Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-09 / 107. szám

1912 május 12 DÉLMAGYARORSZÁG 1T Elnapolták a Házat — a békés megoldás miatt. — A politikai helyzet. — (Saját tudósitónktól.) A képviselőház ma, körülbelül egy heti időtartamra elnapolta magát. Az elnapolás azzal a határozott cél­zattal történt, hogy annak tartama alatt a, békés politikai kibontakozás dűlőre jusson. A legközelebbi napokban ilyenképen teljes intezivitással fognak folyni a tárgyalások egy, minden oldalról elfogadható alap meg-, teremtésére, melyen a választójog reformja megoldassé-k. A béke reménysége igen ala­pos, mert minden párton, sőt mondhatni, az egész országban egy félreismerlietlenül igen erős békekedv nyilvánul meg. Lukács miniszterelnök mai beszéde, piely­nek hatása alatt a Ház magát elnapolta, még egy utolsó erős lökést adott a béke ügyének. A miniszterelnök ma elintézte az osztrák mi­niszterelnök belügyeinkbe avatkozásának mérges kérdését, kijelentéseinek erélye és, határozottsága semmi kívánni valót nem ha­gyott, többség és ellenzék egyaránt konsta­tálta, hogy a kormányelnök a helyzet ma­gaslatán állott. A választójog kérdésére a miniszterelnök, csupán Bakonyi Saimiu határozati javaslatá­nak kapcsán tért ki, idevágó nyilatkozata, azonban koneiliáns hangjánál ifogva még a Justh-párt soraiban is megelégedést keltett. A miniszterelnök kijelentette, hogy a Ba­konyi határozatí javaslatába foglalt elvi alap ellen nincs kifogása és csak azért nem fo­gadja azt el, mert az inditvány elosztikusan, van szerkeszt\e és eltérő értelmezésnek ad. teret. Hozzátette üzonban a iministzerelnök, hogy egyértelemmel fognak keresni egy al­kalmasabb módot, mellyel a Ház a kormányt az általános és egyenlő i^avdgaíi jog meg­alkotására kötelezze. A Ház tagjai abban a reményben mentek rövid szabadságra, hogy tanácskozásaikat a béke jegyében fogják majd fölvenni. Érdekes, hogy milyen előzmények után szólalt föl váratlanul a miniszterelnök. Dél már elmúlt, amikor ihire futott, 'hogy a kor­n ány és az ellenzék közt ujabb közeledés történt. Lukács László kijelentette, hogy hajlandó a Házban felszólalni, ide csak ab­ban az esetten, ha az ő beszédével be is fe­jeződik a vita. Polónyi Géza tüzelt megint. Képtelenségnek mondta, hogy ,a miniszter-, elnöké legyen az utolsó szó és proponálta,, hogy Győrfiy Gyula és Csermák Ernő szó­laljanak föl Lukács után. Ebben a káoszban ujabb izenet jött a miniszterelnöktől. Ezut­'al is Rosenbcrg Gyula volt a követ, aki Zichy Aladár mellől vonta el Justh Gyulát. A folyosó érdeklődése tetőfokra hágott. Justh elment és rövid ideig tárgyalt a mi­uisztereinckkel. Senkise sejtette,, jmiről'leihet Szó. Csakhamar megjelent Justh az üléste­rembe és Appcnyi felé íortílult e szavakkal: ( — Belementem, hogy a Házat elnapolják. Nekem nincs ellene semmi kifogásom. Az elnapolás ellen nem volt kifogás. Min­i>w r'enki helyesnek és természetesnek találta, ipa- a béketárgyalások menetét nem akar­esetleges parlamenti incidensekkel za­Varni. Csak Polónyi Géza szabott föltételt: e. % á­ső en lő. ra > lá­gy ért •ad ne­lett i6» ivét ,a a ius­erül fcntlartotta magának a jogot, hogy az elna­polást követő első ülésen napirend előtt hoz­zászólhasson a kormány programjához. Ná­vay ím égad ta a jogot. Justh Gyula a helyzetben bekövetkezett uj és érdekes mozzanatról igy nyilatkozott munkatársunk előtt: — Mint ellenzéki ember, hozzájárultam az elnapoláshoz. Nekem csak nem sürgősek a kormány javaslatai! De annyit mondhatok, hogy ha a szünet alatt meginduló tárgyalá­sok nem végződnek megegyezéssel, a lég­első ülésen megkezdjük a technikai obstruk­ciót. — Meddig tart a szünet? — kérdeztük. — Tőlem akár karácsonyig is eltarthat! Ismétlem: a kormány javaslatai nékem nem sürgősek. iMost pedig lássa Lukács, hogyán, boldogul. Jöjjön >a demokratikus .válasz­tójoggal. Ha olyan megoldás lész, amely ki­elégít bénnünkét, szívesen hozzájárulunk. A Ház üléseit bizonytalan időre napolták el. Emiatt elmaradnak az ellenzéki pártok hirdetett konferenciái is. Lukács László, ihir szerinft, már Ihol nap megkezdi a béketárgya­lásokat. Természetesen a Justh-párttal. Lukács László miniszterelnök mai kép­viselcfiázi beszéde korszakos eseménye a politikai helyzetnek, mely hivatva vau arra, hegy gyökeres 'változást teremtsen a mai politikai életben és hogy a megoldatlan ösz­szcs problémákat tökéletesen eloszlassa. A miniszterelnök mai rövid háromnegyed­crás beszéde óriási hatást gyakorolt a Házra, s ezzel Lukács László egy csapással az államférfiak azon kategóriájába emelke­dett, amelyben a korszakalkotó éis történel­mi hírnévvel dicsekvő államférfiak foglal­nak helyet. Legelső sorban a parlamenti harcok problémája vált levegővé a minisz­terelnök mai fölszólalásával. Lukács László elsősorban Apponyindk vá­laszolt arra a fölszól a lására, amelyben ma­gyarázatát kérte annak, ihogy Khuen mi­niszterelnök miért mondott le, amikor rend­szerváltozás nem történt és a lemondásnak megmagyarázható oka nincs. Lukács vála­szában reflektált a kérdésekre, minéfkül po­lémiába elegyedett volna és megfelelt a kér­désre, ugy ahogy abból senki, még lámpá­val keresve sem tud magot kihámozni vala­mi pikáns magyarázat kezdeményezésére, avagy ellentétek szitására. A miniszterelnök teljes elismeréssel adózván a volt miniszter­cinek államférfiúi érdemeinek, kijelentette, hogy tisztán azon egyéni okokból távozott a kormány éléről, mert ugy tapasztalta, hogy az ő személye az ellenzék szemében nem allkalmas az ellentétek kiegyenlítésére.. Ezzel a kijelentéssel igazolta a miniszterel­nök a saját elődjével megegyező politikája 'r.dekáit és igazolta Khuen eljárását. Beszé­de, további folyamán is mind olyan kijelen­téseket tett, amelyek ,.a parlamenti béke, a \ écerőjavaslatok és az általános választói icg kérdésében a legteljésebb garanciákat njutjsák és amelyek alkalmasak arra, hogy a politikai helyzetben oly régen nélkülözött rend végre helyreálljon. A képviselőház ülése. — Lukács beszédére Ház-elnapolás. — (Saját tudósitónktól.) A kormány pro­gram-nyilatkozatának tárgyalását folytatta ma is a képviselőház. Déliben, egész várat­lanul fölszólalt Lukács László miniszterelnök is. A miniszterelnök válaszolt a vita eddigi szónokainak beszédére, az osztrák minisz­terelnöknek a magyar ügyekbe való beavat­kozását visszautasította és bejelentette, hogy a választójog ügyében nemsokára olyan tervet fog készíteni, amelynek alap­ján a megegyezés a miniszterelnök vélemé­nye szerint, lehetséges lesz. A miniszterelnök beszéde után berekesz­tették a vitát s a nagy többség a kormány bemutatkozását tudomásul vette. Ezután a Ház üléseit — bizonytalan időre — elnapolták, (A mai szónokok.) Bikády Antal Justli-párti volt ima az első szónok, aki főiként a, választójogi reform kérdésével foglalkozott. Szeránite egészen fö­lösleges dolog volna valami átmeneti állapo­tot teremteni, mert a mai választói jog olyan roissz, hogy utána csak jobb következhet ik. Kelemen Samu a becsületes béke hive; de ha harc lesz is, azt is csak becsületes eszkö­zökkel kell megvívni. Megvallja, hogy a véderőreform dolgában kissé eltér pártja álláspontjától, mert ő a katonai kérdések végleges rendezését többre beosüila a provizó­riumnál; évtizedek óta nyögi az ország a ka­tonai kérdések átkát, végre tartós nyugalmat kellene tehát biztosítani. Kovács Gyula a választójogi reformban a titkosságot tartja a legfontosabbnak; a ka­tonai kérdésben Kelemen Samuval szemben az ideiglenes megoldást pártolja. Az elnök tiz perere felfüggeszti és szünet után újra megnyitja az ülésta. (Felel a miniszterelnök.) Lukács László miniszterelnök válaszol a vita szónokainak megjegyzéseire. Apponyi fölvilágosítást kért arra nézve, hogy az előző miniszterelnök miért hagyta el helyét. Az előző miniszterelnök abbain a véleményben volt, hogy az ő személye állja útját a békés kibontakozásnak; ennélfogva kötelességének tartotta a lemondást; eZt az eljárását kifogá­solni egyáltalán nem lehet. Ami az 1888. évi XVIII. t.-c. értelmezését illeti, elismeri, hogy ezt a kérdésit az ellenzék igen kíméletesen tárgyailta. Nem is tartja cél­szerűnek, hogy ezt a nem aktuális kérdést tovább bolygassuk; egy-két évtizedben talán egyszer van rá ailkalom, hogy e törvény al­kalmazásba vétessék; ha ez be fog következ­ni, az akkori kormány igyekezzék a tör­vényhozás intencióját érvényesíteni. (Helyes­lés a jdbbol dalon.) Ha ez nem történnék meg, a törvényhozás felelősségre vonhatja az illető kormányt. Ne bolygassuk tehát e kérdést, mert ez a korona és a nemzet összehangjá­rnak megszakadására vezethetne. Teljesen kö­zömbös, hogy a véd erőtör vény hivatkozik-e az 1888-iki törvényre, mert ez érvényben ma­rad e nélkül is. Meg kell fontolni azt is, liogy nem egyoldalii törvényiailkotásról van szó és igy minden változtatásba Ausztria is bele­szólhat. A horvátországi dolgokról már pro­grambeszédében nyilatkozott; nem zárkózik el az elől, hogy e kérdésről annakidején je­lentést terjesszem az országgyűlés elé. Ami az osztrák delegációban ellenünk intézett támadásokat illeti, — egy másik ál­lam nem felelős orgánumainak nyilatkoza­tait nem birta megakadályozni. Szóba Ikerült az osztrák miniisztereílnök bizonyos nyilatko­zata is; mindnyájan sajnálattal vettük tudo­másul ezt a fölszólalást, de a dolognak nem szabad nagyobb fontosságot tulaj doni tani: maga az osztrák miniszterelnök is kijelentet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom