Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-10 / 108. szám

10 1912 május Í3. kerületi 'kaipitálnyságok vezetőit utasította a kerületekben lévő kereskedelmi irodák ellenőrzésére és a legszigorúbb megtorló eljárásra, lia visszaélést látnak valahol, Boda Dezső szigora jó lenne a vidéken is. A magyar , vidéki városok rendőrkapitányai még nem tudják mindannyian, hogy a szociálpolitikai tőrvényeknek vagy rendeleteknek csak akkor van értékük, iha komolyan ellenőrzik, iha komolyan végrehajtják őket. A magántisztviselő szövetség ismételten sikeres n ozgalmakat indított a drágasági pótlékok területében. Megjavította tagjai anyagi helyzetét ilyen módon és meg fogja javítani mindegyre nagyobb arányokbán mutatkozó szervezkedésével. Az idén — január elseje óta — 1500-nál többen léptek be a Magántisztviselők Országos Szövetségébe, .amely 1896 óta képviseli önzéstelenül, mcéern tormában a magántisztviselők érdekét és amelynek a keretében a pénzintézeti tisztviselők, biztosító-tisztviselők, az iparvállalatok és bármiiyen más kereskedelmi tizem magánalkalmazotta.i mindenkor megtalálták a maguk osztályérdekeinek (védelmét. A Szövetség eddigi munkássága egyik nevezetes fejezete a magyar szociális politikának és a (jelentés, amelyet az 191 l-es szövetségbeli tevékenységről szerkesztett a maga avatott tollával Qelléri Adolf főtitkár, hü tükre annak a szociális munkának, amely az elmúlt esztendő magántisztviselő-mozgalmainak, küzdelmeinek, törekvéseinek az érdekes eredménye. Rendőrök vittek ki egy képviselőt. Berlinből jelentik: Óriási botrány zajlott le ma a képviselőiháizban. Borchardt szocialista képviselő renitensül viselkedett, 'liogy az elnök többszöri fö-lszóllitás után kiutasította a teremből. Borchardt azopban nem mozdult helyéről, hanem tovább is zajongott. Az elnök erre az ülést felfüggesztette. Az ülés megnyitása után azonban Borchardt újra bejött a terembe. Erre már az elnök négy rendőrrel és egy rendőrtiszttel kivitette. Ez az épületes jelenet még kétszer megismétlődött is Boröhardt-ot három ízben vezették ki karhatalommal, bármint ellenkezett is. Lucia felsikoltott s majd ihogy iFederigo karjába nem dőlt. A férfi bátorította: — Közönséges szekér az, signora — bátorkodott a pincér megjegyezni. — Jól van, távozzék! — kiáltotta FeÖerigo szigorú hangon. Oh, mily szívből kacagtak! iMikor mulatnak még egyszer ily jól? ! Az igy eltöltött órácska elmultával útra k rekedtek. A lépcesörl kart-karba öltve mentek le. Mikor hátrafordultak, látták a lépcsőn a pincért, a kuktát, a szakácsot, meg a ven. díéglőst. Minő őket figyelték. S ők mentek, könnyedén, vígan, kipihenve és kitűnően mulatva. A szállóban Lucia majdnem négy órát aludt egyfolytában. Este már nem is látta Federigo a (verandán. Lucia táviratot kapott az urától, ki •visszahívta Milanóba, ihogy együtt menjenek a tenger vidékére. Luciának ez nagy örömére szolgált. Néhány köszönő és búcsúzó sort irt Federigónak és elutazott. A Iférfi borotválkozás kczfcen olvasta el a levélkét, vállát vonta, és megfürdött. * (Három évig nem látták egymást, hírét sem hallották egymásnak. De az első estén, mikor ismét találkoztak, az első pillanatban, a firenzei Pergolának egy páholyában, egyikét váltották — szó, kézszorítás nélkül — azoknak a forró pillantásoknak, melyek felforralják a vért és egyesitének két életet. S a szenvedélynek borzasztó vihara zúgott át fölijttük. Egy szegedi házaspár a Titanic katasztrófájáról* — A Carpathia szegedi utasai. — (Saját tudósitónktól.) Az utóbbi évszázadok egyik leghatalmasabb tragédiája, a Titanic elsülyedése, még ma is szomorú szenzációja az 'emberiségnek. Már majd egy hónapja, hogy a negyvenötezer tonnás hajó nekiütközött egy égbetörő jéghegynek és ezerötszáz ember, meg tömérdek kincs lekulett az óceán fenekére, de a fájdalmas jaj.iok még itt zugnak a fülünkben. Örök életet él majd ez a tragédia! Még most is érkeznek ujabb és ujabb hirek, amelyek Kibővítik a megdöbbentő tengeri katasztrófa részleteit. Itt is, ott is megszólalnak a menekültek, nagyon szomorúan beszélnek. Még bennünk viharzik az emlékezetes éjszaka hatása. Igen érdekes L J. Astor, az odaveszett amerikai milliárdos végrendelkezése. A tömérdek vagyonból a feleségének, aki megmenekült a sülyedő hajóról, csak morzsákat juttatott. És azt is megvonja tőle, ha újból férjhez megy. Jótékonycélra alig hagyott valamit. A „Titanic" hétszáz utasát tudvalevőleg a Cunard-társaság Carpathia gőzöse mentette meg. A Markoni-jelzésekre a veszedelem .szirihelyére sietett, de amire odaért, a hajóóriás már a viz alá sülyedt Csak a mentőcsónakokban didergő szerencsétleneket nentette meg. Hétszázöten voltak. A tengerészeken kívül majd csupa asszony és gyermek. Köztük sok milliomos asszony, akiknek férje az elsülyedt hajón veszett SZEGEDI HÁZASPÁR A CARPÁTHIÁN. A Carpáthia utasai tanúi voltak a mentésnek és emlékezetes napokat éltek a menekültekkel. A Cunard gőzös hétfőn futott be a kikötőbe és egy szegedi házaspárt is hozott. Ancsányi Sándort és a feleségét. Ancsányi ácsmester volt Amerikában. A házaspár szerdán este háromnegyed tizenegykor érkezett Szegedre. Csütörtökön reggel fölkerestem a Carpathia szegedi utasait. Felsővároson laknak, a Liszt-utca 20. számú házban. A szobában még érintetlenül álltak a kofferek. Az egyik podgyászon — még rajtacsüngött a hajóstársaság vignettája: CUNARD LINE THIRD CLASS BAGGAGE Name: Aieksz Ancsányi, Destination: Fiume, Stearncr: Carpathia. Sailing: April 11/1912. AZ ÁCSMESTER ÉLMÉNYEI. — Beszélnének valamit a Titanic katasztrófájáról, meg a mentésről? — kérdeztem a reggeliző házaspárt. — Hogyne, kérem, — felelt barátságosan az ember — nagy dolog volt az, nekünk is elég részünk volt benne. — Ancsányi Sándornak hívják . . . — Igen, az a nevem. Hét éve és három hó'napja, hogy Szegedről Amerikába menteim, N'ewyorkba. A feleségem idehaza maradt a kis leányommal. Itthon szolga voltam a leszámoló hivatalban, odakünn ácsmesterséget kezdtem. Jól ment a sorom, ört éve és három hóniapja a feleségem is utánam jött. A kis leányom idehaza maradt a nagyanyjánál. Mikor ültek hajóra Newyorkhan? — Április 11-én. Hatszáz magyar és nyolcszáz olasz utas volt a Carpathián. Huszonnégy óra alatt 320—325 csomót tett meg a hajó, április 14-én, vasánnap éjfél hárommá gyed tizenkettőkor kaptuk az első Marcouijelzést a Titanictól, hogy induljunk azonnal a megmentésére, mert sülyedőben vain, — Bostron kapitány azonnal útirányt változtatott, indultunk a mentésre. A kapitányi hídon folyton rakétáztiak, a hajót kivilágították. A kabinokhói sokan a fedélzetre mentünk ós résztvettünk az előkészületekben. — A hajó konyhájában meleg ételeket készítettek kétezer személyre. Ezt természetesen a menekülteknek szánták. — Amire a veszedelem színhelyére értünk, a hullámok már eltemették a hajót. Az óriási hullámok körül imbolyogtak a mentőcsónakok, zsúfolásig telve a menekülőkkel. Borzalmas jajveszékelés volt. Olyat én még sohse láttam. A hullámok holttestek tömegét sodorták, körülöttük hajórészek úsztak. — A tengerészek csak reggel öt órakor foghattak hozzá a mentéshez, amikor már világosodott. Tizenikét csónakban voltak a menekültek. Majd csupa asszony és gyermek volt a mentőcsónakokban. Asszonyob+veztek, borzasztó hideg volt, soknak odj^/hgyott a keze. Nem is csoda, a javarésze / jjlónihában volt és mezítláb vagy pócsniban. — A Carpathia tisztikara és legénysége önfeláldozóan működött. Ennek köszönhető, hogy hétszázöt utast megmentettek. A hajón azonnal ápolásiba vették a menekültéket, ruhát is szereztek nekik. Nagy rendben ment minden, hálálkodtak is eleget. Igy mondta el az esetet Ancsányi Sándor, az ács. Tagbaszakadt, vállas ember. Az archőre barnára sült. Jól öltözött, keménykaliapot visel. Fehércsikos piros nyakkendőjében a leánya arcképével díszített tii csillog. ö maga is megirtia röviden a Carpathia mentő munkáját. Hibás magyarsággal irt, tele helyesírási hibákkal. Hogy bemutassuk egy Amerikába vándorolt magyar munkás írástudását, aki már több mint hót éve vesződik az angol nyelvvel, leközöljük az irást. HOGY IR EGY AMERIKAI MAGYAR MUNKÁS? Kelt Wewyork, 1912. IV/11. Déli 12. órakor indult kárpátia személy Szálitó hajó fiume felé 600. magyar És 10. száz. olasz utasával, és amely, meg tet 24. óránként 320—325. csamat tehát április 14-én az az Wasánaip léje) háromnegy 12. kor kapót a Kárpátia. drótnélküli táviratot a Tenger óriától az, ugy nevezet Titánic tol amely, értesítette a Kárpátiát Ihogy jöjön azonal Segítségére mer, jégyhegyet talált És már süledőfelbe van és a Kárpátia, azonal megváltoztata az, utiránt és ment 50-ven csomot Északnak, és mikor oda érkezet a jéghegyekhez, már a mentő létrák már levoltak, eresztve És már meg keszték a megjövő Menekülteknek meleg ételek, előkészíteni. 2000-zer. személyre, és Fent a kapitányi hídról fojtom Ra'kitáztak, és a ihajot körül kiivilágitoták ara az alkalomra Hogy jönnek a menekültek. Demár azokat igen meszire Eldobálta a hulám és csak mar Regei 5 ora tájban kezlet Wilágosodni és jóban tutak a Kárpátia hajóhoz, közeledni Tehát a Kárpátia felvete, 12 csónak megmentet utasát emelj. Töb része I-ső és Il-od osztályú utas volt a harmad osztáibol akik, meg menekültek, azok Töbnyire arabok akikel nem Tu. tarn beszélni de anyi tutam meg érteni egy arab nőtől Ihogy ő maga 10. tagból álo családal jött és, csak, egyedül mene'kültmeg, amelynek, még csak cziipő sem volt a lábán és Nagyon1 sok jó modu, nőt látam És férfit hijnos öltC'Z-eltbe. A Sok részük már íéldermet volt aj anyira hogy még a mentő Kötelet sem birta meg tartani És töbek közöt jöt. Misein asztor. az én aiblakomnal és kért engem eít ihogy Pliz Piekedop máj dog ami azt jelenti hogy uram Wegye fel a kutyámat Tehát regei 7. orakor volt Wége, a mentési munkálatnak És már akor jöt meg •a Wáginia n^vji hajó demár Nemvolt rája •^ükség Hanepi a Jfét haj? p?ra,i!csm?k. V?-