Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-30 / 124. szám

1912 II!. évfolyam, 124. szám Csütörtök, május 30 Kfcponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, és Korona-utca 15. szám a Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., ca Városház-utca 3. szám ELŐFIZETESÍ AR SZEfflDEh egész évre . R 24'— félévre . . . K 12'— negyedévre . K 6'— egy hónapra R 2'— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre K 28'— félévre . . . K 14'— negyedévre , K 7— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZSH: Szerkesztőseg 305 c=2 iúadóhiTaia] 834 interurbán 305 Budapesti szerkesztöseg teleían-szírna S28—12 Obstrukció nélkül. Nagyjelentőségű volt a mai parlamenti ülés. Obstrukció nélkül telt el, mintaszerűen. Ugy hogy a béke szelleme lengte át az embereket, pártkülönbség nélkül. S hogy az évekig tartó obstrukoiót Tisza István néhány napon belül kiirtotta, — ez olyan faktum, amit nem kell külön magyaráznunk. Viszont érdekes mozzanat az is, hogy az ellenzékkel csak akkor lehetett végre komolyan is tárgyalni, amikor egymás között eldöntötte, mit is akar. Ez ismét olyan faktum, ami teljesen igazolja Lukácsnak és kormányának igazságait, határozott akaratát, reformjait. Nem olyan simán jutottak el az ellenzékiek a majdnem közös álláspontra. Éles ellentét volt Justh Gyula és Apponyi Albert között, — hogy a többiekről ne is beszéljünk. Az ellenzéki vezérek letárgyalták a választójogi tervezet még hátralévő adatait,. miután a megállapodás a véderő kérdésében már létrejött. A választójog dolgában az elvi megállapodás szintén létrejött és csupán az volt hátra, hogy a megállapított választói jogosultságot és annak hatását statisztikai adatokkal világítsák meg. Miután Kossuth Ferenc és Holló Lajos idevonatkozó adatai közt szintén eltérések mutatkoztak, elhatározta az értekezlet, hogy az adatok átnézése végett délután folytatja ülésezését. Kossuth Ferenc magára vállalta, hogy a hiteles adatok beszerzése végett magához kéreti Varga Gyula és Thirring Gusztávot, a statisztikai hivatal vezetőit, akik a délutáni folytatólagos tanácskozáson csakugyan meg is jelentek. Ezen a tanácskozáson már csak a statisztikai adatokról volt szó és Varga Gyula az elébe terjesztett jogosultsági megállapodás alapján számításokat eszközölt. A statisztikai hivatal igazgatója e számitásokból azt az eredményt hozta ki, hogy az ellenzék választójogi tervezete a jelenlegi 1,290.000 választó helyébe 2,800.000, esetleg 2 millió 900.000 polgárnak biztositana szavazati jogot. Az értekezlet tagjai megnyugvással vették tudomásul a számitásnak ezt az eredményét, általános nagy meglepetésre azonban Apponyi Albert gróf kijelentette, hogy ő a választói jogosultság ilyen nagymértékű kiterjesztésébe nem tud beleegyezni. Ezek a statisztikai adatok — úgymond — őt megdöbbentik, mert azt mutatják, hogy a választók száma harmadfélszeresen növekednék meg, holott ők legíöllebb a jelenlegi szavazók megduplázására hajlandók. Az ellenzéki tárgyalások mégis eredményre vezettek, melynek folytatásaként ma Károlyi Mihály gróf fölkereste Lukács László miniszterelnököt. Hosszabb ideig tárgyaltak, végre megegyeztek abban, hogy a kormány és az ellenzék fegyverszünetet kötnek, amelynek tartama alatt az ellenzék hozzájárul a véderő javsalat normális tárgyalásához és mindkét fél kerülni fog minden incidenst, mely a normális tárgyalást megzavarná. Károlyi Mihály gróf ezután bement a képviselőházba és ott Justh Gyulával és Apponyi Alberttel közölte a megállapodást. A munkapárton nagy örömet keltett a hir, mert november 25-ike óta a véderőjavaslat ténylegesen nem volt a képviselőház napirendjén és ezért a mai megállapodást a munkapárt győzelmének kell tekintenünk. Most pedig, az obstrukció megszűntének napján, még egyre hivatkozunk. Ugyanis kétségtelen, hogy Lukács miniszterelnöknek s minden munkapárti megnyilatkozásnak az volt az alapgondolata, hogy az ellenzéki pártok egymás között való megállapodását s ezzel a kívánalmak konkretizálását szívesen látja, mert hisz ily módon fiksz tárgyalási alap kínálkozhat a kormány és a munkapárt számára, hacsak az ellenzéki megegyezés nem tartalmaz olyan pontokat, amelyek elfogadhatatlanok, vagy mi több, tárgyaihatatlanok is. Valóban elég volt már a szomorú játékból. Minden képviselőnek, még ha az ellenzékhez tartozik is, meg kell gondolnia, hogy aki csakugyan az ország érdekében A modern kor építészete.*) Irta SCHMIDT D. GYULA, műépítész-tanár. \ A XIX. század elején, az empire és báederV rnayer irtán, az épiitési stílusok felelevenítésének kora. következett. Még pedig nem önkényes sorrendben, hanem a történeti fejlődés egymásutánjáibain: az an'tók klasszikusok, a római és gót, majd >a renaissance, a bárok és ezután a század Legvégén — e circulus viciozus folyamatának megfelelően — ismét az empire és biedermayier lieitt divialtossá. Mintha a folytion fejlődő kulturális éleit követélményeihez végig kipróbálták volna a rég megalkotott iskolák életrevalóságát. És ekkor, de nem az építészet, hanem az iparművészetek terén először ütötte fel zsenge hajtását <az uj stílus, az uj irány: a modernizmus. Épen azért itt, miveíl az .iparművészet termékei ia legérzékenyebbek az uj anyagok és uj formák iránt. Azonban, a dolgok magját .tekintve, ez még távolról sem volt a modernizmus kezdete az építészetben, amikor itt utóbb, az iparművészeitől uj formákat, uj vonalakat vettek át. A külső forma, a külső kiképzés, ,az ornamentika csak másodrendű szerepet, játszik az arhitek túrában. *) Nagy Virgil, Modernizmus az é\ és Schumacher, lm Kampfe um die keiből néhány megfigyelést átvett. Az épitészet fejlődésének futólagos megtekintése azt bizonyít ja, hogy uj alak, uj stílus .mindenkor szerkezeti alapból alakult ki. A görögök kőgerendás, ai rómaiak (leginkább öntött) dongaiboltozatos szerkezete híven megnyilatkozik stílusaikon; a román boltozás csak négyzet alakú terek befödésére képes, az ebbeli megkötöttséget, hogy (hosszúkás) négyszög ,alakú 'terek is boltoZhatókká legyenek, leküzdi a gót keresztboltozat, ezzel párhuzamosan, a támpillérek és támasztó ivek mint szerkezeti szükségből eredő jellemvonások tűnnek fel; a renaissance szerkezeti uj.donsága és karakteriszítikuma ,a esegelyeken nyugvó kupolaiboltozat és ,igy tovább, mindenütt az anyag és szerkezet befolyásolta döntően a stílust, a külforma megnyilatkozását. Miután az építésziét gyakorlati célt szolgál, a főszempont itt a szükségnek megfelelő térképezés, beosztás és elrendezés. A mali kor seregesltől uj meg ujabb problémákat hoz felszínre, melyekre az azelőtti századokban példa s igy tanulmányozásra való tárgy sem volt: a komplikált adminisztráció épületektől, pályaudvarok, áruházak stb.től kezdve a modern bérházig majd mindenben. Azelőtt az építészi tevékenység ,a templom és a palotákban jutott csak kifejlődési térhez, '"""ét) épületek arhitekturája ennek vagy annak legtöbbször csak invenció nélküli .almazása volt. Egy-két épületltipus fejlődött ki tehát és ahoz is évszázadok tanulsága és tapasztalata kellett; hogy lehessen ma azt kívánni, hogy a százféle modern épület ikülső kiképzése márél-holnapra, egy kifejlett, a várva-várt, uj stílus megállapodott formáihoz jusson? Pedig .a 'konzervatív felfogású szemlélőknek az a leginkább hangoztatott érve, hogy a modernizmus általános jellemző vonásokkal semmi hatalmasat még nem mutathat fel. Pedig a jövő, legyen a neve uj irány, vagy modernizmus, felt ártó zhatatlauul közeleg és beáll majd. — A fokozatos fejlődés minden időben megteremtette az ő külső forma világát, amely az uj szerkezetek és anyagok révén testet kell, hogy öltsön. — A születőben lévő uj iránynál az egyes nemzetek építészetében szigorú elkülönődöttség azonban — régente — nem várható a népek közti szoros érintkezés és a sokszorosító, reprodukáló eljárások fejlettsége folytán. Az alig egy-két évtized előtti kor modern anyagának, a tisztára vasszerkezetnek stílusa ma már nem probléma, ,a modernebb vasbeton ragadta magához az elsőbbségét, amely alkalmazásaiban nagy teherviselés mellett aránylag rendkívül redukált méretezéséivel, a gerendás, lapos menyezetekkel, konzolos támaszokkal máris teljesen uj formákat produkált. A külső kiképzés igaz voltát, őszinteségét tekintve, ami az épi'tési .anyagokat illeti, a haladás szintén lényeges, mert nemcsak uj \