Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-10 / 108. szám

4 szélt zászló intései is Wirginia elindult -ke­teítnek És kárpátia dél és észak Nyugatnak. Newyorkba És mégis (érkezett 18. este fél 10 Nagyszerű fogatatásban Részesült az, az, mikor a kárpátia Elindult egésznap mént a jég Hegyek és a jégmezők Közöt és rntgym hidegvolt Ancsányi Sándor Liszt-ut 20. Szeged. BESZÉL AZ ASSZONY. Ancsániyi Sándor félesége könnyű háziru­hában volt, tizenkét éves leányát becézgette, akit már több mint öt éve nem látott, Ö is elmondta az élményeit: — Nekünk asszonyoknak nem volt szabad a fedélzeten lennünk, amikor megkezdték a mentést. Azt mondták, hogy az a látvány nem nekünk való. A gyermekekkel a kabin­ban voltunk. — A mentés nagy sírással és jajgatással járt, ami megr érni tett bennünket. Amikor már a fedélzeten voltak a menekültek, mi is előjöhettünk a kabinból. Hát amit aztán lát­tunk, az valami osoda volt. Az asszonyok hálóruhában voltak, ami majd ráfagyott a testükre. Harisnyában, sokan pedig mezítláb szaladgáltak. De a milliomos asszonyoknak sem volt különb helyzete. Annak az Astor milliárdosnak a félesége, aki odaveszett, se­lyempongyolában és selyemharisnyában fut­kosott. Igy is gyöngyörü volt. Egy szép kis fehér kutyát szorongatott,, azt átadta őrizni az uramnak. — Megsajnáltuk szegény asszonyokat és ami felesleges holmink volt, azt mind rájuk raktuk. Cipőt, szoknyát, kendőt és más min­dent adtunk nekik. Valami harmincöt asz­szonyt és gyermeket a hajókórházba szállí­tottak, ott gondosan ápolták őket. Többen meg is haltak, én magam négyet láttam el­temetni. A tengerbe dobták őket, de nagy tisztességgel. A millimos asszonyok pénzt kínáltak. Volt, aki elfogadta, volt, aki nem. Nekem sem kel­lett. — A megmenekült matrózok elmondták, hogy Smith kapitány volt az oka a katasztró­fának. Jól is tette, hogy fejbelőtte magát. Elő zö este annyit ittak, hogy berúgtak, Igy az­tán elvesztették a fejüket, — A menekültekkel mi visszafordultunk Newyorkba. A kikötőben nagy ünnepség volt, kétszáz dollárért nem adom oda, hogy láttam. A kikötőben majd egy napig voltunk, aztán visszafordultunk. 6-án, hétfőn érkez­tünk Triesztbe, április 25. helyett. Triesztben is nagy ünnepség volt este nyolc órakor, de mi már bat órakor hazafelé utaztunk. Igy nem láttuk a parádét. SZ0M03RU TÖRTÉNET. Az asszony sok apróságot beszélt még el. 'A legérdekesebb egy magyar nő tragikus halála. Az asszony — Ancsányiné nem em­lékezett már a nevére — férjével és két kis gyermekével volt Amerikában. A férje elzül­lött, otthagyta. Az asszony magára ma­radt ,a gyerekeivel. Az egyik leány, két éves, a másik fiu, négy éves. Az asszony súlyos beteg lett, hazavágyódott. Meg is irta az édes anyjának, hogy — várja1 Tri­esztben, megérkezik a Carpáthiával. — Newyorkba n hajóra szálltak — mondta Ancsányiné — és velünk együtt indultak ha­zafelé. Lengyel 'Árpád! dr, a Carnáthia ma­gyar orvosa a beszállásnál mondta az.asz­szonynak, hogy ne vállalkozzék a hosszü tengeri útra. mert nem birja ki. ö azonban­könyörgött, elbeszélte a szomorú sorsát. Az orvos megkönyörült a szerencsétlen asszo­nyon és igy ő is hajóra szállhatott két gyer­mekével. — A „Titanic" katasztrófája nagyon meg­viselte az asszonyt. Amikor a menekültek partra szállítása után folytattuk utunkat, ta­lán harmadik nap. meghalt. A tengerbe dob­ták. A kis leányát egy német milliós akarta magához venni. de n kapitány ezt nem en„ DELMAQYARORSZÁO gedlhette meg a kormányzóság engedelme nélkül. Trrestben várt rá az édes anyja. Ami­kor értesült a leánya haláláról, elájult. Alig lehetett életre kelteni. Ez az eset, amit az asszony elbeszélt, csak egy tragédia a sok közül. Mennyi tra­gédia történik minden nap, minden percben, amiről nem tudunk, elsülyednek, mint a Ti­tanic . . . SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Pénteken Pillangó kisasszony, opera. Sza­mosi Elza fellépte. Bérleiszünet. Szombaton Cigánybáró, operett. (Szamosi El7/1 fellépte.) Bérlteszünet. Vasárnap délután Mozgófény képek, bohó­zat. Vasárnap este Bál az udvarnál, operett. Bemutató. (V3) * A tavaszi tárlat. A szegedi képzőmű­vészeti társulat a tavaszi kiállítását május 12-én — amint jeleztük már — nyitja meg. A megnyitásra a városi hatóságot is meg­hívta és a tanács csütörtöki ülésén elhatá­rozta, hogy azon képviselteti magát. A bécsi Magyar Ház. — Séta a bankgassel ódon utakon. — (Bécsi munkatársunktól.) „A miniszterel­nök este hlét órakor Bécsbe érkezett és a bankgasse-i magyar házban szállt meg" .. Méltóztatik 'ismerni ezt a kommünikét? Rendes körülmények között is csaknem mim den hónapban olvasható a lapokban, válság idején pedig hetenkint is visszatér. A minisz­terelnök neve változik, a magyar ház azon­ban állandó. Nem hiába nyúlik ívissza törté­nete a tizenhatodik századra: ez az egyetlen fix pont a bécsi magyar politikában és ez is csak azért, mert végtelenül türelmes, mert ép oly előzékenyen adott szállást az erdélyi kancellária hivatalnokainak negyvennyolc előtt, mint a helytartótanács embereinek és hatvanhét óta a felelős magyar kormányok küldötteinek. A német újságok a Régiermgs­pglais cimmel szokták megtisztelni, a ma­gyar elnevezés azonban sokkal megfelelőbb. Palotának nevezni kissé túlzás, főképen a környéken, az ódon- bécsi belvárosban lévő palotákkal összehasonlitKu, nem is szólva a Burg hatalmas épületeiről, amelyek néhány száz lépésnyire vannak. Egyszerű, régi és régies barokk uriház ez, elég nagyúri ház — egyebek közt a gróf Strattmann-család volt mintegy másfél századdal ezelőtt a tu­lajdonosa — amelynek külseje a régi, jó és becsületes Ízlésről beszél. Mária Terézia ko­rára emlékeztet sck megmaradt bútorda­rabja, a finom boltivá kapubejárók, a dus erkélyrácsok. A keskeny, csendes Bankgasse az előkelő Herrengasse egyik mellékutcája, a Burg közvetlen közelében, de azért minden forgal­mon kivül, szóval nagyon alkalmas arra, hogy elvonulva kontempláljanak benne a miniszterek, mielőtt áthajtanak, vagy átsé­tálnak az audenciára. fCét, teljesen egyforma kapuja van az épületnek. Az innenső előtt egy-egy kocsi vagy autó áll miniszterjárás idején, — ez vezet a< miniszteri szobákhoz és lakásokhoz; a másik többnyire teljesen elhagyatott, csendes — ez a király személye körüli minisztérium feljárata. )A magyar ház ban húzódik meg ugyanis ez a hivatal, amelyről szintén csak uj ságkommünikék adják tudtul olykor, hogy létezik. Politikai jelentőséget a gyakori miniszter ­járás ad a bécsi Magyar Háznak. Frakkban, aktatáskával a kezében, az audienciáról visz­szatérve, itt teszik meg- a miniszterek izga­tottan várakozó újságírók előtt azokat a ki­jelentéseket, anielyekÜK)] senwnit se Jetyet 1912 május 10. megtudni. Husz és harminc év óta mindig egyformán sablonosak ezek a kijelentések, az újságíróik azonban tisztükhöz biven, min­idig izgatottan figyelnek reá és mindig csaló­dottan távoznak. A barátságos, többnyire nem nagy szobák, az öreg és uj bútorok azonban sokat beszél­hetnének, rég imullt időikről és a legújabb kor politikai titkairól. Van egy kisebbfajta szoba a házban, amelynek első pillanatra megdöb­bentő cime az, hogy kripta. A kriptában azon­ban nem elesett állaimférfiak- hamvai vannak összegyűjtve, hanem az összes király szemé­lye körüti miniszterek -arcképed. - Ez minden, anxi emlékűt marad utánuk. És mert legalább ideiglenesen csaknem minden miniszterelnök viselte ezt a tisztet, a volt magyar koranány­vezérefk valóságos arcképcsarnoka ez. Melan­kolikus hangulatot keltő hely, nem annyira közönséges halandók, mint inkább nagy po­litikusok számára, akik tömérdek remény­séggé! szállnak meg első izíben a Magyar Házban, aztán, mire hozzászoknának, nem marad egyéb nyomuk, mint egy arckép a ,kriptában". Ettől a kriptától eltekintve, meleg és barát­ságos, nagyurian, de nem gőgös nagyurian, hanem inkább kedélyesen vidám az egész, ház. Mai homlokzata és elrendezése J784-ből való. A Bankgasse 6. számú ház, ahol a mi­nisztériumhoz vezet az ut, az erdélyi kancel­lária volt; a 4. számú, amely ma az állandó miniszteri lakást, a négy miniszteri szállást és a vendégszobákat foglalja magában, a ma­gyar kancellária céljaira szolgált. Építtetői azonban nyilván előbbi rendeltetését vették alapul. Nem hivatalnak készült, hanem úri­háznak, amelynek csupán első emelete ké­nyelmes, szellős, tágas és világos, tehát az a. hely, ahol lakni, fogadni, reprezentálni kell, mig a földszint bolthajtásos, sötét, a felső emelet szűk, nyomott: csupán cselédeknek, alkalmazottaknak szánt. A régi urasági lakás helyén van ma is a király személyi' körüli miniszter lakása. Teljesen felszerelve, beren- ' dezve, tisztán ellátva minden jóvaü, de lakat- j tanul. A pompás helyiségeket, amelyekért méltán irigykedhetünk, Zichy Aladár gróf használta utoljára állandóan. A helyiségeken sokat változtattak, építettek, liogy a modern igényeknek is megfeleljenek, néhány szoba azonban megmaradt ugy, ahogyan a tizen­nyolcadik század végén, Mária Terézia korá­nak izlése szerint berendezték. Könnyük és bájosak ezek a termék. Egy kis zöld tapétás budoár például muzeuimba való szeszélyes, aranyozott bútorokkal, amelyeken épen, érin­tetienü.1 maradt meg a régi kárpitozás is. Az ajitók ragyogó fehérre lakkozottak, felettük diszes faragás, a plafonok stukkó-diszesek. Mindenütt egy megelégedett, nem nagy len­dületű, de jó ízlésű kor embereinek keze nyoma. Itt van az úgynevezett pozsonyi te­rem például, Mária Terézia pozsonyi koroná­zását ábrázoló hármas olajképpel, a fehér, az arany és a vörös pompás harmóniájával. Egy konzolon aranyozott bronz gyertyatartó teljesen hibátlan, pompás, nagyértékü darab. A Magyar Ház kincsei közé tartozik egy szép gobelin is, Mária Terézia ajándéka. Azelőtt harmadmagával volt, a másik kettőt azonban elvitték a budavári miniszterelnöki palotába. A pompás, üveggyöngyös csillárokat min­den nehézség nélkül alakították át villanyra. Eredetileg száz meg száz gyertya löbogott bennük ünnepélyes alkalmakkor, fantasz­tikus fénnyel. Némely szobának, igy -a mi­niszteri dolgozó szobának bútorzatát már tel­jesen kicserélték. Érintetlenül maradt meg azonban mindenütt egy szép és hasznos be­rendezési tárgy: a hófehér és aranyozott cse­répkályha, Egész muzeumot lehetne itt össze­állítani belőlük. Csaknem mind más. Vannak kerekek és vannak négyszögletesek, vannak a padozattól csaknem a men yezetig érők és kiesik, rézlábakon állók, de mind pompás darabja, a régi fazekas-művészetnek, ragyogó dákkal, sok drága aranyozással. Feladatukat J

Next

/
Oldalképek
Tartalom