Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-18 / 115. szám

19Í2 májUs 18. DEEMAGYARÖRSZ'ÁÜ A politikai helyzet. (Napirenden a véderóréfotm. — Apponyi indituánya. - Andrássy a kormány mellett. — Lukács beszámolója a nemzeti munkapártban.) (SYijtrl tudwfywEtól.) Lukács László (miniszterelnök, miután a béketárgyalás kátyúba jutott, mára ü&szelhivatta a képviselöIháziat s a (holnapi ülés napirendjére ki'tüzette a ,\'éóerőreforrrot. A műi ülésen ezzel kapcsolatban érdekes és fontos nyilatkozatok tcrlélntek a politikai helyzetről. , , Apponyi Albert gróf ugyanis a Ko.'ssuthpárt tegnapi határozataihoz képest 'ma azt indítványozta, Ihogy a Ház vegye le a napirendről (a katonai javaslatokat, miután 'azok -sorsa ugy is kilátástalan s helyettük tárgyaltassdn a ,komány más sürgős é:s+as.znos javaslatokat. Justh Gy-ula csatlakozott Apponyi indítványéhoz, azt hangoztatva, hogy ,a (miniszterelnök a konzervatív elemek befolyása alatt r.e(m mert iaz 'általános választójog -alapjára helyezk-etíbi |s a függetlenségi párt igy nemi fogaéh'atfa el iaz általa proponált választójogi 'tervezeteket. Justh .kijelentése a jobboldalon nagy derültséget keltett. A párt ugyanazon eszközökkel fog -már most harcolni ia véderő pllen, mint eddig, — mondotta még. Lukács L'áSzló miniszterelnök válaszában azt mondotta, hogy a béka azért hius-ult meg, mert ő elirrient ugyan az eng-ediékehy-ség legszélső határáig, de abba nem1 mehetett bele, hegy a kisebbség diktálja neki, milyen legyen ós ,cs'ak milyen lelhet ia választójogi javaslat. A kormány csak ,addig érdemli meg ezt a neVezetet, miig ő vezet és irányit s nem ,engedi magát vezettetni. Rámutatott ezután a miniszterelnök a nemzet-közi helyzet veszedelmeire, amelyek fokozott mértékben sürgőssé ,teszik a véderő elintézéséi Hiszi, hogy a javaslatok békés tárgyalása lehetséges lesz s ezért kéri azok napirendre tűzését. , • • , A többség ezután elvetette Appohyi indítványát. A folyosón élénken kommentálták ezeket a nyilatkozatokat, de általában .nagyon nyomott tvol4 a Ház keidlve. Senki se tudja egyelőre, tni fog történni csakugyan megirJc'ul-e a harc, a technikai obstrukció •és az ennek nyomán járó zűrzavar, vagy az összecslapáis előtt újra a békehajlan dóságok ke,rekednek felül s most az .egyszer véglegesen. Justh ék maguk is fanyalogva nyúlnak a technika, fegyvereihez, mert érzik, -hogy ezzel esetleg végképen ,eljátszanák mindazt a reménységet, melyet a Lukács László személyéhez fűztek s amelyért tiz hónapom át harcoltak. ANDRÁSSY NYILATKOZATA. Nagyobb érdeklődést k-eltett a folyosón az a beszélgetés, melyet -AnátéshBy -Gyula gróf folytatott Désy Zoltánnal nagyobb Kossufh-párti társaság előtt. , Désy szemrehányást tett Andrássynak, á miért ellene szavazott Apponyi inditványának. — Én azt szeretnéin már, — felelte Andrássy — ha kenyértörésre kerülne a do lóg. H)a'dd: lássuk, ki a legény a csárdában Justhék-e, vagy az uj kormány. — Ez nem mehetne máskép, mint erőSvakkal, botránnyal, Apponyi indítványa pedig épen ennek akarta elejét .vén,ni ;s parlamentáris uton eidotta volna meg a dolgot. — Hia a kormány nem tudja keresztül vinni a váderőt, mor.djon le és adja át a helyét olyannak, aki .keresztiül tudja vinni — védekezett Andrássy. Désy ezután megemlítette, hogy jobb lett volna, .ha a végleges reform helyett a kormány a provizóriumot tűzeti napirendre-. — ,En nem kérek ú> (provizóriumból — mondta Andrássy, — mert h'a egyszer fölein eltük a látszámot, ugy sie lelhet -többé visszacsinálni. , — Nem a Justh-fél© provizóriumra gondolok, — jelentette ki Désy — ha-nem. egy olyan minimális létszámemelésre, amely a keretek kitöltésére alkalmas lenne, de nem tartalmazná a [véderőreformban -most tervezett -emelést. . „ ; — Ideje, ho-gy tető alá hozzuk már a véderot .— mondotta végül Andrássy. A beszélgetés ezzel -véget (éxt. .< A MUNKAPÁRT ERTEKEZLETE. Az országos nemzeti munkapárt ma este 7 órakor értekezletet tartott. Áz értekezleten Dániel Ernő báró elnökölt. Dániel báró .megnyitván -az értekezletet, laki a 'követikezőkten száimoLt te a pártnak a legutóbb folytatott konferenciái eredményéről: Tisztelt értekezlet! Mielőtt 'a képviselőház újra- fölveszi a vétíerőjavasla-t tárgyalásának .fonalát, indíttatva érzem magam, Ihogy ,sz'ámdt adjak, azoknak a konferenciáknak eseményeiről, 'amelyet az ellenzéki pártokkal folytattam a választójog és véderőjavaslatok kérdésében. ., El-ső isorban a parlament munkak'épessé_ jfi-'ét kibántam biztosi tani rés 'hogy .megszürn ! ess cm az ellenzék részéről észlelt bizalmatiánságot, ^amelyet a ívott kormányriyal szénben fo.nusitottak, mindjárt programbe•széde-n-ben vázoltam az-on módozatokat,-a méllyel 'az általános választójogot 'megvalósíthatónak tartom. , 1 Azért ismertettem a Választójogi tervezetet, mert -kész törvényjavasiát kidolgozására nem volt elég idő, Állandóan hlángoztatta-m, hogy a tervezetet nem tartom véglegesnek és nem ragaszkodom hozzá ,mereven s amennyiben elfogrid'h'átó ujabb propoziciókat tesznek, azokat komoly megfontolás tárgyává 'teszem. ; A Justh-párt résziéről azonban .mindenkor m erev, elutasító magatartást tapasztaltam. Ez volt a fő oka, ihogy nem jött létre az annyira .kívánatos megegyezés. Másik'akadálya volt a békés -megegyezésnek a Justhpárt afon teljesíthetetlen feltétele, mely szerint a parlamenti elintézés terén szoros kapcsolatba kívánták hozni az általános választói jog kérdését a yéderőíavasl-atok kérdésével, holott az általános választójog törvénytervezetének elkészítése hosszabb időt vesz igénybe, mig a yéderőjavaslato-k I ár nap alatt elintézhetők.' 1 , A Justih-párt részéről tehát teljesíthetetlen feltételekhez kötötték a békés megegyezést. A ímegol'd'ás módozatára nézve még egy tervezetet ajánlottam. Késznek nyilatkoztaim 'annak kötelező kijelentésére, hogy a Bakonyi-féle javaslattal nagyrészt megegyező általános választójogi törvénytervezetet a jövő év február végéig a Ház elé terjeszteni. Ez ideig piód lett az első alapvető törvényt m-egalkothi. Ezzel szemben követeltem erre az .évre az ujonclétszám megajánlását. Mindezek ellenében teljes negligációra találtam. Nem maradt piás hátra, mint napirendre t-üzni -a véderőjava-síatokat, -amely tulajdonképen úgyis tárgyát képezte a Ház napirendjének. Számitok a tisztelt Értekezlet támogatására és kérem fovábbra is szives bizalmukat. Utána idősb Erdély Sándor és \Szász Károly szólaltak föl. Mindketten bizto-si-tottáK a miniszterelnököt ,a párt ,teljeis bizalmáról és kitartásukról. A JUSTH-PÁRT ERTEKEZLETE. A Justh-párt is értekezletet tartott mia este, amelyen összesen 28-an voltak jelen. Justh .ismertette a miniszterelnökkel folytatott tárgyalásainak eredményét és azokat áz okokat, amelyek a kibontakozást szerinte lehetetlenné tették. Sokan kifogásolták Justh /magatartását, mellyel végletekig feszíti a helyzetet és sajnálatosnak tartották, hogy elejtették a békés kibontakozás fonalát. Az értekezlet mindamellett ,a harc mellett nyilatkozott és ezt batározatilag kimondotta. Eltemették Strindberget. - Intim vallomás az íróról. — (Saját, tudósitónktól.) Pénteken reggelig lezárt koporsóban feküdt August Strindberg. A svéd nép gyásza adta meg a keretét a ravatalnak. A svédek most ocsúdtak föl igazán arra, hogy kit veszítettek el Strindíberggel. Pénteken, a reggeli órákban temették el a •stockholmi római katolikus temetölbe az elhunytat. A költő végrendeletének megfelelőleg holttestét nem boncolták föl, sem pedig fényképet vagy halotti maszkot nem készítettek róla. A legközelebbi rokonokat kivéve, senkit sem engedtek a ravatalhoz. Strindberg temetéséről a következőleg rendelkezett: — A temetőbe temessenék, ne pedig a templomba. A temetőben is ne a gazdagok sorába, hanem a nép közé. Se ének, se zene temetésemen ne legyen; beszédet se mondjanak; a lelkész csak az előirt imákat mondja el. Minden igy történt... Strindbergről, az emberről a legtitokzatosabb dolgokat beszélték. Szinte legenda vette körül sajátságos egyéniségét. Jarno József, a bécsi „Theater in cler Josefstadt" igazgatója most érdekes megemlékezésekkel áldoz az .elmúlás előtt. Körülbelül tizenöt esztendővel ezelőtt — írja — a berlini „Residenz-Theaterben" bemutattuk Strindberg a Gláubiger cimü darabját. Egy kis berlini korcsmában, a „Fekete malac"-iban volt akkor az ixök, festők és más művészek találkozó helye. Ott volt az asztalunkhál Strindberg is. Odajárt Hartleben, Adolf Paul, egy másik asztalnál az az, óta szintén híressé lett Leistikov és Rittncr. Barátságosan iszogattunk ott. Irodalomról roppant keveset beszéltünk. Strindberg roppant szófukar volt. Komoran összehúzott szemöldei alatt elmerengő szemeiben olvasni lehetett, hogy valami más világban merengenek. Strindberg nem az a bizonyos szép férfi volt, de markáns vonású feje nagyon érdekes volt. Ritkán beszélt, de ha már mondott valamit, legszívesebben a szinekről, vagy holt nyelvekről társalgott, a melyeket buzgón tanulmányozott. .