióval lép a Justhnpárt elé, hogy bléketárgyalás't folytasson. Illetékes helyen fölhatalmazzák a Buddpejsti Tudósítót annak kijelentésére, hogy ez nem lehet más thiu ábrándnál, amelynek semmi tárgyi alapja nincsen, mert a miniszterelnök nem szándékozik ujabb ja'vaslattal a Justh-párt elé lépni. • Egy bécsi lap nyomán több újság azt a hirt közli, hogy Lukács László miniszterelnök legközelebb Bécsbe megy, hogy a ki rálynál kihallgatáson jelenjék meg. Mint a Budapesti TudóSitó mértékadó helyen érte,güJ? ez a hir peml fele] mes? a valóságnak. A miniszterelnöknek bécsi utazása nincs tervben, mert nincs rá szükség. A nemzeti munkapártban elszánt a han gulat. Érzik, hogy a helyzet 'ma olyan, hogy véglegesen döntő lépésre kell magát határoznia a kormánynak. ; Nincs célja és értelme a további méltányosságnak. Lukács László, akinek egész szereplése a béke jegyében telt el és aki egész törekvését kormányralépése óta a békés megoldásnak szentelte és akinek jöttét, mint a béke, a kibontakozás biztositékát tekintették, mindenit elkövetett missziója sikere érdekében. 1 De a Justh-párttal lehetetlenség megegyezésre jutni. A Justh-párt nem fogadja el azt, amit ő maga követelt. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Szinházi műsor. Vasárnap délután A kis gróf, operett. Vasárnap este az Uj Szinpad búcsúelőadása: Kárpáti kaland, Irta Krúdy Gyula. Ephesusi özvegy. Irta Vámos Árpád. Irodalom. Irta Schnitzler Artúr. Strindberg-est a szegedi színházban. Saját tudósitónktól.) Strindberg halottas ágyánál ültünk az este. Ott virrasztottunk a szive fölött, amely soka többé nem dalol már. Föléje hajoltunk, ránéztünk a halotti maszkjára és simogattuk a kezét. Élettelen volt a test, mozdulatlanul feküdt a fehér ágyon, de éreztük az erejét, éreztük, ihogy lüktet a vére és beszél és mi ráhallgattunk. Elhomályosodott a test, amely meghalt és kipusztult benne az élet, de a szavát éreztük, láttuk, hogy belénk fut a szemisugára. A feje fenségesen fehérlett a homályból és néha a karja is kilendült. Lenyűgözött bennünket Strindberg ereje. Nem éreztünk mást, csak őt és önmagunkat. Körülöttünk eltűnt, elveszett minden, a színpadon voltunk és is ő ott volt . . . Strindberg halottas ágyánál ültünk az este. Elkápráztató volt, amit a színpadon láttunk. Nem láttunk: átéltünk mindent. A színészek ereiben a mi vérünk lüktetett, mi örültünk ós mi szenvedtünk. Strindberggel éltünk, vele beszéltünk. Képtelenség kizökkenni a hangulatból, ami az este lenyűgözött bennünket. Nem tudunk kivülről nézni abba, ami az este történt. Benne éltünk az eseményben, Strindberg alkotásában és a színészek játékában. Amit átéltünk, abban nem volt egy csöpp technika, osak sziv, szerelem, élet. Minden igaz volt és minden szép volt. A szerelem libegett bennünk és a szenvedéstől vonaglott az ajkunk. Annikor szétlibbent a bársonyfüggöny, Révész Béla iró, az Uj Színpadnak^ ennek a szimpatikus müvésztánsaiságnak a titkára, Strindbergről konferált. Strindberg nagyságáról beszélt és arról, hogy szeretet volt az ő gyűlölete. Annyi művészet volt az előadásában, amennyi ennek a müvészhitü társaságnak minden produkciójában. Révész Béla igy beszélt Strindbergről: A vad lelki izgalmak után, a fájdalmas kiábrándulások melankóliájával, a megalázott férfi vigaszt óhajtó képzelődésével a „nőgyűlölő" Strindberg tikká dtan egyre kereste a nőt, akit örvényes fantáziája titokban az álmodozások szent pillanataiban százszor és százszor eléje emelt. És fölszállt előtte a „Hattyuvér" meséje. Megrendül az ember az érzéstől, ha sejtegeti, milyen lelki viharok után, a válsággos indulatoknak milyen kapcsolódó történetével, a kibontakozásnak milyen bűvös harmóniájával libbent rá Strindberg képzeletére ez a csodálatos játék, melyben benne dobog mindenkinek a szive. A mogorva, a kiméletlen pillantásaival jfelel mes ember ebben az irás'ban a hóditó gyö,j gédség. Osak a világot ölelő zseninek vannak ilyen szélsőségei, témaháborgások idején az egyik végleten fölcsapódnak a képzelet hullámai egészein az emberiség feje fölé és a másik végleten halk szárnyalással, melódiás meghatottsággal feljut a csillagokig, a tisztult esti menybolt örök igézetéhez. Az ember legnemesebb tulajdonsága, a gyöngédség, a titka e mesejáték rendkivüliségének Ezért olyain graciózusan finom a szerkezete a szavai ettől lélegzenek könnyes elérzékenyedéssel, a képei, a meseforrás diszei ezért olyan csodálatosan üdék, ez a mélységes nagy gyöngédség borul rá az ember eszére, szivére és ime, nemcsak jónak érezzük magunkát a kietlen Strindberg közelében. Valahogy ugy történt, bogy erős, mélységeket fölkaroló pillanatokban Strindberg kiemelte a földi dolgok közül Utáni fejét és 'mint az űzött szarvas a hűvös pataknál, elfordult az élet durvaságaitól és megállapodott álmainál. Képzeletének álom-karjaival megöleli a nőt és tud szólani róla: — Van itt valaki, mert érzem, hogy egy fiatal test melege árad felém, (mint a déli szél, lélegzést hallok, amely rózsaillatú . . . Az anyák zord bírálója, milyen csudálatosságokat tud mondani e mesejátékban a sírjuktól is visszatérő igazi anyákról. Két szerelmesről, lra illően kerülnek egymás mellé, azt mondja: — Két rózsa, amint a szélben találkozik, két csillag, amint leszalad az ég boltján és egymásba hull . . . Mintha egy földi dolgoktól bántott élet siráma. zúgna el fölöttünk, amikor a mesejáték egyik alakját hallgatjuk: — Mindenható szerelem, örökké alkotó isten, liogy ellágyitottad az én oroszlán-szivemet! Hol az erőm, hol a gyűlöletem? . . . A mesejáték utolsó jelenetében irja le Strindberg ezeket a zokogó szavakat: — Legyen áldott a szerelem, amely ilyen csudákat mivel . . . A publikum élvezettel hallgatta Révész Béla előadását. Hattyuvér — ez volt az első Strindbergdarab, amit bemutatott az U jSzinpad. Mesejáték a Hattyuvér. Olyan fantázia szárnyal ebben a mesejátékban, amelynél színesebbet, finomabbat és erősebbet el sein képzelhetünk. A szerelem szimbólumát ilyen pompás alkotásban soha még csak el sem gondoltuk. Mese volt minden, a liaing, a beszéd, az alakok és a játék. Csupa fantázia, nagyszerű gondolás. A befejezés a legpoétikusabb: a szerelem életre támasztja a megholtat. Viszszaadja az életet a szerelemnek. És milyen csodálatos volt a szinpad, amelyen Strindberget játszották. A rendező fantáziája nyamában járt Strindberg képzelő Halál küszöbén, — ez volt a második darab, venoió halmozódott össze a színpadon a Hattyuvér keretének. Minden uj volt és művészi, amit a rendező produkált. Bárdos Artúr az Uj Szinpad rendezője. Kiválóan értékes talentum, magyar színpadon aligha éri föl hozzá rendező. A játék stílusán és minden apróságon feltűnően érvényesül a munkája. Simonyi Mária volt a Hattyuvér címszereplője. Nagyon tehetséges színésznő, pompás érzékkel illeszkedik a darab hangulatába. A hangja sohasem affektált és a mozdulata mindig természetes. Markovics Margit az a kivételesen jó játszó tehetség, aki feltétlenül uralkodik a szerepén. Harmos Ilona, D. Hűszár Irén, Saláth Etel, Nagy Margit, Benedikt Ilus, Antalffy Sándor, Pataky József, Hajdú Antal és Darvas Ernő mind pompásan megállták a helyüket, erejének. Mennyi okosság, tudás, ötlet ós iuDöbbonetes realitással fölépített „szomorú játék". A tendenciája Ibsent. Ebben a szomorú játékban föltalálható Strindberg nőgyülölete, de ez a gyűlölet a végén szeretetté sorvad, • . ... .-Ui