Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-01 / 101. szám

1912 május 1. DELMAGYARORSZÁO 5 igazi ura, XVI. Lajos és Mária Antoinette királynő törvényes gyermeke". A sokat szenvedett dauplún lenne talán a rejtélyes halott, aki abniiciózus rokonainak engedte át a hatalmat, csakhogy meg ne zavarja édes hazájának békéjét, nyugalmát? Az „evasionisták"-nak volna, tehát igazuk, a kik tudvalevőleg arra esküdtek, hogy a kis trónörökös nem halt meg 1794-ben? Gaston Lenotre, a jeles francia történetiró elhatározta, hogy — coute qne coute — aiddág nem nyugszik, mig a nagy titkot meg nem fejti, ami — hála a búvárok legjobb barátjának, bála a véletlennek — hosszú és sok diszkrét kutatás után végre sikerült is neki. A rémuralom idején történt. A néhai udvari bankár, Mr. Savaiette de Langes-nak tulajdon édes testvére nem érezvén biztonságban magát sok vérrel áztatott Gallia ősi földjén, ahol különben mint cá-devant nemesnek a nyaktiló rezsim alatt még a testi épsége is nagy veszélyben forgott, testvér bátyjának törvénytelen, de később adoptált Henriette Jenny nevü 16 éves szép leányával 1793. január havában elhagyta a francia fővárost és kivándorlási célzattal. Le Havre felé indult. Rouen-ig csak elég simán ment a dolog, de a nagy normandiai városból hiába igyekezett kijutni az emigráns-jelölt; leküzdhetetlen nehézségek az előbbrejutást mindannyiszor megakadályozták és igy Savaiette ur, akarva, nem akarva, kénytelen volt mindannyiszor főhadiszállására, Rouenba, visszatérni. Itt aztán egy alkalommal megismerkedett egy B. nevü fiatalemberrel, aki kellemes, bizalmat keltő, szinte leányos arcával, finoman distingvált manierjeivel annyira megnyerte Savaiette ur tetszését, hogy — eltekintvén a kellő óvatosságtól — feltárta előtte helyzetét, tanácsot ós segítséget kért a fiatalembertől tervének megvalósítása érdekében. B. készséggel állott Savaiette ur, de még inkább gyönyörű gyámleánya, Henriette Jenny kisasszony rendelkezésére ós olyan óvatos körültekintéssel, helyismerettel kalauzolta a szökevényeket, liogy 48 óra multán minden akadály nélkül elérték a La-Manche csatorna mellett levő nagy kikötőt. Itt aztán B., Savaiette ur és leányának nem kis örömére, elhatározta, hogy állandó tartózkodásra a bujdosó családdal együtt ő is Angliába utazik. (Folytatjuk.) Berchtold külügyminiszter expozéja. — A delegáció ülése. — (Saját tudósítónktól.) Bécsben, a Magyar Házban ma délelőtt 11 órakor kezdte meg tanácskozásait a delegáció, hogy letárgyalja a közös ügyeket. A delegáció ülése valószínűleg három napot fog igénybe venni. A beteg Láng Lajos báró helyett Zichy Ágost gróf elnököl a plenáris ülésen. A karzatok tele xoltak a bécsi arisztokrácia hölgyeivel. A delegátusok körében is nagy érdeklődéssel néztek a történendők elé. A közös miniszterek, Beóphtófd, Auffenbe\rg és Mdntá/cuccoli érdeklődve nézték a magyar delegátusokat, különösen a (hadügyminisztert, aki meg,mutattatta magának Désy Zoltánt, letilt vele szemben és aztán farkasszemet néztek. Désy ugyanis bizalmatlansági indítványt fog benyújtani a hadügyminiszter ellen és ezt szélesen meg akarja indokolni. (A plenáris ülés.) Az ülés megnyitása után Aehrenthal emlékét jegyzőkönyvben örökítették meg, majd — érdemeinek elismerésével — tudomásul vették Burián közös pénzügyminiszter lemondását. Nyegre László jegyző beterjesztette a külügyminiszter javaslatát a hat hónapos külügyi indemnitásról, amelyet a bizottság az albizottsághoz utasított. Berclitold külügyminiszter rövid magyar nyelvű beszéd kíséretében kérte annak elfogadását. Ezzel a plenáris ülés véget ért és megkezdődött a négyes albizottság ülése, amelyen Berchtold gróf közös külügyminiszter beterjesztette a következő ekszpozéját: (Berchtold külügyminiszter ekszpozéja.) — Elődöm, Aehrenthal gróf, utolsó decemberi ekszpozéjában nem fejtette ki politikájának nagy irányelveit, de ezek korábbi nyilatkozataiból ismeretesek. Továbbra is ugyanez az irányítás fog zsinórmértékül szolgálni, bogy a megkezdett uton tovább baladjunk. Azok a kapcsok, melyek bennünket a szövetséges hatalomhoz fűznek, lehetőleg megerősítendők. A jogviszony az államokhoz, melyekkel barátságban élünk, kialakítandó és bensőbbé teendő. E mellett az lesz a feladatunk, hogy jogos érdekpolitikát kövessünk, amelynek a külpolitikai életben megingathatatlan előfeltétele a szilárdan megbízható lojalitás szövetségeseinkhez és barátainkhoz, rendeltetése pedig jogos igényeinknek érvényre juttatása. Mint az európai államrendszer szilárd, kipróbált és bevált alapja maradt ránk politikai örökségképen a hármas-szövetség, mely mellett hűségesen meg akarunk maradni, hiven annak szövegéhez, híven annak szelleméhez és mindenekelőtt ahhoz a magasztos békeeszmóbez, melynek a fenkölt lelkű uralkodók szándéka szerint, kik azt kezdték, szolgálatában áll ez a szövetség. A külügyminiszter ezután az egyes államokhoz való viszonyunkkal foglalkozik. Konstatálja a legbensőbb egyetértést Németországgal. mely a teljes érdekazonosság tudatává fejlődött és Vilmos császár legutóbbi látogatása alkalmával is nyilvánvalóvá lett. Olaszországhoz való viszonyunk változatlanul a szoros barátság jellegével bir. Utal arra a meleg részvétre, mely Rómában Aehrenthal halálakor kifejezésre jutott. Az a hoszszadalmas háború, melyet szövetségesünk folytat, sajnos, eddigelé ,nem nyert befejezést. Élénken óhajtjuk, hogy a vérontás mielőbb véget érjen. E szándéíklból, ugy mint eddig, ezentúl is készek vagyunk a szem előtt tartott neutralitás keretében minden akcióhoz csatlakozni, mely alkalmasnak mutatkozik, bogy kielégítő kiegyezést létesítsen. Oroszországgal gondosan akarjuk ápolni viszonyunkat, Franciaországgal való jóviszonyunk különösen a keleti békének garanciája és odahat, bogy ebben a viharfészekben vészterhes felhők ne képződjenek. Angliával továbbra is a hagyományos jóviszonyt ápoljuk. Az anneksziós válság idején felmerült félreértések már csak a múltra tartoznak. A török birodalommal a barátságos szomszédi viszonyt tartjuk fenn és lehetőleg elhárítunk, adott esetben pedig lehetőleg korlátozunk minden oly bonyodalmat, mely Törökország sorsára káros hatással lehetne. Ez a politika, melynek konzervatív jellege a béke fentartását kívánja, az összes tényezők állandó helyeslésével találkozott s a portához való viszonyunkban ma is mértékadó. Őszintén kívánjuk, bogy a harc, amely jelenleg a tripoliszi partokon nyer elintézést, mentől előbb véget érjen. Melegen szólt ezután a külügyminiszter Románia barátságáról, amelyet lehetőleg ápolni és erősíteni kiván, mert a kelet békéjében ez fontos tényező. Kijelentette, hogy a Balkán-államokkal élénkebb, kölcsönös kereskedelmi politikát kiván létesíteni, örömét fejezte ki, hogy Bulgáriával is sikerült kereskedelmi szerződést létesíteni, amelyet ki1 fog egészíteni a Görögországgal tervezett kereskedelmi szerződés. Részletesen foglalkozik az olasz-török konfliktus kérdésével ós hogy mikép lehetne ennek elintézését biztosítani. Az öt neutrális nagyhatalom közös elvi megállapodása konkrét alapot öltött az orosz kormány kezdeményezése által, amely ugy Rómában, mint Konstantinápolyban barátságos fogadtatásra talált. Ha a hadviselő felek által felállított követelések közötti eltérés nem is csekély, még sem lehet letenni arról a reményről, liogy végre mégis sikerülni fog egy mindkét fél által elfogadható megoldást találni. Ez jó lesz arra is, hogy elhárítsa a Balkánfélsziget békéjének megzavarásával fenyegető veszélyt. Az olasz flotta tengeri akciója az Aegeitengeren és a Dardanellák elzárása élénken foglalkoztatja a közvéleményt. Nem zárkózbatom el az elől, hogy az aggodalmak, amelyek ez akciók nyomán támadtak, bizonyos jogosultsággal birnak. Az Aegei-tengerben végbemenő cselekményeket illetőleg utalnom kell arra, hogy az olasz kormány már a háború elején kifejezésre juttatta szándékát, hogy a Balkánon a statuskvóhoz rgaszkodni fog. Az olasz kormánynyal azóta folytatott tárgyalások után pedig alapos okom van annak a feltevésére, bogy Olaszország sem a Balkán, sem Törökország területi épségét neim fogja sérteni. A Dardanellák elzárására nézve a török porta kijelentette, hogy a semleges hatalmak részére az utat szabaddá teszi, mihelyt a közvetlen veszedelem elmúlott. Megbízhatunk a porta jószándékában, hogy ezt valóban teljesíteni fogja. Rátért ezután a külügyminiszter a marokkói kérdés tárgyalására, majd érintette Kínának köztársasággá történt átalakulását s mindkét esetben biztositotta a közvéleményt, liogy az idegenek érdekei védve vannak. — Ezek szerint — fejezte be beszédét — az összkép, amelyet a külpolitikai helyzetről adni lehet, nem mondható kedvezőtlennek, de a nemzetközi viszonyok rendszerében létrejött változások szükségessé teszik, bogy a monarchia szárazföldi ós tengeri haderejét állandóan fejlessze, mert olyan népek közé van földrajzilag beékelve, amelyek fentartás nélkül emelik haderejüket. A külügyminiszter beszédét helyesléssel fogadták. (A hadügyminiszter beszéde-) A külügyminiszter után Auffenberg közös hadügyminiszter tette meg a várt nyilatkozatot, amely egészen rövid volt. Hangsúlyozta, bogy az uj altiszti törvényjavaslatot kidolgozta s ezzel legjobb bizonyságát adta, hogy szivén fekszik a véderőreform sorsa és menynyire tévesek az ellenkező híresztelések. Különösen kiemeli, hogy törekvéseiben mindig tisztán katonai tárgyi és technikai motivumek vezették, más semmi célja nem volt. ( Bilinszki.) Auffenberg nyilatkozata után Rosenberg Gyula kérdést intézett a közös pénzügyminiszterhez, hogy Boszniában milyen gazdasági és vasúti politikát fog követni. Annyival is inkább szükséges a pénzügyminiszter nyilatkozata, mert az osztrák delegáció e kérdésiben már bizonyos utasításokat is adott néki. A kérdésre Bilinszki lovag közös pénzügyminiszter nyomban válaszolt s igen terjedelmes beszédbe kezdett Boszniában követendő gazdasági politikájáról, mely után Apponyi Albert gróf és Mezőssy Béla beszéltek a külügyi helyzetről. Hosszasabban foglalkozott a dalmát vasutak kérdésével is. A bizottság végül elfogadta az indemnitásról szóló javaslatot. (Az osztrák delegáció.) Az osztrák delegáció ma délután egy negyeddel 4 óra előtt nyitotta meg az ülését Ezt az ülést Cingria horvát delegátus nyilatkozata töltötte ki. Cingria a magyar delegációt törvénytelennek jelentette ki. A horvátok álláspontja szerint ugyanis a magyar képviselőház horvát tagjainak mandátuma már nem érvényes, tehát a magyar delegáció összeállításában nem alkotmányos, Cingria,